Budapesti Napló, 1900. december (5. évfolyam, 330-359. szám)
1900-12-01 / 330. szám
330. szám. Budapest, szombat \ BUDAPESTI NAPLÓ 1900. december 1. 3 Pauer Rezső: Erről nem volt szó a klubban soha. (Zaj. Elnök csenget.) Asbóth János: Hogy ezt mindig mondottam, azt okmányokkal is igazolhatom, amelyek ugyan nem alkalmasak a nyilvánosságra hozatalra, de ha a képviselő úr meg akarja tekinteni, akkor odaadom. (Ellenmondások a balközépen. Felkiáltások: Tessék megmutatni!) Azt mondottam és vitattam mindig, hogy felekezeti pártalakítással Magyarországon zöld ágra jutni nem lehet és ha lehetne, hát ez volna az országra nézve a legnagyobb veszély. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondani nem lehet, hogy előbb vagyok katolikus, mint magyar, mert a magyar katolikusnak nem az a feladata, hogy a vallása és hazája iránti kötelességeit egymással szemben mérlegelje és azokban válogasson, hanem, hogy mind a kettőt egyesítse és teljesítse. Ezen körülményeknél fogva én, mert felelősséget nem vállalok, mert nem vállalhatok sem mint katolikus, sem mint magyar, a költségvetési ügy tartalmánál, valamint az abban nyilvánuló politikánál és a miniszterelnök és a kormány iránti bizalomnál fogva elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Baráth Ferenc: Hogy a politikai erkölcsök mennyire sülyedtek, azt bizonyítja Asbóth felszólalása. (Zajos helyeslés a Néppárton és a szélsőbalon.) A parlamenti tisztesség azt követeli, hogy egy képviselő, ha kilép azon pártból, melynek programmja alapján mandátumát nyerte, akkor vagy lemond a képviselőségről, vagy pedig hallgat. Meg van győződve, hogy Asbóth, aki most a téli szálláson van, ha kitavaszodik, maga fogja megcáfolni azokat, amiket mondott. (Zajos helyeslés a szélsőbalon és a néppárton.) Mandel támadásaira megjegyzi, hogy a néppártnak nincs szüksége hazafiságának hangoztatására, mert az magától értetődik. Azt a vádat pedig, hogy a néppárt a pánszlávokkal paktál, azt pártja nevében visszautasítja. A néppárt védelmébe veszi a szegény tót népet, melynek hazafiságát Kossuth Lajos is elismerte és amelyet zsidó uzsorások kiszipolyoztak. Sajnálja, hogy a miniszterelnök védelmére a szabadelvűpártból oly férfiak szólaltak fel, mint Mandel, Arányi és Asbóth, kiknek szabadelvüségét nehezen egyezteti össze a miniszterelnök szabadelvűségével. Áttér a költségvetés bírálására s kifogásolja, hogy a tisztviselők fizetését ez a budget sem szabályozza véglegesen. Takarékoskodnunk kellene a szükséges kiadások minden vonalán. Foglalkozik a keresztény szövetkezetek ügyével s azt fejtegeti, hogy ezek nem felekezeti, hanem csak keresztény alapon nyugvó vállalkozások, amelyek megvédelmezik az internacionális kereskedelmi szellem pusztításaitól az ország szegényebb lakosságát. A költségvetést nem fogadja el. Csávolszky Lajos a költségvetést irreálisnak tartja. A pénzügyminiszter, mióta az ország pénzügyeit vezeti, az eddigi költségvetésekből szerkesztett számadások szerint hetven millió olyan kiadást és százhetven millió olyan bevételt ért el, amire a törvényhozás a megfelelő felhatalmazást nem adta volt meg. Soha sem a bevétel, sem a kiadás nem felel meg valóságban az előirányzatnak. Minisztertanácsi felhatalmazások alapján is történnek kiadások. Mikor hoztunk erre törvényt? Soha. Ezzel van kapcsolatban az is, hogy legutóbb százhatvanezer forint áru levelezőlapot kellett megsemmisíteni, mert nem lehetett használni. Ez a parlament nem lehet a nemzet véleményének tolmácsa, mert a többség az erőszak és a legundokabb korrupció segélyével jött létre. A szabadelvűpárt harmincéves működésének az az eredménye, hogy egy erkölcseiből kivetkőzött, vagyonából kifosztott nemzet nem képes ellentállni Ausztria beolvasztó törekvéseinek. Csak gyökeres parlamenti reform képes pedig a megtorlás elvének elbuktatása a közérdekre nézve nagyon is veszedelmes kísérletnek látszik, akkor— ez az álláspontnak túlsó partja — tessék minden teátrális hangulat nélkül és a kellő komolysággal venni tudomásul a legnagyobb bűnt megillető bűnhődést: a halált. Teatrális hangulat nélkül ? Szabad volt-e ezt így mondani? Azt hiszszük: igen . Avagy kikényszerítette Magyarország egyetlenegy polgárát, kivéve a hivatalból kirendeltek kicsiny csoportját, — hogy a kivégeztetés borzalmairól közvetlenül nagy újság útján részletesen tudomást vegyen? Megmondjuk, hogy ki kényszerítette: az emberben lakozó vadállat. Az ősök bestiális természete, amely nemzedékről nemzedékre átöröklődik — és nem pusztul el soha. Az ősi fenevad, amelyik még a szűz hajadonnak lelkében is ott settenkedik, valahányszor a borzalomnak perverz gyönyöreire nyílik kilátás. Mikor azután a rémes jelenetnek megborzongató érzelmeivel betellett a bestiális származású emberi lélek, akkor előrángatja az elpiruló és szégyenkező humanizmusnak a fügefalevelét, a halálbüntetés ellen megkomponált teoretikus érvelést. Ezen a réven jutott a modern Kain is, az ő — holta után pledirozó — védőihez. ... De helyezkedjünk át a gondolat hatalmánál fogva a földgolyónak túlsó oldalára. Nézzünk szét ott, ahol a keresztény civilizáció a boxerek fejét elválasztja a törzstől, de nem a copftól. A copfot tiszteli a keresztény misszió gárdája. Valami sajátságos kegyelet, talán a honvágygyal egybeforrott visszaemlékezés nyilatkozik meg benne, mikor e szimbólumot látja maga előtt. E szimbólum vezeti Európa katonáit, mikor a távol keleten legyilkolják a bennszülötteket, mert Magyarország viszonyait megjavítani. A függetlenségi párt soha sem szűnik meg a titkos választás szükségességét hangoztatni. A miniszterelnök nem bír érzékkel a nemzeti aspirációk iránt s sötétbe ugrásnak nevezi az önálló vámterület behozatalát. Hát a Tisza-lex nem volt ugrás a sötétbe? Miért írta alá azt a miniszterelnök? A miniszterelnök azon állítása sem bizonyít semmit, hogy 33 év óta a kormányon ülő férfiak perhorreszkálták az önálló vámterület eszméjét. Azok sem tudták felfogni a nemzeti követelmények magasztos voltát. A költségvetést nem fogadja el. (Zajos helyeslés és taps a szélsőbalon.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Nem hagyhatja szó nélkül Csávolszky téves állítását a millennáris levelezőlapokról. Csávolszky Lajos: Tessék elővenni és elolvasni a zárszámadást! Akkor nem szólok semmit. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter:_ A zárszámadást is ismerem és fel akarom világomtani a t. képviselő urat és a t. képviselőházat. (Halljuk ! Halljuk!) A millennáris kiállítás alkalmával képes levelezőlapokat csináltunk és ezt készpénzképpen a kiállítási bizottságnak elszámolták 200.000 forint értékben. Ott bevételeztetett ez, mint fedezet. Minthogy azonban a 200.000 forint áru, tehát külön figurával ellátott millennáris képes levelezőlap nem volt értékesíthető, csak 40.000 forint értékű ... Csávolszky Lajos : Nohát! Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Csakhogy kérem, ez nem osztrák levelezőlap, ez tisztán a kiállítási ünnepély alkalmából készült, sok ilyen intézkedés történt tisztán az ünnepély emelése és a nemzeti érzés fokozása szempontjából. Tehát, mondom, ebből a 200.000 forint áru levelezőlapból, amely fedezetképpen elszámoltatott, csak 40.000 forint áru értékesíttetvén, a kiállításnak a fedezetéből 160.000 forint hiányzik. Igen természetes tehát, hogy ezt pótolni kell. Ennyi volt az egész dolog. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Igaza volt tehát Csávolszkynak.) Engedjenek meg a t. képviselő urak, de akkor vagy félreértettek engem, vagy nem értik a dolgot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Lehet tudniillik fedezetet előirányozni, amely nem realizáltatik, de itt az államnak és senkinek vesztesége nincsen. (Igaz ! Úgy van a jobbfelől.) Ha mi számítottunk arra, illetőleg, ha akkor arra számítottak, — mert hiszen én nem voltam akkor miniszter — hogy 200.000 forint árut lehet így eladni és ebből 200.000 forint bevételt teremteni és ha ebből 160.000 forint áru papiros maradt, az egyszerűen csalódás az előirányzatban, itt tényleges vesztesége sem az államnak, sem senkinek nincsen. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A vita folytatását a hétfői ülésre halasztja. BELFÖLD: A Ház munkarendje. A képviselőház tanácskozásaiban holnap rövid szünet áll be, mivel a Ház igen nagyszámú küldöttséggel képviselteti magát a székesfejérvári Vörösmarty-emlékünnepen, melyen Perczel Dezső, a Ház elnöke is, Széll Kálmán miniszterelnök is jelen lesz. Hétfőn a Ház folytatni fogja a költségvetés megvitatását. Az ülés szónokai gróf Benyovszky Sándor, Gajáry Géza, Púder Rezső és Hegedűs Lóránt lesznek. Kedden a költségvetés tárgyalása ismét rövid ezek megtették azt, amit végrehajtott eddig minden szent forradalom. Bécsben egy fél századdal ezelőtt asszonyruhába bújva szökdösött a föllázadt nép gyűlöletes alakja, az elegáns katona, a vezető államférfi, a megbukott rendszer hadügyminisztere, Latour. És amikor a szökés nem sikerült, mikor a százkarú polyp, vagyis a nép kellő időben elcsípte a menekülőt és csak egy életet tudott kisajátítani abból a testből, amelyik száz halálnak okozója volt, akkor a merénylet hírét, mintha három szóba foglalt Te Deum lett volna, úgy kisérte városról városra ez a fölkiáltás : tehát van igazság! — Ugyanez történt meg a pesti Lánchídon a császári biztossal, Lamberggel. Anglia protektora beprotegálta a menyországba soron kivid. Anglia uralkodóját. A francia patrióták a Marseillaise szilaj hangjai mellett, örömujjongás közben nyaktilózták le a francia királyt! . . . Lehet-e ott szó jogtalanságról, ahol százezrek és millióknak tomboló haragja beszél? Az európai történelem ilyetén mozzanatait soha se tekintette jogtalanságoknak az immár polgárjogot nyert forradalmi hangulat. Igaz ugyan, hogy azért a jogtalanságot mégis ki lehetne mutatni, azt azonban nem mutatja ki semmiféle oknyomozó bölcseség, hogy miért volna nagyobb bűne a népnek, ha valamely uralkodó képviselőjét meglincseli, semmint magát a királyt?! Miért volna vakmerőbb merénylet a gyűlölt hatalom ellen, ha a viharrá korbácsolt tömeges szenvedély gyűlöletének izzó lángjaival nem a hatalomnak tőrként urát pusztítja el, csakis egyik fölfogadott szolgáját ? Azt a gondolkozást, mely a nyugati államok leghatalmasabb trónusán a tömeges mészárlásokra utasítást adott, se a szabadságszeretetnek, se a Humanitásnak géniusza nem fogadta el. A világtörténelemnek ama decenniumai és akciói, melyek a modern gondolkozásnak immár elfajult alapjait megteremtették, úgy az egyének, mint a népek jogairól egészen más eszméket plántáltak a szívekbe. Akkor az volt az uralkodó elv és a tisztességes együtt járó jelszó, hogy szabaddá legyen minden ember cselekvőképessége és gondolatvilága — és a kettős szabadságot csupán egy rablánc korlátozza: a szívéből sarjadzó szeretet. Ma a legszabadelvűbb gondolkozás is a rendőri óvórendszer álláspontjára helyezkedik, cenzúrát akar gyakorolni úgy az eszmék, mint a tettek mezején és a szeretet láncait olyan magánjellegű kapcsolatnak tekinti, mely nem milliókat kölcsönösen, hanem milliók közül kettőt vagy hármat kapcsolhat csak egymáshoz. Akkor a szellem gőgje még nem vetett akkora hullámokat, hogy képes lett volna elsöpörni az összekötő hidakat a gondolatok nagyjai és kicsinyei között. Ma ridegen állanak egymással szemben a szellem horizonján fölmerült végletek és míg a törpeség bizalmatlanul tekint föl a nagyságra, addig minden relatív szellemi nagyság a saját értékének abszolút megcsorbítását látja abban, ha a gyöngébbekhez arrogancia nélkül leereszkedik. Régebben a humor, mely a félszegségeket élethű kópiákban mutatta be, nem marni és ölni vágyott, csupán meggyőzni és megjavítani. A modern gúny, az undorító és vérlázító szatíra pedig a gyilkoló haragnak, a sziszegő gyűlölködésnek a teoretikus fegyvere, mely rendesen a rágalomnak nagy arzenáljából szállíttatja ütegei számára a lőport. Ember és ember között nem az egyoldalú kiaknázás, hanem a kölcsönös érdek volt az összekötő kapocs. Ma pedig az üzlettárs, a vevő, az eladó és a szerződő másik fél nem egyéb, mint a ravaszságnak kipécézett céltáblája, melyet ha egészen el lehet pusztítani, annál teljesebb a diadal, megszakítást szenved, mert e napon a képviselőház és a főrendiház együttes ülést tart a koronaőri méltóság betöltése céljából. Szent-Iványi Kálmán beszámolója, A képviselőház üléstermében ma délelőtt egy terjedelmes füzetet osztogattak, amelynek fedelére ez a cím van rányomtatva: Olvasd, székely! A nyárád-szeredai választóknak számol be ebben a füzetben Szent-Iványi Kálmán. A közelmúlt eseményeinek fonalát a legutolsó általános választásoknál veszi fel s itt vázolja azt a nagy keserűséget, amelyet az ellenzék részén az erőszakos választások keltettek. Felidézi a beszámoló a szabadelvű párt kebelében akkor bekövetkezett egyenetlenségeknek, az ischli klauzulának és a Tiszalexnek szomorú emlékét, vázolja ezeknek romboló hatását a közállapotokra s apróra elmondja az emlékezetes különválásnak történetét, amely elvezette az országot a kibontakozás útjára. Zamatos magyarsággal szól a nyárád-szeredai kerület képviselője székely választóihoz ebben a beszámoló füzetben, amelynek második része ismerteti az új pártalakulást, a Széll-kabinet programmját és kormányzásának eddigi üdvös eredményeit. Népies modorban és hangon magyarázza meg a beszámoló a tiszta választások biztosítása céljából hosszú időn át folytatott akciót, amelynek eredményei és garanciái az új törvényben vannak letéve. Végül a néppárt ellen fordul a beszámoló és óvatosságra inti a székely népet ennek a pártnak veszedelmes törekvéseivel szemben. A koronaőr-választás, Budapest, november 30. Az új koronaőr megválasztása ügyében ma Széll Kálmán miniszterelnök értekezett gróf Csáky Albin főrendiházi és Perczel Dezső képviselőházi elnökkel, s a tanácskozás eredményeképpen a mai ülés végén előterjesztést tett a választásra nézve. A ma létrejött megállapodásokhoz képest a koronaőri méltóság betöltéséről szóló királyi kéziratot a Ház hétfői ülésén fogják kihirdetni, s a koronaőr választása a két Háznak kedden tartandó együttes ülésén fog megtörténni. A magyar országgyűlés régi tradíciója szerint a választás a két Ház díszülésében megy végbe. Az országgyűlés tagjai díszruhában jelennek meg, az ülés vezetésében mind a két Ház elnöke részt vesz. A választás a képviselőházban fog végbemenni. A választás megejtése után a miniszterelnök nyomban fölsiet a királyhoz, hogy a választás eredményéről értesítse ő felségét és a választáshoz a király megerősítését kikérje. Ha ez megtörtént, az újonnan megválasztott koronaőr ő felsége szine előtt leteszi az esküt. Az eskütételnél jelen lehetnek az országgyűlés tagjai. A szertartás nagy diszszel megy végbe. Az ekként felesketett koronaőr az eskületétel után ismét visszatér az 1и>шЙ1Ямиршюнивнивзам1111Н' '^и|1трштшаэшк11Джщдтодгомгдашяйимау^шТ|М1>Ш111вмнидвияя|