Budapesti Napló, 1902. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-03 / 120. szám

BUDAPESTI NAPLÓ 1902. május 3. , 130. szám. Budapesti szombat — Megadóztatják a gáz- és villamvilá­­gitást. Arról értesülünk, hogy a pénzügyminisz­tériumban nemcsak gondolkoznak egy új adón, hanem már elkészítették a tervezetét is annak, hogy micsoda kulcs szerint fogják behajtani. Arról van szó, hogy megadóztatják a gáz- és a villamvilágítást. Minden lángot, ami nem mécses, nem faggyúgyertya és nem petróleumból táplál­kozik. A minisztérium tudniillik abból a szem­pontból indul ki, hogy a gáz- és villamvilágítás már bizonyos fényűzést jelent s ha meg van adóztatva a petróleum, a szegény emberek olaja, hát illendő, hogy fizessen a világításáért az is, aki kényelmesebben, drágábban világít. Nekünk, mindenféle adókkal megterhelt fogyasztóknak inkább az az álláspontunk, hogy az se fizes­sen a világító olajáért, aki petróleumot éget. A nap elég szépen világit és semmit se kell fizetni érte. A pénzügyminisztérium azon­ban azt mondja, hogy neki pénz kell. Sok pénz­ü­ő táplálja köröskörül a többi minisztériumot, az ő vállait nyomja minden állami szükséglet s ilyenformán nem engedheti meg magának azt a lukszust, hogy a magáévá tegye a mi érvelésün­ket. Ezt akceptálni kell , s el lehetünk készülve arra, hogy a katonai terhek, s adja isten, hogy az iskolák javára is nemsokára új adók folynak be az állampénztárba. Uj adók, uj elmen. Protes­tálnunk kell azonban jó előre az ellen, hogy mi fizessük meg ezeket az adókat, az a pub­likum, amelynek a zsebéből például a buda­pesti gázgyár minden ellenőrzés nélkül, tisz­tán a maga tetszése szerint valóságos uzsora­jövedelmeket lapátol be a pénztárába. És minden vidéki gázgyár, mert valamennyi különös privilé­giumokat élvez s valamennyi egyedül áll és dik­tálja azokat az árakat, amelyek éppen jól esnek neki. Konkurrencia nincs. Két gyár, két csőháló­zat sehol se akad. A villamos világítást szolgál­tató telepek szintén megbírják azt, hogy a méreg­drágán mért áram hasznából juttassanak az államnak is. Mind a két vállalkozás megbírja, éppen csak a publikum túlságosan igénybe vett zsebe nem. Az a gáz­számlával meg a villamos világítás számlájával tökéletesen kimerül ma is. Új adót nem bír elviselni azért a bűnéért, hogy fél­ a petróleumlámpától, s nem a fölöslegéből, hanem nehéz áldozatok árán tökéletesebb világí­tást rendez be magának. — A református konvent. Az ev. református­­convent tegnap folytatta tanácskozásait Kiss Áron püspök és báró, Bán­ff­y Dezső főgondnok elnöklete alatt. Ezúttal a közjogi bizottság, a tőkesegély osztó bizottság, a misszió-, az énekügyi és a fegyelmi bi­zottságok jelentéseit tárgyalta a konvent és ennek során magáévá tette az erdélyi kerület kérelmét, mely a szászvárosi főgimnázium újjáépítésére 376.000 K. állam­segélyt kíván. A fegyelmi bíróság felmentő ítéletet ho­zott Benke István, a Mikó-gimnázium tanára ügyében, akit azzal vádoltak, hogy összeférhetetlen természetű és fülbaja miatt alkalmatlan a tanításra, ellenben kérlel­­hetlen volt Csatáry János borsod-mezőkeresztesi kántor­­tanító ellen, akinek az a vétke, hogy római katholikus nőt vett feleségül és reverzálist adott, hogy gyerme­keit katholikus vallásban nevelteti. Az alsóbiróságok Csatáryt nyugdíjigényének és tanítói oklevelének ér­vényben hagyása­­mellett hivatalvesztésre ítélték. A konvent fegyelmi bírósága ezt helybenhagyta. — Szeparáció. A Horánszky-család, mint az esti lapokban közölve volt, az Újságírók Egyesületénél lépéseket tett az Egyetértés egy közleménye ellen, amelyben a család a Horánszky Nándor iránt tartozó kegyelet megsértését látta. Mint értesülünk, az Egyet­értés holnapi számában a családnak teljes elégtételt adó nyilatkozat fog megjelenni. — A