Budapesti Napló, 1899. augusztus (4. évfolyam, 210-240. szám)

1899-08-05 / 214. szám

314. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1899. augusztus 5. 5 ... ...........­­ ............- - .............­­ .. ■ —— — Halálos vadász-szerencsétlenség. Megrendítő katasztrófa hírét táviratozza zen­­tai tudósítónk. Pacséry Bezsny Aurél, Zenta város főkapitánya, tegnap délután öt órakor agyonlőtte magát. A szerencsétlen ember va­dászni ment és töltött fegyverét kocsin vitte magával. Amikor leszállt a kocsiról, a ravasz valamiban megakadt és a fegyver eldördült; az éles töltény a főkapitány hasán ment keresztül. A kocsis rögtön visszahajtott vele a lakására, ahol éjfél után meghalt. Az elhunytat nagyon szeret­ték, özvegyén kívül három árvája siratja. Az eset mindenütt megdöbbenést keltett, a részvét mindenfelől a szerencsétlen család felé fordul. — Petőfi emlékezete. Nagybánya városa fénye­sen ünnepelte meg Petőfi halálának ötvenedik év­fordulóját. Julius 30-án Valkóra, Petőfi kedvelt tar­tózkodási helyére rándultak mintegy 300-an s ott gróf Teleki János gyönyörű kastélyában igazi ma­gyar vendégszeretettel fogadta a díszes társaságot. Előbb gróf Teleki Géza volt belügyminiszter, mint a Petőfi-társaság kiküldöttje mondott lelkesítő beszédet, majd gróf Teleki Sándor, a hires 48-as ezredes sírját koszorúzták meg s végül a Petőfi-somfa meg­koszorúzása fejezte be az ünnep első napját- A következő napon julius 31-én, Nagybányán, hol tudvalevőleg Petőfi a nászéjszakáját töltötte, emléktáblát lepleztek le, mely alkalomra Ábrá­­nyi Emil ódát írt, amit Vass J. szavalt el, óriási hatással. Este társasvacsora volt, amelyen gróf Teleki Géza, Pap Zsigmond országgyűlési képviselő és Mor­­vay Győző budapesti tanár mondott sikerült pohár­köszöntőket. E­közben a szomszédos hegyek ki vol­tak világítva. A brassói nemzeti szövetség tegnapelőtt lélekemelő Petőfi-ünnepet rendezett. Az ünnep a városi vigadó színház­termében ment végbe. A Himnusz éneklése után K. Hegyesi Mari asszony szavalta Jókai Apo­­teózisát, ezután pedig Bartók Lajos mondott költői szárnyalású beszédet. Endrődy Sándor alkalmi költe­ményének elszavalása után ifj. Hermann Antal és Szele Béla szavaltak. Végül a városi zenekar a Liszt­rapszódiát adta elő. Temesvárról jelentik, hogy a város szép haza­fias ünnepet rendezett julius 30-án, Petőfi Sándor emlékére a közeli Szabadfalu községben. Itt állott ugyanis 1849-ben Bem tábornoknak Temesvárt ostromló honvédtábora és itt kapta Petőfi Sándor honvédőrnagyi kinevezését. E helyen közadakozás­ból hatalmas márványtáblát helyeztek el és itt folyt le az ünnep első része. Az ünnepet, amelyen mint­egy 15.000 ember volt jelen, a Himnusz eléneklésé­­vel kezdték, azután Homolay Albert üdvözölte Sza­badfalu községe nevében a közönséget. Ezután be­szédet mondott még Both Antal, Blaskovich Ferenc országgyűlési képviselő és mások. Végül a Szózatot énekelték el és ezzel véget ért az ünnep első része. Innen a szabadfalusi temetőbe vonult a menet, ahol az eltemetett honvédek közös sírja fölé szép emlék­oszlopot állítottak. Itt Steiner Károly szerkesztő mon­dott beszédet. A Szózat eléneklésével ért véget az ünnep. — Halál a börtönben. Lembergből táviratozza tudósítónk. Zima Ferenc, a galíciai takarékpénztár volt igazgatója, aki sikkasztás miatt van letartóz­tatva, tegnap éjjel szívszélhüdés következtében hirte­len meghalt a börtönben. Zima már hetek óta bete­geskedett ёз kétszer is kérte, hogy óvadék mellett bocsássák ideiglenesen szabadon, de kérését mind a kétszer visszautasították. Tegnap a vádiratot tanul­mányozta s olvasása annyira fölizgatta, hogy