Budapesti Napló, 1900. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

2 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1900. január 2­1. szám, На я pár­t így fog eljárni, тег vagyok győződve, hogy a szabadelvű párt jól fogja tévesíteni a reá váró nagy feladatokat, a főelv mindig az kell, hogy legyen, mert, úgymond, akár a magán, akár a poli­tikai, akár a közgazdasági téren akarunk valamit elérni, hogy kötelességünket teljesítsük és hogy lel­kiismeretünkkel legyünk tisztában. Ha így fogunk eljárni, — ha nem is fogunk találni arra, amit bol­dogságnak nevezhetünk, — de fogunk találni meg­nyugvásra és soha semmiféle viszonyok közt nem fogunk magunknak szemrehányást tenni, hogy mi a haza érdekei ellen védettünk. S ha csakugyan sike­rülni fog, hogy ez az év, amely Magyarország történeté­ben nagyon nevezetes év, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és ennek révén a boldogságot, t. i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizonytalanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, olyan állapotokat, amelyek kö­vetkeztében egyedül, javuln­ának meg közgazdasági viszonyaink és amelyek egyedül tehetnek megint munkaképesekké, akkor köszönetet fogunk mondani a gondviselésnek, de egyszersmind köszönetet fogunk mondani még magunknak is, mert nyugodt lélekkel el fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik főté­nyezője annak, hogy ami éppen nem volt örömnek nevezhető, örömmé változott. Isten éltessen titeket. (Hosszantartó zajos éljenzés.) A miniszterelnök üdvözlése. A párttagok azután kocsira ültek és áthajtattak Budára, ahol Széll Kálmán miniszterelnököt üdvö­zölte a szabadelvű párt nevében gróf Csáky Albin a következő beszéddel: Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kor­mánypárt az évforduló alkalmával megjelenik a kor­mányelnök, mint pártvezér előtt, hogy neki köszö­netet mondjon a múlt évbeli fáradozásaiért és bizal­mának változatlanságáról biztosítsa a jövőt illetőleg. Könnyen sablonszerűvé válik mind­az, ami rendes időközökben ismétlődik és a párt meg pártvezér kö­zötti egyetértés, az egymáshozi ragaszkodás, az egymás iránti tisztelet­et és újabb kifejezését csak a szónoklás művészete képes hatályossá tenni, ha nagy­jában változatlan politikai viszonyok között ugyan­azok a szereplők állnak egymással ismételten szembe. Ma nem ez a helyzet: először ezen alkalommal Téged mint tisztelt vezérünk, az újév napján üdvö­zölni,­­ először van módunkban magánkörben barát­ságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi Veled a politikai nyilvánosság előtt kötöttünk (Élénk tetszés.) és csak mivel ennek folytán a szónoklat művészetére nincs szükségünk, mertem meghajolni pártunk azon óhaja előtt, hogy érzelmeinek én legyek a tolmácsa. Az élő szónak minden mestersége nélkül tehát, de annál inkább a szíveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk Neked tisztelt vezérünk hálás köszönetét azon bölcs és tanintatos vezérletért, amely­­lyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, tör­vényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen elhá­­rítani és bennünket mind, akik lényegileg egyet akar­tunk, egyet éreztünk, — vékony válaszfalak eltávo­lításával egygyé forrasztani tudtál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk neked zen­geni — nem is szorultál te erre, de igen is konsta­tálom azt, hogy egy nagy, parlamenti életünket majdnem veszélyeztető krízisek és az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének si­került véget vetned neked, a­nélkül, hogy bárkinek önérzete megbántatott volna, a­nélkül, hogy bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe (úgy van ! Úgy van!) és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habozás nélkül áldoztad fel magán nyu­galmadat, hogy a közügynek szolgálj. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ezért vagyunk eltelve irántad hálával és köszö­nettel és ezért adhattuk néked azt a biztosítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten me­gyünk a te vezérleted alatt a jövő elé, amely küz­delmes és nehéz napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó diadalával ! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írtad a „jog, törvény és igazság“ jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi, — nagy és hatalmas nemcsak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint azelőtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő célok, mint az eze­ket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység— egységes az és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés.) E tábor megbízásából kérem az isten áldását Te rád és mélyen tisztelt családodra és e tábor ne­vében kívánok neked és általad hazánknak: boldog új évet! (Élénk tetszés és éljenzés.)­­ ! Széll Kálmán miniszterelnök beszéde. Igen tisztelt képviselőtársaim ! Mélyen tisztelt barátaim ! Ezek a szívélyes szavak, amelyek az imént a ti tisztelt szónokotoknak, az én igen tisztelt barátomnak ajkairól elhangzottak és az a meleg hang, amely azokból kisugárzott, megtalálták azt az utat oda, ahova intézve voltak : az utat szívem ben­­sejéhez. És könnyen találták meg, mert nyitva áll előttetek egész melegével és összes érzelmeivel (Élénk tetszés és éljenzés.); előttetek, akik nekem azt hozzátok, ami a közéletben a legbecsesebb: a politikai bizalmat és ami a magánéletben oly ritka, de annál értékesebb: az igazi valódi barátságot.­­ Én ezt a két nagy adományt hasonlóval vis­szonzom. Azt ajánlom fel nektek én is a mai napon, a­mit ti nekem hoztok, de megpótolom egygyel, meg­­pótolom azzal a mélyen érzett hálával, a amelyet irán­tatok táplálok szívemben azért a támogatásért, amely­ben eddig részesíteni kegyesek voltatok és azért a támogatásért, amelyet jövőre kilátásba helyeztek. Én annak szükségét, hogy e percben politikai fejtegetéseteket és programmszerű nyilatkozatokat te­gyek, nem érzem. Nem érzem ezt a szükséget két okból: először, mert hiszen úgyszólván naponként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden aktuális kérdéséről a Házban nyilatkozatokat tenni; másodszor azért nem látom szükségét annak, hogy hosszabb politikai fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert hiszen tíz hónappal ezelőtt, midőn kiszó­­lítva a csatasorból e helyet elfoglaltam, eléjek álltam és kifejtettem azokat a törekvéseket, azo­kat az irányzatokat még­pedig programmszerűen, amelyek az én politikai hitvallásomat képezik és amelyek működésemnek irányelvéül fognak szol­gálni. Ezekből világosan fel volt ismerhető és meg volt ítélhető az én politikám. Ezeket a törek­véseket, ezeket az irányzatokat, amelyeket előttetek akkor vallottam, tartom ma is magaménak változat­lanul minden részükben. (Élénk helyeslés.) Ezek a törekvések, ezek az irányzatok a kormánynak, amely­nek élén ezúttal és ez idő szerint állam­szerencsém van, ma is változatlan törekvéseit és irányzatát ké­pezik. (Élénk éljenzés.) Azoknak lényegétől, elvétől és tartalmától én eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. (Élénk helyeslés.) Én elétek álltam, megkérdeztelek titeket: akar­tok-e, birtok-e engem abban a nehéz munkában, amely reám vár, ezen az alapon, ezen nyilatkozatok alapján támogatni ? Ti kegyesek voltatok fölajánlani ezt a támogatást és én elfogadtam azt. Kötésnek te­kintem tehát azt a kötésnek, amely köztünk létesült, és amelyhez én ragaszkodom és amelyet frigytörés nélkül megsérteni és eltörni nem szabad és nem le­het. (Élénk helyeslés.) Azzal a programmal, annak elvi tartalmával, az abban megnyilatkozott politikai és kormányzati szellemmel összeforrtnak érzem ma­gamat, attól