Budapesti Napló, 1902. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1902-05-03 / 120. szám
8 ' ~ Budapest szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1902. május 1301 safen A görög miniszterelnök a macedónkérdésről. Zaimisz görög miniszterelnök e napokban egy bécsi újságíróval hosszasan beszélgetett a macedón kérdésről. Görögország ebben az ügyben erősen érdekelt fél, mert Macedonia vidékein temérdek görög lakik, akik éppen nem hajlandók bolgár fennhatóság alá kerülni. Görögország tehát legalább is akkora figyelemmel kíséri a macedóniai eseményeket, mint Ausztria és Magyarország. Ebben a pontban is határozottan a Balkán status quojának fenntartása mellett nyilakozott Zaimisz. Szerinte Macedóniában most már örvendetes módon felülkerekedtek a békét óhajtó elemek. Ennek, oka Ausztria és Magyarország és Oroszország áldásos ententeja, amelynek céljait a maga szerény eszközeivel örömest mozdítja elő Görögország. Sőt előmozdítja a szultán pacifikáló törekvéseit fegyverkiviteli tilalommal és egyéb közigazgatási rendszabályokkal. Albániában is békésebb hajlandóságot lát ma Zaimisz, bár véleménye szerint Albánia ma sem szűnt meg a keleti politika egyenletének ismeretlen mennyisége lenni. Ugyanez a laptudósító beszélt György királylyal is, aki mindenekelőtt föltétlen hódolatát és barátságát fejezte ki Ferenc József király iránt, azután áttérve a politikára, burkoltan odanyilatkozott, hogy a görög nép türelemmel várja Kréta szigetének az anyaországgal való egyesítését, mert ez csal idő kérdése. Mikor erre a hírlapíró megjegyezte, hogy ezt az aktust más Balkán-államok esetleg precedensnek tekintenék arra nézve, hogy hódítási vágyaiknak eleget tegyenek, a király azt felelte, hogy a krétai nép is még akkor segítette szabadságharcaikban a görögöket, amikor egyik-másik Balkán-állam még nem is létezett. Új szerb államkölcsön — játékbarlangalapon. A Balkán-államok sorra tudatják a világgal azt az örvendetes családi hírt, hogy sikerült nekik ennyi meg annyi millió államkölcsönt szerezniük. Múltkor Bulgária jutott pénzhez a dohánymonopóliuma lekötése árán. Ma Belgrádból jelentik, hogy Milovanovics szerb pénzügyminiszternek Oroszország támogatásával sikerült Párisban 60 millió frank kölcsönt kieszközölnie Szerbia részére. A feltételek azonban fölöttébb súlyosak. A kibocsátási ár ugyanis 77 százalék, s a provízió és egyéb költség 2 százalék, úgy hogy a szerb állam a 60 millióból tulajdonképpen csak 45 millió készpénzt kap, abból is most mindössze 10 milliót, a többit pedig csak 5 hónap múlva. Oroszország közbenjárásának is meg kell fizetni az árát, amennyiben az orosz kormány kikötötte, hogy Szerbia ebből a pénzből tartozik fizetni azt a 6 millió frankot, melyet Oroszország 1876-ban adott kölcsön a szerb államnak. A 60 milliós kölcsön biztosítására lekötötte a szerb kormány a topcsideri játékbank által évenként fizetendő egymillió frank bérösszeget. Ezzel tehát immár az is bizonyossá lett, hogy a szerb kormány minden hivatalos cáfolat ellenére mégis engedélyezte a sokat emlegetett topcsideri játékbankot. Az atlanti hajóstruat. Az angolkereskedőket és gyárosokat egy idő óta izgalomban tartja az atlanti hajóstrast új alakulása, amelyről általában azt hiszik, hogy Amerika kezére játszsza az atlanti forgalmat. A kérdés különben bizonyos mértékben érintheti háború esetén az egyes hajók nemzetiségének és semlegességének kérdését is. Mindez okokból meginterpellálták az angol alsóházban Balfour Gerald, kereskedelmi minisztert, aki azt válaszolta, hogy a kormányt informálták ugyan a szövetség természeté- ről, de az információ bizalmas volt. A miniszter semmit sem közölhet a megállapodás egyes rendelkezéseiről, de annyit mondhat, hogy a hajók nemzetisége tekintetében nem involvál szükségképpen változást. A kormány nagyon fog ügyelni arra, hogy törvénységsértés ne történjék. A kormánynak ebben az ügyben tett lépései tekintetében a miniszter nem közölhet egyebet, mint amit már közölt, nélküle egyáltalában nem is lehet békét kötni. A boer vezéreknek az az ígérete, hogy kommandóikat meg fogják kérdezni, csupán formaszerűség. Ezekben az egymástól nagyon is eltérő hírekben nem lehet bízni. Konkrét tényekről pedig nem számol be az angol távíró. Csak egy pár statisztikai adattal szolgál, melyek a háború múltját és jövőjét illusztrálják, így a ma kiadott kék könyv szerint a háború az angoloknak eddig kétszázhuszonhárom millió fontjukba (körülbelül ötezer millió koronába) került. Továbbá az angol hadügyminisztérium közlése szerint intézkedéseket tettek, hogy mostantól május végéig 10.000 ember, köztük yeomanry-csapatok, szálljanak hajóra 2000 lóval. A szállítást tizennégy hajó fogja végezni. Washington, május 2. A képviselőházban Burke, Pennsylvania képviselője indítványt nyújtott be, mely szerint az elnök felkérendő, hogy a hajóval elszállított lovakat és öszvéreket hadicsempészetnek jelentse ki és rendelje el, hogy sem a délafrikai hadviselő felek, sem ügynökeik nem használhatják az Egyesült Államok kikötőit állatok és hadiszerek hajóra rakására. _________________________________________________ .1 Délafrika. Lesz-e béke Délafrikában ? Balfour, az angol kincstár első lordja az alsóház tegnap esti ülésén azt mondta, hogy a béketárgyalásokra nézve a kormánynak ez idő szerint nincs olyan értesülése, amelyet a parlamenttel közölhetne. Ám van az angol lapoknak. A Daily Telegraph azt újságolja, hogy egypár boer vezér már kimondta határozatát: De Wet a háború folytatását céltalannak s az angol békefeltételeket elfogadhatóknak tartja, Delarey hozzá fog járulni a többség határozatához. Más források ennek éppen ellenkezőjét újságolják. Ezek szerint Steyn és De Wet elhatározták, hogy folytatni fogják a harcot, míg ellenben Botha és Delarey hajlandók békét kötni, ha Anglia az amnesztia dolgában nagyobb koncessziókat tesz. Krüger is nyilatkozott. Szerinte a békekötésről terjesztett angol hírek nem felelnek meg a valóságnak s csak az a céljuk, hogy az angol népet a közeledő koronázás alkalmából megtéveszszék. Krüger azt mondta, hogy НШЕК. Budapest, május 2. — BUDAPESTI NAPLÓ. Április 30-án új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. A király Budapesten, Bécsből jelentik, hogy a király május 4-én a delegációk megnyitására Budapestre utazik. Nyolcadikán visszatér Bécsbe, hogy másnap jelen legyen Mária Krisztina főhercegnő renunciációján és 10-én az esküvőjén. Május 10-én este ő felsége visszautazik Budapestre. A király részt fog venni az idei tengerészeti gyakorlaton, amely június15-étől szeptember közepéig fog tartani, de csak azárógyakorlatra megy Pólába. — Szávay Gyula beiktatása. Debreczenből jelentik, hogy az odavaló kereskedelmi és iparkamara tegnapi ülésén iktatta be hivatalába új titkárát, Szávay Gyulát. A közgyűlésen nagyon lelkes volt a hangulat s az uj titkár értékes és költői szárnyalásu székfoglaló beszédét nagy érdeklődéssel hallgatták. Este Szabó Kálmán kamarai elnök az Angol királynő szállodában ebédet adott az uj titkár tiszteletére. — Kitüntetés. A király, mint a hivatalos lap közli, Beniczky Lajos pestmegyei alispánnak kitűnő szolgálata elismeréséül a harmadik osztályú vaskoronarendet, Ambrózy Béla és Udránszky József