Budapesti Napló, 1900. augusztus (5. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-11 / 219. szám

6 Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1900. augusztus Ili nak a budapesti tudományegyetemen a társadalmi politikából egyetemi magántanárrá történt képesítését s végül dr. Vámossy Zoltánnak, a budapesti tudo­mány-egyetemi gyógyszertani tanszék I. tanársegéd­jének ugyané tanszék mellé adjunktussá történt meg­választását jóváhagyta s ókét e minőségükben meg­erősítette. Á közoktatásügyi miniszter Strausz Adolfot, a kiváló orientalistát a keleti kereskedelmi akadémiá­hoz rendes tanárnak nevezte ki. — A kereszténység: jubileuma. Vaszary Kolos hercegprímás dr. Kohl Medárd pápai prelátus kísérő­iében tegnap este Balaton-Füredről a fővárosba ér­kezett és ma reggel nyolc órakor Esztergomba utazott. A hercegprímás Esztergomban az ünnepségre vonatkozó intézkedésekről tüzetes jelentést tetetett magának. A főkáptalan tagjai valemennyien méltósá­­gos címet kaptak s ezentúl minden kanonok kinevez­­tetésekor olyan egyházi rangot kap, mely után a méllóságos cim jár. A kitüntetés a kereszténység ünnepével kapcsolatos. A város és főszékesegyház díszítésén javában dolgoznak. * Az Egyetemi Kör az esztergomi ünnepeken küldöttségileg képviselteti magát. Az ifjúság kikül­döttei zászló alatt, diszmagyarban jelennek meg az ünnepélyeken. — A belgrádi nász után. Belgrádban is jóformán már napirendre tértek a király házas­sága felett. A nagy izgatottságot, amely a neve­zetes proklamációra támadt, a megnyugvás vál­totta fel. A nyugalomból most újra felzavarja a szerb főváros népét BelimárJcovics volt régens­­nek letartóztatása. Bélimárkovics a legtöbb szerb politikussal együtt ma is hibáztatja Sándor király házasságát és elítélő kritikája közben megsértette a királynét, azért tartóztatták le. Kihallgatása után a belgrádi várba vitték. — Nikolics volt minisz­tert királyi tanácsossá, a királyné nénjét, Petro­­vics bankigazgató feleségét pedig udvarhölgygyó nevezték ki. A királyi pár tegnap ismét több üd­vözlő küldöttséget fogadott, köztük az osztrák­magyar kolónia küldöttségét is. — Nemzetközi börtönügyi kongresszus. Brüsz­­szelből Írják nekünk: Folyó hó 6-án kezdődött meg a Vl-ik nemzetközi börtönügyi kongresszus Brüsz­­szelben, mely több napon keresztül fog tartani. A kongresszust a belga igazságügyi miniszter nyitotta meg, azután a tisztviselői kart választották meg, még pedig ilyképpen: tiszteletbeli elnökök: Beltoacci, Soag Galkine, Wraskoy, Gobs dán igazságügymi­niszter, az V-ik nemzetközi börtönügyi kongresszus volt elnöke. Alelnökökké választattak : az Északame­rikai Egyesült Államok küldöttje Barrows, továbbá Rnggh Brice angol, hosti Holzknecht osztrák, Engel­berg badeni, Goss 0. dán, Picot francia, Scousis görög, béllyei Rickl Gyula magyar, Pessina olasz, Van der Aa németalföldi, Voxen norvég, Salamon orosz és Vieselysen svéd kormánykiküldöttek. A magyarok itt is igen meleg fogadtatásban részesültek s a III-ik szakosztály elnökévé béllyei Bickl Gyula igazságügyminiszteri osztálytanácsos választatott meg. — Monsieur Kari és Baurepaire. Quesnay de Baurepaire — van-e, ki e nevet nem ismeri ? — képviselő akar lenni. Talán valami mondanivalója van még a Dreyfus ügyet illetőleg, szóval: akar. A veje jó fiú. Le fog mondani a mausi kerület­ről az apósa javára. Ezzel rendben is volna a Baurepaire dolga, ha hirtelen ellenjelöltje nem akadt volna egy szintén ismeretes, vicces figura személyében. Monsieur