Budapesti Napló, 1902. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1902-02-24 / 54. szám

4 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1902. február 24. 54. szám. — Küzdelem a farkassal. Máramarosban igen, elszaporodtak a farkasok, úgy hogy a vármegye több helyt engedélyezett hivatalos vadászatokat és a mé­reggel való pusztítást is több helyütt jóváhagyta. E hó 19-én Felső-Rózsa határán a híres rónaszéki só­bányák szomszédságában nagy küzdelme volt egy juhászbojtárnak egy farkassal. Léva Mihály 18 éves suhanc juhait őrizte, amikor fényes nappal a nyár közé csapott egy ordas. A bojtár komondorát utána uszította a farkasnak és maga is utána vetette magát. Az ordas ekkor a bojtárlegénynek esett, földrerántotta és véresre marta. A nagy komondor ekkor a farka­­son termett és fojtogatta a farkast, de a vadállat ki­szabadította magát és megugrott. A bojtárlegényt vé­res testtel a m.-szigeti kórházba szállították. — Miss Ellen Stone kiszabadult. Konstan­tinápolyból táviratozzák, hogy miss­ellett Stonét, az annyit emlegetett amerikai hittérítőnőt, végre szabadon bocsátották elrablói. Szófiai hírek sze­rint egy hittérítő Szalonikiből szintén a szaba­­donbocsátást jelenti és hozzáteszi, hogy Stone Strumitzába érkezett. — Doodi­ka halála. A párisi Figaro tudósítója fölkereste Doyen tanárt, aki részletesen elmesélte neki a kis Doodika haláltusáját és hirtelen halálát Midőn a hindu lányka holttestét más szobába vittük, beszélte el a professzor, Radika is felébredt s megkérdezte ápolónőjétől hogy hol van testvérkéje? — Tudja, lelkecském, hogy a professzor úr parancsára naposabb szobába vittük ! — szólt az ápolónő. — De ugy­e jobban van már! — faggatódzott a kis­leány. — Adjatok neki is játékot, hisz vala­mennyi játékszerünk nálam van. Radika most már sokkal jobban van testének hőmérséklete 37'60, ér­velés 94. Reggelijét jó étvágy­­gyal költötte el. Doyen tanár ezután megengedte a Figaro munkatársának, hogy megtekintse a beteg leánykát. A beteg csinos szobában feküdt. Szép kék szalaggal ékesített fekete fejecskéje hófehér párnán nyugszik s ágya mellett irgalmas nénike ül. A kis leány franciául beszélget ápolónéjával s szemeivel majd elnyeli az ágyánál felhalmozott tömérdek játék­szert. A hírlapírót figyelmeztették, hogy ne beszéljen az operációról, mert a leányka a műtét hallatára sirva fakad. Ezért csak azt kérdezte meg a kis betegtől, hogy hány esztendős ? — Tizenkét éves vagyok! — felelte Radika illedelmesen. Ezzel a rövid látogatás véget ért, mert a beteg­nek még nem szabad hosszabban beszélgetnie. — Egy kis protekció. Ez az egész, amit az amerikaiak kérnek Henrik porosz hercegtől azért a szíves vendéglátásért, amiben része lesz az Egyesült­ Államok földjén. Egy gyönyörű szép, tizenkilenc esz­tendős leány érdekében kell közbenjárnia az elnök­nél. A kisasszonyt tudniillik azzal gyanúsítják, hogy megölte a szeretőjét, egy Brooks nevű urat. Egy hotelben történt a gyilkosság. Brooks urat egy golyó­val a fejében, halva találták a szobájában, s aki utol­sónak járt nála, az a szép Florence Burns volt. Ez a hotel személyzetének a vallomása s bármilyen bájos megjelenésű is a miss, a rideg ítélkezés vizsgálati fogságba helyezte. Persze tagadja a gyilkosságot s olyan gyönyörű a megjelenése, a hullámos szőke haja, a mosolya, az ajkai, szóval­­ egészben, hogy mindenki hisz neki, éppen csak a vizsgálóbíró nem. S ez rosszul esik az amerikai lovagoknak s most egy csomó asszony által aláirott kérvényben arra akarják megkérni Henrik herceget, hogy szóljon egy pár jó szót a szép leány érdekében Roosevelt elnök­nek. Ezt a remekbe termett szőke leányt ki kell bo­­csátani a börtönből, hogy gyönyörködjék benne a világ. — A semabal katasztrófa. Bakuból jelenti egy távirat. A romok