Budapesti Napló, 1900. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

színűleg újabb diadaloknak kell még követniök. El lehetünk tehát készülve a háború folytatására. A Morning Leader a béke megkötését ajánlja; a tegnapi győzelem volna a legjobb alkalom a béke megkötésére. A kormánynak ki kell jelenteni, hogy nem bántja a boerok függetlenségét. A Morning Post azt írja, hogy a béke csak úgy jöhet létre, h­a előbb letörlik a térképről a két boer köz­társaságot. (Külföldi vélemények.) Berlin, február 28. Cronje kapitulációjáról ezt írja a Post: Igazság­talanság volna, ha a boerok vitézségének méltatásá­nál nem emlékeznénk meg elismeréssel a brit csa­patok fáradozásairól és kitartásáról. Ők is a leg­nagyobb bravúrral küzdöttek s veszteségeik való­színűleg nagyobbak, mint a boeroké. A dicsőség legnagyobb része azonban Roberts lordot illeti. Csak az ő megérkezése után tanúsítottak az angolok olyan friss iniciatív fellépést, amely nélkül sikert aratni lehetetlen. A Berliner Neueste Nachrichten szerint Cronje kapitulációja egyike a történelem, leg­dicsőségesebb veresé­geinek. Cronje kapitulációjával az angolok elhárították az első akadályt Bloemfontein felé való előnyomu­lásuk elől, de azért boer földön való előnyomulásuk nem lesz könnyű dolog. A Vossische Zeitung ezt írja : Cronje tábornok személye fölér egy egész hadsereggel s azt a leverő hatást, amelyet a koodoosland-drifti fegyverletétel Bloemfönteinben és Pretoriában előidézhet, nem sza­bad kicsinyleni. A mellett azonban a nevezett lap szintén kiemeli, hogy a boer köztársaságok végleges legyőzéséig még sok akadályt kell leküzdeni. A Bersencourier ezt mondja: Cronje tábornok a túlnyomó hatalommal szemben kifejtett ellentállásban megtett mindent, ami embertől telik s megérdemli azt a nevet: a dicsőségesen legyőzött. Az angol faj he­gemóniáját ez a háború mindenesetre meg fogja ala­pítani. Ha legyőzött nép soha sem követelhetett kí­méletes bánásmódot a győzőtől, a dél-afrikai köztár­saságok németalföldi lakossága mindenesetre meg­követelheti, mert az okosság is azt parancsolja Angliának, hogy jövőre a teljes egyenlőség alap­ján való bánásmódot biztosítson neki, hogy a mos­tani ellentállásnak élét vegye. A Nationalzeitung mondja, hogy Cronje tábornok fogságba jutása súlyos csapás a boerok ügyére. A katasztrófa morális hatása bizonyára nagyon leverő, mert bizonyos, hogy a boerok jobbszárnya teljesen megsemmisült. A boeroknak számot kell vetniök az­zal is, hogy teljesen magukra lesznek hagyatva s hogy még közbenjárást sem fognak megkísérelni más államok. Meglehet tehát, hogy kétségbeesett harcra van kilátás, amelynek folyását és hatásait ma még nem lehet megítélni. Parle, febuár 28. Az Intransigeant gyűjtést indít egy disz- Tcardra, amelyet Clon­enak akarnak átadni. Teg­nap este a boulevardokon tüntetés volt a boerok mellett, miközben két angol embert kigúnyoltak. Több lap annak a nézetének ad kifejezést, hogy Cronje szerencsétlensége még nem döntötte el a bábom sorsát s remélik, hogy Európa interveni­álni fog. Pétervár, február 28. Az orosz távirati ügynökség jelentése: Cronje fegyverletételének hírét itt a lakosság összes rétegei mély szomorúsággal fogadták. A ma meg­jelent lapok mind szenvedélyesen kikelnek Anglia ellen. Az összes vezető lapok azt a véleményt fejezik ki, hogy Európának nem szabad tovább nézni a durva erőszakot. A közbelépés pillanata elérkezett és az a hatalom, amely megragadja a kezdeményezést, el nem múló dicsőséggel övezi magát. A boerok páratlan hősiességét egyhangú­lag lelkesült elismeréssel dicsérik, míg abban, hogy a túlerő végre győzött, nem látnak nagy dicsőséget. Egy lap azt írja, hogy a boeroké az a megbecsülhetetlen érdem, hogy Anglia legyőz­hetetlenségének fantomját szétrombolták Egyébként azt tartják, hogy a kapituláció nem lesz döntő a háború eredményére. (Cronje hadi tettei.) Cronje, a rabságba került boer oroszlán, a haditettek fényes sorával írta be nevét a történe­lembe. A különben szelíd lelkű ember heroikus hac­cal tört az angolok ellen, amidőn ezek el akarták rabolni hazája szabadságát. Mikor a délafrikai háború megkezdődött, Joubert maga Natalba tört be, míg a nyugati harcteret egészen Cronjera bízta. Hadvezető talentumának itt adta fényes tanújelét. Mindenki­, tudja, hogy a háború első napjaiban egyszerre ke­rült ostromzár alá Mafeking, Wryburg, Taungs és Kimberley, az angoloknak nyugaton négy legfonto­sabb városa. Cronje osztotta így el a haderőket, meg­akadályozva ezzel, hogy egyik város helyőrsége a másiknak segítségére lehessen. Majd elpusztította az angolok hires stratégiai vasútját, mely a két boer köztársaság nyugati határa mentén huzódik. Ezzel megakadályozta, hogy az angolok csapatok­at küld­­hessenek Mafekingbe s onnan egyenesen Pretória ellen vonulhassanak. Míg a négy angol várost ostrom­zár alatt tartotta, már rendezte a Fokföldre való be­törést, ott föllázította az afrikandereket, kik ezrével csatlakoztak a boer sereghez. Ez a fokföldi támadása sokáig megakasztotta az angolok fölvonulását s még ezután is veszedelmet hozhat az angolokra, mert visszavonulási útjukat fenyegeti. Ebben a munkájában megzavarta őt Methuen lordnak mintegy 10.000 emberrel való támadása, melynek célja volt Kimberleyt az ostrom alól felsza­badítani. Cronje négyszer állt szembe Methuennel, de nem vívott komoly csatát, hanem csalogatta őt egész Maggersfonteinig, hol aztán tudvalévően iszonyú ve­reséggel visszaverte és sáncokkal bekerítette. December 9-től 11-éig, három napig tartott a maggersfonteini nagy ütközet. Rövid összecsapás előzte meg a Modder-folyó mellett, mely után a boerok visszavonultak Maggersfontein alá. Methuen nyomon követte őket, pedig Cronje megüzente neki: — Ne jöjjön utánam, mert csapdát állítottam, még pedig birminghami angol acélból. Ezen az angol gyártmányon meg fog törni a hatalma. Az angol sereg harminchárom ágyúval vonult fel szombaton, december 9-én. Látva a hegytetőről a sűrű füsttel járó tüzelést, abban a hitben nyomultak előre, hogy a boerok csak a domblánc tetején fog­laltak állást. Vasárnap hajnalban a skót highlanderek Van Воре tábornok alatt megkezdték a rohamot. Gyilkos puskatű­z fogadta őket a rejtett boer hadállá­sokból, úgy hogy százával estek el és végre is kény­telenek voltak visszavonulni. Methuen még egyszer tűzbe parancsolta a skót dandárt, mely elszántan rohant előre, de megint hiába, ötszáz ember elvesz­tése után vissza kellett vonulniuk. Hétfőn kezdődött újra a harc, szürkületkor. A boerok engedték előrenyomulni az angolokat, míg a lövész­árkok egyik vonalát el nem hagyták. Ekkor kezdték meg a tüzelést, mely példátlan hatású volt. Elesett a Gordonok ezredese és Winchester márki, a híres black watch-ból (fekete őrség) pedig csak százhatvan ember maradt életben. A skót dan­dárból egy perc alatt száz ember esett el s az angolok halálra rémülten menekültek a láthatatlan ellenségtől. A masrgersfonteini irtózatos vereség folytán Methuennek teljesen föl kellett adni Kimberley felsza­badításának reményét. Cronje e diadalt ki is hasz­nálta. Methuen visszavonuló seregét beszorította a Modder és Riet folyók sarkába s ott körülsáncolt hadállással tartotta valóságos fogságban mindaddig, mig Roberts hadműveletei fel nem szabadították a hónapokig tétlenül veszteglő sereget. Methuen tábora nagy félkörben körül volt már fogva a boer sáncoktól és Cronje újult erővel készült Kimberley elfoglalására, mikor Joubert tábornok egy­szerre elhivatta őt Natalba. Buller és Warren ekkor támadtak a Spionkop ellen s az angolok nagy ereje és két oldalról való támadóvonala veszedelmessé tette a boerok helyzetét. Bolha és Meyer Lukács boer tábornokok gyöngéknek bizonyultak a spionkopi hadállás megvédésére. Hősiesen ellentállottak az an­goloknak, de úgy, hogy az angolok tudhatták, hol, mennyi emberrel és hogyan támadjanak. Az erejüket nem tudták elrejteni. Ekkor érkezett meg Crowje s alighogy áttekintette a helyzetet, készen volt a tak­tikai ötlettel is. A támadás előkészületeit az angolok 23-án este a sötétség beálltával megtették és éjjel végre is haj­tották. Sikerült Woodgate dandárcsapatainak a magas­lat szélén fekvő hegyfok csekély őrségét meglepni és az állást elfoglalni. Az angol támadást az ural­kodó erős köd is támogatta, de egyúttal meg is aka­dályozta a visszavonuló boerok üldözését és az el­foglalt állás körüli tájékozódást. Pedig ez a köd volt Cronje számításának egyik erőssége. Ennek a vé­delme alatt felvonultatta csapatait a környező maga­sabb dombokra, összes ágyúit felhúzatta a Spionkop­­csoport főcsúcsára, honnan az angolok minden had­állásán uralkodott. A köd felszállása után pusztítóan öntötték el a boer lövegek golyói a védtelen angol hadállást, mely­ből az összezsúfolt angolok nem mozdulhattak. Ha­sonló viszonyokat találtak a tető jobbra eső szegélyén felbukkanó többi csapatok, azzal a kivétellel, hogy helyzetükhöz nem voltak kötve s a lőállástól távo­labb estek. A támadás folytatása lehetetlen­ volt. Woodgate ezredes halálosan sebesülve szintén áldozata lett a drágán elért kétes eredménynek, mind­­azáltal az egész támadó vonal hősies önfeláldozással egész estig kitartott a súlyos helyzetben s csak a sötétség beálltával vonult ismét vissza, 1200 halottat és sebesültet hagyva az ütközet helyén. Méltó párja volt ez a maggersfonteini diadal­nak. Cronje itt elvégezte dolgát, visszaverte Buller második tugelai támadását és sietet vissza Maggers­­fonteinba, a nyugati harctérre. Mikor Cronje a Spionkoptól visszatért a nyugati harctérre s állást foglalt ismét Maggersfontein alatt, Roberts hada már teljes előnyomulásban volt észak­kelet felé. French lovasai előretörtek Kimberley felé, nyomon követte őket Kelly-Renny gyalogsága, míg az angol sereg zöme Jacobsdal felé került. Cronjenek mindenáron vissza kellett vonulnia, ha nem akarta azt, hogy Roberts serege egészen körülkerítse. Ezt a visszavonulást bámulatos katonai láng­elmével hajtotta végre, annak ellenére is, hogy ren­geteg mennyiségű társzekérrel és nehéz Creusot­­ágyukkal kellett útra kelnie hirtelen és előkészület nélkül. Felhasználta azt a rést, mely French gyors lovasai és Kelly­ Kenny nehézkes gyalogsága között természetszerűen támadt és kisurrant rajta. Aztán sietve vonult vissza a Modder mentén s a Rondeval­­gázlónál átkelt a folyó déli partjára. Sietett Bloem­fontein felé s két napig az angolok azt sem tudták, hogy hol van. Harmadnap azonban, mikor serege és tehervonó állatai teljesen ki voltak merülve az erő­szakolt sietéstől, rátaláltak az angolok. Cronje nem menekülhetett tovább. Koodoos­randdal szemben a Klip-gázlónál állták útját és bekerítették. Ekkor kezdődött meg a végső küzdelem, melyet a legutóbbi napok történetéből ismerünk. Nyolc na­pig, február tizenkilencedikétől tegnapig tartotta ma­gát és seregét a táborban levő asszonyokkal és gyer­mekekkel együtt s csak akkor hagyott fel az ellen­állással, mikor látta, hogy segítség számára sehonnan sem érkezhetik. (Buller csatái.) London, február 28. Colensoból jelentik mai kelettel. A boerok tegnap meg akarták kerülni Buller bal szárnyát. A két sereg között véres harc folyik. London, február 28. A colensoi harctéren vasárnap fegyverszünet volt, amelyet mind a két fél a halottak eltakarí­tására fordított. A következő éjjelen a boerok megtámadták az angoloknak a Tugela északi partján levő hadállását, de az angolok vissza­verték őket. London, február 28. A Reuter-ügynökségnek jelentik Colensoból 25-iki kelettel. Hart tábornok dandára — való­színűleg pénteken — naplementekor megtámadta a boerok táborát Pieterhillnél. Az Inniskilling­­lövészek rohamot intéztek a meredek hegyoldalra és néhány száz yardnyira jutottak az ellenség hadállásától, de a boerok golyózápora elől kény­telenek voltak visszavonulni. Az ellenség lövöl­dözése olyan erős volt, hogy mikor a gyalogság a fák által fedezett állásából kilépett, a vezető félszá­zadból csaknem minden ember sebesülten rogyott össze. A gyalogság éjjel a dombon fele úton elsán­­colta magát és újra megkísérelte az ellenséges hadállás elfoglalását, de ismét sikertelenül. London, február 28. Buller tábornok azt táviratozza, hogy csa­patai tegnap szuronytámadással bevették a Pieterhillt és fényes bravúrral elfoglalták az ellenség főhad­állását is. Az angolok ez alkalommal 60 bőért ejtették foglyul. London, február 28. Buller tábornoknak a tegnapi sikerről szóló távirata igy hangzik: Hlangvane, főtábor, február 28. Barton dandára tegnap este megrohanta és el­foglalta a Pieterhill csúcsát és igy bizonyos mérték­ben megkerülte az ellenség balszárnyát. A Warren veze­tése alatt álló 4. és 11. dandár támadást intézett az ellenség főhadszállása ellen, amelyet napnyugtakor fényesen elfoglaltak. Hatvan bőért foglyul ejtettünk. Az ellenséget szétvertük minden irányba. Nagy számú ellenséges csapat maradt a Lulwana-hegyeken. Remélem, hogy veszteségeink nem nagyok. London, február 28. Buller távirata, mely azt jelenti, hogy a Ladysmith felszabadításának útjában álló utolsó­­előtti akadályt elgördítette, itt majdnem még na­gyobb lelkesedést szült, mint a tegnapi győzelmi hír. Még sohasem lehetett London utcáin ily izgal­mas jeleneteket látni. Nagy csoportokban állták körül a rikkancsokat, akiknek kezéből a külön­­kiadásokat a szó szoros értelmében kiragadták. -­­ ■ 59. szám, Budapest, csütörtök­­ BUDAPESTI NAPLÓ 1900. március 1.

Next