Budapesti Napló, 1902. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1902-05-03 / 120. szám
BUDAPESTI NAPLÓ 1902. május 3. , 130. szám. Budapesti szombat — Megadóztatják a gáz- és villamvilágitást. Arról értesülünk, hogy a pénzügyminisztériumban nemcsak gondolkoznak egy új adón, hanem már elkészítették a tervezetét is annak, hogy micsoda kulcs szerint fogják behajtani. Arról van szó, hogy megadóztatják a gáz- és a villamvilágítást. Minden lángot, ami nem mécses, nem faggyúgyertya és nem petróleumból táplálkozik. A minisztérium tudniillik abból a szempontból indul ki, hogy a gáz- és villamvilágítás már bizonyos fényűzést jelent s ha meg van adóztatva a petróleum, a szegény emberek olaja, hát illendő, hogy fizessen a világításáért az is, aki kényelmesebben, drágábban világít. Nekünk, mindenféle adókkal megterhelt fogyasztóknak inkább az az álláspontunk, hogy az se fizessen a világító olajáért, aki petróleumot éget. A nap elég szépen világit és semmit se kell fizetni érte. A pénzügyminisztérium azonban azt mondja, hogy neki pénz kell. Sok pénzüő táplálja köröskörül a többi minisztériumot, az ő vállait nyomja minden állami szükséglet s ilyenformán nem engedheti meg magának azt a lukszust, hogy a magáévá tegye a mi érvelésünket. Ezt akceptálni kell , s el lehetünk készülve arra, hogy a katonai terhek, s adja isten, hogy az iskolák javára is nemsokára új adók folynak be az állampénztárba. Uj adók, uj elmen. Protestálnunk kell azonban jó előre az ellen, hogy mi fizessük meg ezeket az adókat, az a publikum, amelynek a zsebéből például a budapesti gázgyár minden ellenőrzés nélkül, tisztán a maga tetszése szerint valóságos uzsorajövedelmeket lapátol be a pénztárába. És minden vidéki gázgyár, mert valamennyi különös privilégiumokat élvez s valamennyi egyedül áll és diktálja azokat az árakat, amelyek éppen jól esnek neki. Konkurrencia nincs. Két gyár, két csőhálózat sehol se akad. A villamos világítást szolgáltató telepek szintén megbírják azt, hogy a méregdrágán mért áram hasznából juttassanak az államnak is. Mind a két vállalkozás megbírja, éppen csak a publikum túlságosan igénybe vett zsebe nem. Az a gázszámlával meg a villamos világítás számlájával tökéletesen kimerül ma is. Új adót nem bír elviselni azért a bűnéért, hogy fél a petróleumlámpától, s nem a fölöslegéből, hanem nehéz áldozatok árán tökéletesebb világítást rendez be magának. — A református konvent. Az ev. reformátusconvent tegnap folytatta tanácskozásait Kiss Áron püspök és báró, Bánffy Dezső főgondnok elnöklete alatt. Ezúttal a közjogi bizottság, a tőkesegély osztó bizottság, a misszió-, az énekügyi és a fegyelmi bizottságok jelentéseit tárgyalta a konvent és ennek során magáévá tette az erdélyi kerület kérelmét, mely a szászvárosi főgimnázium újjáépítésére 376.000 K. államsegélyt kíván. A fegyelmi bíróság felmentő ítéletet hozott Benke István, a Mikó-gimnázium tanára ügyében, akit azzal vádoltak, hogy összeférhetetlen természetű és fülbaja miatt alkalmatlan a tanításra, ellenben kérlelhetlen volt Csatáry János borsod-mezőkeresztesi kántortanító ellen, akinek az a vétke, hogy római katholikus nőt vett feleségül és reverzálist adott, hogy gyermekeit katholikus vallásban nevelteti. Az alsóbiróságok Csatáryt nyugdíjigényének és tanítói oklevelének érvényben hagyásamellett hivatalvesztésre ítélték. A konvent fegyelmi bírósága ezt helybenhagyta. — Szeparáció. A Horánszky-család, mint az esti lapokban közölve volt, az Újságírók Egyesületénél lépéseket tett az Egyetértés egy közleménye ellen, amelyben a család a Horánszky Nándor iránt tartozó kegyelet megsértését látta. Mint értesülünk, az Egyetértés holnapi számában a családnak teljes elégtételt adó nyilatkozat fog megjelenni. — A