eltakarítása Semahában műszaki katonák vezetése alatt folyik. Öt bizottságot alakítot­tak és pedig egy orvosi, egy ellátási, egy kivándor­lási vagy átköltözési bizottságot, egy ásatási és egy építési bizottságot. Naponta sok száz család hagyja el a várost. A katasztrófa alkalmával összesen 4500 ház pusztult el. Két nap óta Semahában tífusz és vörheny tört ki. Nagy a hiány meleg helyiségekben, amely a nagy hideg és az erős hóvihar mellett még jobban érezhető. Galizia herceg, a Kaukázus főkormányzója, tegnap hivatalának aligazgatójával és a kaukázusi hadikerület vezérkarának főnökével Semaholba­ utazott. — Halálozás. Kovács P. Fál, Nyíregyháza város katonaügyi tanácsosa, ma reggel szívszélhüdésben meghalt. Özvegye és hat gyermeke gyászolja. •— A soproni bankbukás. Sopron város teg­napi rendkívüli közgyűlésén tárgyalta a belügymi­niszter leiratát, mely a Müller-féle alapítványnál a bankbukás következtében előállható hiány erejéig a város ellen kimondta a vagyonjogi felelősséget. A közgyűlés elhatározta, hogy felír a miniszterhez a rendelet visszavonása érdekében, mert okmánysze­rüleg kimutatható, hogy a város az alapítvány­­ gondozására és ellenőrzésére kötelezve nem volt és igy ennek elmulasztásából a városra vagyoni felelősség nem háromolhat. A közgyűlés hosszú vita után 13 szóval 29 ellenében elfogadta a kiküldött vizsgálóbizottság ama jelentését is, hogy a városi pénzeknek a banknál történt elhelyezése körül mu­lasztás városi közeget nem terhel és így felességre senki sem vonható. — Huszonöt év. A Dunagőzhajózási Társaság magyarországi hajózási személyzete szép ünnepélyt rendezett abból az alkalomból, hogy Szuppán Károly Viktor főfelügyelő, a hajózási osztály vezetője betöl­tötte szolgálatának 25-ik évét. Szuppán mint egy­szerű matróz kezdte meg szolgálatát a társaságnál és az összes fokozatokon végighaladva emelkedett mai díszes és nagy hatáskörrel bíró állására. Ezelőtt tíz évvel még egyszerű hajós­kapitány volt, mi­dőn Ullmann udvari tanácsos és igazgató maga mellé vette őt, hogy munkatársa legyen a teljes züllésnek indult társ­ság újraszervezésében. A válasz­tás szerencsés volt. Ullmann erélyén és üzleti éles­­látóságán kívül nagy részben Szuppán Károly kiváló szaktudásának, óriási munkabírásénak­ és odaadó szor­galmának köszönheti a társaság, hogy kivergődött azokból a ba­nkból, amelyek csaknem vesztét okoz­ták. Újraszervezte és modern alapra fektette a szol­gálatot: szervezett és fejlesztett egy kiváló hajós­ sze­mélyzetet; fokozta a hajók munkaképességét; a régi hasznavehetlen hajókat részint eladatta, részint szétve­rette ; a hajógyárat megszabadította a tehetetlen külföldi vezetőktől és az élére Szénás Bélát, egy kiváló magyar technikust állított, akinek vezetése alatt ez a gyár nagyszabású, új lendületet vett, kitűnő hajókat épített és oly hírnevet szerzett, hogy újabban az orosz kormány itt építteti a dunai hajózásra szánt hajóit. Új állásában Szuppán Károly nagy tevékenységet fejtett ki a folyam- és csatornahajózás érdekében, a belhajózási kongresszusokon előadásokat tartott; több találmánynyal javította a hajóépítést; legújabban pe­dig más technikusokkal szövetkezve oly tervet dolgo­zott ki az ausztriai csatornákra mely nagy mérték­ben felköltötte az illetékes körök figyelmét. Nagy­szabású munkássága közepette nem feledkezett meg egykori kartársairól. Nemcsak mindenkor igazságos és jóakaratú főnökük volt, hanem sokat tett anyagi helyzetük javítására is. Nagy része volt annak a szolgálati pragmatikának kidolgozásában is, amelylyel a Dunagőzhajózási Társaság legutóbb megajándékozta az alkalmazottait. Különösen ezek az utóbbi érdemek tették oly meleggé az ovációt, melyben Szuppán Károly főfel­­ügyelő tegnap Budapesten részesült. A hajóskapi­tányok klubjukban, a gépészek testülete az ó­budai hajógyárban, a kormányosok testülete a Fácán­­vendéglő nagytermében rendezett ünnepélyt. Meg­jelentek­ nemcsak a szolgálatban levők, hanem a nyugalomba vonultak is az ország minden részéből, akik jelenlegi főnöküket még egyszerű matróz és kapitány korában ismerték és most megható módon adtak kifejezést iránta való nagy ragaszkodásuknak és tiszteletüknek. Emléktárgyak­kal kedveskedtek neki, a hajóskapitányok körüli helyisége számára megfestették és lelepleztették az arcképét. Számos beszéddel és­ felfköszöntővel ün­nepelték a szeretett főnököt a tiszteletére rendezett lakomán, amelyen a hajóstiszteken kívül ott volt az ünnepelt fivére, Szuppán Vilmos kir. tanácsos, Szénás Béla hajógyári főnök, Spacil és Szlavik főfelügyelők és még számosan. Reánk nézve pedig a legörvendetesebb az, hogy az ünnepély minden izében magyar volt. Magyar em­ber az ünnepelt, túlnyomó nagy részben magyarok voltak az ünneplők ; alig hangzott ott más szó és be­széd, csak magyar; magyar volt a lakoma életrendje; magyar ember, Slerpka tanár tervezte és a magyar iparművészeti iskolában készült az a szép emléktárgy, amelyet a kapitányok szeretett főnöküknek ajándé­koztak.­­­­ Egy fatelep lángokban. A kora hajnali órák­ban nagy tűz pusztított Goldberg Zsigmond nevelejts­­utcai faáru és ládagyárában. Hajnali 4 órakor Schvarcz Ferenc felügyelő észrevette, hogy a gépházból lángok csapdosnak ki. A tűzoltóság megérkezésekor a gép­ház fele lángban állott, átcsapott a raktárakra, bele­kapott az istálló tetejébe is, amelyben lovak voltak. Öt óra tájban, az irodahelyiséget kivéve, már az egész telep lángokban állott, sőt belekapott dr. Abonyi Józsefnek a szomszédos házába is és meggyuladtak az ablak párkányai. Az újabb ve­szedelemre a tűzoltók a szomszédos ház meg­mentésére vetették magukat s a tűz terjedését meg is akadályozták. Az ipartelep legnagyobb része, amely elpusztult, teljesen szétolvadt, összetört a gép­házban levő 12 lóerejű gőzgép és a műhelyekben levő 7 munkáló­gép. Az istállóból sikerült kimenteni a lovakat. Reggeli 9 órára az utolsó zsarátnok is ki­aludt az elpusztult telepen, ahol körülbelül 52 ezer koronára becsülhető a kár. A tűz keletkezésének okát csak a tűzvizsgálat derítheti ki. A gépházban támadt a veszedelem és mire észrevették, teljes erővel tört elő. Valószínű, hogy a tűz a gőzgéptől­ eredt. A telep biztosítva volt. A szomszédos ház tulajdonosa, dr. Abonyi József 2000 korona kárt jelentett be. — Összeégett gyermekek. Szenesi Béla gyári előmunkás ma délután feleségével együtt elment ha­­zulról az újpesti Baross­ utca 38-ik szám alól s két gyermekére, a negyedféléves Margitra s a másféléves Bélára rázárta az ajtót. A gyermekek valahogy gyu­fához jutottak s meggyujtották a ruhájukat. Mire észrevették a dolgot, a két kis gyermek úgy össze­égett, hogy mindkettő meghalt. A gondatlan szülők ellen vizsgálatot indítottak. — Húszezer koronás sikkasztás. Egy fiatal ügyvédjelöltet köröz most mindenfelé a fővárosi rend­őrség, aki mint két háznak zárgondnoka, ötnegyedév alatt begyűlt s mintegy 20 ezer koronát tevő házbért elsikkasztott és megszökött. A sikkasztó Steiner Gusz­táv Adolf, francfeldi születésű 26 éves joghallgató. Négy esztendővel ezelőtt dr. Kiss Károly fóvá­rosi ügyvédnek fő­utcai irodájába került s mint törekvő fiatal­ember, teljesen megnyerte az ügy­véd bizalmát. Az ügyvéd tavaly két budai ház zár­gondnokává neveztette ki a törvényszék által Steinert, aki ebben a minőségében szorgalmasan eljárt, minden házbérnegyedkor felszedte a lakóktól a házbéreket és pontosan kezelte. Az ügyvéd egyáltalán nem folyt be a fiatal­ember dolgaiba, teljesen megbízott benne és igy azt hitte, hogy minden rendben van. Tegnap a zár foganatositói felkeresték dr. Kiss Károly ügyvédet és kérték, hogy a két házban ötnegyedév alatt befolyt húszezer korona házbért átaványoztassa ki Steinertől. Amikor ezt Steiner meghallotta, nem jött zavarba, hanem igy szólt: — A pénzt a takarékpénztárba tettem, hogy ka­matozzék. Hazamegyek és nyomban hozom a betéti könyvet. Ezzel eltávozott, s azóta vissza sem tért. Hiába vártak reá az ügyvédi irodában. A dolog gyanússá vált és Kiss feljelentést tett a rendőrségen. Szeszler Hugó ügyeletes tisztviselő nyomban kiment Steiner Albreht­ ut 8. III. em. 10. sz. alatti lakására s ott ház­kutatást tartott. Az asztalon egy papírlapot talált, amelyre ceruzával a következők voltak írva: — A rossz barátok és a jó emberek hoztak idáig. Steiner Gusztáv Adolf. Most már bizonyossá lett a sikkasztás és a rendőrség ebben az irányban elrendelte Steiner kö­rözését és kiadta ellene az elfogatási parancsot. Író­asztala fiókjában 365 korona készpénzt találtak. — Véres szerelem. A debreczeni kórházban egy tizennyolcéves leány fekszik, akit Derecskéről vittek oda. Szaffian Rozália dohánysimitással foglalkozott a Morgó-pusztán. Bevégezve a minap munkáját, haza­felé igyekezett társaival. Csizmadia Sándor dohányos szerelmes volt a leányba s kérlelte, ne menjen el. A leány, aki viszonozta ugyan Csizmadia szerelmét, nem teljesítette a fiú kérését s tegnap hozzátartozóival együtt felült a kocsira, hogy odahagyják a Morgó­pusztát. Már el akartak indulni, mikor egyszerre csak hirtelen előbukkant Csizmadia Sándor s egy régi fegyverből rálőtt a leányra. A rossz fegyver ravasza csak a tizedik csettentésre sült el s a leány véresen esett le a szekérről. A széfek a hátába és karjába furódtak. A gyilkos legényt a csendőrök elfogták, a leányt pedig a debreczeni közkórházba hozták. A leány, ha komplikációk nem jönnek közbe, felgyógyul. — Elriasztott betörök. Máramaros-Szigetről írják: E hó 16-án este a máramaros megyei Kurdok köz­ségben a véletlen akadályozta meg, hogy az ezreket tartalmazó postaszekrényt el nem vitték. Két oláh le­gény megtudta, hogy sok pénz gyűlt össze a postán és belopódzott a pincébe. A postahivatal vasszekrénye ugyanis a pincében van megerősítve, azért először is ketté kellett szelni a pince gerendázatát, hogy a pénz­tár a pincébe zuhanjon. Ott azután egészen nyugod­tan végezhettek volna s a náluk lévő vésőkkel és fejszékkel könnyen leilesz­thették volna a vasládát. A postakezelőnő, ki a szomszéd szobában aludt, észre­vette, hogy betörők járnak a postán s ezért elővette revolverét és kilőtt az utcára. A­ betörők a lövésre megugrottak és otthagyták a már-már kezekbe hullott zsákmányt, de a feszító eszközöket és baltákat ott fe­lejtették. A rozáliai csendőrség elfogta Orgics Györgyöt, a­kinek a le­lzéjére ráismertek, de az még nem val­lotta be, ki volt a társa. — Gyilkos szolgalegény. A Heves megyében lévő Pély község határában kétszáz holdas birtokán lakik az öreg Szerémi Ferenc feleségével és 17 éves János nevű fiával. Farsang utolsó napján a János gyerek Holló Zsigmond nevű — szintén 17 esztendős — szolgájukkal bement a szomszéd faluba egyet mu­latni. Késő éjjel a szolga egyedül tért haza a tanyára s az öreg Szeréminek azt mondta, hogy fiatal gazdája még a faluban maradt. Reggel már nyugtalankodott az öreg s a fia után indult. Nem sokáig kellett ke­resnie, megtalálta a határban a holttestét, szétvert tejjel. A gyanú a szolgára irányult, akit letartóztattak. Eleinte tagadott, de később beismerte, hogy ő gyil­kolta meg kis­gazdáját, mert felbérelték erre tíz ko­ronáért. Később oda módosította vallomását, hogy nem bérelték fel a gyilkosságra, hanem összepörölt Szerémi Jánossal s veszekedés közben verte agyon. A csend­őrség az ügyben folytatja a vizsgálatot, mert nem lehetetlen, hogy csakugyan bérgyilkosságról van szó.

Next