Budapesti Napló, 1900. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
81. szám. Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1900. február 1. ЩШШШШШк 3 fény. (Úgy van! Úgy van ! jobbról. Zaj a szélsőbaloldalon.) A közös ügyekről szóló törvény azt mondja, hogy minden költség, nem minden, hanem csak a költség, mert hisz például az ujoncmegajánlás, a véderőtörvény stb. a törvényhozás dolga — tehát minden, ami kiadás, ami a hadseregnek költsége, annak a megszavazása a delegáció kompetenciájába tartozik, csakhogy a megszavazott összeget be kell illeszteni a magyar költségvetésbe, a fedezet szempontjából s annak a mennyisége szóvá többé nem tehető. (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon : De nem vakon!) Majd kitűnik, melyikünk a vak. Ez áll az évi rendes költségvetésről és áll, mert budgetjogról van szó és annak sincs más természete, mint a rendes budgetjognak az egész világon, tehát áll ez a póthitelekről is. Ha a delegációnak joga van megszavazni az évi költségvetést, joga van a maga törvényes hatáskörében megszavazni azt is, amit pótlólag tőle kérnek. Törvényesen és egyenesen a törvény értelmében, a törvényes hatásköröknek, a törvény által előírt intézkedéseknek megfelelőleg történt az eljárás, (Helyeslé a jobbielfll.) és a delegáció ez egész kérdést azzal a részletességgel tárgyalta, melylyel tárgyalni kötelessége volt. Komjáthy azt mondotta tovább, hogy a hadügyi albizottságban németül beszélnek. A hivatalos nyelv a magyar nyelv és mindenki magyarul beszél, aki nem akar közvetlenül a hadügyminiszterhez kérdést intézni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: No hát?) Ha egyik vagy másik tag mégis azt mondja: semhogy az a tábornok, aki oda van rendelve a hadügyminiszter mellé, minthogy ez bár bizonyos mértékig tud, de talán nem elég tüzetesen tud magyarul . . . Komjáthy Béla: Ha felveszi a magyar pénzt, beszéljen magyarul ! Széll Kálmán miniszterelnök : . . . előbb lefordítsa a kérdésemet, a bizottság engedelmével egy pár szót németül is szólhasson, ez megtörténik elvétve. 1398-ban a delegációban az történt, hogy a delegáció hadügyi albizottságában a hadügyminiszter előterjesztette, hogy neki az a 30 millió mire kell. (Zaj és fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Kellett ! No igen!) Ily szó-elcsavarásokat ne méltóztassék csinálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a hadügyminiszter azt kéri, ami neki kell. Már most kétségbe vonják, várjon tényleg arra költetett-e el, amiről szó van. Mindent lehet állítani, de azt, ami hivatalos zárszámadásokban, amelyek a kompetens fórumok által megvizsgáltatnak, le van téve a magyar kormány felelősségeinek és a magyar kormány szavahihetőségének bélyege alatt, az ellen kételyt támasztani nem lehet és nem szabad. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát vállalom a felelősséget. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget,) hogy annak minden fillére arra a célra költetett el ... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Poozner Jenő : Hogy merték elkölteni megszavazás nélkül! (Zaj: Halljuk! Halljuk!) . Széll Kálmán miniszterelnök: . .. amelyre megszavaztatott .. . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne zavarják folytonosan a szónokot! Kubik Béla : Nem lehet, hisz olyanokat mond, hogy nem lehet kiállni! (Nagy zaj.) Elnök : Kubik Béla képviselő urat figyelmeztetem, hogy meg kell hallgatni a szónokot! Széll Kálmán miniszterelnök: Támadják a delegáció intézményeit elvi szempontból, amint akarják, bírálják azt bármiképpen, de azt ilyen alaptalan feltevésekkel gyanúsítani és ebben a házban így becsmérelni, sem nem illő, sem meg nem engedhető dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: Személyes kérdésben kér szót. Fenntartja az összes vádakat, amelyeket a delegáció ellen felhozott. Felolvassa Horánszkynak a delegációban elmondott