Budapesti Napló, 1902. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-24 / 54. szám
4 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1902. február 24. 54. szám. — Küzdelem a farkassal. Máramarosban igen, elszaporodtak a farkasok, úgy hogy a vármegye több helyt engedélyezett hivatalos vadászatokat és a méreggel való pusztítást is több helyütt jóváhagyta. E hó 19-én Felső-Rózsa határán a híres rónaszéki sóbányák szomszédságában nagy küzdelme volt egy juhászbojtárnak egy farkassal. Léva Mihály 18 éves suhanc juhait őrizte, amikor fényes nappal a nyár közé csapott egy ordas. A bojtár komondorát utána uszította a farkasnak és maga is utána vetette magát. Az ordas ekkor a bojtárlegénynek esett, földrerántotta és véresre marta. A nagy komondor ekkor a farkason termett és fojtogatta a farkast, de a vadállat kiszabadította magát és megugrott. A bojtárlegényt véres testtel a m.-szigeti kórházba szállították. — Miss Ellen Stone kiszabadult. Konstantinápolyból táviratozzák, hogy missellett Stonét, az annyit emlegetett amerikai hittérítőnőt, végre szabadon bocsátották elrablói. Szófiai hírek szerint egy hittérítő Szalonikiből szintén a szabadonbocsátást jelenti és hozzáteszi, hogy Stone Strumitzába érkezett. — Doodika halála. A párisi Figaro tudósítója fölkereste Doyen tanárt, aki részletesen elmesélte neki a kis Doodika haláltusáját és hirtelen halálát Midőn a hindu lányka holttestét más szobába vittük, beszélte el a professzor, Radika is felébredt s megkérdezte ápolónőjétől hogy hol van testvérkéje? — Tudja, lelkecském, hogy a professzor úr parancsára naposabb szobába vittük ! — szólt az ápolónő. — De ugye jobban van már! — faggatódzott a kisleány. — Adjatok neki is játékot, hisz valamennyi játékszerünk nálam van. Radika most már sokkal jobban van testének hőmérséklete 37'60, érvelés 94. Reggelijét jó étvágygyal költötte el. Doyen tanár ezután megengedte a Figaro munkatársának, hogy megtekintse a beteg leánykát. A beteg csinos szobában feküdt. Szép kék szalaggal ékesített fekete fejecskéje hófehér párnán nyugszik s ágya mellett irgalmas nénike ül. A kis leány franciául beszélget ápolónéjával s szemeivel majd elnyeli az ágyánál felhalmozott tömérdek játékszert. A hírlapírót figyelmeztették, hogy ne beszéljen az operációról, mert a leányka a műtét hallatára sirva fakad. Ezért csak azt kérdezte meg a kis betegtől, hogy hány esztendős ? — Tizenkét éves vagyok! — felelte Radika illedelmesen. Ezzel a rövid látogatás véget ért, mert a betegnek még nem szabad hosszabban beszélgetnie. — Egy kis protekció. Ez az egész, amit az amerikaiak kérnek Henrik porosz hercegtől azért a szíves vendéglátásért, amiben része lesz az Egyesült Államok földjén. Egy gyönyörű szép, tizenkilenc esztendős leány érdekében kell közbenjárnia az elnöknél. A kisasszonyt tudniillik azzal gyanúsítják, hogy megölte a szeretőjét, egy Brooks nevű urat. Egy hotelben történt a gyilkosság. Brooks urat egy golyóval a fejében, halva találták a szobájában, s aki utolsónak járt nála, az a szép Florence Burns volt. Ez a hotel személyzetének a vallomása s bármilyen bájos megjelenésű is a miss, a rideg ítélkezés vizsgálati fogságba helyezte. Persze tagadja a gyilkosságot s olyan gyönyörű a megjelenése, a hullámos szőke haja, a mosolya, az ajkai, szóval egészben, hogy mindenki hisz neki, éppen csak a vizsgálóbíró nem. S ez rosszul esik az amerikai lovagoknak s most egy csomó asszony által aláirott kérvényben arra akarják megkérni Henrik herceget, hogy szóljon egy pár jó szót a szép leány érdekében Roosevelt elnöknek. Ezt a remekbe termett szőke leányt ki kell bocsátani a börtönből, hogy gyönyörködjék benne a világ. — A semabal katasztrófa. Bakuból jelenti egy távirat. A romok eltakarítása Semahában műszaki katonák vezetése alatt folyik. Öt bizottságot alakítottak és pedig egy orvosi, egy ellátási, egy kivándorlási vagy átköltözési bizottságot, egy ásatási és egy építési bizottságot. Naponta sok száz család hagyja el a várost. A katasztrófa alkalmával összesen 4500 ház pusztult el. Két nap óta Semahában tífusz és vörheny tört ki. Nagy a hiány meleg helyiségekben, amely a nagy hideg és az erős hóvihar mellett még jobban érezhető. Galizia herceg, a Kaukázus főkormányzója, tegnap hivatalának aligazgatójával és a kaukázusi hadikerület vezérkarának főnökével Semaholba utazott. — Halálozás. Kovács P. Fál, Nyíregyháza város katonaügyi tanácsosa, ma reggel szívszélhüdésben meghalt. Özvegye és hat gyermeke gyászolja. •— A soproni bankbukás. Sopron város tegnapi rendkívüli közgyűlésén tárgyalta a belügyminiszter leiratát, mely a Müller-féle alapítványnál a bankbukás következtében előállható hiány erejéig a város ellen kimondta a vagyonjogi felelősséget. A közgyűlés elhatározta, hogy felír a miniszterhez a rendelet visszavonása érdekében, mert okmányszerüleg kimutatható, hogy a város az alapítvány gondozására és ellenőrzésére kötelezve nem volt és igy ennek elmulasztásából a városra vagyoni felelősség nem háromolhat. A közgyűlés hosszú vita után 13 szóval 29 ellenében elfogadta a kiküldött vizsgálóbizottság ama jelentését is, hogy a városi pénzeknek a banknál történt elhelyezése körül mulasztás városi közeget nem terhel és így felességre senki sem vonható. — Huszonöt év. A Dunagőzhajózási Társaság magyarországi hajózási személyzete szép ünnepélyt rendezett abból az alkalomból, hogy Szuppán Károly Viktor főfelügyelő, a hajózási osztály vezetője betöltötte szolgálatának 25-ik évét. Szuppán mint egyszerű matróz kezdte meg szolgálatát a társaságnál és az összes fokozatokon végighaladva emelkedett mai díszes és nagy hatáskörrel bíró állására. Ezelőtt tíz évvel még egyszerű hajóskapitány volt, midőn Ullmann udvari tanácsos és igazgató maga mellé vette őt, hogy munkatársa legyen a teljes züllésnek indult társság újraszervezésében. A választás szerencsés volt. Ullmann erélyén és üzleti éleslátóságán kívül nagy részben Szuppán Károly kiváló szaktudásának, óriási munkabírásénak és odaadó szorgalmának köszönheti a társaság, hogy kivergődött azokból a bankból, amelyek csaknem vesztét okozták. Újraszervezte és modern alapra fektette a szolgálatot: szervezett és fejlesztett egy kiváló hajós személyzetet; fokozta a hajók munkaképességét; a régi hasznavehetlen hajókat részint eladatta, részint szétverette ; a hajógyárat megszabadította a tehetetlen külföldi vezetőktől és az élére Szénás Bélát, egy kiváló magyar technikust állított, akinek vezetése alatt ez a gyár nagyszabású, új lendületet vett, kitűnő hajókat épített és oly hírnevet szerzett, hogy újabban az orosz kormány itt építteti a dunai hajózásra szánt hajóit. Új állásában Szuppán Károly nagy tevékenységet fejtett ki a folyam- és csatornahajózás érdekében, a belhajózási kongresszusokon előadásokat tartott; több találmánynyal javította a hajóépítést; legújabban pedig más technikusokkal szövetkezve oly tervet dolgozott ki az ausztriai csatornákra mely nagy mértékben felköltötte az illetékes körök figyelmét. Nagyszabású munkássága közepette nem feledkezett meg egykori kartársairól. Nemcsak mindenkor igazságos és jóakaratú főnökük volt, hanem sokat tett anyagi helyzetük javítására is. Nagy része volt annak a szolgálati pragmatikának kidolgozásában is, amelylyel a Dunagőzhajózási Társaság legutóbb megajándékozta az alkalmazottait. Különösen ezek az utóbbi érdemek tették oly meleggé az ovációt, melyben Szuppán Károly főfelügyelő tegnap Budapesten részesült. A hajóskapitányok klubjukban, a gépészek testülete az óbudai hajógyárban, a kormányosok testülete a Fácánvendéglő nagytermében rendezett ünnepélyt. Megjelentek nemcsak a szolgálatban levők, hanem a nyugalomba vonultak is az ország minden részéből, akik jelenlegi főnöküket még egyszerű matróz és kapitány korában ismerték és most megható módon adtak kifejezést iránta való nagy ragaszkodásuknak és tiszteletüknek. Emléktárgyakkal kedveskedtek neki, a hajóskapitányok körüli helyisége számára megfestették és lelepleztették az arcképét. Számos beszéddel és felfköszöntővel ünnepelték a szeretett főnököt a tiszteletére rendezett lakomán, amelyen a hajóstiszteken kívül ott volt az ünnepelt fivére, Szuppán Vilmos kir. tanácsos, Szénás Béla hajógyári főnök, Spacil és Szlavik főfelügyelők és még számosan. Reánk nézve pedig a legörvendetesebb az, hogy az ünnepély minden izében magyar volt. Magyar ember az ünnepelt, túlnyomó nagy részben magyarok voltak az ünneplők ; alig hangzott ott más szó és beszéd, csak magyar; magyar volt a lakoma életrendje; magyar ember, Slerpka tanár tervezte és a magyar iparművészeti iskolában készült az a szép emléktárgy, amelyet a kapitányok szeretett főnöküknek ajándékoztak. Egy fatelep lángokban. A kora hajnali órákban nagy tűz pusztított Goldberg Zsigmond nevelejtsutcai faáru és ládagyárában. Hajnali 4 órakor Schvarcz Ferenc felügyelő észrevette, hogy a gépházból lángok csapdosnak ki. A tűzoltóság megérkezésekor a gépház fele lángban állott, átcsapott a raktárakra, belekapott az istálló tetejébe is, amelyben lovak voltak. Öt óra tájban, az irodahelyiséget kivéve, már az egész telep lángokban állott, sőt belekapott dr. Abonyi Józsefnek a szomszédos házába is és meggyuladtak az ablak párkányai. Az újabb veszedelemre a tűzoltók a szomszédos ház megmentésére vetették magukat s a tűz terjedését meg is akadályozták. Az ipartelep legnagyobb része, amely elpusztult, teljesen szétolvadt, összetört a gépházban levő 12 lóerejű gőzgép és a műhelyekben levő 7 munkálógép. Az istállóból sikerült kimenteni a lovakat. Reggeli 9 órára az utolsó zsarátnok is kialudt az elpusztult telepen, ahol körülbelül 52 ezer koronára becsülhető a kár. A tűz keletkezésének okát csak a tűzvizsgálat derítheti ki. A gépházban támadt a veszedelem és mire észrevették, teljes erővel tört elő. Valószínű, hogy a tűz a gőzgéptől eredt. A telep biztosítva volt. A szomszédos ház tulajdonosa, dr. Abonyi József 2000 korona kárt jelentett be. — Összeégett gyermekek. Szenesi Béla gyári előmunkás ma délután feleségével együtt elment hazulról az újpesti Baross utca 38-ik szám alól s két gyermekére, a negyedféléves Margitra s a másféléves Bélára rázárta az ajtót. A gyermekek valahogy gyufához jutottak s meggyujtották a ruhájukat. Mire észrevették a dolgot, a két kis gyermek úgy összeégett, hogy mindkettő meghalt. A gondatlan szülők ellen vizsgálatot indítottak. — Húszezer koronás sikkasztás. Egy fiatal ügyvédjelöltet köröz most mindenfelé a fővárosi rendőrség, aki mint két háznak zárgondnoka, ötnegyedév alatt begyűlt s mintegy 20 ezer koronát tevő házbért elsikkasztott és megszökött. A sikkasztó Steiner Gusztáv Adolf, francfeldi születésű 26 éves joghallgató. Négy esztendővel ezelőtt dr. Kiss Károly fóvárosi ügyvédnek főutcai irodájába került s mint törekvő fiatalember, teljesen megnyerte az ügyvéd bizalmát. Az ügyvéd tavaly két budai ház zárgondnokává neveztette ki a törvényszék által Steinert, aki ebben a minőségében szorgalmasan eljárt, minden házbérnegyedkor felszedte a lakóktól a házbéreket és pontosan kezelte. Az ügyvéd egyáltalán nem folyt be a fiatalember dolgaiba, teljesen megbízott benne és igy azt hitte, hogy minden rendben van. Tegnap a zár foganatositói felkeresték dr. Kiss Károly ügyvédet és kérték, hogy a két házban ötnegyedév alatt befolyt húszezer korona házbért átaványoztassa ki Steinertől. Amikor ezt Steiner meghallotta, nem jött zavarba, hanem igy szólt: — A pénzt a takarékpénztárba tettem, hogy kamatozzék. Hazamegyek és nyomban hozom a betéti könyvet. Ezzel eltávozott, s azóta vissza sem tért. Hiába vártak reá az ügyvédi irodában. A dolog gyanússá vált és Kiss feljelentést tett a rendőrségen. Szeszler Hugó ügyeletes tisztviselő nyomban kiment Steiner Albreht ut 8. III. em. 10. sz. alatti lakására s ott házkutatást tartott. Az asztalon egy papírlapot talált, amelyre ceruzával a következők voltak írva: — A rossz barátok és a jó emberek hoztak idáig. Steiner Gusztáv Adolf. Most már bizonyossá lett a sikkasztás és a rendőrség ebben az irányban elrendelte Steiner körözését és kiadta ellene az elfogatási parancsot. Íróasztala fiókjában 365 korona készpénzt találtak. — Véres szerelem. A debreczeni kórházban egy tizennyolcéves leány fekszik, akit Derecskéről vittek oda. Szaffian Rozália dohánysimitással foglalkozott a Morgó-pusztán. Bevégezve a minap munkáját, hazafelé igyekezett társaival. Csizmadia Sándor dohányos szerelmes volt a leányba s kérlelte, ne menjen el. A leány, aki viszonozta ugyan Csizmadia szerelmét, nem teljesítette a fiú kérését s tegnap hozzátartozóival együtt felült a kocsira, hogy odahagyják a Morgópusztát. Már el akartak indulni, mikor egyszerre csak hirtelen előbukkant Csizmadia Sándor s egy régi fegyverből rálőtt a leányra. A rossz fegyver ravasza csak a tizedik csettentésre sült el s a leány véresen esett le a szekérről. A széfek a hátába és karjába furódtak. A gyilkos legényt a csendőrök elfogták, a leányt pedig a debreczeni közkórházba hozták. A leány, ha komplikációk nem jönnek közbe, felgyógyul. — Elriasztott betörök. Máramaros-Szigetről írják: E hó 16-án este a máramaros megyei Kurdok községben a véletlen akadályozta meg, hogy az ezreket tartalmazó postaszekrényt el nem vitték. Két oláh legény megtudta, hogy sok pénz gyűlt össze a postán és belopódzott a pincébe. A postahivatal vasszekrénye ugyanis a pincében van megerősítve, azért először is ketté kellett szelni a pince gerendázatát, hogy a pénztár a pincébe zuhanjon. Ott azután egészen nyugodtan végezhettek volna s a náluk lévő vésőkkel és fejszékkel könnyen leileszthették volna a vasládát. A postakezelőnő, ki a szomszéd szobában aludt, észrevette, hogy betörők járnak a postán s ezért elővette revolverét és kilőtt az utcára. A betörők a lövésre megugrottak és otthagyták a már-már kezekbe hullott zsákmányt, de a feszító eszközöket és baltákat ott felejtették. A rozáliai csendőrség elfogta Orgics Györgyöt, akinek a lelzéjére ráismertek, de az még nem vallotta be, ki volt a társa. — Gyilkos szolgalegény. A Heves megyében lévő Pély község határában kétszáz holdas birtokán lakik az öreg Szerémi Ferenc feleségével és 17 éves János nevű fiával. Farsang utolsó napján a János gyerek Holló Zsigmond nevű — szintén 17 esztendős — szolgájukkal bement a szomszéd faluba egyet mulatni. Késő éjjel a szolga egyedül tért haza a tanyára s az öreg Szeréminek azt mondta, hogy fiatal gazdája még a faluban maradt. Reggel már nyugtalankodott az öreg s a fia után indult. Nem sokáig kellett keresnie, megtalálta a határban a holttestét, szétvert tejjel. A gyanú a szolgára irányult, akit letartóztattak. Eleinte tagadott, de később beismerte, hogy ő gyilkolta meg kisgazdáját, mert felbérelték erre tíz koronáért. Később oda módosította vallomását, hogy nem bérelték fel a gyilkosságra, hanem összepörölt Szerémi Jánossal s veszekedés közben verte agyon. A csendőrség az ügyben folytatja a vizsgálatot, mert nem lehetetlen, hogy csakugyan bérgyilkosságról van szó.