Budapesti Napló, 1900. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-01 / 239. szám

330. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPX.­ 1900. szeptember 1. 3 akarnak, tartoznak minden általuk gyártott és for­galomba hozott papirost egy vízjellel ellátni, mely mint védjegyük belajstromozandó. Minden gyárnak összes készítményeinél csak egyetlen ily védjegye lehet, mely azonban nemcsak a szállítási célokra gyártott papírnemekre alkalma­zandó, hanem a gyárnak összes bárminemű készít­ményeire. A miniszter az összes többi miniszterrel elrendelni szándékozik, hogy állami hatóság jövőben semmiféle papirost át nem vehet, mely az említett víznyomású védjegygyel ellátva nincs, legyen az akár papiros, akár nyomtatvány, akár könyvalakú kiadvány alakjában szállítandó. E rendelkezések életbeléptetési idejét 1901. július 1-jével tartja a miniszter megállapítandónak. Hajlandó a miniszter aziránt tárgyalásokat kezdeményezni a társminiszterekkel, hogy az összes most érvényben levő, vagy ezután kötendő szerző­dések egy időpontban járjanak le, mely intézkedés­nek az lenne eredménye, hogy a szerződések lejár­táig módjuk lenne a hazai gyáraknak úgy átalakul­­niuk, illetőleg üzemeiket úgy berendezniük, hogy minden egyes gyár ne készítsen minden papírnemet, hanem inkább specializáljon, ami egyrészt növelni fogná az összes gyárak versenyképességét, másrészt lehetővé tenné, hogy az országban fogyasztás alá kerülő összes papírfajokra berendezkedhetnének a hazai gyárak. 3. Ugyancsak a hazai papíripar emelése és ter­melése, belfogyasztásának fokozása érdekében a ke­reskedelmi miniszter megkeresésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a rendel­kezése és vezetése alatt álló összes iskolákban és intézetekben csupán olyan iskolai füzetek, jegyfüze­tek, irkák és tanszerek használtassanak, melyek hazai készítmények, valamint kimondotta azt is, hogy a tankönyvek engedélyezésénél kiváló figyelmet fog fordítani arra, hogy hazai gyártmányú papírra le­gyenek nyomva. Ennek a rendelkezésnek ellenőrzésére is a több­ször említett védjegy kötelező használata fog szol­gálni , az egyéb tanszerek pedig (rajztáblák, rajz- Binek, háromszögek stb.) szintén ellátandók lesznek az illető gyár, vagy ipartelep belajstromozott véd­jegyével. Ez a támogatás és védelem azonban сзак addig tart, míg a hazai iparcikk árban és minőségben, valamint egyéb feltételekben, nevezetesen szállító­képességben a külföldi papírral egyenlő, mert ellen­kező esetben mindezek az intézkedések hatályon kívül helyeztetnének. Kellő ellenőrzés végett a Magyar Királyi Keres­kedelmi Múzeum kebeléből külön szakértő­ bizottságot fog a miniszter szervezni az érdekeltségi körön kí­vül álló szakértő egyénekből, akiknek feladata leendő negyedévenként részletes összehasonlításokat tenni a hazai és külföldi papírok minőségei és árai között. Ezenkívül szigorúan fog őrködni más közegei útján is arról, hogy ez a messzemenő támogatás és vértek­­ ne használtathassák ki jogtalanul és mél­tánytalanul, még­pedig nemcsak az állam és isko­la­-, hanem a magánfogyasztással szemben sem s mihelyt ily tendenciát észrevenné, az összes intéz­kedéseket hatályon kívül helyezné. A rendelet 4. pontja az úgynevezett normál­­papirosról szól, vagyis arról, hogy az összes állami é­s italok a különböző papírosnemekből mind egy­­fő­"t használjanak. Ezt a miniszter kívánatosnak tartja, hajlandó tárgyalásba bocsátkozni a normál­papiros behozatalára nézve és felhívja a bizottságot részletes javaslatának megtételére. Ezeknek a kedvezményeknek fejében a minisz­ter kiköti, hogy a magyar papírgyárak semmiféle külföldi szövetséghez, kartellhez vagy társasághoz nem csatlakozhatnak, hanem