beszédét, amely szerint a delegáció tagjai nem tudták, hogy mit szavaznak meg, s a póthitel megszavazása méltatlan és törvénytelen dolog volt. Kubik Béla: Most beszéljetek! (Nagy zaj a középen.) Komjáthy Béla elismeri a miniszterelnök ékesszólását, de a mai beszéde nem győzte meg őt állításainak hamis voltáról. Széll Kálmán miniszterelnök: Ami azt a kis kontroverziát illeti, az illő szóra nézve megjegyzi, hogy Komjáthy a delegációt, mint ennek a Háznak országos bizottságát azzal vádolja, hogy nem tudott arról semmit, még a kormány sem tudta, mit szavaz meg. Mivel pedig a hetvenes években maga is tagja volt a delegációnak, köszöni a bókot. A bátorság megvolt a mostani delegációban is, mert ha nem hozták is meg ugyanazt a határozatot, amelyet 67-ben hoztak, ez azért történt, mert nem volt reá szükség. Ily körülmények közt egészen parlamentáris dolognak tartja azt mondani, amit mondott, hogy ez talán nem illő, ez erre a delegációra nem illik rá. Más értelme szavainak nem volt; helyt nem álló, nem ide való ; ez volt az értelme szavainak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hünnich Aurél: Komjáthy Béla a delegációt teljesen igazságtalan és mértánytalan módon megtámadta, azt állítva, hogy a tavalyi delegáció nem tudta, mit szavaz meg. A miniszterelnök megfelelt erre, de ő a maga részéről visszautasítja azt a feltevést, hogy a delegáció bármit is megszavazott volna, amiről tudomása nem volt. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elhiszszük !) Ez olyan vád, amely egyforma azzal az állítással, hogy ez a kiküldött bizottság nem tudja, mi a feladata, mi a kötelessége ! Bizonyára Komjáthy Béla is meg van győződve, hogy a delegáció tudja, mi a kötelessége. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Lukács László pénzügyminiszter: Komjáthy Béla kérdésére, hogy ki hatalmazta fel a pénzügyminisztert, hogy bizonyos összegeket a törvényhozás megszavazása előtt a hadügyi kormányzat céljaira kifizessen, válaszszal tartozik, mert érzi a felelősség súlyát, amely reá nehezedik, mert nem ugyan szándékosan, de a körülmények alakulása folytán abba a helyzetbeütött, hogy az országgyűlés megszavazása nélkül kénytelen volt bizonyos összegeket folyósítani. A tény az, (Halljuk! Halluk !) hogy a delegáció a kérdéses póthitelt szabályszerűen megszavazta. Erre vonatkozólag a kormány törvényjavaslatot terjesztett is elő; igaz, hogy a delegácionális határozatok csak 1898. júniusban szentesittettek s ugyanakkor a magyar országgyűlés elnapoltatott, csak az őszön jött össze és az akkori viszonyok lehetetlenné tévén minden tárgyalást, a kormány nem remélhette, hogy e kérdés itt megszavazás által meg fog oldatni. Miután pedig a cél, amelyre a kérdéses póthitel szükségeltetett, olyan volt, amely halasztást nem tűrt, ennek következtében úgy a magyar, mint az ausztriai kormány, kétféle, egymással homlokegyenest ellentétben álló felelősség súlya alá került. Az egyik felelősség abból származott, hogy bizonyos összeget kellett delegácionális megszavazás alapján, de törvényhozási engedély nélkül folyósítani olyanformán, mintha az túlkiadás vagy előirányzat nélküli kiadás lenne. Ez kétségkívül bizonyos felelősséggel jár a parlamenttel szemben. A második felelősség pedig ellenkező irányú volt, amely abból támadt volna, ha a magyar kormány megtagadja ennek az összegnek folyósítását a közös minisztériummal szemben. Ebből szintén egy igen súlyos felelősség támadhatott, miután a helyzet az volt, hogy senki sem tudta biztosan megmondani, hogy az európai béke megőrizhető-e vagy nem ? Tudja, érzi, hogy felelősséget vállalt magára a kormány, viseli is ezt a felelősséget; a törvényhozás bölcsesége fogja eldönteni, hogy váljon helyesen járt-e el, vagy sem? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Azt állítják, hogy a görög-török háború tette szükségessé a póthitel felhasználását, pedig előre tudhatták volna, hogy a török oroszlán agyon fogja csapni a görög patkányt. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem illő dolog a görög nemzetről ilyképpen nyilatkozni ! Thaly Kálmán: A törököt is állatnak neveztem ! (Derültség.) Az erődítések is a török ellen valók ? Ezek Olaszország ellen irányultak, bár Umberto szeretett szövetségesünk és a hármas szövetségnek tagja. Széll Kálmán miniszterelnök: Senki ellen sem! Thaly Kálmán: Nem tudja indokolni a hadügyminiszter, hogy hova fordította a milliókat. Ugron Gábor a hadügyi albizottságban szóvá is tette, miért nem erősítik meg az erdélyi szorosokat. Mindig úgy van az, hogy minden téren, még az erődítések terén is mi húzzuk a rövidebbet. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Röviden válaszol Thalynak. Nem áll az, hogy a 80 millióval Törökország ellen akartunk valamit tenni. Csak azt mondta, hogy a Balkánon sok a gyűlőanyag, ami a békét fenyegeti. Ha erődítések készülnek az országban bárhol, azok senki ellen nem irányulnak, csak a monarkia védképességét emelik. Eszünk ágáben sincs szövetségesünk, Olaszország ellen valamit tenni. Itt csak határerődítésekről van szó. (Helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán: Örül, hogy úgy Törökországgal, mint Olaszországgal szemben tisztázta a helyzetet a miniszterelnök. Kossuth Ferenc: Csak azért szólal fel, mert a miniszterelnök szokatlan hévvel válaszolt Komjáthynak, aki a függetlenségi párt álláspontját fejtegette. Komjáthy felszólalása nagyon helyes volt, mert olyasmit a Ház nem vehet tudomásul, amiről fel nem világosították. Ezután megjegyzi még, hogy a javaslat 1. és 2. §-a közt ellenmondás van. Erre nézve kér felvilágosítást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: A mondott helyen ellentmondás nincs, csak az történt, hogy külön ki kellett fejezni azt, hogy 4.710.000 frt a közös aktívákból fedezendő, nehogy az állampénztár túlságosan legyen megterhelve. Elnök: Szavazásra teszi fel a kérdést. A Ház általánosságban és részleteiben is megszavazza a javaslatot. (Követségi paloták.) Szabó Imre előadó elfogadásra ajánlja a miniszterelnök jelentését a pekingi, tokiói és cetingei követségi paloták építésére és berendezésére szükséges költségeknek a közös aktívák terhére való fedezéséről. Thaly Kálmán: Nem helyes, hogy itt is már megtörtént dologgal állunk szemben. Kifogásolja, hogy a magyar ipart nem pártolják eléggé a konzulátusi építkezéseknél; nincs magyar címer sehol a konzuli palotákon, ez közjogi szempontból is sérelmes. Egy öreg magyar arisztokrata özvegyasszony, nem tudom hogyan bolondult bele Ausztriába, egyik palotáját Bécsben odaadta az osztrák követség számára. A jelentést a függetlenségi párt nevében nem veszi tudomásul. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Alkalmas bérházat nem lehetett kapni, más követség nyakán meg nem ülhetünk mindig, ezért kellett a követségi palotákat felépíteni. De arról szó sincs, hogy ezek valami nagy pompával épültek volna. A külügyminiszter a delegációban megígérte, hogy törekvése az, hogy lehetőleg magyarul tudó embert is alkalmazzanak követségeknél. A címer és zászló ellen tett kifogások sem állhatják meg helyüket, mert hisz tudvalevő, hogy minden követségi palotán az osztrák mellett a magyar zászló is ki van tűzve. Kéri a jelentés elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Csatlakozik Thaly fejtegetéseihez, de ezenkívül még egy kérdést intéz a miniszterhez. Hogy vannak ezek a követségi paloták az országokban telekkönyvezve? Biztosítva van-e Magyarországnak az a rész, amennyivel hozzájárult a paloták emeléséhez? Követeli, hogy a költségvetés tárgyalásakor erről jelentés terjesztessék a Ház elé. Széll Kálmán miniszterelnök: A jelentést nem ő adta be. Hogy mi módon oldódott meg a Polónyi által felvetett kérdés, azt okmányilag nem igazolhatja, (Derültség a szélsőbalon.) de azt mondhatja