Budapesti Napló, 1900. november (5. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-01 / 300. szám

3­0. szám. Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1900. november 1­3 közbe, hogy mért nem mutatja be az eredeti nyi­latkozatot, Széll Kálmán általános derültség köz­ben jegyezte meg: — A nyilatkozat alatt olvasható, hogy a másolat hiteléül a miniszterelnök. Hát csak egy köz­jegyző hitelességével én is bírok! Még kedvesebb volt, mikor a sokat emlege­tett Hausgesetz dolgáról beszélt és hajlandónak nyilatkozott annak a házassági és örökösödési ügyekre vonatkozó részeit a t. Háznak felolvasni. (Fel is olvasta.) Ekkor ugyanis Folényi Géza már nem érte be annyival, amit régebbi kormányelnö­­köktől talán remélni se mert volna s már köz­beszólt : — A többit mért nem olvassa fel? S ekkor a miniszterelnök mosolyogva szólott: — Persze a képviselő úr a vagyoni részre kíváncsibb volna! Nevetett az egész Ház. És hasonló derültség támadt akkor is, mikor a miniszterelnök egyes, türelmetlenül közbeszólóknak enyelegve magya­rázta meg, hogy hallgatásukat nem értené félre s éppen olyan kevéssé venné beleegyezésnek, mint ahogy az ő részéről sem jelent az hozzájárulást, ha hallgatva fogadja a szélsőbal szónokainak fej­teget­ését. Hát csak állják meg hallgatással, ha nem is értenek vele egyet. Ezek a játszi mondások azokat is megnyer­ték, akik a hatalmas beszéd igazi gyöngyeit, a közjogi és politikai fejtegetéseket nem is appre­­ciálták értékük szerint. S végezetül az egész hall­gatóság lelkesedését tüzelte fel az a poétikus hang, melylyel a tegnapi szónokok pszichológiai és lendületes magyarázatait lerontván, éppen a jövendőbeli király hitvesére hivatkozott, mint aki boldogító szerelmével könnyűvé fogja tenni ki­rályi férjének helyzetét. A fenséges nőnek ez köny­­nyű lesz, hiszen ami történt, az ő akaratával tör­tént s helyzetét a magyar nemzet lovagiassága­­ meg is fogja még könnyíteni. Mert ha nem is lehet magyar királyné, mert maga akarta így, de ez a magyar nemzet szeretetével, tiszteletével és rajongásával körül fogja övezni, valahol csak meg­jelenik. Az egész Ház talpon volt. A gyönyörű be­fejezés kiváltotta a szivekből a legnagyobb lelke­sedést s a miniszterelnök felé megindult a gratu­­lánsok bucsujárása. Éljenzések és tapsok között siettek feléje a hívek s a karzat láthatta, milyen lelkesedéssel Steting pártja a miniszterelnökön. Egyébként az ülés végén Endrey Gyula még A képviselőház ülése október 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Plesz Sándor, báró Fejérváry Géza, Hegedűs Sándor, Wlassics Gyula, Cseh Ervin. Napirenden van a trónörökös nyilatkozatának becikkelyezése című törvényjavaslat tárgyalása. Rotkay László előrebocsátja, hogyha olyasmit mond, amit csak az immunitás védelme alatt mondhat el, azt tisztán a hazaszeretet sugallatából teszi. A nemzet abban a hitben volt, hogy az 1723. évi t­c. a trónöröklést végleg szabályozta s nem is vetődött fel mostanáig semmiféle kétség. Ha ez a törvényjavaslat megszavaztatik, akkor a nemzet király választási joga is dubiózussá válik, mert a Hausgesetz kijátszhatja azt. Ma olyan királyunk van, aki alkotmányos ér­zésű. De a Habsburg-trón sok királyt adott már, aki nem respektálta az alkotmányt. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) A magyar alkotmány védelmében hulltak el Zrínyi, Frangepán és a 13 aradi vér­tanú és halt meg számkivetésben Rákóczy Ferenc. 