Budapesti Napló, 1900. december (5. évfolyam, 330-359. szám)

1900-12-01 / 330. szám

330. szám. Budapest, szombat \ BUDAPESTI NAPLÓ 1900. december 1. 3 Pauer Rezső: Erről nem volt szó a klubban soha. (Zaj. Elnök csenget.) Asbóth János: Hogy ezt mindig mondottam, azt okmányokkal is igazolhatom, amelyek ugyan nem alkalmasak a nyilvánosságra hozatalra, de ha a kép­viselő úr meg akarja tekinteni, akkor odaadom. (Ellenmondások a balközépen. Felkiáltások: Tessék megmutatni!) Azt mondottam és vitattam mindig, hogy felekezeti pártalakítással Magyarországon zöld ágra jutni nem lehet és ha lehetne, hát ez volna az or­szágra nézve a legnagyobb veszély. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondani nem lehet, hogy előbb vagyok katolikus, mint magyar, mert a magyar katolikusnak nem az a feladata, hogy a vallása és hazája iránti kötelességeit egymással szemben mérlegelje és azok­ban válogasson, hanem, hogy mind a kettőt egyesítse és teljesítse. Ezen körülményeknél fogva én, mert felelőssé­get nem vállalok, mert nem vállalhatok sem mint katolikus, sem mint magyar, a költségvetési ügy tar­talmánál, valamint az abban nyilvánuló politikánál és a miniszterelnök és a kormány iránti bizalomnál fogva elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Baráth Ferenc: Hogy a politikai erkölcsök mennyire sülyedtek, azt bizonyítja Asbóth felszólalása. (Zajos helyeslés a Néppárton és a szélsőbalon.) A parlamenti tisztesség azt követeli, hogy egy képviselő, ha kilép azon pártból, melynek programmja alapján man­dátumát nyerte, akkor vagy lemond a képviselőség­ről, vagy pedig hallgat. Meg van győződve, hogy Asbóth, aki most a téli szálláson van, ha kitavaszo­dik, maga fogja megcáfolni azokat, amiket mondott. (Zajos helyeslés a szélsőbalon és a néppárton.) Mandel támadásaira megjegyzi, hogy a néppárt­nak nincs szüksége hazafiságának hangoztatására, mert az magától értetődik. Azt a vádat pedig, hogy a néppárt a pánszlávokkal paktál, azt pártja nevében visszautasítja. A néppárt védelmébe veszi a szegény tót népet, melynek hazafiságát Kossuth Lajos is el­ismerte és amelyet zsidó uzsorások kiszipolyoztak. Sajnálja, hogy a miniszterelnök védelmére a szabad­­elvűpártból oly férfiak szólaltak fel, mint Mandel, Arányi és Asbóth, kiknek szabadelvüségét nehezen egyezteti össze a miniszterelnök szabadelvűségével. Áttér a költségvetés bírálására s kifogásolja, hogy a tisztviselők fizetését ez a budget sem szabá­lyozza véglegesen. Takarékoskodnunk kellene a szük­séges kiadások minden vonalán. Foglalkozik a keresz­tény szövetkezetek ügyével s azt fejtegeti, hogy ezek nem felekezeti, hanem csak keresztény alapon nyugvó vállalkozások, amelyek megvédelmezik az internacio­­nális kereskedelmi szellem pusztításaitól az ország szegényebb lakosságát. A költségvetést nem fo­gadja el. Csávolszky Lajos a költségvetést irreálisnak tartja. A pénzügyminiszter, mióta az ország pénz­ügyeit vezeti, az eddigi költségvetésekből szerkesztett számadások szerint hetven millió olyan kiadást és százhetven millió olyan bevételt ért el, amire a tör­vényhozás a megfelelő felhatalmazást nem adta volt meg. Soha sem a bevétel, sem a kiadás nem felel meg valóságban az előirányzatnak. Minisztertanácsi felhatalmazások alapján is történnek kiadások. Mikor hoztunk erre törvényt? Soha. Ezzel van kapcsolatban az is, hogy legutóbb százhatvanezer forint áru levelező­lapot kellett megsemmisíteni, mert nem lehetett használni. Ez a parlament nem lehet a nemzet véleményé­nek tolmácsa, mert a többség az erőszak és a legun­dokabb korrupció segélyével jött létre. A szabadelvű­­párt harmincéves működésének az az eredménye, hogy egy erkölcseiből kivetkőzött, vagyonából kifosz­tott nemzet nem képes ellentállni Ausztria beolvasztó törekvéseinek. Csak gyökeres parlamenti reform képes pedig a megtorlás elvének elbuktatása a közér­dekre nézve nagyon is veszedelmes kísérletnek látszik, akkor­­— ez az álláspontnak túlsó partja — tessék minden teátrális hangulat nélkül és a kellő komolysággal venni tudomásul a legnagyobb bűnt megillető bűnhődést: a halált. Teatrális hangulat nélkül ? Szabad volt-e ezt így mondani? Azt hiszszük: igen­ . Avagy ki­kényszerítette Magyarország egyet­lenegy polgárát,­­ kivéve a hivatalból kirendel­tek kicsiny csoportját, — hogy a kivégeztetés borzalmairól közvetlenül nagy újság útján rész­letesen tudomást vegyen? Megmondjuk, hogy ki kényszerítette: az emberben lakozó vadállat. Az ősök bestiális ter­mészete, amely nemzedékről nemzedékre átörök­lődik — és nem pusztul el soha. Az ősi fenevad, amelyik még a szűz hajadonnak lelkében is ott settenkedik, valahányszor a borzalomnak perverz gyönyöreire nyílik kilátás. Mikor azután a rémes jelenetnek megborzongató érzelmeivel betellett a bestiális származású emberi lélek, akkor előrán­gatja az elpiruló és szégyenkező humanizmusnak a fügefalevelét, a halálbüntetés ellen megkom­ponált teoretikus érvelést. Ezen a réven jutott a modern Kain is, az ő — holta után pledirozó — védőihez. ... De helyezkedjünk át a gondolat hatal­mánál fogva a földgolyónak túlsó oldalára. Néz­zünk szét ott, ahol a keresztény civilizáció a boxerek fejét elválasztja a törzstől, de nem­­ a copftól. A copfot tiszteli a keresztény misszió gárdája. Valami sajátságos kegyelet, talán a hon­­vágygyal egybeforrott visszaemlékezés nyilatkozik meg benne, mikor e szimbólumot látja maga előtt. E szimbólum vezeti Európa katonáit, mikor a távol keleten legyilkolják a bennszülötteket, mert Magyarország viszonyait megjavítani. A függetlenségi párt soha sem szűnik meg a titkos választás szüksé­gességét hangoztatni. A miniszterelnök nem bír érzékkel a nemzeti aspirációk iránt s sötétbe ugrásnak nevezi az önálló vámterület behozatalát. Hát a Tisza-lex nem volt ugrás a sötétbe? Miért írta alá azt a miniszterelnök? A miniszterelnök azon állítása sem bizonyít semmit, hogy 33 év óta a kormányon ülő férfiak perhorresz­­kálták az önálló vámterület eszméjét. Azok sem tudták felfogni a nemzeti követelmények magasztos voltát. A költségvetést nem fogadja el. (Zajos helyeslés és taps a szélsőbalon.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Nem hagyhatja szó nélkül Csávolszky téves állítását a millennáris levelezőlapokról. Csávolszky Lajos: Tessék elővenni és elolvasni a zárszámadást! Akkor nem szólok semmit. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter:_ A zárszámadást is ismerem és fel­­ akarom világom­tani a t. képviselő urat és a t. képviselőházat. (Halljuk ! Halljuk!) A millennáris kiállítás alkalmával képes­ levelező­lapokat csináltunk és ezt készpénzképpen a kiállítási bizottságnak elszámolták 200.000 forint értékben. Ott bevételeztetett ez, mint fedezet. Minthogy azonban a 200.000 forint áru, tehát külön figurával ellátott millen­náris képes­ levelezőlap nem volt értékesíthető, csak 40.000 forint értékű ... Csávolszky Lajos : Nohát! Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Csak­hogy kérem, ez nem osztrák levelezőlap, ez tisztán a kiállítási ünnepély alkalmából készült, sok ilyen intéz­kedés történt tisztán az ünnepély emelése és a nem­zeti érzés fokozása szempontjából. Tehát, mondom, ebből a 200.000 forint áru levelezőlapból, amely fede­zetképpen elszámoltatott, csak 40.000 forint áru érté­kesíttetvén, a kiállításnak a fedezetéből 160.000 forint hiányzik. Igen természetes tehát, hogy ezt pótolni kell. Ennyi volt az egész dolog. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Igaza volt tehát Csávolszkynak.) En­gedjenek meg a t. képviselő urak, de akkor vagy félreértettek engem, vagy nem értik a dolgot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Lehet tudniillik fedezetet előirá­nyozni, amely nem realizáltatik, de itt az államnak és senkinek vesztesége nincsen. (Igaz ! Úgy van a jobb­­felől.) Ha mi számítottunk arra, illetőleg, ha akkor arra számítottak, — mert hiszen én nem voltam akkor miniszter — hogy 200.000 forint árut lehet így eladni és ebből 200.000 forint bevételt teremteni és ha ebből 160.000 forint áru papiros maradt, az egyszerűen csalódás az előirányzatban, itt tényleges vesztesége sem az államnak, sem senkinek nincsen. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A vita folytatását a hétfői ülésre halasztja. BELFÖLD: A Ház munkarendje. A képviselőház tanácsko­zásaiban holnap rövid szünet áll be, mivel a Ház igen nagyszámú küldöttséggel képviselteti magát a székesfejérvári Vörösmarty-emlékünnepen, melyen Perczel Dezső, a Ház elnöke is, Széll Kálmán miniszterelnök is jelen lesz. Hétfőn a Ház folytatni fogja a költség­­vetés megvitatását. Az ülés szónokai gróf Benyovszky Sándor, Gajáry Géza, Púder Rezső és Hegedűs Lóránt lesznek. Kedden a költségvetés tárgyalása ismét rövid ezek megtették azt, amit végrehajtott eddig minden szent forradalom. Bécsben egy fél századdal ezelőtt asszony­ruhába bújva szökdösött a föllázadt nép gyűlö­letes alakja, az elegáns katona, a vezető államférfi, a megbukott rendszer hadügyminisztere, Latour. És amikor a szökés nem sikerült, mikor a száz­­karú polyp, vagyis a nép kellő időben elcsípte a menekülőt és csak egy életet tudott kisajátítani abból a testből, amelyik száz halálnak okozója volt, akkor a merénylet hírét, mintha három szóba foglalt Te Deum lett volna, úgy kisérte városról városra ez a fölkiáltás : tehát van igazság! — Ugyanez történt meg a pesti Lánchídon a császári biz­tossal, Lamberggel. Anglia protektora beprote­­gálta a menyországba soron kivid. Anglia ural­kodóját. A francia patrióták a Marseillaise szilaj hangjai mellett, örömujjongás közben nyaktilóz­­ták le a francia királyt! . . . Lehet-e ott szó jogtalanságról, ahol százezrek és millióknak tom­boló haragja beszél? Az európai történelem ilyetén mozzanatait soha se tekintette jogtalanságoknak az immár polgárjogot nyert forradalmi hangulat. Igaz ugyan, hogy azért a jogtalanságot mégis ki lehetne mu­tatni, azt azonban nem mutatja ki semmiféle ok­nyomozó bölcseség, hogy miért volna nagyobb bűne a népnek, ha valamely­ uralkodó képviselő­jét­ meglincseli, semmint magát a királyt?! Miért volna vakmerőbb merénylet a gyű­lölt hatalom ellen, ha a viharrá korbácsolt tömeges szenvedély gyűlöletének izzó lángjaival nem a hatalomnak tőrként urát pusztítja el, csakis egyik­­ fölfogadott szolgáját ? Azt a gon­dolkozást, mely a nyugati államok leghatalma­sabb trónusán a tömeges mészárlásokra utasítást adott, se a szabadságszeretetnek, se a Humanitás­nak géniusza nem fogadta el. A világtörténelem­nek ama decenniumai és akciói, melyek a modern gondolkozásnak immár elfajult alapjait megterem­tették, úgy az egyének, mint a népek jogairól egészen más eszméket plántáltak a szívekbe. Akkor az volt az uralkodó elv és a tisztes­séges együtt járó jelszó, hogy szabaddá legyen minden ember cselekvőképessége és gondolat­­világa — és a kettős szabadságot csupán egy rablánc korlátozza: a szívéből sarjadzó szeretet. Ma a legszabadelvűbb gondolkozás is a rendőri óvórendszer álláspontjára helyezkedik, cenzúrát akar gyakorolni úgy az eszmék, mint a tettek mezején és a szeretet láncait olyan magánjellegű kapcsolatnak tekinti, mely nem milliókat kölcsö­nösen, hanem milliók közül kettőt vagy hármat kapcsolhat csak egymáshoz. Akkor a szel­lem gőgje még nem vetett akkora hullámo­kat, hogy képes lett volna elsöpörni az összekötő hidakat a gondolatok nagyjai és kicsinyei között. Ma ridegen állanak egymással szemben a szellem horizonján fölmerült végletek és míg a törpeség bizalmatlanul tekint föl a nagyságra, addig min­den relatív szellemi nagyság a saját értékének abszolút megcsorbítását látja abban, ha a gyön­gébbekhez arrogancia nélkül leereszkedik. Régeb­ben a humor, mely a félszegségeket élethű kópiák­ban mutatta be, nem marni és ölni vágyott, csupán meggyőzni és megjavítani. A modern gúny, az undorító és vérlázító szatíra pedig a gyilkoló haragnak, a sziszegő gyűlölködésnek a teoretikus fegyvere, mely rendesen a rágalomnak nagy arze­náljából szállíttatja ütegei számára a lőport. Ember és ember között nem az egyoldalú kiaknázás, hanem a kölcsönös érdek volt az összekötő kapocs. Ma pedig az üzlettárs, a vevő, az eladó és a szerződő másik fél nem egyéb, mint a ravaszság­nak kipécézett céltáblája, melyet ha egészen el lehet pusztítani, annál teljesebb a diadal, megszakítást szenved, mert e napon a képviselőház és a főrendiház együttes ülést tart a koronaőri méltó­ság betöltése céljából. Szent-Iványi Kálmán beszámolója, A kép­­viselőház üléstermében ma délelőtt egy terjedelmes füzetet osztogattak, amelynek fedelére ez a cím van rányomtatva: Olvasd, székely! A nyárád-szeredai válasz­tóknak számol be ebben a füzetben Szent-Iványi Kál­mán. A közelmúlt eseményeinek fonalát a legutolsó általános választásoknál veszi fel s itt vázolja azt a nagy keserűséget, amelyet az ellenzék részén az erő­szakos választások keltettek. Felidézi a beszámoló a szabadelvű párt kebelében akkor bekövetkezett egye­netlenségeknek, az ischli klauzulának és a Tisza­­lexnek szomorú emlékét, vázolja ezeknek romboló hatását a közállapotokra s apróra elmondja az emlékezetes különválásnak történetét, amely elvezette az országot a kibontakozás útjára. Zamatos magyar­sággal szól a nyárád-szeredai kerület képviselője székely választóihoz ebben a beszámoló füzetben, amelynek második része ismerteti az új pártalakul­ást, a Széll-kabinet programmját és kormányzásának ed­digi üdvös eredményeit. Népies modorban és hangon magyarázza meg a beszámoló a tiszta választások biztosítása céljából hosszú időn át folytatott akciót, amelynek eredményei és garanciái az új törvényben vannak letéve. Végül a néppárt ellen fordul a beszá­moló és óvatosságra inti a székely népet ennek a pártnak veszedelmes törekvéseivel szemben. A koronaőr-választás, Budapest, november 30. Az új koronaőr megválasztása ügyében ma Széll Kálmán miniszterelnök értekezett gróf Csáky Albin főrendiházi és Perczel Dezső képviselőházi elnökkel, s a tanácskozás eredményeképpen a mai ülés végén előterjesztést tett a választásra nézve. A ma létrejött megállapodásokhoz képest a ko­ronaőri méltóság betöltéséről szóló királyi kézira­­tot a Ház hétfői ülésén fogják kihirdetni, s a koronaőr választása a két Háznak kedden tartandó együttes ülésén fog megtörténni. A magyar országgyűlés régi tradíciója sze­rint a választás a két Ház díszülésében megy végbe. Az országgyűlés tagjai díszruhában jelen­nek meg, az ülés vezetésében mind a két Ház elnöke részt vesz. A választás a képviselőházban fog végbemenni. A választás megejtése után a miniszter­­elnök nyomban fölsiet a királyhoz, hogy a válasz­tás eredményéről értesítse ő felségét és a válasz­táshoz a király megerősítését kikérje. Ha ez meg­történt, az újonnan megválasztott koronaőr ő fel­sége szine előtt leteszi az esküt. Az eskütételnél jelen lehetnek az országgyűlés tagjai. A szertartás nagy diszszel megy végbe. Az ekként felesketett koronaőr az eskületétel után ismét visszatér az 1и>шЙ1Ямиршюнивнивзам1111Н' '^и|1трштшаэшк11Джщдтодгомгдашяйимау^шТ|М1>Ш111вмнидвияя|

Next