kertészeti kiállítás megnyitása. Holnap, Szombaton délelőtt 11 órakor nyitja meg József fő­herceg, az Országos Magyar Kertész­ Egyesület véd­nöke a nemzetközi kertészeti kiállítást. A megnyitás ünnepén ott lesz a sziámi trónörökös is. Azonkívül Darányi földmívelésügyi miniszter és közéletünk szá­mos notabilitása. Ez a kiállítás már arányainál fogva is meghaladja nemcsak a Magyarországon eddig látott kertészeti kiállításokat, de az Ausztriában rendezette­ket is. A kiállítás részletes programmja a következő: Május 3-án, szombaton reggel 9—Val1 óráig a jury és a kiállítási bizottság gyülekezése a kiállítás területén, a jury megalakul s működéséhez fog, dél­előtt 11 órakor a kiállítás ünnepélyes megnyitása, délután ha2 órakor közeled az István Főherceg-szál­lodában, 5 órakor az egyetemi füvészkert megtekin­tése. Odautazás villamos vasúton. Május 4-ikén, vasárnap reggel 9 órakor a jury folytatja és befejezi működését, délután 1 órakor a székesfőváros ebédje a Royal-szállóban. Délután 4 órakor összejövetel a fasor villamos-végállomásánál, honnan indulás a Margitszigetre és annak megtekin­tésére. Május 5-ikén, hétfőn reggel 9 órakor összejövetel a kiállítás területén, onnét 10 órakor együttes indulás a városligeti körönd, a fővárosi sétányok megtekin­tésére, délután 4 órakor találkozás a Nemzeti Szín­háznál, Kerepesi-ut és Muzeum-körut sarkán, vagy a Kálvin-téren, onnét indulás a budai m. kir. kertészeti tanintézet megtekintésére. A kiállítás tiz napig lesz nyitva s ez idő alatt a közönség rendelkezésére­ áll. — Küldöttség József Ágost főhercegnél. Az általános egyetemi segélyegylet ötesztendős fönnállá­sának alkalmából védőjének, József Ágost főhercegnek egy remekmivű, bőrbe kötött, zománcozott emlék­albumot nyújtott át ma délelőtt. A segélyegylet kül­döttségében voltak: Zsembery István elnök, dr. Kindy Zoltán és gróf Khuen-Héderváry Sándor alelnökök és herceg Esterházy Rudolf háznagy. József Ágost főher­ceg, aki ezúttal először viselte honvédhuszárőrnagyi egyenruháját, szívesen fogadta az ifjakat, akiknek ne­vében Zsembery István nyújtotta át az emlékalbumot beszéd kíséretében. A főherceg melegen köszönte meg az albumot és isten áldását kívánta az egylet műkö­désére. Majd beszédbe elegyedett a küldöttség tagjai­val és érdeklődött az egyesület belügyei, az imént megnyílt diák­otthon iránt és reményének adott kife­jezést, hogy az új kórház mielőbb létesülni fog. Vé­gezetül meleg kézszoritással búcsúzott el a küldöttség tagjaitól. — Halász Ignác emlékezete. Tegnap óta díszes sírkő emelkedik a magyar nyelvtudománynak oly ko­rán elhunyt kiváló munkása, dr. Halász Ignác kolozs­vári egyetemi tanár hantján. Az egyszerű, de nemes formájú obeliszket tegnap szentelték be a kőbányai új zsidótemetőben, ahol a kegyeletes ünnep alkalmá­ból az elhunyt nagy tudós barátai, tisztelői, rokonai, tanártársai és tanítványai nagy számban gyűltek össze, tiszteletteljes részvéttel környezve özvegyét és árván maradt leánykáját. Ott voltak: Simonyi Zsigmond, Melich János, Csengeri János, a kolozsvári egyetemi tanári kar képviseletében, Szilasi Móric, Zolnai Gyula, Balassa József, Tolnai Vilmos, Frecskay János, Gom­­bócz Zoltán, Erdélyi Lajos, Pápay József, Vikár Béla stb. Dr. Fényes Mór rabbi megkapóan szép beszédben dicsőítette az elhunyt emlékét, kiemelve azt a mara­dandó értékű munkásságot, am­elyet Halász Ignác mint tanár, mint tudós és mint a gyermekek felejthe­tetlen mesemondója kifejtett. Végül poétikus lendü­lettel szólt arról, hogy Halász Ignác lelkében mily nemes harmóniában ölelkezett a hitéhez való hűsége és mély tüzü hazafisága. Aztán a kolozsvári egyetem küldötte, Csengeri János lépett a sir elé és elhozta tanártársainak fájó üdvözletét a lent nyugvónak. Ma­gas szárnyalású beszédét igy végezte: A te számodra már idő és távolság nem létezik, a te szived itt is érezi azt a szeretetet, amelyet mind­nyájunk szivében gyújtottál, azt a bánatot, amelybe mindnyájunkat döntöttél akkor, mikor munkás, nemes életed oszlopa váratlan villámcsapástól sújtva derékon tört ketté. S mégis, bár korán szólított el a végzet, a te életed nem volt rövid, mert a te életed „jó mu­latság, férfimunka ” volt. A hazai tudomány történe­tében eltörülhetetlen beírtad nemes életed tiszta em­lékét. Rólad is elmondhatjuk: Nem hal meg az, aki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. Hanem lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul. Ez az éltető eszme a te, nemes ideálokért önzet­lenül küzdő lelked, becsületes törekvésed, kötelesség­tudásod nagy tanulsága. Ez fog bennünk mindig új erővel felébredni, valahányszor e sírkőhöz elzarán­dokolunk. Fogadd tehát még sokszor baráti üdvöz­letünket és szellemed maradjon velünk örökké. Isten veled ! A nemes hévvel előadott beszédek mély hatás­sal voltak a megjelentekre s mindenki még egyszer átérezte egész teljességében azt a pótolhatatlan vesz­teséget, amely Halász Ignác elhunytával tudományos­ életünket sújtotta.* A szürke márvány-obeliszken ez a felírás­ olvasható: — A drága hús. Uj kavarodás van Buda-­­pest városában a fogyasztó publikum és ezúttal a hentesek között. Alig múlt el a zsömle-affér, megérkeztünk a húshoz — s a múlt eseményei arra vallanak, hogy ezúttal se mi leszünk a nagyon is egyoldalú küzdelemben a vesztesek.," Mi, akik vásárolunk és sok egyéb ügyes-bajos dolgaink közepette nem vagyunk berendezkedve arra, hogy sokáig tudjunk törődni azzal, hogy drágább lett a hús. Egy darabig zúgolódunk ellene, addig tudniillik, mig még itj a dolog és az asszony panaszkodik az ebéd fölött, aztán belenyugszunk szépen a változhatatlanba s eszszük a drága hús helyett a még drágábbat. Enni tudniillik kell. Az nem lukszus, hanem­ szükséglet s egy bizonyos életrendet csak igen kevés ember változtat meg azért, hogy a magas kis eszközeivel frontot csináljon például a hen­­­tesek nagytekintetű testületének. A tény az, hogy a sertéshús árát egyáltalában fölemel-­ ték kilogrammonként nyolc krajcárral és né-­­mely, különösen keresett jó falat árát pedig 25—30 krajcárral. Ez a jó falat például a rövid karaj. Hogy miért kell nekünk ezután hat-, minc krajcárral drágábban vásárolni a húst, az olyan kérdés, aminek a tárgyalásához nekünk már semmi közünk. Mi fizetünk. A vita a főváros és a hentesek között folyik. A főváros azt mondja, hogy minden árfölemelés indokolatlan zsarolás a hentesek részéről és azzal fenyegetőzik, hogy majd megvédi ő a fogyasztó közönség érdekeit. Azt is olvassuk egy esti lapban, hogy nagy csomó sertés érkezik Szerbiából s ez már azt jelenti, hogy a főváros állást foglal a hentesek ellen. No, és mi lesz azzal a nagy csomó disznó­val? — A hentesek pedig azt mondják, hogy az öt millió koronával megépített sertésközvágó­­híd tönkreteszi őket, hogyha a régi árakon árulják a húst. Eddig egy sertés ölése, tisz­títása, elkészítése belekerült nem is egészen egy koronába, ma meg majdnem hat koro­nával van megterhelve a sertés, mire kijut a vágóhídról. Ezt valakin meg kell hogy vegyék és természetesen mi jámborok vagyunk az a valaki. így áll e pillanatban a dolog, s hogy mi lesz a vége, azt nem is kell találgatni. Fizetünk békeséggel s ha valami új, kedvező alkalom kí­nálkozik arra, hogy újra felemeljék akár a zsemlye, akár a hús, akár a víz árát, hát mi csak fizetünk. S az a hangulatkeltés, hogy majd megmutatja a­ főváros, hogy mi mindent tesz a javunkra, tiszta szemfényvesztés. A mirólunk való nagy gondos­kodást azzal kell megmutatni, hogy ne menjen bele szükség nélkül új és új vállalkozásokba a főváros — a mi bőrünkre. Kellett vásárcsarnok ? Szükség volt-e erre az új ötmilliós vállalatra? — Tüzilárma egy dohánygyárban. Filadelfiában nagy szerencsétlenséget okozott egy kis félreértés, amelynek hét halottja és több mint húsz sebesültje van. Az egyik dohánygyárban egy siketnéma mun­kás megsértette a kezét és hogy segítséget kapjon, kezét rázogatva egy csoport munkásnő felé szaladt. A munkásnők azt hitték, hogy tűz ütött ki és ezt akarja tudtukra adni a siketnéma munkás. Nagy to­longás támadt, mindenki menekülni akart és sokan az ablakon ugrottak ki. Hét munkásnő meghalt, húsz pedig megsebesült, közöttük három halálosan. — Iskola­társak találkozója. Oesterreicher Béla, az Orsz. Raktárházak Részvénytársaság nagybecskereki raktárainak hivatalnoka Nagybecskereken, lakáscímük közlésére szólítja fel azokat az ifjakat, akik a nagy-­ becskereki felső kereskedelmi iskolában 1901. junius hóban vele együtt érettségit tettek. Dr. Halász Ignác egyetemi ny. r. tanár a magyar tudományos akadémiának tagja 1855-1891. ; továbbá a következő szép sorok Szécsy Károly ko­lozsvári egyetemi tanár tollából: Elméje tudással, szíve szeretettel Teli volt örökkön, mégis sohse telt el. Siratja megtörve bús özvegye, lánya S minden tanítványa áldón gondol rája. —­ Az új főispán. Kolozsvárról táviratozzák. Szolnok-Dobokavármegye főispánját, Deésy Zoltánt ma iktatták be nagy ünnepséggel hivatalába. Az ünne­pélyen öt törvényhatóság volt képviselve. A főispánt 80 kocsiból álló menet hozta a megyeházára. Az ünne­pélyen j­elen volt a vármegye összes előkelősége.. A beiktatás után 400 teritékü banker következett. — A józsefvárosi apátpébános ünneplése. Kanovics Béla Mór józsefvárosi apátplébános e hó 5-ikén hétfőn ünnepli 70-ik születése napját. A VIII. kerületi józsefvárosi kör ebből az alkalomból testüle­tileg fog tisztelegni nála és dr. Berzeviczy Albert,­ a kerület országgylési képviselője tartja az üdvözlő beszédet. — Leleplezett zug-versenyiroda. A VII. kerü­leti kapitányság elitélte Pajlos Sándor 46 éves ügy­nököt, aki a Király­ utca 25. szám alatti lakásán en­gedély nélkül versenyfogadási irodát tartott fenn. Az ítélet tiznapi elzárásra és 200 korona pénzbírságra szól. Azonkívül elkoboztak tőle 204 korona 50 fillért. — A felvidéki ínség enyhítésére. Sátoralja- Ujhelyről jelentik : Gróf Hadik Béla főispán közben­járására a kereskedelemügyi minisztérium 50.000 ko­rona állami segélyt utalványozott ki, hogy a felvidéki, ínségeseket közmunkával foglalkoztassák. — Halálozás. Dr. Murányi Ármin ügyvéd, a­ Képes Családi Lapok szerkesztője, hatvanegy éves ko­rában meghalt. Ma délután ötöd­él órakor temették az­ új zsidótemető halottas házából. Felekyné Munkácsy Flórának, a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjának gyásza van; kis unokája, Pál fiának négyéves Laci fia meghalt Marosvásárhelyt. A művésznő gyászában őszinte részvéttel vesznek részt művésztársai és tisztelői. Molnár Kálmán székesfővárosi VII. kerületbeli­ anyakönyvvezető meghalt Budapesten, 52 éves korában.­ . A hentes-segédek sztrájkja. Tegnap, május elsején a hentes-segédek sztrájkba léptek és ma már egyetlen műhelyben sem dolgoznak. Mintegy hatszáz segéd hagyta abba a munkát és a népligeti Sverteczky Gáspár-féle vendéglőben ütötték fel a sztrájktanyát. A tanya nagyon élénk és bíznak abban, hogy a sztrájk eredményes lesz. Eddig a következő mesterek adták már meg a segédek követelését, a napi 12 órai munkaidőt és a fizetésemelést: Gohlvég Ferenc, Gold­­reich Fülöp, Rofter Gyula, Sapka József, Goldscheider Károly, Szabó György, Gail Ede és fia, Lederer Vil­mos, Lehbenwürzel , Sámuel, Fond Lipót és Bodnár János. 'Чч — Jótékony adomány. Budai Zádorné (Buda-­­pest) 4 koronát küldött hozzánk az ingyen tej javára. — A szives adományt rendeltetési­ helyére juttatjá

Next