Budapesti Napló, 1902. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1902-02-24 / 54. szám

54. szám Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1902. február 24. 5 — Sikkasztó erő Sor, Jankó Lajos, a Pesti Hen­germalom-Társaság pozsonyi erdőőre a gondozására bízott nagymennyiségű fát és egyéb értékesebb dol­gokat eladta és a pénzt elsikkasztva, megszökött. A hűtlen erdőőrt, aki modorn születésű, 35 éves, közép­magas, nyúlánk termetű ember, országszerte körözik. Különös ismertető­­jele az, hogy kopasz fején szőke parókát visel. — Cigányzene a Telefon Hírmondóban. Ma este előfizetői szórakoztatására a Telefon Hírmondó cigány­zenét fog közvetíteni. A cigányzene-közvetítés, mely az Elite- és az Emke-kávéházból lesz hallható, 8 órától 11 óráig tart,­­de megszakítást szenved 8 óra 15 perckor, mikor a kül­földi tőzsdezárlatokat (berlini, frankfurti és párisi tőzsdetudó­sítás) olvassák fel és fél 10—10 óráig, mikor napirendszerinti esti olvasás következik, melynek keretében a legújabb híreit és táviratait olvastatja fel a beszélőújság. A cigányzene egyes darabjainak kezdetére riadójellel hívja fel előfizetői figyelmét a Telefon Hírmondó. FŐVÁROS. (*) A rákospalotai mocsár lecsapolása. Buda­pest és Rákospalota határában nagy kiterjedésű, mintegy 35.000 négyszögölnyi mocsár terül el, amely­nek a lecsapolását már régebben elhatározta a székes­­főváros tanácsa. A munkálatokat azonban nem kezd­hették meg, mert az illető telektulajdonosok sokallot­­ták a reájuk kivetett költséget. A közigazgatási bizott­ság, ahová az ügy fellebbezés folytán került uj eljá­rást rendelt el a­ költségviselés arányának a megálla­pítása dolgában s ig­y a tárgyalások újból megindultak — és most már szerencsésebb eredménynyel. A rá­kospalotai elöljáróság ugyanis egyezségre lépett a telektulajdonosokkal, akik ennek folytán visszavonták a fellebbezésüket. A munkálatokat e szerint a tavasz­­szal megkezdik s ha befejezik, ezzel a főváros határa mintegy 80 holdnyi használható termőfölddel gya­rapodik. színház, ZENE. ** Operaház. Strauss: A denevér című operettje, amely néhány év óta kiesett a M. k. Operaház játék­rendjéből, ma este ismét színre került és pedig jó­­részben új betanulással. Ez a bájos dalmű minden­képpen megérdemli, hogy számára a komoly operai színpad polgárjogot engedélyezzen. Az a körülmény, hogy A denevér a bécsi operette-iskola klasszicizmu­sát jelenti, művészi szempontból igazolja Strauss re­mekének fölelevenítését,­­ másrészről tekintettel kell lennünk az anyagi előnyre is, amelyet ez a vonzó operett a súlyos gondokkal küzdő pénztárnak biz­tosít. Imhol, szolgáljon például a mai est. Tizen­két év óta ma történt meg ismét először, ami különben az Operaház történetében ritkán fordul elő, hogy tudniillik azt olvashattuk a színlapon: A mai előadásra már nem kaphatni jegyeket. Napok előtt kelt el az utolsó jegy elővételi ár mellett és a mai szinlap nem is közölte a betyárakat. A mai siker után ítélve, még sok telt házat fogunk köszönhetni A denevérnek. — W. Krammer Teréz asszony, kitűnő drámai primadonnánk csudás művészetét ezúttal a könnyed múzsa szolgálatába állította és az a körülmény, hogy ő énekelte Rozalindát, külön művészi jelentőséget adott az előadásnak. Elragadó jókedvvel játszott, kitű­nően volt disponálva és megjelenésének ragyogásával is hódított. A közönség egész este lelkesen ünnepelte a művésznőt.