Budapesti Napló, 1900. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-08 / 66. szám

ю Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1900. március 8­66. szám. *• A nyolcadik filharmóniai hangverseny. A Filharmóniai Társaság hétfőn, március tizenkettedikén tartja meg nyolcadik hangversenyét a következő mű­sorral : 1. Mehul „La chaisse du jeune Henri“ nyitány, ve­zényli Erkel Sándor. 2. Schmitt G. „A szabadban* szuite (újdonság), vezényli Erkel Sándor. 3. Goldmarck­ „Hegedű­verseny“, játszsza Auer Lipót tanár, vezényli Erkel Sán­dor. 4. Tschajkowsky IV. szimfónia, F-moll (először), ve­zényli Auer Lipót. ** A medvebőrös Berlinben. Wagner Siegfried operája A medvebőrös csak most kerül bemutatóra a berlini udvari operában. A dalmű bemutatója e hónap tizenhatodikára van kitűzve s a szerző maga vezeti a próbákat. A bemutató után az ifjú Wagner Párisba megy, ahol több hangversenyt dirigál. ** Megcáfolt német előadások. Egyik buda­pesti német újság újságolta, hogy húsvétkor egy müncheni német társulat készül vendégszerepelni a Somossy-Mulatóban. Ennek az intézetnek az igazgató­sága kijelenti, hogy ez a hír nem igaz. ** A Telefon Hírmondó gyermekhangversenye. A Telefon Hírmondó Zenélő Gyermek Újsága, mely minden héten csütörtökön pontban 5 órakor jelenik meg, ha nem is nyomtatásban, de mindenesetre a fülre kellemes zene alakjában, immár oly nélkülözhetlenné tette magát abban a szűkebb exkluzív társaságban, amely a Telefon Hírmondó intencióit s annak feltétlen szükséges voltát megérteni s megbecsülni tudja, hogy a hangversenyigazgatósághoz érkezett számos levél tanúbizonysága szerint a gyermekvilág egyik eléggé meg nem becsülhető szórakozásává lett. Íróink és művészeink, akik a gyermekek iránt kiváló szeretettel viseltetnek, a Telefon Hirmondó utján ró­jják le s igy fejezik ki azt az érzést, amely őket a gyermekvilághoz fűzi. Szívből jövő, mesterkéletlen hangok ezek, melyek mint megannyi mag hintődnek el a későbbi időkre A mai hangversenyre szives közreműködésüket megígérték . Nikó Lina úrnő, a Vígszín­ház tagja, Rambovszky Mariska, Szemerey Matild és Vidtor Laura úrnők, Latabár Kálmán, a Nemzeti Színház, Róna­széki Gusztáv, a Vígszínház, Irányi Dezső, a Magyar Szín­ház tagjai, Oláh Lajos tárogató művész és Mérő Géza. A hangversenyt Zörgő bácsi rendezi. Este a Telefon Hírmondó a magyar királyi Operaház előadását közvetíti, ez alkalom­mal A hugenottákat, Meyerbeer nagy operáját. Ez előadás­nak kiváló érdekességét fogja képezni Strassern Eugénia kisasszony vendégfellépte. Az opera előadása után a szer­kesztőség érdekes híreket olvastat fel, majd 11 óráig katona és cigányzene átvitel lesz hallható a kagylókon keresztül.­­ A drámairodalom és a lex Heintze. Irta: Sudermann Hermann. Minden művészetek művelői felett megforgatták a fenyitó vesszőt, de a tulajdonképpeni kiszemelt áldozat, úgy látszik, mégis a drámairodalom. Hogy miért kerültünk éppen mi az indexre? Közel egy évszázadon át a drámaírókat tartották a művészet legelsőrangú képviselőinek, és ime, most egyszerre ránk sütik, hogy az emberiség legaljasabb ösztöneinek köszönhetjük sikereinket. Hatalmas szel­lemóriásaink Schiller és Goethe óta egy sablon jelle­mezte a német drámairodalmat. A jambus-drámák taposómalmát elkeresztelték német idealizmusnak.Később lábrakapott egy új irány. Ma már nem keresünk drámathémát Weber világtörténelmében és nem maj­moljuk a franciák színpadi fogásait, drámai hőst faragva egy­­ Ibolyafalóból. A mai német dráma ideje: a jelen, hősei azok az emberek, akik látcsővel a kezükben lent ülnek a földszinten, vagy fennt­ágaskodnak a kakasülőn. És ez bántja