1723-ban meg volt törve a nemzet akarata és szabad­sága. Az ország meg volt szállva Habsburg-házi zsol­dosokkal ; a lelkekben élt még az 1711 képe. Tehát nem a Habsburg-ház iránt való szeretet, hanem a bel­­villongások elkerülése után való vágy késztette a ka­rokat és rendeket arra, hogy lemondva a szabad ki­rályválasztási jogról, a Habsburg-ház örökösödését elismerjék. De a magyar törvények csak magyar vi­szonyok szerint magyarázhatók, tehát az 1723. évi törvénycikket is a mi érdekeink szempontjából kell megítélnünk. Valahányszor olyan jogokról van szó, melyek törvényeinkben le vannak fektetve, de életbeléptetve nincsenek, jogászaink mindig kicsinyítő szemüveget vesznek föl. De ha az uralkodóház jogairól van szó, akkor megfordítják véleményüket. Felveti a kérdést, hogy Ferenc Ferdinánd trónra­­lépése esetén neje magyar királyné lesz-e, vagy nem. A magyar közjog szerint igen. A nyilatkozat után nem. A magyar nép milliói előtt is az lesz, mert az nem ismer fokozatosságot a hitvestárs minőségére­ nézve. A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Éljenzés és tetszés a szélsőbalon. ) Polczner Jenő: Nem tesznek azok a nemzetnek jó szolgálatot kik pusztán oktalan lojalitásból elhall­gatják az igazságot e törvényjavaslat tárgyalásánál azért, hogy maguknak érdemeket szerezzenek. A be­­nyújtott törvényjavaslat ellentétbe helyezi a nemzeti érdekeket az uralkodóház érdekeivel. Ennek pedig nem volna szabad megtörténnie már csak azért sem, mert a nemzet és a királyi ház érdekeinek azonosak­nak kell lenniük. A trónörökös lemondhat saját trón­­öröklési jogáról, de utódaiéról nem, mert azokról a magyar közjog intézkedik. Ugyanez áll a trónörökös feleségének jogairól is. Ha a magyar királynak tör­vényes felesége van, akkor az királyné minden jogá­val és méltóságaival. Ezt semmiféle udvari mesterke­désekkel megváltoztatni nem lehet. A javaslat becik­kelyezéséhez nem járul hozzá. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. A miniszterelnök beszéde: Széll Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Midőn először megvillant agyam­ban az az eszme, hogy ezt a főhercegi nyilatkozatot, amelynek becikkelyezéséről szó van, a magyar tör­vénykönyvbe be kell iktatni és ez iránt megtettem előterjesztésemet, azon meggyőződésben voltam, hogy nem alkotmányunk sérelmével és megbontásával, nem közjogunknak felforgatásával, hanem alkotmányunk szellemében és értelmében járok el és közjogunk integritását és törvényes gyakorlatunkat és jogunkat tartom fenn, amidőn eképpen járok el. (Helyeslés jobbfelől.) És azok, amiket én e két napi vita alatt hallottam és azok, amiket már hetek óta olvastam, ebben a meggyőződésemben engem megingatni képe­sek nem voltak. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Gondoltuk !­ Én azt hiszem, hogy a törvényhozás iránti tisz­teletnek adtam legfényesebb tanújelét akkor, amidőn ezt az álláspontot foglaltam el elejétől fogva; amidőn elhatároztam, hogy oly javaslatot teszek, hogy ide kell hozni a kérdést: a törvényhozás termébe. Én a tör­vényhozásnak ítélete és elhatározása alá akarom bocsátani, vizsgálja meg: a főherceg ő­rs. és kir. fen­ségének ez a nyilatkozata, amelyről szó van, egye­zik-e alkotmányunkkal és az örökösödési rendet meg­határozó alaptörvényünkkel, amelyekkel egyeznie kell. (Helyes­ és jobbfelől. Mozgás és fölkiáltások a szélső­baloldalon. Amikor már fait accompli! Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Akkor, amikor ezt a tiszte­letet tanúsítom a törvényhozás iránt, azt a vádat, mely­lyel illettetem, e Házon kívül hónapok óta és ebben a Házban két nap óta, hogy én Magyarország alkotmá­nyát fölforgatom és sértem, nem érdemeltem meg. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől és a szélső­baloldalon.) És lehet-e akkor, amikor a törvényhozás elha­tározása alá van bocsátva a kérdés, lehet-e akkor, mint az előttem szólott tette, becsempészésről beszélni? Becsempészésről lehet-e beszélni akkor, amikor ide­hoztam az ügyet és itt áll a kérdés és ennek a Ház­nak minden tagja szólhat hozzá. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső­baloldalon.) Hát higgyék meg azok a­z urak, akik ilyen könnyen és ilyen paysaliter ítél­keznek felettem, hogy kényelmesebb eljárás lett volna — nemcsak mai napot értem alatta — sokkal egy­szerűbb és rám nézve kényelmesebb eljárás lett volna nem tenni semmit és ezt a javaslatot nem hozni ide. Hát miről van szó ? Egy fenséges főherceg úr, aki a trónhoz legközelebb áll, szive sugallatát kö­vetve, erős elhatározással és akaraterővel egy oly frigykötésre lépett és a házasságnak oly mó­dozatát választotta, amelyről tudta és amelyről elismerte, hogy mily következésekkel jár. Jár azokkal a következésekkel, amelyek ő fensége nyilat­kozatában benne vannak. Nem mondott le sem a maga, sem utódai nevében és csalódik és csalódnak, akik ezt állítják és csalódik Rátkay László képviselő úr, aki az imént vetette azt szememre, hogy ezért jövök összeütközésbe az 1867. III. törvénycikkel, mert itt lemondásról van szó. (Halljuk ! Halljuk!) (Nem lemondás!) Hát majd rá fogok térni és bizonyítani fogom: L - ■——— .и—..—.........lüni De kísérletet kellett tenni a nemzet föleme­lésére s megnemesítésére, a magyar nemzet megal­kotására. Az akadályok óriásak. A múltban kutat­tam a magyarság gyengeségének, aljasságának, romlottságának okait; megtaláltam s el is mond­tam neki. A baj gyökere atély s orvoslása nehéz, majdnem lehetetlen. De egy mód talán mégis volna. Ha eszményekkel eltelt s gyakorlati megvalósítá­sukra alkalmas kemény emberek jutnak a kormányra s ezek tervszerűen felülről kezdenék a nemzet rege­­erációját, a hatalom eszközeivel nemesítenék meg, mint hogy eddig ezekkel korrumpálták még az erkölcsileg egészséges elemeket is — és megalkotnák az intézmé­nyeket, melyekre a nemzetnek szüksége van, ezekkel megfegyelmeznék s lassanként az egész társadalmi, felülről hatnák át nemzeti szellemmel, nemzeti eszményekkel, a közérdek tiszteletével s diadalra juttatnák a nemzeti érdeket, a becs­ülletet, az igaz­ságot és megtisztítanák a közéletet a gazságtól és hazugságtól s fokoznák a nemzet erkölcsi erejét. Mindezt, tudjuk, csak a hatalom eszközeivel lehet el­érni. A magyar nem szolgál ingyen senkit s igy az eszményt, a nemzeti érdeket sem. De a hatalom kedvéért, mely valamely érdekét kielégíti, szol­gálni fogja a nemzeti érdeket is. Annyi tisztessé­ges embert nem találsz Magyarországon, hogy ezek legyenek többségben a gazokkal szemben. Azért a jó és nemes Magyarországon csak a gazok szövetségével valósítható meg. Azért a legnagyobb gondolat s a legérdekesebb feladat, okossággal s minden esz­­­közzel úgy intézni a dolgokat, hogy a gazokat használja fel arra, hogy segítségükkel, melyet vesztegetéssel, érdekeik s hiúságuk kielégítésével vásárolnának meg, megalkossa mindazon intéz­ményeket, melyekkel a gazságot ki lehet irtani s a jót és nemest diadalra juttatni. Akinek pedig e tekintetben aggályai vannak, aki nem lelkesül arra a gondolatra s visszariad ily eszközök alkal­mazásától, mert nem tiszták s hagyja a gazokat uralkodni s legfölebb tehetetlen panaszra fakad: ■— az ne foglalkozzék egy nemzet sorsával s érdekei­vel, az fél ember csupán, áld képtelen a gazság elleni sikeres küzdelemre, mert az eszközök miatt, melye­ket használni nem mer, lemond a legmagasabb célról, a gazság legyőzéséről, s a legnemesebb esz­mények megvalósításáról.“ * * * Mentone nagyon közel van Monte-Carlóhoz. Mindenki, aki Mentonéban telel, (Grünwaldot éveken át torokhaja miatt küldték az orvosok oda,) bejár Monte-Carlóba, s akár unalomból, akár szórakozásból, rendesen játszani szokott ott. De lehetnek önmagukkal meghasonlott lelkek, akik sem unalomból, sem szórakozásból, hanem játszani mennek oda, kétségbeesésből. Grünwald Béla is játszott. De későbbi tettének megíté­léséhez tartozik azt tudni, hogy mikor Grün­­wald Béla azt a levelét megírta, amelyből a föntebbi idézetet vettük, akkoriban ő sokat nyert Monte-Carlóban, nagyon sokat nyert. Olyan ember, akinek a lelki egyensúlya megvan, határt tud szabni minden szenvedélyének,­­ csak olyan ember nem, akinek lelki egyensúlya nincs meg s nem is térhet vissza többé. Az életcéljaikban bukott emberekből lesznek rendesen a szerencse bolondjai. Képtelenül merészek, mert az az érzé­sük, hogy nincs több veszteni valójuk. Az a levél, melyből idéztünk, 1891. január havában kelt, s Grünwald Béla balszerencséje a monte-carlói banknál 1891. március havában kezdődött el. De ki az, aki Grünwald Bélát, munkaerejének javában, oly névvel, oly írói tehetséggel, amilyen az övé volt, — tönkre ment embernek tarthatta, teljesen vagyontalanul is? — Tollával nem egyszeresen, de hatszorosan kereshette volna meg azt, amire szüksége volt. Hisz három nyelven, magyarul, németül, franciául, egyformán tudott írni. Mily tévedés te­hát s mily igaztalanság azt hinni róla, hogy csak azért lőtte főbe magát, mert Monte-Carlóban egész vagyonát elvesztette. Nem valószinűbb-e, hogy az után a bukás után, mely lelkét, életkedvét összetörte, főbe lőtte volna magát akkor is, h­a nyer ? — De tragikumához tartozott, hogy amint hamis színbe jutott élete, hamis színbe kellett jutnia halálának is. Majd eljön az idő, midőn a még diskrét részletekről le fog hullani a lepel , s tisztán fog állani nemes és szerencsétlen alakja. [ Csak az öngyilkosságát megelőző napok történetét kell ismerni, csak azt a kegyetlenül pajkos játé­kot kell tudni, melylyel a saját haldoklását s halálát napról napra maga jelentette be,­­ hogy tisztán lássuk az okokat, melyek a pisztolyt ke­zébe adták. Észrevétlenül akart a világból ki­suhanni, névtelenül akart elenyészni, —­s még ez sem sikerült neki!* * * Oly sok év óta vágytam arra, hogy Grün­wald Béla sírjára virágot vigyek s e sir előtt levett kalappal álljak; csak az idén, a hervadás hónapjának egyik hangulatos és a természet ifjú­ságától mosolyogva búcsúzó alkonyán juthattam el oda. S mint az a halálra ítélt ifjú kommunista, akinek utolsó éjszakáján, néhány órával a kivég­zés előtt, sehogysem tudott egy vidám, pajkos Mozart-féle dallam kimenni a fejéből, v­agy én is, szemben azzal a megható tragikummal, amely ama síron ül a Père Lachaise tetején, nem tudok szabadulni Grünwald Béla mosolygó sze­meitől s finom gúnynyal körített ajkaitól, melyek­kel reám annyiszor nézett. Nem volt ember, aki a legmagasabb humornak annyi adományával lett volna megáldva, mint Grünwald Béla s nem volt humorista, aki annyi művészettel tudott volna jel­lemezni, mint ahogy ő legszellemesebb karika­túráit rögtönözte. Élvezet volt társasága, kincses bánya volt szíve, és szikla volt barátsága. Más ember csak a más kárán tud úgy nevetni, mint ő tudott a saját apró bajain, melyeknek komi­kumát a legmesteribb formákba ő maga öltöz­tette. S hova lett mindez? Micsoda rémületes undor s micsoda irtózatos kiábrándulás vagy csa­lódás rombolta le mindezt? — S végül nem ha­zugság e ama sírfelirat is? — A magyar állam­eszme törhetetlen bajnokának mondja azt, aki valóságban a magyar állameszme megtört bajnoka lett! De megszólalt a temetőben az estharang! Mennem kell. — Isten veled Béla! Te magad ott bánt, itthon pedig könyveid vannak eltemetve - interpellált a helységnevekről szóló törvény végre­hajtása ügyében. Szombatig pedig nem lesz ülés...

Next