Budapesti Napló, 1900. augusztus (5. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-11 / 219. szám

219. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1900. augusztus 11. 7 — Istőczy Győző mint fordító. A nagy harcok elmúlnak, a puskapor füstje elszáll és a véres ütközetek harcos leventéjéből szelid öreg úr lesz, aki rózsákat ápol egy kis kertben. A kardot megfogja a rozsda és az igaztalan ügy vitéze belátja valahol a rózsák közt, valami sze­lid őszi estén, hogy meddő az olyan harc, amelyet nem a szeretet nevében küzdenek. Istőczy Győző, a sokat emlegetett nagy agitátor most csöndes visszavonultságában lefordította latinból Flavius József ó­kori héber történetírónak, a galileai zsi­dóhadak főparancsnokának A zsidó háborúról és Jeruzsálemnek Titus cézár által ostrommal történt be­vételéről írt hét könyvet. Istóczy már régen is sokat foglalkozott a klasszikusokkal, nyelvismerete ritka jártasságra segítette ebben. Amióta fia halála oly tragikusan sújtotta, az egykor hires harckeverő politikus teljesen visszavonult s könyveibe mé­­lyedve tudós munkásságának élt. Könyvei közül most újra életjelt ad magáról e fordítással, amely hét koronáért megszerezhető nála. — Mi úgy látjuk innen, hogy az elcsöndesedett öreg ember a lelke egyerrulyát keresi ilyen nagy messzeség­ben a mi világunktól. Beleássa magát a régi zsidó könyveibe, miután az uj zsidókkal meg­szűnt foglalkozni... — A margitszigeti hid ünnepélye. A margit­szigeti összekötőhidnak ünnepélyes megnyitása Jó­zsef főherceg és családja jelenlétében augusztus hó 19-én lesz. Ez ünnepélyre a kereskedelemügyi miniszter az országgyűlési képviselők és családjuk részére száz meghivót küldött a képviselőház elnök­ségéhez. Azon képviselők, akik az ünnepélyes meg­nyitáson megjelenni óhajtanak, a meghívót a képvi­selőház elnöki hivatalában folyó hó 14-éig átvehetik. — A budapest—gyöngyösi telefon megnyitása. A budapest—gyöngyösi telefont ma nyitották meg. Legelőször Gyöngyös város polgármestere, Balogh Gyula hívta fel a központi igazgatóságot és a város nevében köszönetét fejezte ki a kereskedelmi kor­mánynak, amely a Gyöngyös és vidéke közgazda­ságára fontos intézményt a város óhajának megfele­­lőleg létesítette. Ezután dr. Visontai Samát mint Gyöngyös város országgyelési képviselőjét üdvö­zölte a polgármester telefőnon, utána Rosenfell Emil, a gyöngyösi kereskedelmi csarnok igazgatója a tagok megbízásá­­ból szép beszédben köszönte meg Visontain­ak a telefon létesítése körül kifejtett közreműködését. Visontai Soma telefonon válaszolt,­­örömét fejezte ki, hogy Gyöngyös közgazdasági életére fontos intézmény létesült, és megígérte, hogy Szülővárosa és választókerülete érdekében ezentúl is minden tehetségét és erejét érvényesíteni fogja. Végül Bezutsek János bankigazgató és az ottani füg­getlenségi párt elnöke üdvözölte Visontait. Az ünne­pélyes megnyitás után, mely a déli órákban volt, azonnal élénk forgalom keletkezett a telefonon, ame­lyen Gyöngyös Budapesten keresztül most már az ország bármelyik részével is beszélhet. — Egy Zichy gróf öngyilkossága. A galíciai Monasterzyska községben gróf Zichy Miksa megmér­gezte magát és meghalt. A harminchárom éves gróf évek óta lakott a kis község egy parasztházában, amelyet a parasztok babonás félelemmel kikerültek. Különcködései miatt őrültnek hitték és különösen mióta a feleségétől elvált, féltek tőle. Nemrégiben Vadházasságra lépett egy parasztasszonynyal. Vagyona nem volt és rokonai támogatására volt utalva. Ro­konai segélyezték is, de azzal a kikötéssel, hogy galíciai magányát el nem hagyja. Az öngyilkos egyetlen fia volt az 1892-ben elhunyt gróf Zichy Imre gróf kamarásnak és lovassági kapitánynak, aki egy polgárnővel, Wülfing Lujzával élt házasságban. Atyja halálakor került sok hánykódtatás után a kalandos természetű gróf Monasterzyskára. — A hamburgi pestis eset. Hamburgból jelenti egy félhivatalos távirat, hogy a Rozaria hajó „pestises betege" Banbut ma délben meghalt. Szomorú volna, ha ez esetnek nagyobb jelentő­séget kellene tulajdonítani, csak az a különös,­­hogy tegnap a hamburgi táviró még csak „gya­núsnak“ mondta Banbut betegségét, amely külön­ben is jobbra fordult. A Rosario hajó, mint már jelentettük, Cardiffból kőszenet hozott Hamburgba és a ma elhalálozott emberre való tekintettel most is a vesztegzári kikötőben van. Banbutot az seppendorfi kórházban elszigetelten ápolták s ott­­is halt meg. A hajó többi utasai megérkezésük óta állandó orvosi megfigyelés alatt vannak és mint a legújabb távirat jelenti, jól érzik magukat. — Liebknecht temetése. Berlinből táviratoz­­i­zák. A szocialista pártvezetőség közzéteszi Liebknecht pártvezér temetésének programmját. A gyászmenet körülbelül két mérföldnyi hosszúságú utat fog meg­­­tenni. Minthogy a temetés vasárnap lesz, előrelátható­lag százezrekre fog rúgni azok száma, akik részt vesznek benne. A rendőrség a menet megtartását­­attól tette függővé, hogy a temetésen ne vigyenek szalagos koszorúkat és piros jelvényeket. Ezért a ko­szorúkat már előbb kiviszik a temetőbe. Az egész szagból és a külföldről is képviselve lesz a teme­ti a legtöbb szocialista szervezet. — Paraszt észezel. Tanyai atyafit citálnak be a szegedi rendőrkapitányság elé. — Azért pörlik kendet, a mert titokban legelt a lova. — Nem tagadom. — Fizet kend öt koronát. — Én e? — Hiszen most ismerte be, hogy titosban volt a ló. — Hát azért ? — Azért hát. — Mit csináltam volna. Az volt a szegénynek az utolsó kívánsága, hogy egyszer jól akarna lakni. — Vége az iskolaszéknek. Harminc esztendeje annak, hogy báró Eötvös József meg­alapította az iskolaszékeket. Ezek a bizottságok ingyen munkát teljesítenek, hol jól, hol rosszul — s Eötvös, akinek vajmi kevés pénz állott ren­delkezésére a közoktatás ügyének istápolására — az emberek hiúságára számított, amikor általá­ban hasznosnak képzelte el ezt az intézményt. Az iskolaszékek azonban lassan kint képtelenek­nek bizonyultak a feladatukra. Kivétel természe­tesen sok akadt, különösen vidéken és leginkább olyan vidékeken, amelyeken veszélyben van a magyar nyelv. Általánosságban azonban nem váltak be s ez az oka annak, hogy a kultuszmi­nisztériumban — úgy látszik — azon gondolkoznak, hogy szép lassan megszüntetik az egész ingyenes tiszteletbeli intézményt. Most még csak kezdik a munkát, de ha már elkezdték, valószínűleg folytat­ják is s az iskolák felügyeletében nemsokára magukra maradnak a tanfelügyelők, akiknek nem passziójuk, hanem kötelességük az iskolá­kat rendben tartani. A kultuszminiszter rende­lete egyelőre csak a háromszáz polgári iskolai széknek szól s nem is jelent kivégzést, hanem csak a jogok nagy megnyirbálását. Ezután az iskolaszéknek nem szabad beavatkozni az iskola tanítási anyagába, se a tanítás menetébe. Leg­­följebb az évzáró vizsgán reprezentálhatja a szé­ket az elnök. Ez a kis tilalom súlyos kritika azok felett az idők felett, mikor még beleszólott az iskolaszék a tanítás dolgába s bizonyára nem igen sok és nagy okosat mondott. — Az orfeumok ellen. A Szegedről kiűzött orfeum most Nagybecskereken próbál szerencsét ledér, germanizáló előadásaival. A nagybecskereki ifjúság tegnap tüntetni akart az orfeum ellen és bevonult a nagyvendéglőbe, ahol a vándorcsapat tanyát ütött. Perisics Zoltán dr. főkapitányhelyettes azonban tapin­tatosan közbelépett és lecsillapította az izgatottságot, miután megígérte, hogy az orfeumot holnap eltávolít­tatja. Nagybecskerek város magyar érzelmű polgárai az ifjúsággal együtt örömmel vették tudomásul, hogy a főkapitányhelyettes ma beváltotta szavát. Az ifjú­ság most plakátokon akarja felhívni a polgárságot, hogy foglaljon állást az orfeumok ellen, mert attól félnek, hogy a városi képviselőtestület megsemmisíti a főkapitányhelyettes intézkedését. — Nagyot akar a szarka .­i. Weimar­­ban egy gyűlést akartak tartani, amiben nem csekélyebb dologról lett volna szó, mint hogy utasítsák ki Ausztriából az evangélikus lelkésze­ket. A Rómától való elszakadás kérdése is napi­renden volt, de egyelőre semmi se lett a tárgya­lásból. A kormány a gyűlést betiltotta. — Megbotozott nő. Kikindán történt, amint már megírtuk, hogy egy férfi bottal megvert egy nőt. Ez röviden az az eset, amely az újság ingerével bír Magyarországon, ahol asszonykérdéseket nem szoktak ilyen módon elintézni. Tisztára mindegy, hogy hogy hívják azt a férfit, aki így oldja meg a kérdéseket s mindegy az is, hogy mi a neve annak a mindenesetre tiszteletre ёз sajnálatraméltó hölgy­nek, akinek nyílt utca során kijut a berbüntetésből. A botozó férfi maga hozta nyilvánosságra a maga ügyét, különben eszünk ágában se lett volna csak egyetlen szót is ejteni róla, ami újság volt benne, azt pertraktáltuk és levontuk belőle a tanulságokat. Ma a nyilatkozatok egész zuhataga szakad ránk ebben az ügyben, melynél kínosabb, szomorúbb alig akadt s amelyhez több szavunk nem lehet. — Járásbíróság Erzsébetfalván. Erzsébetfalva lakossága feliratot intézett Plósz igazságügyminiszter­hez, melyben kéri, hogy Erzsébetfalvát szakítsa el Ócsától s hozzácsatolva Soroksár, Kispest és Csepel községeket, létesítsen Erzsébetfalva székhelylvel uj járásbíróságot. Ez ügyben a napokban küldöttséget meneszt a község az igazságügyminiszterhez. — A második szökés. Többször volt már szó Dobó Nándor üzelmeiről, aki nem lévő gyárához tö­méntelen embert szerződtetett különböző állásokra, természetesen óvadékkal, amelyeket azután elsikkasz­tott. Mikor a rendőrség elfogta, a katonai hatóság vette pártfogásába mint katonaszökevényt s elzárta a Mária Terézia kaszárnyába. A veszedelmes csaló innen valahogy megszökött, s vígan élte világát a­míg Cegléden felismerték s letartóztatták. Megint a Mária­ Terézia laktanya börtönébe került, de­ csak pár napot töltött ott, mert megfoghatatlan módon az éjjel a börtön ajtaját kifeszítette s ismét megugrott. Az elegánsan öltözött csaló kézrekerítésére széleskörű intézkedéseket tett úgy a hadkiegészitő parancsnok­ság, mint a rendőrség. — Nem igaz. Izgalmas időkben gyakran támad sok olyan üres híradás, ami csak valahol a levegőben termett s úgy terjedt el az emberek között, mint a füst, vagy a pára. A forrására na­gyon nehéz benne ráakadni. — Mondják­ — ez a forrás. Elég egy elejtett szó, vagy annyi, hogy talán megtörtént ez vagy az, vagy megtörténhetett volna, vagy: — ha megtörtént volna, mi lenne — s a második, harmadik hírhordó már pozitív for­mában adja tovább az esetet. Azt mondja, hogy megtörtént. Valami ilyen lehet az útja annak a bécsi hírnek is, ami tegnap Budapesten is elter­jedt, hogy merényletet követtek el egy főherceg ellen. A tegnapi hír úgy szólott, hogy Bécs mel­lett történt a merénylet. Ma aztán, újra rej­tély, hogy honnan — új verzió keringett. E szerint Rainer főhercegre lőttek rá Rómában Umbertó király temetése alatt. Valaki megiri­gyelte a kis szenzációt s nagyobbat csinált. E szerint nem csekélyebb az eset, mint hogy nyári pihenőjén meggyilkolták a német császárt. Persze sűrűn folyt a telefonozás Bécs—Berlin és Bu­­dapest-­­Berlin között s egymást keresztezték a Róma, Bécs és Budapest között a telegrammok, mig végre hivatalosan is megérkezett a cáfolata minden merényletes hírnek. Tehát egyik se igaz. — Egy főmérnök sikkasztása. Szombathelyről jelentik, hogy a főispán Zoltán Győző királyi főmér­nök ellen sikkasztás miatt a fegyelmi eljárást elren­delte s őt állásától felfüggesztette. Zoltán Győző ki­rályi főmérnök, a vas megyei államépítészeti hivatal főnöke július 10-től augusztus 10-ig terjedő szabad­ságidőt élvezett, s ezen időnek nagy részét a család­jával együtt a gradói tengeri fürdőben töltötte. Ezen idő alatt Frank Ármin királyi mérnök, a hivatal he­­lyettes vezetője, több szabálytalanságot észlelt. Észre­vette többek között, hogy már a kifizetett tételek újra fel vannak számítva. Frank azt hitte, hogy téve­désről, számadási hibáról van szó s levélben for­dult az időközben már Budapestre visszaérkezett fő­mérnökhöz, hogy a hibákra nézve felvilágosítást adjon. Időközben mindig több adat halmozódott össze s megérkezett a főmérnök levele is, amelyben két­ségbeesve kéri Frank mérnököt, hogy járuljon hozzá az ügy eltussolásához, mert ő a sikkasztott pénzeket szegény beteg leányának orvoslására fordította. Egy­úttal biztosítja a levélben kollegáját, hogy ha az ügy elsimítását kieszközli, akkor egy-két hónap múlva áthelyezteti magát s az előmenetelén befolyásos isme­rőseinek segítségével erélyesen fog munkálkodni. Frank jelentést tett az alispáni hivatalnál s az ügy ezzel a hivatalos vizsgálat stádiumába került. E vizsgálat eredménye az, hogy a közigazgatási bizottság tegnapi ülésén dr. Károlyi Antal alispán bejelentette, hogy a főmérnök sikkasztott. A főispán bejelentette, hogy mihelyt a sikkasztásról értesült, azonnal kimutatást állíttatott össze az államépítészeti hivatalnál létező adatokból, ezekből kitűnik, hogy a visszaélések már 1898-ban kezdődtek. Dr. Bárdossy László királyi ügyész jelentése szerint a nyugták meghamisítása és az összegek kétszeres elszámolása kétségtelen tény s épp azért nem is fegyelmi vétség, hanem hivatali sikkasztás bűntettének esete forog fenn. Indítványozta, hogy az iratok az ügyészséghez a bűnvizsgálat megindítása s esetleg a vádlott főmérnök letartóztatása végett azonnal áttétessenek. A bizottság elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. — A szegedi temető kutyája, Szegeden nemrégiben meghalt egy államhivatalnok. A felsővároson lakott, csak felesége volt, gyermekek nem maradtak utána árván. Csak egy kutya ... Szép, okos, hűséges állat, amelyet iszonyúan meg­viselt az, hogy elvesztette a gazdáját. Az asszo­nyával mindennap kiment a temetőbe, a sír mel­lett keservesen vonított, újra és újra megsiratta a gazdáját s azonközben rohamosan pusztult a szegény állat. Semmit nem evett, zörögtek már benne a csontok, később meg is vakult, útjában nekivágta magát egy-egy fának, cölöpnek s alig talált haza az asszonya nyomában. Egyszer aztán elveszett a kutya. Az özvegy most már egyedül gyászolt s egyedül járt ki a temetőbe is az ura sírjához. Pár nappal a kutya eltűnése után meg­találta a hűséges állatot a gazdája sírján fekve, mozdulatlanul. Ott pusztult el szegény. Az özve­gyet végtelenül meghatotta ez a csudálatos ragasz­kodás és hazamenve, a cselédjével együtt tért vissza. Hoztak ásót meg lapátot magukkal s a halott sirja mellett gödröt ástak a kutyának is. A cseléd tollpárnába tette az állatot, hoogy puha legyen neki a fekvés s aztán behantolták.­­ A sírásónak azonban feltűnt a friss hantolás, bele­ásott a földbe s fölfedezte a kutyát. Rögtön be­jelentette a dolgot a guardiannak s a kutyát ki­dobták az emberek temetőjéből, az özvegy ellen pedig megindították az eljárást.­­

Next