engem elszakítani és eltántorítani semmi sem fog. (Élénk helyeslés.) Ennek a programmnak alapján szaporodott meg és nőtt nagggyá a szabadelvű párt mai tábora. Egy gondolat hozta létre ezt az egyesülést: az a gondolat, hogy akik egyetértenek a jövő feladataiban, egyesüljenek abban a munkában, amely ezen felada­tok megvalósítását tűzte ki célul. Az a gondolat, amely bennünket összehozott, arra hív fel és óva int bennünket, hogy előre nézzünk csak és ne hátra .Hosszantartó élénk helyeslés,­ mert aki biztosan akar haladni és el nem akar botlani, ezt csak úgy érheti el, ha mindig azt tartja maga előtt és arra néz, ami kitűzött célja, amelyhez közelednie kell. (Igaz! ügy van!) Az a gondolat, amely egyesíteni volt ké­pes azokat, akik ma a szabadelvű párt küzdő so­rait képezik, elég erős kell, hogy legyen és erős is lesz arra, hogy össze is tartsa és teljesen össze is forraszsza azokat, akik közös munkára egye­sültek. Egész erőnket ennek a közös munka felada­tainak kell szentelni. (Élénk helyeslés és tetszés.) De csak a becsületes, nyílt ез utógondolat nélkül legális és teljes egyesülés és egybeolvadás ad erőt és ad összetartást. (Élénk helyeslés.) Összetartás és erő nélkül nincsen eredmény, összetartás és erő nélkül sem a párt, amely hivatva van nehéz munkában a kormányt támogatni, sem a kormány nem képes sikert aratni. Csak ez hozza meg az eredményeknek, a sikernek lehető biztosítékát. (Élénk helyeslés.) Abban a programmban, amelyet én kifejtettem, a kérdések egész sorozata van felvéve, amelyeknek megoldása az országra vár. Én azon kérdéseknek sem egyikét, sem másikát most kiemelni vagy azon kérdések egyikének vagy másikának fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok. (Élénk helyeslés.) Csak egyet emelek ki, mint olyat, amiről soha egy percig megfeledkezni nem szabad, mint olyat, a­mi természetes ugyan, de a mi tevékenységünknek szellemét és irányát jelöli meg, amelyeket az állami élet minden részében és ágazatában előálló reform­­munkánál szem előtt tartunk. Az én eljárásom és annak a kormánynak, amelynek élén állok, eljárása és irányzata minden ténykedésében és minden elő­terjesztésben, amelylyel az ország elé fog lépni, az igazi és valódi szabadelvűség irányzata lesz. (Élénk tet­szés és éljenzés.) És ez nem is lehet másképp. (Élénk helyeslés.) Hiszen Magyarországot erőssé, nagygyá, gazdaggá tenni és magyarnak, amit mindannyian akarunk, megtartani csak úgy lehet és erre csak az a politika képes, amely a nemzet összes ré­tegeinek minden érdekét és minden ügyét egy­aránt szívén viseli, felöleli és harmonikus egyez­tető ápolásban, gondozásban és fejlesztésben része­síti. (Élénk hoszszas helyeslés és tetszés.) Ma­­gyarorszási fejlődésének, Magyarország haladásá­nak életfeltétele a jövőben is az lesz, ami a múltj­­ban volt: az igazi szabadelvű­ség irányzatának fenn­tartása intézményeiben és alkotásaiban. (Élénk hosz­szas helyeslés és tetszés.) Én talán hivatkozhatom arra, hogy egyéni bizonyságot erről az irányzatról nekem tenni nem kell. (ügy van!) Ezt az irányt nem lehet beledisputálni senkibe, ezt nem lehet senkivel elfogadtatni kapacitációval; ennek az iránynak a politikus életnézetével, felfogásával, egész bensejével összeforrtnak kell lennie. (Élénk tetszés és helyeslés)­ és én összeforrtnak érzem magamat vele, mert ab­ban a légkörben nőttem föl. (Igaz ! Úgy van!) abban ringott politikai bölcsőm, amely ennek az irányzat­nak az atmoszférája volt. (Élénk tetszés.) Azt a munkát láttam közelről, annak a szeretetét szívtam magamba, mely a magyar szabadelvű politika alapjait lerakta (Élénk tetszés s helyeslés.) Ennek az alapvető iránynak elejtése nagy visszaesést jelentene Magyarország összes közállapotaiban. (Igaz ! ügy van!) Ennek az iránynak feltétlen fenntartása lesz a mi törekvéseinknek egyik rugója, egyik sarkpontja. (Élénk helyeslés.) Hogy abban a munkában mily sorozatban és azon sorozatot illető­leg milyen egyes kérdések milyen elintézésének ja-­ vaslatbahozatalával fogunk eléjek lépni, annak fej-­ tegetését — gondolom — senki sem kívánja tőlem.­ Hivatkozhatom azokra, amiket programmszerűleg elő-­­adtam, egyet azonban föl kell említenem és ez az (Halljuk ! Halljuk !), hogy mindehhez a nagy mun­kához nyugalom és idő kell. (Igaz ! Úgy van!) Ezért ennek az évnek nálunk egyik első teendője lesz­ a kvótakérdésnek parlamentáris és tíz évi idővel leendő rendezése. Ausztriában mindazon gazda-' sági és pénzügyi kérdések, amelyek nálunk tör-' vény által vannak rendezve, végbefejezésre juttandók parlamentáris úton és pedig lehetőleg a jövő év első felében, ha az ottani parlamentáris viszonyok ezt megengedik. Alapos talán a remény, hogy ezek a­ kérdések, amelyek több év óta úgyszólván állandó rázkódtatásban tartják Magyarországnak és Ausztriá­nak közgazdasági viszonyait és amelyek a mi köz­életünkre is zavarólag hatottak és a parlamentáris munkarendet is megakasztották, most már talán azon­ stádiumba jutottak, hogy azoknak végelintézése ki-­ csatolja közéletünkből a bizonytalanságnak azt az elemét, (Élénk helyeslés) amely eddigelé összes köz-­ és különösen gazdasági állapotainknak egyik nagy­ baja volt. (Igaz ! Úgy van.)­­ Magyarország megtette a magáét, minthogy nem lehetett és nem a mi hibánkból, (Úgy van,) ha­nem az osztrák állapotokból kifolyólag és az én nagy sajnálatomra, a vámszövetséget megkötni. Magyarország a viszonosság alapján önálló rendelkezé­sekkel szabályozta mindezen kérdéseket Ausztriával a méltányosság alapján, de összes jogainak teljes biz­tosítása és gazdasági érdekeinek méltányos alapokon megóvása mellett. Ez a viszonosság, mint befejezett tény, biztosítva van a mai naptól fogva minden irány­ban és a gazdasági kérdések egész vonalán. Azt hi­­­szem, hogy ez a viszonosság megtörve nem lesz és fenn lesz tartva minden körülmények között és ha megtöretnék, a mi védelmi eszközeink a törvényekben­ vannak lefektetve. Ezen rendezkedés befejezése által az összes gazdasági kérdések, ha nem nyertek is minden ré­szükben végleges elintézést és ha odaát a parlament-,­nek szankciója az ott tett intézkedésekre nézve még hátra van is, egy nyugpontra jutottak, amelyből a végleges rendezkedés és az egész egyezkedés par­­­lamentáris befejezése könnyebb lesz. (Igaz! Úgy, van!) Én a legnagyobb súlyt helyeztem és he­lyezem arra a nagy gazdasági és politikai mo­tívumra, hogy a parlamentáris után való befejezései az egyezségnek lehetőleg még ennek az esztendőnek oly részében álljon be, hogy az esztendő hátralevő részét rendes parlamentáris működésre lehessen for­­­dítani és hogy végre többé kérdés alá nem jöhető befejezéssel és biztos állapotokkal álljunk szembe.­ Arra törekedtem, (Élénk helyes.) ez volt az az indítói ok, amely engem arra bírt, hogy a koronának a tör-­ vény értelmében bekövetkezett döntésére nézve új kvóta-kérdésben azon előterjesztést tegyük, hogy az a döntés ne hosszabb időre, hanem az időnek csakis feltétlen szükséges mértékére, tehát csak hat hónapi­ időtartamra szóljon. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ha ezen nagy kérdés elintézése után meglesz a nyugalom, meglesz az idő, hozzá fogunk fogni azon reformmunkák megkezdéséhez, amelyek pro-­ grammunkba le vannak fektetve. Nem lehet mindezt hevenyészni, nem lehet mindazt egy varázsütéssel megcsinálni. Évek nagy munkájának anyaga van­ abban lefektetve, de nem lesz abból elejtve semmi és a kellő időben és kellő sorban minden a törvény­­hozás bírálata alá fog kerülni. (Élénk helyeslés.)­­ Elsietni azokat a nagy reformmunkákat nem lehet.­­ Varázsütéssel dolgokat létesíteni csak mesében lehet. (Igaz! Úgy van . Eredményt, kom­oly eredmény.

Next