Budapesti Napló, 1900. november (5. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-01 / 300. szám
30. szám. Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1900. november 13 közbe, hogy mért nem mutatja be az eredeti nyilatkozatot, Széll Kálmán általános derültség közben jegyezte meg: — A nyilatkozat alatt olvasható, hogy a másolat hiteléül a miniszterelnök. Hát csak egy közjegyző hitelességével én is bírok! Még kedvesebb volt, mikor a sokat emlegetett Hausgesetz dolgáról beszélt és hajlandónak nyilatkozott annak a házassági és örökösödési ügyekre vonatkozó részeit a t. Háznak felolvasni. (Fel is olvasta.) Ekkor ugyanis Folényi Géza már nem érte be annyival, amit régebbi kormányelnököktől talán remélni se mert volna s már közbeszólt : — A többit mért nem olvassa fel? S ekkor a miniszterelnök mosolyogva szólott: — Persze a képviselő úr a vagyoni részre kíváncsibb volna! Nevetett az egész Ház. És hasonló derültség támadt akkor is, mikor a miniszterelnök egyes, türelmetlenül közbeszólóknak enyelegve magyarázta meg, hogy hallgatásukat nem értené félre s éppen olyan kevéssé venné beleegyezésnek, mint ahogy az ő részéről sem jelent az hozzájárulást, ha hallgatva fogadja a szélsőbal szónokainak fejtegetését. Hát csak állják meg hallgatással, ha nem is értenek vele egyet. Ezek a játszi mondások azokat is megnyerték, akik a hatalmas beszéd igazi gyöngyeit, a közjogi és politikai fejtegetéseket nem is appreciálták értékük szerint. S végezetül az egész hallgatóság lelkesedését tüzelte fel az a poétikus hang, melylyel a tegnapi szónokok pszichológiai és lendületes magyarázatait lerontván, éppen a jövendőbeli király hitvesére hivatkozott, mint aki boldogító szerelmével könnyűvé fogja tenni királyi férjének helyzetét. A fenséges nőnek ez könynyű lesz, hiszen ami történt, az ő akaratával történt s helyzetét a magyar nemzet lovagiassága meg is fogja még könnyíteni. Mert ha nem is lehet magyar királyné, mert maga akarta így, de ez a magyar nemzet szeretetével, tiszteletével és rajongásával körül fogja övezni, valahol csak megjelenik. Az egész Ház talpon volt. A gyönyörű befejezés kiváltotta a szivekből a legnagyobb lelkesedést s a miniszterelnök felé megindult a gratulánsok bucsujárása. Éljenzések és tapsok között siettek feléje a hívek s a karzat láthatta, milyen lelkesedéssel Steting pártja a miniszterelnökön. Egyébként az ülés végén Endrey Gyula még A képviselőház ülése október 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Plesz Sándor, báró Fejérváry Géza, Hegedűs Sándor, Wlassics Gyula, Cseh Ervin. Napirenden van a trónörökös nyilatkozatának becikkelyezése című törvényjavaslat tárgyalása. Rotkay László előrebocsátja, hogyha olyasmit mond, amit csak az immunitás védelme alatt mondhat el, azt tisztán a hazaszeretet sugallatából teszi. A nemzet abban a hitben volt, hogy az 1723. évi tc. a trónöröklést végleg szabályozta s nem is vetődött fel mostanáig semmiféle kétség. Ha ez a törvényjavaslat megszavaztatik, akkor a nemzet király választási joga is dubiózussá válik, mert a Hausgesetz kijátszhatja azt. Ma olyan királyunk van, aki alkotmányos érzésű. De a Habsburg-trón sok királyt adott már, aki nem respektálta az alkotmányt. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) A magyar alkotmány védelmében hulltak el Zrínyi, Frangepán és a 13 aradi vértanú és halt meg számkivetésben Rákóczy Ferenc. 1723-ban meg volt törve a nemzet akarata és szabadsága. Az ország meg volt szállva Habsburg-házi zsoldosokkal ; a lelkekben élt még az 1711 képe. Tehát nem a Habsburg-ház iránt való szeretet, hanem a belvillongások elkerülése után való vágy késztette a karokat és rendeket arra, hogy lemondva a szabad királyválasztási jogról, a Habsburg-ház örökösödését elismerjék. De a magyar törvények csak magyar viszonyok szerint magyarázhatók, tehát az 1723. évi törvénycikket is a mi érdekeink szempontjából kell megítélnünk. Valahányszor olyan jogokról van szó, melyek törvényeinkben le vannak fektetve, de életbeléptetve nincsenek, jogászaink mindig kicsinyítő szemüveget vesznek föl. De ha az uralkodóház jogairól van szó, akkor megfordítják véleményüket. Felveti a kérdést, hogy Ferenc Ferdinánd trónralépése esetén neje magyar királyné lesz-e, vagy nem. A magyar közjog szerint igen. A nyilatkozat után nem. A magyar nép milliói előtt is az lesz, mert az nem ismer fokozatosságot a hitvestárs minőségére nézve. A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Éljenzés és tetszés a szélsőbalon. ) Polczner Jenő: Nem tesznek azok a nemzetnek jó szolgálatot kik pusztán oktalan lojalitásból elhallgatják az igazságot e törvényjavaslat tárgyalásánál azért, hogy maguknak érdemeket szerezzenek. A benyújtott törvényjavaslat ellentétbe helyezi a nemzeti érdekeket az uralkodóház érdekeivel. Ennek pedig nem volna szabad megtörténnie már csak azért sem, mert a nemzet és a királyi ház érdekeinek azonosaknak kell lenniük. A trónörökös lemondhat saját trónöröklési jogáról, de utódaiéról nem, mert azokról a magyar közjog intézkedik. Ugyanez áll a trónörökös feleségének jogairól is. Ha a magyar királynak törvényes felesége van, akkor az királyné minden jogával és méltóságaival. Ezt semmiféle udvari mesterkedésekkel megváltoztatni nem lehet. A javaslat becikkelyezéséhez nem járul hozzá. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. A miniszterelnök beszéde: Széll Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Midőn először megvillant agyamban az az eszme, hogy ezt a főhercegi nyilatkozatot, amelynek becikkelyezéséről szó van, a magyar törvénykönyvbe be kell iktatni és ez iránt megtettem előterjesztésemet, azon meggyőződésben voltam, hogy nem alkotmányunk sérelmével és megbontásával, nem közjogunknak felforgatásával, hanem alkotmányunk szellemében és értelmében járok el és közjogunk integritását és törvényes gyakorlatunkat és jogunkat tartom fenn, amidőn eképpen járok el. (Helyeslés jobbfelől.) És azok, amiket én e két napi vita alatt hallottam és azok, amiket már hetek óta olvastam, ebben a meggyőződésemben engem megingatni képesek nem voltak. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Gondoltuk ! Én azt hiszem, hogy a törvényhozás iránti tiszteletnek adtam legfényesebb tanújelét akkor, amidőn ezt az álláspontot foglaltam el elejétől fogva; amidőn elhatároztam, hogy oly javaslatot teszek, hogy ide kell hozni a kérdést: a törvényhozás termébe. Én a törvényhozásnak ítélete és elhatározása alá akarom bocsátani, vizsgálja meg: a főherceg őrs. és kir. fenségének ez a nyilatkozata, amelyről szó van, egyezik-e alkotmányunkkal és az örökösödési rendet meghatározó alaptörvényünkkel, amelyekkel egyeznie kell. (Helyes és jobbfelől. Mozgás és fölkiáltások a szélsőbaloldalon. Amikor már fait accompli! Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Akkor, amikor ezt a tiszteletet tanúsítom a törvényhozás iránt, azt a vádat, melylyel illettetem, e Házon kívül hónapok óta és ebben a Házban két nap óta, hogy én Magyarország alkotmányát fölforgatom és sértem, nem érdemeltem meg. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) És lehet-e akkor, amikor a törvényhozás elhatározása alá van bocsátva a kérdés, lehet-e akkor, mint az előttem szólott tette, becsempészésről beszélni? Becsempészésről lehet-e beszélni akkor, amikor idehoztam az ügyet és itt áll a kérdés és ennek a Háznak minden tagja szólhat hozzá. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát higgyék meg azok az urak, akik ilyen könnyen és ilyen paysaliter ítélkeznek felettem, hogy kényelmesebb eljárás lett volna — nemcsak mai napot értem alatta — sokkal egyszerűbb és rám nézve kényelmesebb eljárás lett volna nem tenni semmit és ezt a javaslatot nem hozni ide. Hát miről van szó ? Egy fenséges főherceg úr, aki a trónhoz legközelebb áll, szive sugallatát követve, erős elhatározással és akaraterővel egy oly frigykötésre lépett és a házasságnak oly módozatát választotta, amelyről tudta és amelyről elismerte, hogy mily következésekkel jár. Jár azokkal a következésekkel, amelyek ő fensége nyilatkozatában benne vannak. Nem mondott le sem a maga, sem utódai nevében és csalódik és csalódnak, akik ezt állítják és csalódik Rátkay László képviselő úr, aki az imént vetette azt szememre, hogy ezért jövök összeütközésbe az 1867. III. törvénycikkel, mert itt lemondásról van szó. (Halljuk ! Halljuk!) (Nem lemondás!) Hát majd rá fogok térni és bizonyítani fogom: L - ■——— .и—..—.........lüni De kísérletet kellett tenni a nemzet fölemelésére s megnemesítésére, a magyar nemzet megalkotására. Az akadályok óriásak. A múltban kutattam a magyarság gyengeségének, aljasságának, romlottságának okait; megtaláltam s el is mondtam neki. A baj gyökere atély s orvoslása nehéz, majdnem lehetetlen. De egy mód talán mégis volna. Ha eszményekkel eltelt s gyakorlati megvalósításukra alkalmas kemény emberek jutnak a kormányra s ezek tervszerűen felülről kezdenék a nemzet regeerációját, a hatalom eszközeivel nemesítenék meg, mint hogy eddig ezekkel korrumpálták még az erkölcsileg egészséges elemeket is — és megalkotnák az intézményeket, melyekre a nemzetnek szüksége van, ezekkel megfegyelmeznék s lassanként az egész társadalmi, felülről hatnák át nemzeti szellemmel, nemzeti eszményekkel, a közérdek tiszteletével s diadalra juttatnák a nemzeti érdeket, a becsülletet, az igazságot és megtisztítanák a közéletet a gazságtól és hazugságtól s fokoznák a nemzet erkölcsi erejét. Mindezt, tudjuk, csak a hatalom eszközeivel lehet elérni. A magyar nem szolgál ingyen senkit s igy az eszményt, a nemzeti érdeket sem. De a hatalom kedvéért, mely valamely érdekét kielégíti, szolgálni fogja a nemzeti érdeket is. Annyi tisztességes embert nem találsz Magyarországon, hogy ezek legyenek többségben a gazokkal szemben. Azért a jó és nemes Magyarországon csak a gazok szövetségével valósítható meg. Azért a legnagyobb gondolat s a legérdekesebb feladat, okossággal s minden eszközzel úgy intézni a dolgokat, hogy a gazokat használja fel arra, hogy segítségükkel, melyet vesztegetéssel, érdekeik s hiúságuk kielégítésével vásárolnának meg, megalkossa mindazon intézményeket, melyekkel a gazságot ki lehet irtani s a jót és nemest diadalra juttatni. Akinek pedig e tekintetben aggályai vannak, aki nem lelkesül arra a gondolatra s visszariad ily eszközök alkalmazásától, mert nem tiszták s hagyja a gazokat uralkodni s legfölebb tehetetlen panaszra fakad: ■— az ne foglalkozzék egy nemzet sorsával s érdekeivel, az fél ember csupán, áld képtelen a gazság elleni sikeres küzdelemre, mert az eszközök miatt, melyeket használni nem mer, lemond a legmagasabb célról, a gazság legyőzéséről, s a legnemesebb eszmények megvalósításáról.“ * * * Mentone nagyon közel van Monte-Carlóhoz. Mindenki, aki Mentonéban telel, (Grünwaldot éveken át torokhaja miatt küldték az orvosok oda,) bejár Monte-Carlóba, s akár unalomból, akár szórakozásból, rendesen játszani szokott ott. De lehetnek önmagukkal meghasonlott lelkek, akik sem unalomból, sem szórakozásból, hanem játszani mennek oda, kétségbeesésből. Grünwald Béla is játszott. De későbbi tettének megítéléséhez tartozik azt tudni, hogy mikor Grünwald Béla azt a levelét megírta, amelyből a föntebbi idézetet vettük, akkoriban ő sokat nyert Monte-Carlóban, nagyon sokat nyert. Olyan ember, akinek a lelki egyensúlya megvan, határt tud szabni minden szenvedélyének, csak olyan ember nem, akinek lelki egyensúlya nincs meg s nem is térhet vissza többé. Az életcéljaikban bukott emberekből lesznek rendesen a szerencse bolondjai. Képtelenül merészek, mert az az érzésük, hogy nincs több veszteni valójuk. Az a levél, melyből idéztünk, 1891. január havában kelt, s Grünwald Béla balszerencséje a monte-carlói banknál 1891. március havában kezdődött el. De ki az, aki Grünwald Bélát, munkaerejének javában, oly névvel, oly írói tehetséggel, amilyen az övé volt, — tönkre ment embernek tarthatta, teljesen vagyontalanul is? — Tollával nem egyszeresen, de hatszorosan kereshette volna meg azt, amire szüksége volt. Hisz három nyelven, magyarul, németül, franciául, egyformán tudott írni. Mily tévedés tehát s mily igaztalanság azt hinni róla, hogy csak azért lőtte főbe magát, mert Monte-Carlóban egész vagyonát elvesztette. Nem valószinűbb-e, hogy az után a bukás után, mely lelkét, életkedvét összetörte, főbe lőtte volna magát akkor is, ha nyer ? — De tragikumához tartozott, hogy amint hamis színbe jutott élete, hamis színbe kellett jutnia halálának is. Majd eljön az idő, midőn a még diskrét részletekről le fog hullani a lepel , s tisztán fog állani nemes és szerencsétlen alakja. [ Csak az öngyilkosságát megelőző napok történetét kell ismerni, csak azt a kegyetlenül pajkos játékot kell tudni, melylyel a saját haldoklását s halálát napról napra maga jelentette be, hogy tisztán lássuk az okokat, melyek a pisztolyt kezébe adták. Észrevétlenül akart a világból kisuhanni, névtelenül akart elenyészni, —s még ez sem sikerült neki!* * * Oly sok év óta vágytam arra, hogy Grünwald Béla sírjára virágot vigyek s e sir előtt levett kalappal álljak; csak az idén, a hervadás hónapjának egyik hangulatos és a természet ifjúságától mosolyogva búcsúzó alkonyán juthattam el oda. S mint az a halálra ítélt ifjú kommunista, akinek utolsó éjszakáján, néhány órával a kivégzés előtt, sehogysem tudott egy vidám, pajkos Mozart-féle dallam kimenni a fejéből, vagy én is, szemben azzal a megható tragikummal, amely ama síron ül a Père Lachaise tetején, nem tudok szabadulni Grünwald Béla mosolygó szemeitől s finom gúnynyal körített ajkaitól, melyekkel reám annyiszor nézett. Nem volt ember, aki a legmagasabb humornak annyi adományával lett volna megáldva, mint Grünwald Béla s nem volt humorista, aki annyi művészettel tudott volna jellemezni, mint ahogy ő legszellemesebb karikatúráit rögtönözte. Élvezet volt társasága, kincses bánya volt szíve, és szikla volt barátsága. Más ember csak a más kárán tud úgy nevetni, mint ő tudott a saját apró bajain, melyeknek komikumát a legmesteribb formákba ő maga öltöztette. S hova lett mindez? Micsoda rémületes undor s micsoda irtózatos kiábrándulás vagy csalódás rombolta le mindezt? — S végül nem hazugság e ama sírfelirat is? — A magyar állameszme törhetetlen bajnokának mondja azt, aki valóságban a magyar állameszme megtört bajnoka lett! De megszólalt a temetőben az estharang! Mennem kell. — Isten veled Béla! Te magad ott bánt, itthon pedig könyveid vannak eltemetve - interpellált a helységnevekről szóló törvény végrehajtása ügyében. Szombatig pedig nem lesz ülés...