­­ Szoyer Ilonka a könnyű operettben ott­honosnak érezte magát, de sikere művészibb természetű lett volna, ha egynémely túlzástól tartózkodik. — Semsey Mariska pompásan ábrázolta a blazilt, ifjú Orlovszky herceget, nagyon szépen énekelte a bordalt, — kisebb szerepekben pedig részt vettek Palóczyné, aki ■szemrevaló Ida volt, — továbbá Wlassák, Lemberg és Roemer kisasszonyok. — Eisenstein szerepét Gábornak­ osztották ki, aki intelligenciájával gyakran nyújt kár­pótlást ott, ahol természetes eszközei cserbe hagyják. A fejedelmi Rosalinda mellett vékony és átlátszó férj volt, kedves kamaszsággal és elmosódó kör­vonalakkal. De értelmessége, muzsikálissága és játéka megmentette a kalandot. — Komár Richárd fogház­igazgatója elsőrangú kabinet-alakítás, amelyben a kö­zönségnek valósággal gyönyörűsége telt. Kitűnő volt Mihályi (Falke), aki elegáns verve-vel játszott és jól énekelt. Hegedűs, mint mulatságos Frosch és Dalnoki Béni, aki pompásan játszotta a hebegő ügyvédet, egé­szítette ki az ensemblet. — Az előadás fénypontja a második felvonás ensembleje volt, amelyben az énekkar összevágó és jelesen árnyalt produkcióval tűnt ki, meg is kellett ismételni. — Máder Raoul vezénylete alatt kitűnő volt a zenekar. ** A nyolcadik filharmóniai hangverseny. A Filharmóniai Társaság ezidei nyolcadik hangversenyét szerdán március 5-ikén rendezi a Vigadó nagytermé­ben Kerner István karnagy vezénylete alatt. A hang­verseny vendégei Wedekind Erika úrhölgy, egyike­­Németország legnevesebb énekesnőinek és hazánkfia, Bendtner Nándor, ki Beethoven Es-dur zongoraverse­­­nyét játszsza ez alkalommal. A hatodik hangverseny­éből kimaradt újdonság­ Glazonnow „Rhapsodie orien­tal "-ja e hangverseny műsorába vétetett fel. Azonkívül előadásra kerül Bach II. Brandenburgi versenye és Mozart 35-ik Symphoniája (D-dúr). Jegyek e hang­versenyre Méry Béla zeneműkereskedésében(Andrássy­­út 12.) válthatók. ** Porzsolt-lakoma. A Népszínház személyzete által Porzsolt Kálmán igazgató tiszteletére kedden este rendezendő lakomára oly számos előjegyzés történt, hogy a Metropole-szálló helyisége szűknek bizonyult. A fényesnek ígérkező lakomát ez okból a Fészek kertész­ utcai díszes helyiségeiben tartják meg, amelyet e célra a Fészek választmánya ma átengedett. A ban­kett 6 koronás jegyei kiválthatók dr. Fodor Oszkár­nál, a Népszínház titkáránál és Raskó Gézánál a Nép­színházban. ** Mi­vészest. A soproni irodalmi és művészeti kör folyó hó 22-én a kaszinó nagytermében fényesen sikerült művészestélyt rendezett, melyen Békés Józsa m. kir. állami zenetanárnő és hegedüművésznő Buda­pestről mint vendég részt vett A művésznő kedvéért, ki most harmadszor játszott Sopronban, egybegyült a város egész műértő közönsége, amely ezúttal is lel­kes tetszéssel adózott a művésznő briliáns játékának. Közreműködtek még Ardos Frigyes, Lukács Béla ёз dr. Mihályi Kálmán. ** Az angol király udvari zenekara. Az argói királynak, mint ismeretes külön udvari zenekara van, melyet csak most egészítettek ki teljesen. A zenekar­nak Sir Walter Parr­alt a karmestere, harmincnégy tagból áll, akik közt egy hölgy is van, Miss Minam Timothy, aki a hárfát pengeti. ** Hoffmann meséi a drezdai Operában. Offen­bach dalművét, a Hoffmann meséit a drezdai udvari Opera is besorozta műsorába. A hármas szerepet We­dekind asszony énekelte s az Offenbach~dal mai a leg­fényesebb sikert aratta. ** Németellenes tüntetés egy Colonne-hang­versenyen. Burmester Adilly, a budapesti hangver­senytermekből is jól ismert hegedűművész, a napok­ban a Chatcer-színházban rendezett Colonne-féle hang­versenyen működött közre. A művész Spohr Démet zeneszerzőnek 7-ik E-moll kompozícióját játszotta. A kompozíció második tétele után nagy taps hangzott fel, de a karzatokon elkezdtek fütyülni és kiabálni: — Le a poroszokkal ! Le Spohrral ! Hülye barom! A nézőtéren támadt őrületes zajt hiába igyekez­tek lecsillapítani és Burmester, aki néhány percig hiába várta a lárma lecsöndesült­ét, elhagyta a pó­diumot és nem volt többé rábírható, hogy a Spohr­­kompozíció befejező tételét is eljátszsza. Colonne meg­jelent a pódiumon és hosszabb beszédet intézett a kö­zönséghez. Szavaira ezt kiabálták a karzatról: — A művész kitűnő, de le Spohr-ral! Ez nem muzsika! Már nagyon elkopott! Burmester végre ismét a pódiumra lépett s per­cekig tartó tapssal fogadták, mely csak fokozódott miután Bach. .á­­rjét eljátszotta. A párisi újságok bő­ségesen foglalkoznak a hangversenybotránynyal s kíváncsian néznek Burmester második hangversenye elébe, mely március 2-ikán lesz. ** Vidéki színészet. Szabadkáról táviratozzák. A szabadkai szinikerületet a mai kerületi ülésén két évre Pesti Ihász Lajos kapta meg. A vidéki kiküldöt­tek és gróf Festetich tiszteletére ebéd volt, amelyen Mamuzsich polgármester a magyar kultúra felvirágzá­sára ió köszöntőt mondott. ** Hangverseny. A X. ker. polgári leányiskola fényesen sikerült hangversenyt rendezett. A műsor kimagasló pontja a művésziesen előadott Hamupipőke volt, melyet Teller Celesztina intézeti tanárnő tanított be. A műsor többi számai is szép sikert arattak, úgy­mint a Gyűrű Móra Istvántól és Erzsike álma című élőkép. A hangversenyt közkívánatra megismétlik. ** Betiltott színdarab. Berlinből táviratozzák, hogy az ottani cenzúra betiltotta Heyse Pál, az ismert német novellistának Mária Magdolna című színművét. A darab betiltására az adott okot, hogy a darab bib­liai tárgyú. Kaszinóban dr. Körösi László előadása lesz este 8—9-ig az egyptomi művészet monumentális emlé­keiről.­­ Előfizetési felhívás. A Székely Nemzeti Mú­zeum igazgató-választmánya a húsvéti ünnepek előtt kiadja a Székely Nemzeti Muzeum Értesítőjének III. részét. Az értesítőben a muzeum utolsó 10 évének történetén, az 1901. évre vonatkozó kimerítő jelenté­sen és ifj. Gödri Ferenc igazgatósági választmányi elnöknek a sepsi­szentgyörgyi református egyház régi történetét tárgyaló tanulmányán kívül meg fog jelenni Balázs Márton kezdi vásárhelyi tanárnak. A háromszék­­vármegyei húsvéti írott tojásokról és népszokásokról című néprajzi tanulmányát. A munka előfizetési ára 1 korona. Az előfizetéseket a Székely Nemzeti Mú­zeum igazgatósága címére Sepsi-Szent-Györgyre lehet küldeni. TUDOMÁNY, IRODALOM.­ ­ A kir. magyar Természettudományi Tár­sulat kémia-ásványtani szakosztálya február 25-én, kedden este 11 órakor az egyetem első kémiai inté­zetében (Múzeum-körút 4.) ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Szarvasy Imre: A váltakozó áram kémiai hatásáról. 2. Weiser István: Életvegytani vizs­gálatok a pentozánokról. 3. Weiser István és Zajt­­schek Artur: Adalékok a lpgzsír kémiai összetételé­hez. 4. Zimányi Károly: Ásványelőfordulások Réz­bányáról és vidékéről. 5. László Ede Dezső: Indítvány a magy. kir. kereskedelemügyi miniszterhez intézendő és a bortörvény végrehajtási rendelet átdolgozását javasló felirat tárgyában. Ülés után társasvacsora az országos kaszinó pincehelyiségében.­­ A Társadalomtudományi Társaság e hó 27-én (csütörtökön) délután 6 órakor a budapesti ke­reskedelmi és iparkamara dísztermében (Alkotmány- és Szemere­ utca sarkán) ülést tart, melyen dr. Horvát Lipót tart felolvasást ezen a címen: A szabad akarat kérdése és a modern bűnügyi iskolák. A társaság szíve­sen lát vendégeket. a Szabad Lyceum. Ebben a hónapban még kétszer tart előadást a Szabad Lyceum. Kedden, 25-én a Reáltanoda­ utcai főreálban este 6—6-ig dr. Alexis György a román irodalom történetéről és 6—7-ig Rosenberg Auguszta Michel Angeloról tart előadást. Csütörtökön, 27-én, az egyetem állattani intézetében (Múzeum-körút 4. sz.) dr. Sebestyén Károly tart elő­adást a római irodalom történetéről, a Kelenföldi Tömörkény István könyvéről. . Irta: Jászai Mari.* „Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába, Egész világ nem a mi birtokunk.“" Csak ezzel az égi akkorddal merem megérin­teni Tömörkényt. Nekem magamnak nincs szavam elég gyöngéd, nincs hangom elég harmonikus, amivel meg ne kar­colnám az Ő végtelenül finom művészetét. Egy virágzó almafa: ugy­e, hogy ez már csak gyönyörű ? De lehet-e annak a szépségét írni, vagy azt, hogy az miért olyan szép ? Ilyen nekem Tömörkény. Mint egy tetőtől-tal­­pig virágjában pompázó gyümölcsfa. Gyümölcsfát mondok, mert nevető virágai mögött nemes gyü­mölcs érik. Tudják-e, hogy én igen nagy szerénytelenség­nek, tolakodásnak tartom a magam részéről, hogy én Tömörkényiről nyilvánosan beszéljek. Ő akkora mű­vész, az igaziakból, az alkotók közül való, hogy ne­kem illetlen stréberkedés a nevemet az övé mellé bigygyeszteni. Annak csak egy áhitatos fohásznak szabad lenni, amit én ő hozzá az Olympus legmaga­sabb csúcsára küldök. Tudják, kérem, az isteneknek nem adunk le névjegyet. úgy látszik, önök sem odalenn és senki sem bírja még fölfogni Tömörkény nagyságát! S oly egész, amilyen eredeti. Oly tökéletes, amilyen finom. Minden darabja egy tökéletesen csiszolt brilliánt. Szent Isten, ha ő angol volna (a franciától olyan nem telik) már a világ ünnepelné. Oh, de jó tudni, hogy ő van. Hol. Hogy igazán léteznek olyan magasabb rendű lények, akiknek a lelkéhez az ember a gyarló lelkét odaköti és az röpül vele föl, föl a lényességbe, a tisztaságba, ami után mi is vágyakozunk, de el csak az ő sasszárnyaikon jut­hatunk. Amint könyvében olvasgatok, le-le eresztem azt két kezem közt az ölembe és felütöm a fejemet, mert eleven szellő csapja meg belőle az arcomat. Kézen fog és szellőjárta rétekre vezet. Végtelen nyugalommal tölti meg lelkemet, mint a csillagos ég nézése, aztán ilyenformákat gondol megpihenő lelkem, szegény emberek, hogy törtetünk a boldogság után, véren, becsületen és a boldogságon keresztül gázolva és nem tanulunk a bölcsektől, ha még oly közel vannak is hozzánk, ha közöttünk élnek is, ha eleven példájukkal, ha eleven szavakkal tanítanak is bennünket a boldogságra, mint íme: Tömörkény! (Mert ő úgy is él, ahogy beszél.) Miért nem járunk ő hozzá iskolába? Miért nem viszszük nehéz küzdelmeinkben (óh, undok marakodásnak is nevezhetném) megszokgatott, vérző szíveinket ez elé a szelíd bölcs elé, azt mondván: íme, uram, mivé tett az élet, lógj kézen és vezess el a te világodba, ahol a boldogság lakik, mert azok a lakói, akik kevéssel beérik. Mert nem-e az a legboldogabb ember, aki legkevesebbel beéri? Gyerünk Tömörkényhez, ő megtanít bennünket a gazdagságra is! Vagy nem gazdag-e az, aki még másnak is adhat ? Az ő ..főző­s embere, aki a Tisza ágyának a kövei közt a tarisznyájából elővett három burgonyából és egy fél hagymából főzi meg a reggeli­jét , nézzük csak el, hogy milyen gazdag, mert ime, meghagy a bögréje fenekén egy­ kicsit a „szagára” oda adalgott rongyos porontynak és elégedetten szem­léli, amint az azt kanalazza. Meghiszem azt, hogy elégedetten! Vagy nem érez-e az a jóltevő egy fen­séges kielégülést? Nem érzi-e, hogy abban a pilla­natban, mikor enni adott az éhezőnek, a Gondvise­lése lett neki ! És gazdag az ő népének a lelke is. Öntudatosan nyugodt. Öntudatlanul lovagias. Türelmes a hősiségig. Humorában szellemes és igazságos, sz­e­­rencsétlenségében méltóságos. Ha nem ilyen az ő népe valósággal, hanem csak ő látja ilyennek határtalan szeretetével, akkor Tömör­kény a mi népünk t Sophoclese, akinek egyetlen hibája — kritikusai szemében — szintén csak az, hogy * A Szegedi Napló vasárnapi számából.

Next