hogy minden oly dolog, melynek létesítéséhez a két állam hozzájárult, a két állam közös tulajdona, így kell ennek lenni. Polónyi bizonyosan vagyonfelosztásra gondolt . . . Polónyi Géza: Arra bizonyt Széll Kálmán miniszterelnök: Vagyonfelosztás nem lehetséges, mert ezek a tárgyak közös célok szolgálatában állanak, közösen használják. Ezeket tartotta szükségesnek elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferenc: Ezt a tételt nem lehet megszavazni, míg a kérdés tisztázva nincs. Mutasson a kormány valami telekkönyvet, hogy kinek tulajdonát teszik ezek a követségi paloták. A miniszterelnök nem látta a„ telekkönyvet s azt mondta, hogy közös tulajdon. Ő sem látta a telekkönyvet s igy bátran mondhatja, hogy ezek a tárgyak az osztrákok javára vannak eltelekkönyvezve. Komjáthy Béla: Tiltakozik az ellen, hogy a miniszterelnök a miniszterelnöki székből olyasmit jelentsen ki, hogy a külügy közös. Száll Kálmán miniszterelnök : Komjáthy felszólalása nem volt szükséges. Azt mondta a törvény értelmében, hogy a külügyek közösek. Nem áll az, hogy Magyarországnak nem volna direkt érintkezése a külfölddel. A közjogi tételt mindenkor kifejteni nem szükséges. Csak azt mondta, hogy miután a diplomáciai képviselet közös, hát a palota is közös. (Helyeslés jobbfelől.) Lukács László pénzügyminiszter: Kossuthnak felel röviden. Nem hitte volna azt, hogy mikor a horvát és délvidéki adóhátralékok törléséről csak most tett előterjesztést, ilyenkor azzal támadják, hogy ezt a kérdést Kossuth a pekingi követségi palotánál fölemlítse. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Felteszi a kérdést szavazásra. A többség tudomásul veszi a jelentést. (Zárószámadás.) Benke Gyula előadó referálja a zárszámadást vizsgáló bizottság jelentését az 1898. évi zárszámadásról, valamint a Vaskapuszabályozás 1898. évi számadásairól. Polónyi Géza: Fölvilágositást kér arról, hogy a zárszámadási bizottság miképp győződött meg az alapítványok kezelésének helyességéről. Benke Gyula előadó: Az alapítványok kezeléséről található fölvilágosítás a számvevőszék jelentéseiben, a zárszámadási bizottság jelentésében. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Különben tessék a kormánytól kérni, hogy az alapítványok kezelése rendeztessék. Polónyi Géza: Nem azt akarta tudni, hanem azt, hogy miképp revideálta a bizottság ezt a kérdést. Benke Gyula előadó: A számvevőszék szokta revideálni. A bizottság különben nem arra való, hogy minden egyes okmányt átrevideáljon. Polónyi Géza : Csak ezt akartam tudni! (Felkiáltások a szélsőbalon: Le a napirendről!) Komjáthy Béla: Ekkora beismerésre nem volt elkészülve. Tüzetes vizsgálat kell ebben a kérdésben, mert hisz 400 millió koronát meghalad azon alapítványok összege, melyeket a kormány kezel ellenőrzés nélkül. A függetlenségi párt nevében nem fogadja el a jelentést. (Helyeslés a szélsőbalon.) Lukocs László pénzügyminiszter: Röviden válaszol a felmerült ellenvetésekre. A Polónyi által fölvetett argumentum egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a költségvetés alaposságát megdöntse. Kijelenti, hogy az összegek, amelyek az előirányzatban nem foglaltattak, nem voltak váratlanok a kormány előtt. A kormány mindig számolt az esetleg fölmerülő költségtöbbletekkel. A zárszámadási bizottságot veszi védelmébe. Az állam adminisztrációjának ellenőrzésére nem a zárszámadási bizottság hivatott, hanem az állami számvevőszék. A 30 milliós póthitelből ránk eső rész is ez esetben mint előirányzat nélküli összeg számoltatott el. Kéri a jelentés tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Fölteszi a kérdést szavazásra. A többség tudomásul veszi a jelentést s az azzal kapcsolatos indítványt, amelylyel a kormánynak a fölmentvényt megadták. (Jelentés.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter benyújt egy jelentést a szatmár—erdődi helyi érdekűvasút engedélyezéséről. ж