éppen a szemérmeteskedőket. A vádak, melyeket a német országház padjairól ellenünk emel­tek, régi vádak. Nem az uj drámairodalmat perhor­­reskálják, hanem általában mindent, ami uj, a kort, a korszellemet. Sokan vannak, akik gyűlölve minden önálló törekvést, mely hamar kinő korlátolt gyámkodásuk alól, mert nem semmisíthetik meg a kort, az uj felfogá­sokat, az új áramlatokat, legalább szét kívánnák zúzni a tükröt, mely híven mutatja a jelen állapotokat, és meg akarják rendszabályozni a modern drámát. Az elégületlennek nemrégiben új fegyvert kaptak a kezükbe, és döngetik a színházak kapuit, fennen hangoztatva az erkölcsi érzék pusztulását. Úgy látszik feltámadt az egyszeri rendőrfőnök, aki a műkeres­kedők kirakataiból kitiltotta Rubens és Böcklin képeit. A régi drámában szigorú válaszfalt emeltek a fehér és a fekete juhok között. Koromfekete és hófehér, rossz és jó, gazemberek és földönjáró­­arkangyalok. Mi, akik belemarkolunk a mindennapi­­életbe, nem halászunk ki belőle sem telivér gonosz­tevőket, sem cátói jellemű hősöket. Már­pedig az olyan bárány, amelyiknek itt-ott egy foltocska tar­kítja már a bundáját, szeméremsértő látvány azok szemében, akik moralizálni szeretnének életet és művészetet. Jaj nekünk, ha az elbukott asszonyt nem tapossuk el a darab végén, vagy ha egy ünne­pélyes eljegyzéssel nem teszünk eleget az erkölcsö­sök kívánságainak. Az illendőség fogalma változó, az idő áramlata magával ragadja. Az irodalomnak éber a megfigyelőképessége, látja megszületni, el­­sülyedni és újra feltámadni az új fogalmakat. Az irodalom halad.­­ De azok az urak megálltak , megálltak a bibliá­nál és a katekizmusnál és hirdetik, hogy az erkölcs változatlan. Egy lépés jobbra vagy balra nekik már züllést jelent. És a dráma, mely egy ilyen ballépés­sel foglalkozik, a­nélkül, hogy az erkölcsi felhábo­rodás összes haragos jelzőit odacsapná az áldozat fejéhez, már bűntársa a bűnösnek, már cifra mezbe öltözteti a vétket és durván vét a szemérem és az erkölcsi érzék ellen. Az utolsó évtized sikert aratott drámái közül egyetlenegy sem állhatná ki az erkölcsbírák tűzpró­­báját. A magam drámáiról nem szólok, engem kel­lően megbélyegeztek az országházban. Nem szólok sem azokról az előadásokról, melyek szellemesen egyesítik a hazafias lendületet a trikó-szerepekkel, sem azokról, melyek francia hulladékokból táplálkoz­nak. De szólok a komoly modern drámáról. A takácsok, a Bubos pacsirta, az Ifjúság, a Ta­lizmán, mind lekerülnének a színpadról. Egy király alsónadrágban­ micsoda hallatlan arculcsapása a közszeméremnek. Ha majd papok és államügyészek bírálják felül a drámaíró munkáját, sok épületes meglepetésre számíthatunk. A klasszikusokat remélhetőleg csak respektálják majd, már csak azért is, hogy ki ne ne­vettessenek világszerte. Különben talán betiltanák egy szép napon még Goethét és Shakespearet is. Elég, hogy valamelyik erénycsősz feljelentést tegyen egy darab ellen, az előadást betiltják és az ügy a törvényszék elé kerül. Már­pedig bármilyen derék emberek le­gyenek is biráink különben, legjobb barátjuk sem állíthatja, hogy kiválóan hivatottak volnának egy dráma megbírálására. És hova jutnánk, ha minden úgy történnék, mint a parlamenti szenteskedők akarják ? Valószínűleg valahány író csak van Berlinben, Münchenben, Drezdában, Stuttgartban stb. mind kény­telen volna thémáit az uralkodó családok történeté­ből meríteni. Hányszor térítené meg akkor —­a színpadon természetesen — a szelíd, barátságos falusi lelkész néhány kenetteljes szóval a sztrájkoló munkásokat? Hányszor borul majd Minka, a szemérmes szőke Minka boldogan a tisztességtudó aljegyző keblére, megsejtetve, hogy a szorgalmas ifjúból még szolga­­bíró is lehet. És ezt csúfolnák aztán idealizmusnak. Miért? Talán az az első jele az idealizmusnak, hogy a lex Heintze egy kalap alatt a proskripcióval megrendszabályozza az irodalmat is? Mi is azt akar­juk, azon fáradunk, hogy legyen egy valódi, tisztes­séges német művészetünk. De ha államügy­észek és bírák akarnak a mesterségünkbe kontárkodni, akkor nem hallgathatunk. És nem is fogunk hallgatni. Ígérem önöknek ! MŰVÉSZET. □ Az uj börzepalota. Az új börzepalota Alpár Ignác tervei szerint fog épülni. Ismeretes, hogy annak idején pályázatot hirdettek a börzepalota ter­vére, amelyen Alpár nyerte az első díjat s ismeretes az is, hogy a sajtó majdnem egyhangúan egy más, díjazásra sem méltatott terv mellett foglalt nagy hév­vel állást. A közvélemény azonban kevéssé bántotti a börzetanácsot s most némi javítások kikötésével Alpár tervei szerint fog a magyar börze palócain föl­épülni. □ A lipótvárosi templom domborművei. A főváros közgyűlése legközelebb a lipótvárosi templom domborműveinek furcsa históriájával fog foglalkozni. Az építő­bizottság annak idején pályázatot írt ki mű­vészi domborművekre és zsűrit nevezett ki azok megbírálására. A zsűri az összes pályamunkákat ki­fogásolta, de javasolta, hogy három pályázó közt szűkebb pályázatot nyissanak. Ez meg is történt. Amidőn az új pályázat sorsa fölött dönteni kellett volna, Báth György azt indítványozta, hogy ez a szűkebb pályázat is a zsűri fóruma elé kerüljön, mert ez logikus követelménye a korábban hozott határozatnak. Ráth György egyúttal bejelentette, hogy előre lemond így a zsűri elnökléséről, de még a tagságról is, hogy a zsűri az ő részvétele nélkül dönthessen, a döntést pedig semmiképp sem akarja befolyásolni. Ehhez az indítványhoz csatlakozott Pártos zsűri­tag is s ebből kifolyólag került a la­pokba az a téves hír, hogy Báta György lemondott az építőbizottság elnökségéről. A bizottság nem vitte szakzsűri elé az új munkákat, hanem maga döntött felettük s ezt a tanács is megerősítette. Most az omi­nózus ügy, amely a magyar művészek és a művé­szet ügyének flagráns megsértését jelenti, a városi közgyűlés elé kerül. Ott valószínűleg nem hagyják jóvá ezt a suba alatt való gazdálkodást, hanem ezt a tisztán művészi jellegű ügyet bizonyára művészeti szakzsűri elé­ fogják ,utasítani. □ A párisi szalon. Egy ideig hire járt, hogy Párisban nem lesz ez idén szalon, mert a két intéző művész egyesület nagyon hajbakapott. Végre mégis meglett a béke és vele a Szalon. A képzőművészeti kiállításnak vernissages ápril 6-án lesz, másnap megnyílik a kiállítás a nagyközönség számára is. TUDOMÁNYIRODALOM.­ ­ A Földtani Társulat ma délután 9 órakor Böckh János elnöklete alatt ülést tartott, melyen elő­ször Schaffárzik Ferenc: A budapesti harmadik fő­gyűjtő csatorna Telepy-utcai és Ludoviceum előtti geológiai profiljáról értekezett. Utána dr. Pálfy Mór: Adatok a Cserhát geológiájához című előadásában is­mertette a Cserhát hegység észak-nyugati lejtőjén Patvarcz, Marczal, Gárdony puszta, Hing és Csitár községek között fellépő és kövületek alapján meg­határozott felső oligocén-korú rétegeket. EGYESÜLETEK (a VII. kér. gimnáziumi önképző kör) e hó 15-ikén 7i­a órakor a Royal-szálló nagytermében hangversenyt rendez szegény iskolatársaik felruhá­zása javára. Az ifjúsági zenekar ifj. Kelemen Lajos karmester vezénylete alatt fog közreműködni. (A szabad liceumban) a Magyar Tanítók Ka­szinójában (József-körút 8. sz.) március 8-ikán este 7 órakor Béla Henrik tart felolvasást Hamletról. (A kereskedelmi szakmiveltséget terjesztő egyesület) felolvasásainak keretében e hó 9-én este fél 9 órakor dr. Gonda Dezső folytatja előadását az új bűnvádi eljárásról az Országos Ipar- és Kereske­delmi Csarnok helyiségében (V. Arany János­ utca 29.) TÖRVÉNYSZÉK §§ A Splényi-Engel ügy. A pécsi Engel cég ellen a rendőrség előtt folyt vizsgálat vezetője báró Splényi Ödön negyedik kerületi rendőrkapitány volt. A parlamentbe interpelláció alakjában vonult be ez a vizsgálat, melyben azt a vádat hozták fel Splényi ellen, hogy illetéktelenül avatkozott bele a dologba s megsértette a törvényt, mikor a lefoglalt bormin­tákat visszaadta a cégnek. A királyi ügyészség Splé­nyi ellen hivatalos hatalommal való visszaélés bűn­tette címén kérte a törvényszéktől az előnyomozat megindítását, melyet Oláh András vizsgálóbíró több tanú kihallgatása után el is rendelt. A törvényszék azonban nem járult hozzá a vizsgálóbíró végzéséhez, hanem a vizsgálat pótlását rendelte el. E határozat­ ellen az ügyészség felebbezett, a tábla pedig utasí­totta a törvényszéket, hogy hozzon érdemleges hatá­rozatot. A törvényszék az előnyomozati iratokból arról győződött meg, hogy a rendes vizsgálat szükségtelen s a további eljárást megszüntette. A királyi tábla, az ügyész­ség felebbezésére helybenhagyta ugyan a törvényszék határozatát, de úgy rendelkezett, hogy a törvényszék tegye át az összes iratokat az ügyészséghez, vájjon az ügyészség nem tartja-e szükségesnek bizonyos körülményekre vonatkozólag a pót-előnyomozatot. Dr. Geguss Gusztáv fő­ügyészhelyettes talált is oly felderítetlen körülményt, amely miatt báró Splényi bűnügye újból visszakerült Oláh András vizsgálóbíró kezébe. A befejezett pót-előnyomozat után a törvény­székhez s innen az ügyészséghez kerültek az akták érdemleges indítványtétel végett. Az ügyészség ér­demleges vádiratát elkészítve, azt benyújtotta a vád­tanács elnökénél. Ma délelőtt kezdte tárgyalni a vádtanács Zsitvay L00 elnökleje, Langer Jenő biró előadása alapján az ügyészség vádiratát, amely hivatalos hatalommal való visszaélés büntette miatt kéri Splényi bárót vád alá helyezni. A báró nem jelent meg, helyette Eötvös Károly vett részt a tárgyaláson. Az ügyészséget­ dr. Geguss Gusztáv f­őügyészhelyettes képviselte. A vádtanács szavazó bírája dr. Nedeczky Jenő albiró volt. A tárgyalás után Zsitvay elnök a következők­ben hirdette ki a vádtanács ítéletét: A törvényszék az ügyészség vádiratát elutasítja s a további eljárást báró Splényi Ödön ellen megszünteti. A vádtanács határozata ellen dr. Geguss Gusz­táv főügyészhelyettes felfolyamodást jelentett be. §§ A Nép­vezér áldozatai, Tóth Pál, a Népvezér című lap tulajdonosa, a kaució-rendszer alapján, szerkesztette az újságját. A kiadóhivatalt csupa kauciós ember vezette, maga a szerkesztő pedig a kauciókat sikkasztotta. Az első áldozat Szirtay Jakab volt, aki négyszáz forint készpénzt s egy hatszáz fo­rintos takarék­könyvet adott át, hogy hetven forinttal dotált pénztárosi állását betölthesse. A hivatal elég kényelmes volt, az első hónapban ugyanis semmi dolga se akadt a pénztárosnak. Pénzt nem hoztak a Népvezérnek s igy a pénztáros avval szórakozott, hogy egy hónap alatt 30 címszalagot irt meg. A hónap vége felé egyszerre nagy zsivajt hallott a Tóth Pál szobájából. Berger, az ügynök követelte nagy haraggal a részét a Szirtay kauciójából. A pénztár nélküli pénztáros előtt egyszerre világos lett minden. Táv­iratozott a szolnoki takarékpénztárnak s letiltotta a hatszáz forintját, azután nyomban följelentést tett a budapesti törvényszéknél Tóth és Berger ellen. . Egészen ilyen volt a sorsa Butyka Lászlónak, akit hatszáz forint kaucióval „szolgáltak tagatoltak m­eg”

Next