feltétlenül mint önálló magyar gyárak tartoznak maradni, akár egyesülten, mint egy közös vállalat, akár külön-külön mint magán­vállalatok s mint ilyenek, bizonyos közös érdekeik vé­delmére és képviseletére esetleg egyesülve. Ennélfogva felszólítja a miniszter a bizottságot, hogy hívja össze az összes hazai papírgyárak tulaj­donosait közös értekezletre — melynek ideje nála bejelentendő — és ott ez iránt vegyen kötelező nyi­latkozatot minden egyes gyárostól. Ugyanez értekezlet feladata lesz nyilatkozni a víznyomású védjegyek ügyében, melyeket a bizott­ság tartozik összegyűjteni és minden egyes cég külön jegyzésével ellátva, beterjeszteni. Az összes ily védjegyekről az egész magyar papír- és tanszeripart felölelő kis füzet lesz kiadandó, még­pedig úgy, hogy abban a bevezető általános áttekintésen kívül minden gyárnak külön lapja lesz az eredeti védjegygyel és az illető lapon a cég ké­szítményeinek név szerint való felsorolásával, de ki­zárva minden reklámszerű, vagy általában üzleti tartalmat. Végül még azt a feltételt szabja meg a minisz­ter, hogy a támogatást igénybe vevő papírgyárosok összes gépeiket és felszereléseiket magyar készítmé­nyekből szerezzék be. mohamedán tanító. És semmi sem bizonyítja a kor­mány rokonszenvét, öntudatos irányát világosab­ban, mint az, hogy ezeket a tanítókat is a kor­mány maga nevelte s képezte, erre a célra állí­tott külön preparandiákban. A kormány fölvette a küzdelmet a mohamedánizmus érdekében még azzal a hagyományos észgyilkossággal is, hogy a mohamedán gyereknek előbb nem szabad semmi­féle világi oktatásban részesülnie, míg az iszlám vallási tételeit bizonyos fokig el nem sajátította. Ebből következik, hogy keresztény társai által a mohamedán gyerek mind meg van előzve és túl van szárnyalva. S viszont ebből fo­lyik, hogy a keresztények haladása irigységet kelt a mohamedánban s a helyett, hogy maga is haladni akarna, gyűlölködik, s erőszakkal akarná meggátolni a keresztények haladását. Mindezek­kel a kormányzatnak megküzdeni, s a mohame­dánizmust haladás- és versenyképessé tenni, em­berfölötti feladat. S ennek eredménye, hogy a mostani bosnyák kormányzat többet áldoz a mo­hamedán vallási és iskolai célokra, mint ezt a török kormány valaha tette. Még a Ramazán­­ünnep díszlövései is a kormány számlájára puf­­fogtatnak el. De míg a kormány maga megy elől az anyagi áldozatok terén, addig a mohamedánság számára megmentette és újra organizálta a régi vallás­alapot, vagyis az úgynevezett Vakuf-alapot, mely a rendetlen kezelés következtében már tel­jesen elpusztult volt, és az egyes alapítványok jogi szálai elszakadoztak. A „mutuvellik“ (a Vakuf­­alap gondnokai) már évtizedeken át nem számol­tak senkinek, s a közalapot magánvagyonuk gyanánt kezelték. Évek munkája volt, míg a kor­mány e kuszált ügyet lebonyolította, és a Vakuf­ala­pot a maga egészében visszaadta rendeltetésének. S az első elégületlenség akkor nyilatkozott meg a mutuvellik körében, mikor a kormány a Vakuf­­alap ügyében a szabad lopás rendszerét megszün­tette. Mert a régi mutuvellik azt tartják igazi autonómiának, ha a kormány semmibe sem avat­kozik bele. Ellenben, hogy mit jelent a Kál­­lay regime rendszere a Vakus-alap kezelése körül magára a mohamedánizmusra nézve, azt semmi sem illusztrálja fényesebben, mint egy­felől az, hogy Oroszország és Szerbia egy­szerűen expropriálták a mohamedán egyházi vagyont, másfelől pedig az, hogy Anglia úgy Ciprusban, mint Egyptomban a Kállay rendszerét fogadta el és utánozza a mohamedán egyházi alapok keze­lése körül. S míg a kormány ezeket tette és teszi a mohamedánizmus érdekében a vallás és közokta­tás terén, nem kevesebb gondosságot fejtett ki a mohamedánság gazdasági és társadalmi pozíciójának tisztázásában és erősítésében. A Budapesti Szemle érte­kezése azt a kérdést veti fel: „Már most, ha a bos­nyák kormány nem állana a történelmi fejődés (vagyis a mohamedánság pártfogása) alapján, hanem a plebiscitum álláspontjára helyezkedvén, a felekeze­teknek csupán arányszámait venné fontolóra, tűr­­hetné-e, hogy a községek élén azon felekezet tagjai álljanak, akik a lakosságnak 1Ы részét is alig alkotják?" — így szól a kérdés, de nyomban utána megjön a válasz is. A válasz pedig a követ­kező : „Megvan rá a módja, hogy ezen változ­tasson, de nem tette s nem fogja tenni“. íme tehát! Hiába akadnak mohamedánok Boszniában és Hercegovinában, akik Kállay Béni gondos alkotásait és fáradozásait a mohamedán elemek érdekében hálátlansággal viszonozzák; hiába akarják félrevezetni Kállayval szemben a saját hazájának közvéleményét, Kállay nem áll meg a megkezdett úton, hanem szilárdul halad azon tovább. Mert a hálátlan, s a múltnak láza­dásaihoz, féktelen kihágásaihoz hozzászokott mo­hamedán feudálisok nem tudják, hogy mit cse­lekszenek, midőn legfőbb támaszukat akarják megdönteni Kállayban , ellenben Kállay tudja, hogy mit cselekszik; s míg ott van azon a helyen, ahol mindig több volt benne a „magyar“, mint a „közös“, nem is fog másként cselekedni soha. Ahogyan a Budapesti Szemle értekezése előadja, s alapvonásaiban megismerteti azt az agrár­rendezést, melylyel Kállay a régi, még Ázsiá­nál is ázsiaibb állapotokat modern elvek szerint szabályozta és azáltal a mohamedán elem gazda­sági és politikai pozícióját megmentette, és élet­képessé tette Boszniában és Hercegovinában: ez nemcsak annak a tükre, hogy mindazt egy magyarul érző államférfiunak agyveleje gondolta ki, hanem tükre annak is, hogy mekkora országrendezési ké­pesség lakozik abban a fejben, mely mióta a magyar politikai élet közvetlenségéből kilépett, húsz évnél több időt töltött dolgozó asztala mel­lett, hogy megmentse Európával szemben a monarkia becsületét, s ugyanakkor ápolni meg ne szűnjék azokat a gyökereket, melyekből a ki­hajtó törzs koronájának magyar érdekek szá­mára kell gyümölcsöt teremnie. A támadások, a mohamedán részről jött rá­galmak és gyanúsítások, a szerettei részéről ta­pasztalt hálátlanság, nem találják Kállayt készületlenül! — Nagyon jól ismeri ő a bos­nyák mohamedánokat! — Nagyon jól látja ő a kezeket, melyek közöttük az ármányo­kat szövik, s a támadásokat intézik; s még inkább azokat, akik fölhasználják ezeket a nagy gyerekeket, hogy a védelmükre épített falakat ők röpítsék a levegőbe. Ezek a nagy gyerekek azokból valók, akik, mint ama földnek kis királyai, melyen laktak, soha urat maguk fölött nem tűrtek, és soha féket, mely akaratukat korlátozta, nem ismer­tek. Ezek a bogumil hiten levő szláv törzsek még a mohamedán hitet is csak azért vették fel, hogy apáik földön urak maradhassanak. Nem is történhetett több mint 400 éven át e területen semmi egyéb, csak az, amit a bosnyák nemesség akart; az állam szuverenitása sohasem az államfő akaratában, hanem mindig csak az ő egyetemekben lelte ki­fejezését. Gyűlölte e faj mindig az idegent, s az idegennél is jobban mindazt, ami újítás volt. Még magának a portának reformjait sem engedte ma­gán végrehajtani, s ha a szultán iránt hűséget hirdetett, csak azért tette, hogy a szultán hely- KÜLFÖLD. Döntés előtt. Körber miniszter megindította tanácskozásait a pártok vezéreivel és mint már sokszor jeleztük, ezúttal is a resehszabh munka­­képességének helyreállításáról volt szó. A tanács­kozások eredményétől függ, várjon szeptember­ben összehívják-e a reichsrathot, vagy pedig fel­oszlatják. Annyi bizonyos, hogy a döntés, talán a Körber-kabinet sorsa felett is, már legközelebb meg fog történni, s mint Körber miniszterelnök maga mondotta a jobboldal vezetőinek, mihelyt a király Ischlből visszatér Bécsbe, de minden­esetre még szeptember 10-ike előtt, amikor a király a galíciai hadgyakorlatokra utazik. Vájjon a miniszterelnök kívánsága-e, hogy már most történjék a döntés, írja a Narodni Listy, vagy pedig felsőbb óhajtás, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy sokkal gyorsabban be fog következni, semmint várták volna. Más kérdés, hogy a kormány maga állította-e föl ezt a terminust, vagy pedig más állí­totta, e когшаиу csak formalitás, amelynek jelentő­sége nincsen, a fontos az, hogy a mostani bizonyta­lan helyzet már nem fog sokáig tartani. Annak az audienciának, amelyet Ischlből Bécsbe visszatérve a király Körber miniszterelnöknek adni fog, nagy jelen­tősége lesz. Addig is a miniszterelnök az egyes pártok vezetőivel tanácskozni fog a parlamentnek munkaké­pessé tételéről. A délszláv párt egyik tagja a nevezett újság szerint, a miniszterelnök előtt kijelentette, hogy az alkotmányos nagybirtokosok és a szlávok pártja, a kormány ellen van ugyan, de azt óhajtja, hogy a parlament munkaképes legyen. Ebben csak a cseh delegáció akadályozza meg a parlamentet és ezért a minisztérium feladata az, hogy a cseheket rávegye, hogy álljanak el az obstrukciótól. A miniszterelnök erre azt felelte, hogy a kormány megtartotta ígére­tét s nem tett semmit a csehek ellen. Sem a cseh nép, sem más népek ellen nem járt el részrehajlóan s egyáltalában nem lépett ki neutralitásából. Eljárá­sának a kormány most hét hónapi munka után várja az eredményét, így beszélt, írja a Narodni Listy, a miniszterelnök s azt hiszszük,híven közöltük szavait. Arra a kérdésre, hogy a tartománygyűlést mikor fogja összehívni, a miniszterelnök azt felelte, hogy erre még csak feltételes választ sem adhat. Körber ismételte, hogy a döntés a királynak van fenntartva s ez a döntés legközelebb meg fog történni. Krakó, augusztus 31. A Csaz jelentése szerint Körbernek a pártok vezető férfiaival folytatott tanácskozása részben már befejeződött, részben pedig most folyik. Bizonyosra veszik, hogy a döntés megtörténik, még mielőtt a király Bécsből a galíciai hadgyakorlatra utazik. A khinai háború, Budapest, augusztus 31. A hatalmak végre is megunták, hogy a khinai udvarnak vagy kormánynak valamilyen képviselője rapportra jelentkezzék náluk s át­vegye a strófát az eddig történtekért s az­ utasí­tásokat a jövőre nézve. Az Egyesült Államok kormánya Oroszországgal együtt annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy elvégre is Li­ Hung-Csang, aki hetek óta ajánlkozik, ér annyit, mint más kinézet s bátran elfogadható a khinai legtöbb hatalom képviselőjének vagy közben­járójának. Ehhez a nézethez hír szerint a többi hatalmak is csatlakoztak — nagy meg­döbbenésére Angliának, amely, úgy látszik, más eredményt várt és talán nem csekély bosszúsá­gára Németországnak, amely így porba látja esni azt a szép bosszút, amelyet Vilmos császár olyan fenyegetően hirdetett s kénytelen-kelletlen csatla­­kozott a többi hatalmakhoz, bizonyos föltételek­kel. Bármint legyen is, ha a hir valónak bi­zonyul s az előzetes tárgyalások a hatalmak megbízottjai és Li-Hung-Csang közt megkezdőd­nek : gróf Walderseenek alig akad majd dolga, mire Khinába ér s Európa népei csöppet sem fogják sajnálni, ha békében intéződik el a dolog s nyugton hagyják a sárga kolosszust. Mai tudósításaink a következők: (Az új fordulat.) Washington, augusztus 31. Az amerikai kormány értesítette külföldi képviselőit, hogy az orosz ügyvivőtől jegyzéket kapott, amely szerint a tengernagyok elhatároz­

Next