Budapesti Napló, 1900. június (5. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-01 / 149. szám
2 Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1900. junius 1. 140. szám? jék meg, hová vitte a felekezeti szenvedély s az ennek nyomán fakadt általános meghasonlás a lajtántuli államot. Testvérharc dúl odaát. Az államszervezet minden tagjában ott lappang a polgárháború emésztő láza, a parlament vonagló hadaverré lett, az alkotmány hitvány omladékká, a honszeretet elsikkadt, a közszabadság porrá zúzódott. Az a folyamat, amely erre a lejtőre dobta Ausztriát, az antisemitizmuson kezdődött. Akarják-e a magyar ifjak ugyanilyen sorsra juttatni ezt a mi hazánkat? Annyian vagyunk-e magyarok, hogy a felekezeti türelmetlenség bontó hatalmával veszély nélkül pusztíthatjuk nemzeti egységünket? Nincs-e többé szükségünk a közélet összhangjára, a társadalom nyugalmára, a lelkek békéjére, a testvéri együttérzésre? Az egyetemnek háromezer hallgatója van; tegnap csak háromszáznak hallottuk a szavát. Vájjon mit jelent a többinek a hallgatása ? Azt-e, hogy ők is helyeslik a testvérharcnak ledér módon való kigyulasztását, a nemzet társadalmi békéjének rombadöntését s az állami züllés folyamatának a reakció által való meginditását? Az alma mater épületének ormára egy megtévedt csoportja az ifjúságnak kitűzte a Lueger lobogóját. Azokhoz szólunk, akiknek gondolkodását s érzését még nem mérgezte meg a felekezeti szenvedély: tépjék le onnan azt az ocsmány cafatot s dobják azt oda, ahová való — a sárba. A delegációk, Budapest, május 31. A delegációk elvégezték munkájukat s a szokásos üdvözlő és záróbeszédek után véget ért az idei ülésszak. A magyar országos bizottságban a közös pénzügyminiszter, az osztrák delegáció előtt pedig a közös külügyminiszter köszönetet mondott az uralkodó megbízásából a tanúsított odaadásért és áldozatkészségért, Szilágyi Dezső elnök lelkesedéssel dicsőítette a király uralkodói erényeit, az ősz Jaworsky Apollinar pedig intő szózatot intézett az osztrák birodalmi gyűléshez s békés munkára, a parlamentarizmus helyreállítására hívta fel a reichsrathot. (A magyar delegáció.) Délben tizenkét órakor ülést tartott a magyar delegáció, hogy átvegye az osztrák országos bizottság nunciumait. Délután négy órakor a záróülésre jött össze a magyar delegáció. Tudomásul vette, hogy a két országos bizottság határozatai megegyezők s ezzel az " ..............." országos határozatokat legfelsőbb szentesítés alá terjesztik. Kállay Béni közös pénzügyminiszter: Kedves kötelességet teljesítek, amikor ő felsége parancsára, valamint a magam és közös minisztertársaim nevében köszönetet mondok a bizottságnak odaadó munkásságáért. Elnök : A felség elismerését kódoló tisztelettel veszszük tudomásul és egyszersmind jegyzőkönyvbe igtatjuk köszönetünket a közös minisztereknek azért az előzékenységükért, amelylyel az alkotmányos tárgyaláshoz szükséges fölvilágosításokat megadták. Berzeviczy Albert a delegáció nevében köszönetet mond Szilágyi Dezső elnöknek, akinek hatalmas egyénisége irányította a bizottság fontos tárgyalásait. Elismerését fejezi ki gróf Szapáry Gyula alelnöknek és az albizottságok előadóinak. Szilágyi Dezső elnök megköszönte az elismerő szavakat, majd utalt arra a nagy és magasztos példára, amelyet nekünk az alkotmányos nemzetnek a törvényhozás másik faktora, a koronás király nyújt, aki súlyos megpróbáltatások közepett