rosszullétről panaszkodott. Délután meglátogatta fele­sége és fia és ez alatt szódavizet hozatott magának. Családja távozása után nyöszörögve ágyba feküdt, tizedfél óra tájban fogolytársa arról értesítette a börtönfelügyelőt, hogy Zima nagybeteg. A felügyelő azonnal orvosokért küldött, amikor ezek megérkez­tek, a beteg már fájdalmasan vergődött az ágyán. Pár perc múlva meghalt. Egy éjjel érkezett lembergi távirat jelenti, hogy a városban szélüiben azt beszélik, hogy a sikkasztó takarékpénztári igazgatót megmérgez­ték és nem természetes halállal halt meg. A család ennek következtében kieszközölte, hogy a hatóság fölboncoltatja a holttestet. — Botrány a templomban. Nyíregyházáról táv­iratozzék az O. É.-nek, hogy kínos jelenet folyt le a máriapócsi híres bucsujáróhely templomában. Mi­dőn ugyanis a templom tömve volt a vidékről össze­­sereglett bucsusokkal, dr. Szőke János körorvos több vendégével a templomba égő szivarral ment be. Az isteni tiszteletet végző pap figyelmeztette az orvost, hogy ilyesmit tennie nem szabad, mire az orvos feleselni kezdett a pappal, ami olyan visszatetszést szült az ájtatoskodó közönségben, hogy az orvost meg akarták verni. A botrányos viselkedést feljelen­tették a nyírbátori járásbíróságnál, amely megindí­totta az eljárást a doktor ellen. — Elégett takarmány. Esztergomból táviratozza tudósítónk: Párkányban ma éjjel nagy tűzvész volt. Jeszenák Gábor plébános több száz kocsi takarmány­­termése elégett» V. * — E. Kovács Gyula halála. A magyar szín­művészet nagy halottját Kolozsvárott ravatalra he­lyezték. Délután egy órakor érkezett a holttest Ko­lozsvárra. A pályaudvaron a család és a színtársulat több tagja jelent meg. A holttestet beszállították a színház udvarára; a ravatalt a színpad tágas hátsó feljáratánál állították fel. A gyászszertartást a hol­napi temetésen Szász Gerő végzi. * Jókai Mór az özvegyhez a következő levelet írta: „A megrendítő csapás, mely Nagyságod hitvesi szivét érte szeretett férjének váratlan elhunytával, engem háromszorosan sújt. A megboldogultban én legrégibb, legigazibb és legkedvesebb barátaim egyikét gyászolom. Mint művész vezéralakja volt az eszményi irány követőinek. Egy erős oszlopunk össze­törése fölött búslakodom, de fájni fog a szí­vem örökké annál a gondolatnál, hogy e hős alak éppen az én költeményem remek előadása után tört össze. Szavakat nem ta­lálok a vigasztalásra. Isten oltalmazza az ő szeretteit! Legmélyebb tisztelettel maradok Nagyságodnak igaz hive és szolgája dr. Jókai Mór.“* Részvéttáviratok érkeztek: Gróf Esterházy Kál­mántól, Bartók Lajostól, gróf Bélai Ákostól, Gyön­­gyössiné Mátrai Laurától, Handel Pál képviselőtől, Bulyovsky Józseftől, Szvacsina Géza Kolozsvár polgár­mesterétől, Follinusz igazgatótól, Bölönyi intendánstól, Mészáros Kálmántól, Molnár Lászlótól, Mátrai Bélától, Gerő Linától és több színtársulattól. Koszorúkat küldtek: Jókai Mór, Bölönyi intendáns és neje, báró Bánffy Dánielné, Egressy Gábor unokája Gabriella, a Nemzeti Színház, a Népszínház, számos társulat és egyesület.* A Nemzeti Színházat a holnap délután három órakor végbemenő temetésen Dezső József és Ivánfi Jenő, a Népszínházat dr. Fodor Oszkár Titkár és Géczi István, a Petőfi-társaságot Bartók Lajos és Feres­zi Zoltán képviselik. A Petőfi-társaság neveb­en Bartók Lajos mond búcsúztatót az elhunyt fölött. * Az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki: Már özvegy E. Kovács Gyuláné, szül. Tóth Patajev Rózsa úgy a maga, valamint leányai: Ilona és Etelka ; és fiai: dr. Esterházy Sándor kassai kir. jogakadémiai ny. r. tanár és dr. Esterházy László, Kolozsvár sz. kir. város főjegyzője és ennek neje szül. Soós Gizi; édes testvérei : Béla, Géza, Irma és Kálmán; unokatestvére: Póter Dezső és ezeknek családjai; továbbá a közeli és távoli rokonok nevében megtört szívvel tudatja, hogy a forrón szeretett férj, édes atya, mostoha atya, édes testvér és rokon­a. Kovács Gyula, a kolozsvári Orsz. Nemzeti Színház tagja, a Petőfi-Társaság, az Erdélyi Irodalmi­ Társaság, a Csokonay-kör, a Szigligeti-társaság stb. tagja, élete 61-ik évében, rövid szenvedés után, 1899. évi augusztus hó 2-án, este fél 8 órakor Seges­várt meghalt. Földi maradványai e hó 5-én, szombaton, délután három órakor fognak az ev. ref. egyház szer­tartása szerint a kolozsvári Nemzeti Színháztól a köz­temetőbe kikisértetni. Legyen emléke áldott ! Nyugalma csendes! — Nemzetközi tolvajbanda. Brüsszelből távira­­tozzák nekünk, hogy tegnapelőtt este a belga északi vasút brüsszeli pályaudvarán elloptak egy Herbes­­thalba címezett posta­zsákot, amelyben pénz és Német­országba szóló ajánlott levelek voltak. A lopás abban a pillanatban történt, mikor a zsákot a vonatra kel­lett volna vinni. Az üres zsákot ma megtalálták az itteni füvészkertben. A rendőrség bizonyságot szer­zett arról, hogy a lopást nemzetközi tolvajbanda követte el, amely egy idő óta az ostende-brüsszeli vonalon garázdálkodik. Az utóbbi időben ezen a vonalon több nagyobb lopást követtek el. — Mikor a dijnok alispán. A lugosi vár­­megyeházára a minap beállított Dobrea Miklós ruda­­lmni földmives és az alispánt kereste, hogy — úgy­mond — átadja neki a még hátralékos tizenkét fo­rintot. Az alispán elé vezették, aki mindjárt látta, hogy a jámbor atyafit becsapták. Dobrea azután el­mondta, hogy milyen jogcímen hozza az alispánnak a 12 irtot. — Hát, instálom — kezdte a jámbor — a mi­nap bejöttem Lugosra, hogy az alispán úrral eliga­zítsuk azt a kis telekkönyvi hibát, ami még a föl­­decskémre van kebelezve. Jövök befelé a megyeház­nak, mikor egy idegen nagyságos úr megszólít, hogy mi járatban vagyok ? — Megyek az alispán úrhoz, mondok, valami esetem volna nála. — No, akkor éppen jó, hogy találkozunk, mert nekem nagyon jó barátom a Károly, majd szólok neki, aztán hamarosan nyélbeütjük a sorsát. Téve­­lyegtünk vagy egy félórát, mire aztán bevezetett egy szépszobás házba, ahol egy másik nagyságos úr volt, annak elmondtam a soromat és instáltam, hogy igazítaná el. — Rendben lesz minden, menjen csak szép nyugodtan haza — mondta arra az a másik alispán úr — a költség mindössze csak 60 forint lesz, ezt fizesse itt le, aztán nyugodtan alhatik. Nálam azon­ban csak 48 forint volt, — mondok — tán elég lesz­­ ennyi, de hát aszondták, sok bélyeg köll a telek­könyvre, — odaadtam a pénzt és eljöttem, hogy a 12 forintot majd holnap behozom. Úgy mondták, hogy majd várnak a vasútnál. Nem gyfittek, hát ide hoztam a 12 forintot, — tessék. Csak aztán — instá­­lom, el legyen igazítva ez a kis eset. Az alispán jelentést tett az esetről a rendőr­ségnek, amely még aznap kinyomozta a talmi alis­pánt R. F. megyei dijnok személyében, aki egyik barátjával csapta be a szegény parasztot. Mindkét csalót letartóztatták. — Tiltakozás a halálhír ellen. Néhány nappal ezelőtt meghalt báró Vécsey Sándor cs. és kir. kama­rás. Néhány budapesti lap ebből az alkalomból téve­désből elparentálta báró Vécsey József főrendiházi tagot. A báró most a következő vidám telegrammot intézte halálhíre terjesztőihez. Fájdalomteli szívvel olvastam becses lapjában halálom hírét. Köszönöm szíves részvétét, de en­gedje meg, hogy tiltakozzam az eltemettetés ellen, s hogy kijelentsem: nem fogadok el koszorúkat. Remélem, hogy örököseim megnyugtatására hol­nap már föl fog támasztani. Báró Vécsey József. Szóval nem valami kellemes dolog az, ha valaki azt olvassa az újságban magáról, hogy meghalt. De mindenesetre derült életfilozófiája van annak, aki ilyen kedvesen tárgyalja le halálhírét . . . — Sándorka, a makulátlan. Gonosz em­ber, aki elhitte csak egy szavát is a Históriák a szerb udvarból című pikáns könyvecskének. Hogy mi van ebben a könyvben ? — megtudható, ha az alábbi tagadó mondatokat állítóvá változtatjuk át. Ez pedig — a szerb udvarról van szó — nem nehéz és nem is lelkiismeretlen dolog. A Neue Züricher Zeitung belgrádi levelezője itt az említett könyv­ről lapjának, mondván a következőket: Nem igaz, hogy Sándor király töpörödöt­ten, bambán ül az asztal mellett és egyre üríz­­geti a poharakat. Nem igaz, hogy lovagiatlan a hölgyekkel szemben és nehézkesen, otrombán táncol. Nem igaz, hogy sokat iszik. Likőrt vagy egyéb szeszes italt sohasem iszik, még a fekete kávétól is tartózkodik, csupán egy pohár sört költ el étkezés alkalmával. Pezsgőt csak akkor iszik, ha felköszöntőt kell mondania, ekkor is azonban csak néhány csöppet hörpent és egy pohárkánál többet sohasem iszik. Nem igaz, hogy ivás közben a nyelve rángatódzik. Nem igaz, hogy beteg. Összsúlya 82 kilogramm. Nem igaz, hogy az udvari mulatságokon botrányos jelenetek fordulnak elő. * A Históriák a szerb udvarból című pamflet szerzője a szerb minisztérium sajtóirodájának egy elcsapott hivatalnoka. Nagy fizetése volt és mégis a király és a kormány ellen irt, ezért bocsátották el állásából. Azóta végigszolgálta tollával már Oroszországot, Magyarországot (? !) és Ausztriát. Csupán Németország nem bízott benne.* Hát ne tessék elhinni a históriákat, amelyek a szerb udvarról szólnak. Hanem a levelező úr, az önzetlen, a becsületes levelező úr, megfeled­kezett a fűzőről, amely egy udvari bál után találtatott... — Szerencsétlenség a hegyek között. Aussee­­ból táviratozza tudósítónk, hogy tegnap délután egy tizenkilenc évesnek látszó fiatal ember a Drisselberg és Lover között a sziklákról a mélységbe zuhant. A szerencsétlenül járt turistát, aki dr. Freund ottani fürdővendégnek unokaöcscse, ma este megtalálták. Holttestét csak nagy bajjal tudták a tátongó szaka­dékból kihozni s elszállították Ausseeba. — Uj faipariskola Iglón. Hegedűs Sándor ke­reskedelmi miniszter Iglón új iparszakiskolát létesí­tett, amely október elsején nyílik meg. Az intézetnek az a célja, hogy szakképzett iparossegédek nevelé­sével a hazai asztalos-, esztergályos- és faragóipart fejleszsze. A tanítás tartama négy év. Tandíjat a tanulók nem fizetnek. Felvesznek olyan tanulókat, akik 12-ik életévüket betöltötték, akik a polgári is­kola, gimnázium, vagy reáliskola hat osztályát, vagy az elemi iskola hatodik osztályát sikerrel elvégezték és korukhoz képest ép, kifejlett testalkatuk van. Az intézetben szervezett építőipari téli tanfolyam no­vember 1-én nyílik meg. Erre a tanfolyamra olyan kőmives, kőfaragó és ácstanoncokat vagy segédeket vesznek fel, akik 15-ik életévüket betöltötték s a fent említett előképzettségük van és már legalább egy éve iparosok. Ezen a tanfolyamon, amely no­vember elsejétől március végéig tart, a tanulók 1 forint beiratási és 3 forint tandíjat fizetnek. A felvé­tel iránti és okmányokkal felszerelt kérvényeket folyó évi szeptember közepéig kell beadni az orszá­gos iparoktatási főigazgatósághoz (Budapest, keres­kedelemügyi minisztérium.) — Öngyilkos aggastyán. Sámuel Ábrahám, jó­módú hetvenéves csermői gazdálkodó tegnapelőtt ön­­gyilkosságot követett el és meghalt. Az öreg embert, valami anyagi károsodása kergette a halálba. .

Next