földmivelésügyi minisztériumi főmérnöknek pedig a műszaki tanácsosi címet adományozta. — Umberto özvegye kolostorban. Egy párisi lap, a Petit Journal azt újságolja, hogy I Umberto özvegye, Margherita királyasszony kolostorba vonul. Ez a hír megerősítésre szorul. Margherita királyasszony eddig is buzgón teljesítette vallási kötelmeit és temérdek jótékonysági akciót kezdeményezett. Nem valószínű, hogy e kezdeményezéseinek ügyét abbahagyva visszavonulna akolostor csöndes tétlenségébe. • Angol vendég a miniszterelnöknél. A londoni geológiai társaság elnöke, Shouboole, aki a múlt évben nagyobb körutat tett Magyarországon, Budapestre érkezett, mert az a terve, hogy Magyarországon angol tőkével gyárakat alapít. Az angol tudóst tegnap a képviselőházban Széll Kálmán miniszterelnök is fogadta és megígérte támogatását. Shouboole most , Kolozsvárra utazik, hogy ott folytassa a tárgyalásokat az Erdélyi Kárpát Egyesület központjával. — Munkácsy emlékezete. Május elsején, Munkácsy Mihály halálának évfordulónapján Budits Andor festő és Ambrozovics Dezső titkár a Képzőművészeti Társulat megbízásából megkoszorúzták Munkácsy Mihály sírját. A Képzőművészeti Egyesület szintén koszorút helyezett a sírra. Munkácsy özvegyének koszorúját Zsilinszky Mihály államtitkár neje tette le a sírra. A perzsa osztályfőnök sérelme, Iács-ből jelenti tudósítónk. Koerber miniszterelnök a múlt héten válaszolt arra az interpellációra, melyet Breiter képviselő Nerimán kán perzsa követ állítólagos üzelmeinek ügyében terjesztett be. Ez alkalommal Iro képviselő közbeszólást tett, amelyben Kolischer perzsa miniszteri osztályfőnököt, aki osztrák ember, gyanúsító célzással illette. Kolischer, aki nemrég nyugdíjaztatta magát, tegnap Teheránból Bécsbe érkezett és ma segédei útján felvilágosítást követelt írótól. A nagynémet képviselő, hír szerint, meg fogja tagadni a lovagias elégtételt, mert Kolischer zsidó. Kolischer, aki perzsa tábornok is, állítólag a bécsi hadtestparancsnokságot fel fogja kérni, hogy járjon közbe . Íróval támadt becsületteli ügyének elintézésében. —■ Vámbáry kitüntetése. Londonból táviratozzák. Mint a hivatalos lap jelenti, a király Vámbéry Ármin tanárt a királyi Viktória-rend diszkommandőrjévé nevezte ki. — Firczák Gyula jubileuma. Tegnap volt tizedik évfordulója Firczák Gyula munkácsi görögkatholikus püspök székfoglalójának. Ez alkalomból a görög szertartású katholikus magyarok országos bizottsága meleghangú üdvözlő iratot intézett a püspökhöz, melyben elismeri, hogy a vagyoni tönk szélére jutott hegyvidéki szlávajku hittestvérek anyagi fölsegítése méltán lehetett a püspök kormányzatának s gondoskodásának legtöbb tárgya. A nagy siker, mely, e törekvését koronázta, minden időkre az ő nevéhez fűződik. Ehhez a nagy tényhez méltán sorakoznak azok a törekvések, amelyekkel Firczák püspök a magyarajku hivek lelki szükségletét kielégíteni igyekezett, habár ezeket még nem is koronázta teljes siker. Ezek közt az országos bizottság felemlíti a magyarajku hívők közt nagy lendületet vett magyarnyelvű liturgikus gyakorlatot. 