nem lankadó buzgósággal szakadatlanul népei boldogságára törekszik. Tanácskozásainkat nem végezhetjük méltóbban, mint azzal az egyértelmű, szívből fakadó óhajjal: Isten éltesse királyunkat! (Általános éljenzés.) Ezzel a delegáció ülésszakát bezárom. * A magyar delegáció záróülése alkalmából Brankovics György szerb pátriárka ma a Brisztol szálloda külön termében fényes ebédet adott, melyhez hivatalosak voltak a magyar delegáció tagjai közül báró Nikolics Fedor, Busevics Szvetozár és Gyurkovics György országgyűlési képviselő. Ezeken kívül résztvettek az ebéden a fővárosi szerb előkelőségek közül: Bogdanovics Lucián szerb püspök, Barlovácz György szerb főkonzul, Musiczky Brenko alkonzullal, Vaszujevics Vazul kúriai bíró, Zubkovics Arzén a legfelsőbb közigazgatási törvényszék bírája, továbbá Jovcmovics István, Szentiványi Ivanovics Iván és Popovics Vazul István orsz. képviselők, Borota Simon kir. tanácsos, Ivanovics Pál miniszterelnöki titkár és Nedeljkovics Velimir budai szerb főesperes. (Az osztrák delegáció.) lehetetlenné teszi, a delegációban még nem harapódzott el. A tárgyalások megmutatták, hogy lehet nyomatékkal és mélységgel ügyek felett dönteni anélkül, hogy veszélyeztetni kellene a parlamentarizmust. Bárha az itt tanúsított példa a Reichsrathban is ragadós lenne! Köszönetet mond az alelnöknek, a költségvetési bizottság elnökének, az előadóknak és a delegációnak, hogy lehetővé tették neki a tárgyalások nyugodt vezetését. Beszédét ő felsége éltetésével fejezi be. (Hoch! Hoch!) Trautmannsdorff herceg köszönetet mond az elnöknek a tárgyalások tapintatos vezetéséért. Az elnök zárószavai után az osztrák delegáció ezidei ülésszaka véget ért. Rózsával dobálták egymást. Marokkal tépték a szirmot, s egymás fejére szórták. Ketten táncoltak, hirtelen kitalált balletlépéssel, rózsaszálakkal integetve, nevetve. Már tele volt szirommal a föld, nedves fehér vállaikon is megragadt a rózsalevél, kergetőztek, sikongattak, talán e pillanatban voltak életükben legmesszibb a halál gondolatától. Aztán hirtelen egy ijedt sikoltás vágta el a mulatságot. A kis szőke kiáltotta: — Jön egy ember! S hanyatt-homlok rohant be a vízbe, amint megbeszélték: nyakig, a szikla mögé. Egy szempillantás múlva már nagy locsogás, csapkodás lett, szaladt a többi is, mint valamikor régen a görög nimfák a faun elől. És hirtelen felhangzott a második sikoltás is, élesebb, fájdalmasabb, mint az első. Az egyik nimfa a parton egy rózsába lépett. A görbe, nagy tüske tövig belement a talpába. És már akkor késő volt. A fordulónál kibukkant a babér közül a faun: egy roskatag öreg százados a tisztek szanatóriumából, nagy fekete szemüveggel, két botra támaszkodva. Szegény kis nimfa egész testében reszketett. Az úri leány mélységes nagy szégyenérzete lökte arcába a vért. A fájdalomtól moccanni se tudott, úgy állt ott, kezével eltakarta az arcát és gyönge kis testét rázta a sírás, ahogy mindenről megfeledkezve, hangosan zokogott. A beteg öreg tiszt tőle telhető gyorsasággal elfordította a fejét, maga is megfordult és visszabicegett arra, ahonnan jött. Gavallér volt, meg kell adni. A többi nimfák a szikla mögött kuksoltak, nyakig a vízben, hirtelen elkomolyodott arccal. Öt kipirult leányfej állt ki a vízből, ijedten, rémült várakozással. Egy szó se hangzott köztük. Várták, hogy most mi lesz. A rajtakapott nimfa pedig, amikor hallotta Jaworsky elnök tíz órakor megnyitja az ülést. Az egyes költségvetések előadói konstatálják a határozatoknak a magyar delegáció határozataival való egybehangzását. Bacquehem márki előadása alapján az összes határozatokat harmadik olvasásban is elfogadok, valamint egy határozati javaslatot is, mely szerint a közös költségvetésekhez való hozzájárulási arány a monarkia két állama között az 1867. december 21-én kelt törvény értelmében meghatározandó kvóta szerint fedezendő. Gróf Goluchowski Agenor közös külügyminiszter felel egy hozzá, Bossen Miklós Smyrnában lakó osztrák alattvaló bántalmazása tárgyában intézett interpellációra. Ez ügyben a nyomozat folyik és annak eredményéhez képest intézkedni fog. Közli, hogy a delegáció határozatait legfelsőbb szentesítés alá fogja terjeszteni. Egyszersmind ő felsége megbízásából köszönetet mond a delegációnak a tanúsított odaaadásért és hazafias áldozatkészségért. A maga és minisztertársai nevében is köszönetét fejezi ki a delegációnak. Jaworsky elnök a tanácskozás sima és előkelő lefolyásából azt az örvendetes konzekvenciát vonja le, hogy az a halálos, felbontó méreg, mely a parlamentarizmust és az alkotmányos életet Ausztriában az öreg katona távozó lépéseit, fellélegzett. Előbb csak két ujja közt nézte, hogy tiszta-e a terep, aztán levette a kezét az arcáról. Kisirt szeme a rossz véget ért tréfa kifejezésével kémlelte a bokrokat. Aztán egy lábra állt s újból sirva fakadva egy rántással kihúzta talpából a tüskét. Bicegve ment vissza a vizbe, s megállt a többitől vagy húsz lépésnyire. A megriadt nimfák bűnösségük tudatában még most se mertek szólni. Ijedten, komoly arccal néztek feléje, mozdulatlanul. A rajtakapott lány óvatosan lépkedve ment feléjük. Aztán megszólalt a szikla mögül az első suttogó, félénk hang: — Te, ki volt az? A kis szőke is nekibátorodott: — Annyit láttam, hogy katona. Újra csönd lett. Most mindenki a főhercegre gondolt és erre a gondolatra gyorsabban vertek a szívek. A katonát nem látta senki más, csak az, amelyik póruljárt. És ez fájós lábbal lépkedve lassan ment a szikla felé. Újra szólt az egyik: — Ki volt az? És a kis nimfa rájuk nézett, látta az iszonyatos kíváncsiságot az arcokon, a várakozást, hogy igazán ő volt-e az, és ekkor egy alig észrevehető hamis villanás szaladt a szemébe. Hirtelen elgondolta, hogy ha már megvan a baj, hát legyen érdekes és amikor az irigyelt kis szőke különösen várakozó tekintetét látta, halkan mondta: — A főherceg. S amikor erre megint nagy csönd lett, ő is hallgatott, talán egy nagyon kis, meggondolatlan, ostoba örömmel és mind a part felé néztek, ahol már nem volt senki, csak a napon szikrázó fehér kavics és sok, sok lehullott rózsaszirom. BELFÖLD: Az igazságügyminiszter reformjai. Az igazságügyminisztériumban most több fontos reform készül. Ezek között a legfontosabb a magyar általános polgári törvénykönyv, melynek első előadói tervezetét még e nyár folyamán nyomtatásban kiadják és őszszel ankét elé viszik; továbbá a büntetőtörvénykönyv több szakaszának módosítása, valamint az egységes polgári perrendtartás, mely a szóbeliségre és közvetlenségre van alapítva. A büntetőtörvénykönyv novellája ki fog terjedni a bűntettekről, a vétségekről és a kihágásokról szóló, a büntetőtörvénykönyv számos szakaszának módosítására. Ez a novella már teljesen elkészült. De mielőtt a novellát a képviselőházhoz beterjesztenék, dr. Plósz Sándor igazságügyi miniszter kriminalistákból álló ankét bírálata alá bocsátja és csak, ha majd minden kérdés, nézet, vélemény tisztázva lesz, iktatják törvénybe a novellát. A büntetések kimérésére, arányosítására, az egyes büntetendő cselekmények tüzetesebb meghatározására vonatkozólag sok üdvös helyesbítés lesz ebben a novellában, mely a büntetőtörvénykönyv életbeléptetése óta a törvénykezési gyakorlat terén észlelt hiányok szorgos figyelembevételével készült. De lesz ezenkívül több egészen új intézkedés is. Ezek között legfontosabb az úgynevezett feltételes elítélés intézménye, mely eddig hiányzott büntető jogrendszerünkből. Félhivatalos cáfolat. A Budapesti Tudósító írja: Egy esti lap Széll Kálmán miniszterelnök személyére vonatkozó hírt közöl azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a hírt a miniszterelnökségi sajtóiroda küldötte volna szét. A félhivatalos Budapesti Tudósító kijelenti, hogy az egyik épp olyan valótlan, mint a másik: sem a hír nem igaz, sem az, hogy a miniszterelnökségi sajtóiroda küldötte volna ezt szét. A sajtóiroda e fajta híreket egyáltalában nem szokott terjeszteni. A mezőgazdasági munkáspénztár, Budapest, május 31. A képviselőház földmivelésügyi bizottsága ma Bedő Albert elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a mezőgazdasági munkás és cselédpénztárról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen a kormány részéről Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, Kiss Pál államtitkár, továbbá Bartóky József osztálytanácsos és mint matematikai szakértő, König Gyula miniszteri tanácsos volt jelen. A javaslatot a bizottság nagy szimpátiával fogadta és általánosságban egyhangúlag hozzájárult. A részleteken tettek itt-ott módosítást, de lényegeset csak egyet, azt tudniillik, hogy a család nélkül meghalt pénztári tag temetési költségeit 200 koronáról 100 koronára szállították le. Az ülés következőképpen folyt le: Szily Pongrác előadó tüzetesen ismerteti a törvényjavaslat célját és főbb intézkedéseit, nevezetesen azon szempontokat, melyek a belépés kötelezővé tétele ellen szólanak. A törvényjavaslatot, mely kitűzött nemes feladatának minden irányban megfelel, általánosságban elfogadásra ajánlja. Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter utal arra, hogy a kormány a szóban forgó intézmény létesítésére a munkásokkal szemben annak idején kötelezettséget vállalt, amelynek beváltására a mosttani nyugalmas időpontot tartja a legalkalmasabbnak. Köszönetet mond a bizottságnak azért, hogy még a mostani szünetek alatt összeülvén, lehetővé tette, hogy a javaslat már a jövő hó folyamán letárgyaltassék, amire a kormány különös súlyt fektet. Kiemeli azután, hogy a számítások, amelyekre a törvényjavaslat fektetve van, a lehető legreálisabbak. Ha az intézmény akként fog fejlődni, amint a szóló reméli, előreláthatólag maguk a munkások fogják kívánni a belépés kötelezővé tételét, azonban mindjárt kezdetben ezzel jönni, nézete szerint nem lett volna célszerű. Az a reménysége, hogy e javaslat intézkedései úgy a munkaadóknak, mint a munkásoknak megelégedésével fognak találkozni. A javaslat bizonyos nemét az autonómiának állapítja meg, amelynek értelmében először fognak együtt tanácskozni a munkaadók és munkások. Szociális szempontból nem lehet kicsinyelni ennek erkölcsi hatását. Az intézmény fejlődésével előreláthatólag tetemes összegek fognak összegyűlni, amelyekben a szövetkezeti intéz.