Kari levelet irt a Soir szerkesztőségének, amiben azt mondja, hogy képviselőnek lép föl a mausi kerületben, ha Baurepaire is ott pályázik a mandátumra. — Más­különben nem volna értelme. Monsieur Kari tudniillik nem a politikát szereti, hanem a tréfát. — A perzsa sah merénylője. Francia jogász­körökben sokat vitatkoznak mostanában azon a kér­désen, mily eors vár arra az emberre, aki a perzsa sah ellen merényletet követett el. Csaknem általános volt az a vélemény, hogy há megbüntetik is Salsont, büntetése nagyon enyhe lesz. A szakértők kimutat­ták, hogy Saison revolvere a merénylet idején olyan állapotban volt, hogy tölténye nem robbanhatott föl és maga a merénylő tette a pisztolyt használatlanná. Gastione-Benete szakértő ismételten megkísértette el­sütni a revolvert, de mindig hiába. Az orvosi szakértők meg egész határozottsággal azt állít­ják, hogy Saison őrült, őrültebb mint valamennyi anarkhista-társa. Egész élete pontos szabálytalan­ságokat tüntet föl, cselekvései összefüggéstelenek és gondolatvilága ellenmondásokban domborodik ki. A bíróság kezében van egy 1894-ben irt le­vele, amelyben kijelenti, hogy nem lehet katona, mert nem akar oly intézményt szolgálni, amelynek az a célja, hogy embereket gyilkoljon .mert hisz én minden emberben testvéremet látom.“ Néhány évvel később önként állt be katonának. A katonaság­tól lelkes levelet irt haza és csak az az egy [aggasztja, hogy katonai éveinek letelte . után ■■■■■■■■ nem maradhat katonáéknál. Az orvosi szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy Saison úgy örökölte elme­baját. Atyját szintén ilyen betegség bántotta. Egy napon az volt a rögeszméje, hogy háztulajdonos lett és birtokába vette egy teljesen idegen ember­nek a házát. Erőszakkal kellett onnan eltávolítani. Anyja fiatalabb éveiben igen derék asszony volt, de később megbibbant elméje és ha rohamai tá­madtak, mindent tört-zuzott. Egy éjjel egy ing­ben kirohant az utcára és megszurta az első asszonyt, aki szembe jött vele. Ekkor beszállí­tották az őrültek házába, a honnan később hazabo­­csátották, abban a hiszemben, hogy felgyógyult. De csakhamar újra erőtt vett rajta a régi baja és mint egykor férje, 6 is háztulajdonosnak képzelte magát és egy baltával rontott be abba a házba, melyet a magáénak hitt, és ki akarla onnan űzni a lakókat. Saison anyjának nővére is őrült volt. — Szegény asszonyok. Minden asszony­­szív szomorúsággal és szánakozással dobban meg, mikor arra a koronás martirnöre gondol, akit a földi boldogság magasságaiból egy hitvány fickó őrjöngése egyszerre a legmélyebb gyászba borí­tott. Az olasz királyasszony belépett a szegény asszonyok sorába, gyászfátyolt öltött örökre. Mar­git királynő föloszlatja egész ruhatárát udvar­hölgyei között. Első palotahölgye és régi barát­nője, Villa Marina grófnő tette ezt az ajánlatot a királynőnek, aki mindjárt beleegyezett s elhatá­rozta, hogy gyás2a jeléül örök időkre fekete ru­hában fog járni. Csak menyasszonyi ruháját s azt a fehér szatinöiiözetet tartja meg, amelyben királyi férje őt utoljára látta. Fekete, siró királynő lett tehát az örökké derűs és mindig mosolygó Margarethából s ő is a koronás szegény asszonyok közé állott. Viktória királynő, aki immár negyven év óta gyászolja Albert herceget, a feje ennek a gyászoló asszony­csoportnak. 0 csak egyetlen egyszer, egy szín­házi előadás alkalmával öltött más ruhát magára, egyébként pedig mindig gyászruhában jár. Az asszonyi szomorúság és gyász örök mintaképe Eugénia császárnő, aki mint valami tündéri her­­ceakisasszony került egy hatalmas birodalom trónjára s rövid boldogság után örök időkre gyászba borult szívvel távozott a hatalom és bol­dogság helyéről. Azóta a tengereken bolyong s a végtelenségből merít vigasztalást magának. A harmadik koronás szegény asszony Irigyes német császár özvegye, aki azon naptól fogva, hogy özvegységre jutott, még nem vetette le a gyászt. E közé a három szegény asszony közé jutott most Margit királyné is, Olaszország szegényei­nek nemtője. — A veteránok az államtitkárnál. Széli Kál­mán belügyminiszter nemrégiben olyan rendeletet adott ki, melyben megtiltotta a veteránoknak a kard- és a katonaruhához hasonló uniformis viseletét. Ez a rendeletnagyon rosszul esett a derék veteránoknak és nagy elkeseredésükben tiz tagú deputáciőt menesz­tettek Gulner Gyula államtitkár elé. A küldöttség szónoka az öreg Kurtz Jáno3 arra kérte az államtit­kárt, hogy ha már a kardviselóst meg nem engedik, legalább az egyenruhájukat hagyják meg. Az állam­titkár nagyon megsajnálta az elszomorodott embere­ket, de kijelentette, hogy nem tehet értük semmit, mert a belügyminiszter rendelete komoly és azt visszavonni nem lehetséges. Az öreg hadfiak rezig­­nációval fogadták az államtitkár barátságos, de ked­vezőtlen válaszát, csak egyikből tört ki ilyformán a méltatlankodás: — Akkor mindnyájan feloszlatjuk az egyesüle­teket. Mert mit ér az olyan veterán, akinek még uniformisa sincsen. — A matador útra készen. Hamburgból a napokban indul el egy expedíció az északi sarkra. Mindössze öt ember Bauendahl kapitány parancsnoksága alatt. Három esztendőre való ele­­séget visznek magukkal. Á kapitány titokban tartja még a módot, aminek a segítségével a sar­kot megközelíteni akarja, de azt mondja, hogy a sikeréhez kétség se fér. — Müncheni sakverseny. A magyar sakkozók­nak nagy dicsőséget szerzett a müncheni versenyen Maroczy Géza a jeles magyar mester. A mai utolsó fordulóban Pillsburyval és Schlechtirxú az első helyre került. Hármuk között tehát külön zárt verseny lesz az első, második és harmadik díjért. Maróczyu&k. a müncheni sakkversenyen tanúsított nyugodt és biztos játéka alapos reményt nynjt arra, hogy az első dijat a magyar mester viszi el. A negyedik dijat Burn nyerte meg, az ötödiket Marco. A három mester döntő mérkőzése vasárnap kezdődik. — Házasság. Kasziriner Miklós fővárosi gyógy­szerész e hó 19-ikén délelőtt tizenkettedfél órakor tartja esküvőjét Klein Hermin kisasszonynyal, Klein Vilmos fővárosi magánzó leányával. Polgár József birlapiró vasárnap, augusztus 12-ikén, délután 2 órakor tartja esküvőjét Berkovics Erna kisasszonynyal a dobányutcai izraelita temp­lomban. 219. szám. Stern Emil budapesti kereskedő eljegyezte Lőwin­­ger Berta kisasszonyt, Lötvinger Jakab bécsi keres­kedő leányát. — Umberto haláláról. Egy olasz grófnő, Freddi Márta, aki szemtanúja volt a monzai királygyilkos­ságnak, most következőképpen beszéli el a szomorú esetet: A tornaünnepély vidámságát — igy mondja a grófnő — egy pillanatra megzavarta egy sötét férfi­­arc, melyet, magam sem tudom miért, de folyton figyelemmel kisértem. Távosővemet folyton e felé a férfi felé irányítottam s bizonyos nyugtalanság vett rajtam erőt. — Nézz csak oda, — mondám férjemnek s oda­­nyujtottam neki a távcsövet. — Ha most nem Felső- Olaszországban volnánk, hanem Nápolyban, akkor a közönség menekülne a közeléből. Férjem is jól megnézte. — Igazad van. Makacs, meglehetősen korlátolt fickónak látszik. A közönség is megjegyezte, hogy csodálatos mennyi konfiskált arcot lehet most az ünnepélyen látni, még a rezervált helyeken is. Most a közönség oszladozni kezdett az emel­vény előtt s a két pompás, barna lótól vont királyi fogat előrobogott. Fél tizenegy óra volt. Umberto beszállt, erőteljes kézszoritással búcsú­zott el az uraktól, Ponzio-Vaglia tábornok, a királyi ház minisztere s Avvogadro tábornok szintén helyet foglaltak a fogatban. Az előbbi a király bal­ján, az utóbbi vele szemközt. Egy csoport tornász még a fogat után futott, hogy még egyszer hódolatát fejezze ki a király iránt. A király fölemelkedett a kocsiban s kissé hátrafordulva azt mondta: grazié, grazié giovünotíi ! (Köszönöm, köszönöm, fiuk 1) E pillanatban csettenést hallottam s kezdetben azt gondoltam, hogy a kocsiajtó becsapása okozta. Nyomban reá azonban még két száraz, erős, éles esattanás következett. Umberto fölállt, mereven s oly kifejezéssel és tartással nézett egy emberre, ki egy lépésnyire állt a kocsitól, hogy soha életemben el nem felojtem. Azonnal fölismertem azt az embert, aki a tri­bün előtt állott s aki olyannyira nyugtalanított. Ebben a pillanatban láttam, hogy a lovak meg­bokrosodnak, a király meginog és Ponzio-Vaglia térdeire roskad. Ez a király szemébe néz és valamit szól és aztán a kocsisnak kiabál, ki mint a villám csap a lovak közé. A kocsi keresztülgázol a kiabáló, ordító tömegen, amely ijedten rebben széjjel. Még láttam, hogy Avvogadro tábornok a királyt a kocsiülésre segíti, a király feje azonban ijesztő mó­don hanyatlott félre. Mindez természetesen tizszerte gyorsabban történt, mint ezt én most elmondom. Csak most vettem észre, hogy a többi tisztek eltűn­tek és valószínűleg a helyszínre rohantak. Több asszony elájult, mások sirtak és az egyik elkiáltotta magát: — Dio, dió, Umberto era pallido come un morio ! (Istenem, istenem, Umberto olyan sápad volt, mint egy halott!) E percben egy fiatal tiszt rohant feléje, aki azt kiáltotta: — Semmi, semmi 1 Hallottam, amidőn Ponzio-Vagliat kérdezték, hogy megsebesült-e a király és ez azt válaszolta: — Niento, niente, via, via! (Semmi, semmi, utat, utat!) Borzalmas jelenet játszódott le előttünk. A tömeg dühös orditása felhangzott hozzánk, a fickó, akinek kezéből kicsavarták a fegyvert, szökni akart és halálmegvetéssel küzdött, hogy a tömeg karmai: közül kimeneküljön. A tömeg azonban nem tágított. Ütötték, verték, rúgták; arcáról csurgóit a vér. Ruhái rongyokban lógtak róla. A karabinierik meg akartákj védeni, de ők is ütlegeket kaptak. — Jer gyorsan, — szólt férjem — siessünk a. királyi kastélyba, hogy megtudjuk, hogy megsebe-; sült-e a király. Azt hiszem, hogy a dolog komoly. | Már messziről láttuk, hogy a Villa reale ka-j púja, ajtaja zárva. A félj árat vasráosos kapuját éppen j akkor csukták be, amidőn odaértünk. Férjem megszólított egy szolgát, aki szalutált s valamit beszélt. — Mit mondott, mit? — kérdeztem izgatottan. — A király meghalt. Itt a rácsos kapu előtt halt meg. — Canaglia, canaglial — kiabált férjem s ökölbe szorultak kezei. Képtelen voltam tovább lábaimon állani, oda’ hanyatlottam az ut szélére és sifva fedtem el arcomat.1 A világtörténet egy Bzom^ru eseménye játszódott le< előttünk. л — Az Ungvármegyei Kör szívesen ajánl egye­temi hallgatókat korrepetitori, irodai és egyéb fog­lalkozásokra. Megkeresések Tahy Endre elnökhöz , (E^s^beUér, 9., lb) intézeadőfc.,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék