Budapesti Napló, 1900. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-08 / 66. szám
ю Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1900. március 866. szám. *• A nyolcadik filharmóniai hangverseny. A Filharmóniai Társaság hétfőn, március tizenkettedikén tartja meg nyolcadik hangversenyét a következő műsorral : 1. Mehul „La chaisse du jeune Henri“ nyitány, vezényli Erkel Sándor. 2. Schmitt G. „A szabadban* szuite (újdonság), vezényli Erkel Sándor. 3. Goldmarck „Hegedűverseny“, játszsza Auer Lipót tanár, vezényli Erkel Sándor. 4. Tschajkowsky IV. szimfónia, F-moll (először), vezényli Auer Lipót. ** A medvebőrös Berlinben. Wagner Siegfried operája A medvebőrös csak most kerül bemutatóra a berlini udvari operában. A dalmű bemutatója e hónap tizenhatodikára van kitűzve s a szerző maga vezeti a próbákat. A bemutató után az ifjú Wagner Párisba megy, ahol több hangversenyt dirigál. ** Megcáfolt német előadások. Egyik budapesti német újság újságolta, hogy húsvétkor egy müncheni német társulat készül vendégszerepelni a Somossy-Mulatóban. Ennek az intézetnek az igazgatósága kijelenti, hogy ez a hír nem igaz. ** A Telefon Hírmondó gyermekhangversenye. A Telefon Hírmondó Zenélő Gyermek Újsága, mely minden héten csütörtökön pontban 5 órakor jelenik meg, ha nem is nyomtatásban, de mindenesetre a fülre kellemes zene alakjában, immár oly nélkülözhetlenné tette magát abban a szűkebb exkluzív társaságban, amely a Telefon Hírmondó intencióit s annak feltétlen szükséges voltát megérteni s megbecsülni tudja, hogy a hangversenyigazgatósághoz érkezett számos levél tanúbizonysága szerint a gyermekvilág egyik eléggé meg nem becsülhető szórakozásává lett. Íróink és művészeink, akik a gyermekek iránt kiváló szeretettel viseltetnek, a Telefon Hirmondó utján rójják le s igy fejezik ki azt az érzést, amely őket a gyermekvilághoz fűzi. Szívből jövő, mesterkéletlen hangok ezek, melyek mint megannyi mag hintődnek el a későbbi időkre A mai hangversenyre szives közreműködésüket megígérték . Nikó Lina úrnő, a Vígszínház tagja, Rambovszky Mariska, Szemerey Matild és Vidtor Laura úrnők, Latabár Kálmán, a Nemzeti Színház, Rónaszéki Gusztáv, a Vígszínház, Irányi Dezső, a Magyar Színház tagjai, Oláh Lajos tárogató művész és Mérő Géza. A hangversenyt Zörgő bácsi rendezi. Este a Telefon Hírmondó a magyar királyi Operaház előadását közvetíti, ez alkalommal A hugenottákat, Meyerbeer nagy operáját. Ez előadásnak kiváló érdekességét fogja képezni Strassern Eugénia kisasszony vendégfellépte. Az opera előadása után a szerkesztőség érdekes híreket olvastat fel, majd 11 óráig katona és cigányzene átvitel lesz hallható a kagylókon keresztül. A drámairodalom és a lex Heintze. Irta: Sudermann Hermann. Minden művészetek művelői felett megforgatták a fenyitó vesszőt, de a tulajdonképpeni kiszemelt áldozat, úgy látszik, mégis a drámairodalom. Hogy miért kerültünk éppen mi az indexre? Közel egy évszázadon át a drámaírókat tartották a művészet legelsőrangú képviselőinek, és ime, most egyszerre ránk sütik, hogy az emberiség legaljasabb ösztöneinek köszönhetjük sikereinket. Hatalmas szellemóriásaink Schiller és Goethe óta egy sablon jellemezte a német drámairodalmat. A jambus-drámák taposómalmát elkeresztelték német idealizmusnak.Később lábrakapott egy új irány. Ma már nem keresünk drámathémát Weber világtörténelmében és nem majmoljuk a franciák színpadi fogásait, drámai hőst faragva egy Ibolyafalóból. A mai német dráma ideje: a jelen, hősei azok az emberek, akik látcsővel a kezükben lent ülnek a földszinten, vagy fenntágaskodnak a kakasülőn. És ez bántja éppen a szemérmeteskedőket. A vádak, melyeket a német országház padjairól ellenünk emeltek, régi vádak. Nem az uj drámairodalmat perhorreskálják, hanem általában mindent, ami uj, a kort, a korszellemet. Sokan vannak, akik gyűlölve minden önálló törekvést, mely hamar kinő korlátolt gyámkodásuk alól, mert nem semmisíthetik meg a kort, az uj felfogásokat, az új áramlatokat, legalább szét kívánnák zúzni a tükröt, mely híven mutatja a jelen állapotokat, és meg akarják rendszabályozni a modern drámát. Az elégületlennek nemrégiben új fegyvert kaptak a kezükbe, és döngetik a színházak kapuit, fennen hangoztatva az erkölcsi érzék pusztulását. Úgy látszik feltámadt az egyszeri rendőrfőnök, aki a műkereskedők kirakataiból kitiltotta Rubens és Böcklin képeit. A régi drámában szigorú válaszfalt emeltek a fehér és a fekete juhok között. Koromfekete és hófehér, rossz és jó, gazemberek és földönjáróarkangyalok. Mi, akik belemarkolunk a mindennapiéletbe, nem halászunk ki belőle sem telivér gonosztevőket, sem cátói jellemű hősöket. Márpedig az olyan bárány, amelyiknek itt-ott egy foltocska tarkítja már a bundáját, szeméremsértő látvány azok szemében, akik moralizálni szeretnének életet és művészetet. Jaj nekünk, ha az elbukott asszonyt nem tapossuk el a darab végén, vagy ha egy ünnepélyes eljegyzéssel nem teszünk eleget az erkölcsösök kívánságainak. Az illendőség fogalma változó, az idő áramlata magával ragadja. Az irodalomnak éber a megfigyelőképessége, látja megszületni, elsülyedni és újra feltámadni az új fogalmakat. Az irodalom halad. De azok az urak megálltak , megálltak a bibliánál és a katekizmusnál és hirdetik, hogy az erkölcs változatlan. Egy lépés jobbra vagy balra nekik már züllést jelent. És a dráma, mely egy ilyen ballépéssel foglalkozik, anélkül, hogy az erkölcsi felháborodás összes haragos jelzőit odacsapná az áldozat fejéhez, már bűntársa a bűnösnek, már cifra mezbe öltözteti a vétket és durván vét a szemérem és az erkölcsi érzék ellen. Az utolsó évtized sikert aratott drámái közül egyetlenegy sem állhatná ki az erkölcsbírák tűzpróbáját. A magam drámáiról nem szólok, engem kellően megbélyegeztek az országházban. Nem szólok sem azokról az előadásokról, melyek szellemesen egyesítik a hazafias lendületet a trikó-szerepekkel, sem azokról, melyek francia hulladékokból táplálkoznak. De szólok a komoly modern drámáról. A takácsok, a Bubos pacsirta, az Ifjúság, a Talizmán, mind lekerülnének a színpadról. Egy király alsónadrágban micsoda hallatlan arculcsapása a közszeméremnek. Ha majd papok és államügyészek bírálják felül a drámaíró munkáját, sok épületes meglepetésre számíthatunk. A klasszikusokat remélhetőleg csak respektálják majd, már csak azért is, hogy ki ne nevettessenek világszerte. Különben talán betiltanák egy szép napon még Goethét és Shakespearet is. Elég, hogy valamelyik erénycsősz feljelentést tegyen egy darab ellen, az előadást betiltják és az ügy a törvényszék elé kerül. Márpedig bármilyen derék emberek legyenek is biráink különben, legjobb barátjuk sem állíthatja, hogy kiválóan hivatottak volnának egy dráma megbírálására. És hova jutnánk, ha minden úgy történnék, mint a parlamenti szenteskedők akarják ? Valószínűleg valahány író csak van Berlinben, Münchenben, Drezdában, Stuttgartban stb. mind kénytelen volna thémáit az uralkodó családok történetéből meríteni. Hányszor térítené meg akkor —a színpadon természetesen — a szelíd, barátságos falusi lelkész néhány kenetteljes szóval a sztrájkoló munkásokat? Hányszor borul majd Minka, a szemérmes szőke Minka boldogan a tisztességtudó aljegyző keblére, megsejtetve, hogy a szorgalmas ifjúból még szolgabíró is lehet. És ezt csúfolnák aztán idealizmusnak. Miért? Talán az az első jele az idealizmusnak, hogy a lex Heintze egy kalap alatt a proskripcióval megrendszabályozza az irodalmat is? Mi is azt akarjuk, azon fáradunk, hogy legyen egy valódi, tisztességes német művészetünk. De ha államügyészek és bírák akarnak a mesterségünkbe kontárkodni, akkor nem hallgathatunk. És nem is fogunk hallgatni. Ígérem önöknek ! MŰVÉSZET. □ Az uj börzepalota. Az új börzepalota Alpár Ignác tervei szerint fog épülni. Ismeretes, hogy annak idején pályázatot hirdettek a börzepalota tervére, amelyen Alpár nyerte az első díjat s ismeretes az is, hogy a sajtó majdnem egyhangúan egy más, díjazásra sem méltatott terv mellett foglalt nagy hévvel állást. A közvélemény azonban kevéssé bántotti a börzetanácsot s most némi javítások kikötésével Alpár tervei szerint fog a magyar börze palócain fölépülni. □ A lipótvárosi templom domborművei. A főváros közgyűlése legközelebb a lipótvárosi templom domborműveinek furcsa históriájával fog foglalkozni. Az építőbizottság annak idején pályázatot írt ki művészi domborművekre és zsűrit nevezett ki azok megbírálására. A zsűri az összes pályamunkákat kifogásolta, de javasolta, hogy három pályázó közt szűkebb pályázatot nyissanak. Ez meg is történt. Amidőn az új pályázat sorsa fölött dönteni kellett volna, Báth György azt indítványozta, hogy ez a szűkebb pályázat is a zsűri fóruma elé kerüljön, mert ez logikus követelménye a korábban hozott határozatnak. Ráth György egyúttal bejelentette, hogy előre lemond így a zsűri elnökléséről, de még a tagságról is, hogy a zsűri az ő részvétele nélkül dönthessen, a döntést pedig semmiképp sem akarja befolyásolni. Ehhez az indítványhoz csatlakozott Pártos zsűritag is s ebből kifolyólag került a lapokba az a téves hír, hogy Báta György lemondott az építőbizottság elnökségéről. A bizottság nem vitte szakzsűri elé az új munkákat, hanem maga döntött felettük s ezt a tanács is megerősítette. Most az ominózus ügy, amely a magyar művészek és a művészet ügyének flagráns megsértését jelenti, a városi közgyűlés elé kerül. Ott valószínűleg nem hagyják jóvá ezt a suba alatt való gazdálkodást, hanem ezt a tisztán művészi jellegű ügyet bizonyára művészeti szakzsűri elé fogják ,utasítani. □ A párisi szalon. Egy ideig hire járt, hogy Párisban nem lesz ez idén szalon, mert a két intéző művész egyesület nagyon hajbakapott. Végre mégis meglett a béke és vele a Szalon. A képzőművészeti kiállításnak vernissages ápril 6-án lesz, másnap megnyílik a kiállítás a nagyközönség számára is. TUDOMÁNYIRODALOM. A Földtani Társulat ma délután 9 órakor Böckh János elnöklete alatt ülést tartott, melyen először Schaffárzik Ferenc: A budapesti harmadik főgyűjtő csatorna Telepy-utcai és Ludoviceum előtti geológiai profiljáról értekezett. Utána dr. Pálfy Mór: Adatok a Cserhát geológiájához című előadásában ismertette a Cserhát hegység észak-nyugati lejtőjén Patvarcz, Marczal, Gárdony puszta, Hing és Csitár községek között fellépő és kövületek alapján meghatározott felső oligocén-korú rétegeket. EGYESÜLETEK (a VII. kér. gimnáziumi önképző kör) e hó 15-ikén 7ia órakor a Royal-szálló nagytermében hangversenyt rendez szegény iskolatársaik felruházása javára. Az ifjúsági zenekar ifj. Kelemen Lajos karmester vezénylete alatt fog közreműködni. (A szabad liceumban) a Magyar Tanítók Kaszinójában (József-körút 8. sz.) március 8-ikán este 7 órakor Béla Henrik tart felolvasást Hamletról. (A kereskedelmi szakmiveltséget terjesztő egyesület) felolvasásainak keretében e hó 9-én este fél 9 órakor dr. Gonda Dezső folytatja előadását az új bűnvádi eljárásról az Országos Ipar- és Kereskedelmi Csarnok helyiségében (V. Arany János utca 29.) TÖRVÉNYSZÉK §§ A Splényi-Engel ügy. A pécsi Engel cég ellen a rendőrség előtt folyt vizsgálat vezetője báró Splényi Ödön negyedik kerületi rendőrkapitány volt. A parlamentbe interpelláció alakjában vonult be ez a vizsgálat, melyben azt a vádat hozták fel Splényi ellen, hogy illetéktelenül avatkozott bele a dologba s megsértette a törvényt, mikor a lefoglalt bormintákat visszaadta a cégnek. A királyi ügyészség Splényi ellen hivatalos hatalommal való visszaélés bűntette címén kérte a törvényszéktől az előnyomozat megindítását, melyet Oláh András vizsgálóbíró több tanú kihallgatása után el is rendelt. A törvényszék azonban nem járult hozzá a vizsgálóbíró végzéséhez, hanem a vizsgálat pótlását rendelte el. E határozat ellen az ügyészség felebbezett, a tábla pedig utasította a törvényszéket, hogy hozzon érdemleges határozatot. A törvényszék az előnyomozati iratokból arról győződött meg, hogy a rendes vizsgálat szükségtelen s a további eljárást megszüntette. A királyi tábla, az ügyészség felebbezésére helybenhagyta ugyan a törvényszék határozatát, de úgy rendelkezett, hogy a törvényszék tegye át az összes iratokat az ügyészséghez, vájjon az ügyészség nem tartja-e szükségesnek bizonyos körülményekre vonatkozólag a pót-előnyomozatot. Dr. Geguss Gusztáv főügyészhelyettes talált is oly felderítetlen körülményt, amely miatt báró Splényi bűnügye újból visszakerült Oláh András vizsgálóbíró kezébe. A befejezett pót-előnyomozat után a törvényszékhez s innen az ügyészséghez kerültek az akták érdemleges indítványtétel végett. Az ügyészség érdemleges vádiratát elkészítve, azt benyújtotta a vádtanács elnökénél. Ma délelőtt kezdte tárgyalni a vádtanács Zsitvay L00 elnökleje, Langer Jenő biró előadása alapján az ügyészség vádiratát, amely hivatalos hatalommal való visszaélés büntette miatt kéri Splényi bárót vád alá helyezni. A báró nem jelent meg, helyette Eötvös Károly vett részt a tárgyaláson. Az ügyészséget dr. Geguss Gusztáv főügyészhelyettes képviselte. A vádtanács szavazó bírája dr. Nedeczky Jenő albiró volt. A tárgyalás után Zsitvay elnök a következőkben hirdette ki a vádtanács ítéletét: A törvényszék az ügyészség vádiratát elutasítja s a további eljárást báró Splényi Ödön ellen megszünteti. A vádtanács határozata ellen dr. Geguss Gusztáv főügyészhelyettes felfolyamodást jelentett be. §§ A Népvezér áldozatai, Tóth Pál, a Népvezér című lap tulajdonosa, a kaució-rendszer alapján, szerkesztette az újságját. A kiadóhivatalt csupa kauciós ember vezette, maga a szerkesztő pedig a kauciókat sikkasztotta. Az első áldozat Szirtay Jakab volt, aki négyszáz forint készpénzt s egy hatszáz forintos takarékkönyvet adott át, hogy hetven forinttal dotált pénztárosi állását betölthesse. A hivatal elég kényelmes volt, az első hónapban ugyanis semmi dolga se akadt a pénztárosnak. Pénzt nem hoztak a Népvezérnek s igy a pénztáros avval szórakozott, hogy egy hónap alatt 30 címszalagot irt meg. A hónap vége felé egyszerre nagy zsivajt hallott a Tóth Pál szobájából. Berger, az ügynök követelte nagy haraggal a részét a Szirtay kauciójából. A pénztár nélküli pénztáros előtt egyszerre világos lett minden. Táviratozott a szolnoki takarékpénztárnak s letiltotta a hatszáz forintját, azután nyomban följelentést tett a budapesti törvényszéknél Tóth és Berger ellen. . Egészen ilyen volt a sorsa Butyka Lászlónak, akit hatszáz forint kaucióval „szolgáltak tagatoltak meg”