kertészeti kiállítás megnyitása. Holnap, Szombaton délelőtt 11 órakor nyitja meg József főherceg, az Országos Magyar Kertész Egyesület védnöke a nemzetközi kertészeti kiállítást. A megnyitás ünnepén ott lesz a sziámi trónörökös is. Azonkívül Darányi földmívelésügyi miniszter és közéletünk számos notabilitása. Ez a kiállítás már arányainál fogva is meghaladja nemcsak a Magyarországon eddig látott kertészeti kiállításokat, de az Ausztriában rendezetteket is. A kiállítás részletes programmja a következő: Május 3-án, szombaton reggel 9—Val1 óráig a jury és a kiállítási bizottság gyülekezése a kiállítás területén, a jury megalakul s működéséhez fog, délelőtt 11 órakor a kiállítás ünnepélyes megnyitása, délután ha2 órakor közeled az István Főherceg-szállodában, 5 órakor az egyetemi füvészkert megtekintése. Odautazás villamos vasúton. Május 4-ikén, vasárnap reggel 9 órakor a jury folytatja és befejezi működését, délután 1 órakor a székesfőváros ebédje a Royal-szállóban. Délután 4 órakor összejövetel a fasor villamos-végállomásánál, honnan indulás a Margitszigetre és annak megtekintésére. Május 5-ikén, hétfőn reggel 9 órakor összejövetel a kiállítás területén, onnét 10 órakor együttes indulás a városligeti körönd, a fővárosi sétányok megtekintésére, délután 4 órakor találkozás a Nemzeti Színháznál, Kerepesi-ut és Muzeum-körut sarkán, vagy a Kálvin-téren, onnét indulás a budai m. kir. kertészeti tanintézet megtekintésére. A kiállítás tiz napig lesz nyitva s ez idő alatt a közönség rendelkezésére áll. — Küldöttség József Ágost főhercegnél. Az általános egyetemi segélyegylet ötesztendős fönnállásának alkalmából védőjének, József Ágost főhercegnek egy remekmivű, bőrbe kötött, zománcozott emlékalbumot nyújtott át ma délelőtt. A segélyegylet küldöttségében voltak: Zsembery István elnök, dr. Kindy Zoltán és gróf Khuen-Héderváry Sándor alelnökök és herceg Esterházy Rudolf háznagy. József Ágost főherceg, aki ezúttal először viselte honvédhuszárőrnagyi egyenruháját, szívesen fogadta az ifjakat, akiknek nevében Zsembery István nyújtotta át az emlékalbumot beszéd kíséretében. A főherceg melegen köszönte meg az albumot és isten áldását kívánta az egylet működésére. Majd beszédbe elegyedett a küldöttség tagjaival és érdeklődött az egyesület belügyei, az imént megnyílt diákotthon iránt és reményének adott kifejezést, hogy az új kórház mielőbb létesülni fog. Végezetül meleg kézszoritással búcsúzott el a küldöttség tagjaitól. — Halász Ignác emlékezete. Tegnap óta díszes sírkő emelkedik a magyar nyelvtudománynak oly korán elhunyt kiváló munkása, dr. Halász Ignác kolozsvári egyetemi tanár hantján. Az egyszerű, de nemes formájú obeliszket tegnap szentelték be a kőbányai új zsidótemetőben, ahol a kegyeletes ünnep alkalmából az elhunyt nagy tudós barátai, tisztelői, rokonai, tanártársai és tanítványai nagy számban gyűltek össze, tiszteletteljes részvéttel környezve özvegyét és árván maradt leánykáját. Ott voltak: Simonyi Zsigmond, Melich János, Csengeri János, a kolozsvári egyetemi tanári kar képviseletében, Szilasi Móric, Zolnai Gyula, Balassa József, Tolnai Vilmos, Frecskay János, Gombócz Zoltán, Erdélyi Lajos, Pápay József, Vikár Béla stb. Dr. Fényes Mór rabbi megkapóan szép beszédben dicsőítette az elhunyt emlékét, kiemelve azt a maradandó értékű munkásságot, amelyet Halász Ignác mint tanár, mint tudós és mint a gyermekek felejthetetlen mesemondója kifejtett. Végül poétikus lendülettel szólt arról, hogy Halász Ignác lelkében mily nemes harmóniában ölelkezett a hitéhez való hűsége és mély tüzü hazafisága. Aztán a kolozsvári egyetem küldötte, Csengeri János lépett a sir elé és elhozta tanártársainak fájó üdvözletét a lent nyugvónak. Magas szárnyalású beszédét igy végezte: A te számodra már idő és távolság nem létezik, a te szived itt is érezi azt a szeretetet, amelyet mindnyájunk szivében gyújtottál, azt a bánatot, amelybe mindnyájunkat döntöttél akkor, mikor munkás, nemes életed oszlopa váratlan villámcsapástól sújtva derékon tört ketté. S mégis, bár korán szólított el a végzet, a te életed nem volt rövid, mert a te életed „jó mulatság, férfimunka ” volt. A hazai tudomány történetében eltörülhetetlen beírtad nemes életed tiszta emlékét. Rólad is elmondhatjuk: Nem hal meg az, aki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. Hanem lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul. Ez az éltető eszme a te, nemes ideálokért önzetlenül küzdő lelked, becsületes törekvésed, kötelességtudásod nagy tanulsága. Ez fog bennünk mindig új erővel felébredni, valahányszor e sírkőhöz elzarándokolunk. Fogadd tehát még sokszor baráti üdvözletünket és szellemed maradjon velünk örökké. Isten veled ! A nemes hévvel előadott beszédek mély hatással voltak a megjelentekre s mindenki még egyszer átérezte egész teljességében azt a pótolhatatlan veszteséget, amely Halász Ignác elhunytával tudományos életünket sújtotta.* A szürke márvány-obeliszken ez a felírás olvasható: — A drága hús. Uj kavarodás van Buda-pest városában a fogyasztó publikum és ezúttal a hentesek között. Alig múlt el a zsömle-affér, megérkeztünk a húshoz — s a múlt eseményei arra vallanak, hogy ezúttal se mi leszünk a nagyon is egyoldalú küzdelemben a vesztesek.," Mi, akik vásárolunk és sok egyéb ügyes-bajos dolgaink közepette nem vagyunk berendezkedve arra, hogy sokáig tudjunk törődni azzal, hogy drágább lett a hús. Egy darabig zúgolódunk ellene, addig tudniillik, mig még itj a dolog és az asszony panaszkodik az ebéd fölött, aztán belenyugszunk szépen a változhatatlanba s eszszük a drága hús helyett a még drágábbat. Enni tudniillik kell. Az nem lukszus, hanem szükséglet s egy bizonyos életrendet csak igen kevés ember változtat meg azért, hogy a magas kis eszközeivel frontot csináljon például a hentesek nagytekintetű testületének. A tény az, hogy a sertéshús árát egyáltalában fölemel- ték kilogrammonként nyolc krajcárral és né-mely, különösen keresett jó falat árát pedig 25—30 krajcárral. Ez a jó falat például a rövid karaj. Hogy miért kell nekünk ezután hat-, minc krajcárral drágábban vásárolni a húst, az olyan kérdés, aminek a tárgyalásához nekünk már semmi közünk. Mi fizetünk. A vita a főváros és a hentesek között folyik. A főváros azt mondja, hogy minden árfölemelés indokolatlan zsarolás a hentesek részéről és azzal fenyegetőzik, hogy majd megvédi ő a fogyasztó közönség érdekeit. Azt is olvassuk egy esti lapban, hogy nagy csomó sertés érkezik Szerbiából s ez már azt jelenti, hogy a főváros állást foglal a hentesek ellen. No, és mi lesz azzal a nagy csomó disznóval? — A hentesek pedig azt mondják, hogy az öt millió koronával megépített sertésközvágóhíd tönkreteszi őket, hogyha a régi árakon árulják a húst. Eddig egy sertés ölése, tisztítása, elkészítése belekerült nem is egészen egy koronába, ma meg majdnem hat koronával van megterhelve a sertés, mire kijut a vágóhídról. Ezt valakin meg kell hogy vegyék és természetesen mi jámborok vagyunk az a valaki. így áll e pillanatban a dolog, s hogy mi lesz a vége, azt nem is kell találgatni. Fizetünk békeséggel s ha valami új, kedvező alkalom kínálkozik arra, hogy újra felemeljék akár a zsemlye, akár a hús, akár a víz árát, hát mi csak fizetünk. S az a hangulatkeltés, hogy majd megmutatja a főváros, hogy mi mindent tesz a javunkra, tiszta szemfényvesztés. A mirólunk való nagy gondoskodást azzal kell megmutatni, hogy ne menjen bele szükség nélkül új és új vállalkozásokba a főváros — a mi bőrünkre. Kellett vásárcsarnok ? Szükség volt-e erre az új ötmilliós vállalatra? — Tüzilárma egy dohánygyárban. Filadelfiában nagy szerencsétlenséget okozott egy kis félreértés, amelynek hét halottja és több mint húsz sebesültje van. Az egyik dohánygyárban egy siketnéma munkás megsértette a kezét és hogy segítséget kapjon, kezét rázogatva egy csoport munkásnő felé szaladt. A munkásnők azt hitték, hogy tűz ütött ki és ezt akarja tudtukra adni a siketnéma munkás. Nagy tolongás támadt, mindenki menekülni akart és sokan az ablakon ugrottak ki. Hét munkásnő meghalt, húsz pedig megsebesült, közöttük három halálosan. — Iskolatársak találkozója. Oesterreicher Béla, az Orsz. Raktárházak Részvénytársaság nagybecskereki raktárainak hivatalnoka Nagybecskereken, lakáscímük közlésére szólítja fel azokat az ifjakat, akik a nagy- becskereki felső kereskedelmi iskolában 1901. junius hóban vele együtt érettségit tettek. Dr. Halász Ignác egyetemi ny. r. tanár a magyar tudományos akadémiának tagja 1855-1891. ; továbbá a következő szép sorok Szécsy Károly kolozsvári egyetemi tanár tollából: Elméje tudással, szíve szeretettel Teli volt örökkön, mégis sohse telt el. Siratja megtörve bús özvegye, lánya S minden tanítványa áldón gondol rája. — Az új főispán. Kolozsvárról táviratozzák. Szolnok-Dobokavármegye főispánját, Deésy Zoltánt ma iktatták be nagy ünnepséggel hivatalába. Az ünnepélyen öt törvényhatóság volt képviselve. A főispánt 80 kocsiból álló menet hozta a megyeházára. Az ünnepélyen jelen volt a vármegye összes előkelősége.. A beiktatás után 400 teritékü banker következett. — A józsefvárosi apátpébános ünneplése. Kanovics Béla Mór józsefvárosi apátplébános e hó 5-ikén hétfőn ünnepli 70-ik születése napját. A VIII. kerületi józsefvárosi kör ebből az alkalomból testületileg fog tisztelegni nála és dr. Berzeviczy Albert, a kerület országgylési képviselője tartja az üdvözlő beszédet. — Leleplezett zug-versenyiroda. A VII. kerületi kapitányság elitélte Pajlos Sándor 46 éves ügynököt, aki a Király utca 25. szám alatti lakásán engedély nélkül versenyfogadási irodát tartott fenn. Az ítélet tiznapi elzárásra és 200 korona pénzbírságra szól. Azonkívül elkoboztak tőle 204 korona 50 fillért. — A felvidéki ínség enyhítésére. Sátoralja- Ujhelyről jelentik : Gróf Hadik Béla főispán közbenjárására a kereskedelemügyi minisztérium 50.000 korona állami segélyt utalványozott ki, hogy a felvidéki, ínségeseket közmunkával foglalkoztassák. — Halálozás. Dr. Murányi Ármin ügyvéd, a Képes Családi Lapok szerkesztője, hatvanegy éves korában meghalt. Ma délután ötödél órakor temették az új zsidótemető halottas házából. Felekyné Munkácsy Flórának, a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjának gyásza van; kis unokája, Pál fiának négyéves Laci fia meghalt Marosvásárhelyt. A művésznő gyászában őszinte részvéttel vesznek részt művésztársai és tisztelői. Molnár Kálmán székesfővárosi VII. kerületbeli anyakönyvvezető meghalt Budapesten, 52 éves korában. . A hentes-segédek sztrájkja. Tegnap, május elsején a hentes-segédek sztrájkba léptek és ma már egyetlen műhelyben sem dolgoznak. Mintegy hatszáz segéd hagyta abba a munkát és a népligeti Sverteczky Gáspár-féle vendéglőben ütötték fel a sztrájktanyát. A tanya nagyon élénk és bíznak abban, hogy a sztrájk eredményes lesz. Eddig a következő mesterek adták már meg a segédek követelését, a napi 12 órai munkaidőt és a fizetésemelést: Gohlvég Ferenc, Goldreich Fülöp, Rofter Gyula, Sapka József, Goldscheider Károly, Szabó György, Gail Ede és fia, Lederer Vilmos, Lehbenwürzel , Sámuel, Fond Lipót és Bodnár János. 'Чч — Jótékony adomány. Budai Zádorné (Buda-pest) 4 koronát küldött hozzánk az ingyen tej javára. — A szives adományt rendeltetési helyére juttatjá