1896. végén, mikor a római szentszék ezt a liturgikus gyakorlatot betiltotta, minden lehetőt elkövetett a püspök, hogy a szentszéket határozatának megmásítására, vagy legalább enyhítésére bírja. A szent évben, 1900 március havában személyesen részt vett a püspök a római zarándoklatban és a magyar hívők kérelmét mint igazságost ajánlotta be a szent Atyának. Hálásan emlékezik meg az országos bizottság a püspök 1900. évi november 20-án kiadott pásztorleveléről, amely ,ben híveinek kétségbevont magyarságát megvédelmezte és elismerte. Mint nagy fontossággal bíró tényt, említi fel végül üdvözlőirat a Julián-naptár kiküszöbölését. — A tőzsde magyarosodása. A tőzsdetanács ma olyan határozatot hozott, amely nagy lépést jelent a tőzsde teljes megmagyarosodása felé. Elhatározta ugyanis, hogy a tőzsdén és a gabonacsarnokban idegen nyelven kiállított ajánlatokat a hivatalos árfolyamok megállapításánál tekintetbe nem fogja venni, egyúttal felhívást intézett a tőzsde közönségéhez, hogy a tőzsdei forgalomban a magyar nyelvet használják. A tőzsdetanács fenti határozata szankciója egy régebbi felhívásának, amely a tőzsdei forgalom megmagyarosítására irányult. Eredeménye azonban nem volt, éppen amiatt, mert az idegen nyelven kikiáltott ajánlatok semmiféle megtorló elbánásban nem részesültek. A tőzsdetanács mai határozata előreláthatólag foganatot szerez a magyar nyelv feltétlen uralmának a börzén is, amely ezzel csak emelkedik súlyban és tekintélyben. Az elismerés e hazafias határozatért főképp Kornél Zsigmondot,a tőzsde erélyes kezű, kitűnő elnökét illeti, amiért volt bátorsága szembeszállni azzal az ósdi, megcsontosodott szokással, amely az ily nagyfontosságu törvényben fog,lalt intézményben még most is a magyar állam hivatalos nyelvének rovására akart érvényesülni. — Gróf Szapáry István halála. A magyar főúri világ kimagasló, érdemdús alakja hunyt el ma Alberti Irsán, gróf Szapáry István, aki csaknem két évtizeden át Pest vármegyének volt főispánja. Az ősz főúr 1891-ben köszönt le a főispánságról és közszereplése azóta kizárólag a főrendiházra szorítkozott, amelynek sok éven át háznagya volt. Utolsó beszédét ott az egyházpolitikai vitában mondotta el, csak röviden okolva meg reformellenes szavazatát. Az utóbbi években már teljesen visszavonultan élt A telet Alberti- Irsán töltötte. Tegnapelőtt ott szélhüdés érte s ma délután fél kettőkor kiszenvedett. Elhunytét négy fia, gróf Szapáry Péter földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsos, Tibor, külügyminiszteri titkár, István és Károly grófok, továbbá leánya, nemeskéri Kiss Miklós államtitkár felesége gyászolják. Az elhunytat vasárnap délután négy órakor temetik. Gróf Szapáry István 1829. május 27-én született Budapesten, közpályályát 1848-ban a külügyminisztériumban Esterházy Pál herceg mellett kezdette. A szabadságharc után birtokain élt, gazdálkodással foglalkozván. 1854-ben nősült, neje Ráday Borbála grófnő. 1856-ban kamarási méltóságot nyert, 1861-ben helytartó-tanácsi tanácsos volt. Az újabb alkotmányos korszak kezdetén a volt Jász-Kun kerületek főkapitánya. 1873-tól 1891-ig Pestmegye s 1875-től 1891-ig egyszersmind Kecskemét városnak is főispánja volt. A koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé avattatott fel. Kormánybiztos volt a rábaszabályozási, szolnok-csongrád-tisza-jobbparti ármentesítő-társulatnál s hasonló minőségben működött a Ferenccsatornánál is. Alelnöke volt a Tiszavölgyi társulatnak s e társulatnál a 20 milliós kölcsönkiosztási bizottság elnöke. A magyar tisztviselők nyugdíj-alapjának létesítése körül nagy érdemeket szerzett s az 1885. orsz. kiállításon a pestmegyei lókiállitás is nagy részben az ő fáradozásainak köszönte sikerét. 1871-ben Jászberényben a Zagyvába esett két honvéd után minden habozás nélkül a vízbe vetette magát s saját élete kockáztatásával megmentette életüket. E nemes tettéért ő felsége legmagasabb elismerésében részesül. Az udvar is több ízben igénybe vette s mint főajtónálló-helyettes s mint helyettes főudvarmester működött. 1881-ben a Lipót-rend középkeresztjét, 1883-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapta.