Budapesti Napló, 1902. december (7. évfolyam, 330-358. szám)
1902-12-01 / 330. szám
a Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1902. december L 3001 számú község bevonatván a kultúra átalakító körébe, már nem cél többé, hanem hatalmas eszköz a városok hazafias hivatásának betöltésében. A közgazdasági jelentőség színvonalára emelkedett város pedig, mint fogyasztási központ, messze vidékekre terjeszti ki felszívó erejét, minélfogva nemcsak a közvagyonosodásnak, hanem egyúttal a magyar nemzeti eszme és nyelv terjesztésének is közvetítő faktora. Hogy azonban a városoknak új szférája a hozzá fűzött jogos várakozásoknak meg is felelhessen, szükséges, hogy az emperiális jelleg kidomborítása céljából a parciális érdekeket kielégíteni hivatott összes közintézetek és főhivatalok, valamint a katonaság is e pontokon koncentráltassanak épp úgy, mint ahogy annak idején az olasz és német tartományok és hercegségek fejedelmi székhelyei berendezve lettek. A közel hat millió lakost számláló London város területén 100 helységet és 147 községet magában foglaló négy grófság (megye) fekszik. Bécs székesfőváros mai szervezetében tizenkilenc kerületből van összealkotva. E minták szerint volna Budapest székesfőváros is kialakítandó s ezen kialakítás gyakorlati elvének megfelelőn lennének a vidéki emporiumok uj szférájának kontúrjai is megállapitandók. Sőt tovább menve: a teljes harmónia kedvéért a községi körök is, valamely jelentősebb anyagyülekezeti székhelyből kiinduló 3—4 kilométernyi körzettel lennének szintén angol minta szerint kialakítandók. A városok új szférájának alakításában nem a helyi érdek, nem az önzés volna az irányadó, hanem a fentebb már kifejtett magasabb állami cél. Nagy tévedés tehát azt hinni, hogy a kis- és nagyközségek egyesítésével a csatolt részekre elviselhetetlen terhek nehezednek. A kapcsolt részek az eddigelé viselt terhekkel, mint külső kerületek illeszkednek bele a városok szervezetébe, mely terhek mértéke csak akkor és csak oly arányokban emelkedik, ha és amennyiben a kulturális, közrendészeti és higiénikus követelmények folytán szükséges intézmények létesítése azt mellőzhetetlenné teszi. E célból városokban a berendezkedés kettős zónája lenne megállapítandó s ezekhez mérten a külön-külön megkívánt fedezetek kivetése iránt intézkedés teendő. Egyik a periférián kívül, másik a periférián belül. Ha a megalkotandó külön városi törvény annak érdeme szerint súlyt fektet a városok új szférájának alakítására s e gondoskodással megteremti a kultúrának, közgazdaságnak s a nemzeti érdekeknek legtermészetesebb empóriumait, melyekben a becsületes munkája után élni akaró munkásember is megkeresheti kenyerét, akkor ne féljünk az amerikai kivándorlástól, sőt bátran mehetünk bármely kétségesnek mutatkozó jövő elé, mert oly etnikai alapon nyugvó hatalom birtokába jutunk, mely megvéd bennünket bármely támadástól, s mely hatalomtól senki bennünket meg nem foszthat. BELFÖLD Széll Kálmán Bécsben. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök titkárja, báró Skerlecz kíséretében ma reggel Bécsbe érkezett. A magyar kormányelnök délelőtt 11 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol őt a Tckády hosszabb magánkihallgatáson fogadta. E kihallgatás folyamán a miniszterelnök referált a felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihallgatás után Széll Kálmán miniszterelnök ma este 9 órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt tért vissza a magyar fővárosba báró Fejérváry honvédelmi miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a felségnek a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról. Bécsi tudósítónk telefonjelentése szerint azon ügyek közt, amelyekről Széll Kálmán miniszterelnök előterjesztést tett ő felségének, volt a niémet birodalomgyűlésen beállott események folytán várható vámpolitikai bonyodalom ügye is, valamint a köztünk és Ausztria közt még függő gazdaságpolitikai kérdések, amelyek a német kereskedelmi szerződés várható felmondása esetén sürgősebb elintézést igényelnek. Széll Kálmánnak az alatt a néhány óra alatt, míg Bécsben időzött, alkalma volt, hogy ez ügyekben Koerber miniszterelnökkel is érintkezzék. E jelentésekkel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy semmiféle belpolitikai bonyodalom nálunk nincs és nem is volt és Bécsben ilyesmiről szó sem esett. A Széll-kabinet szolidaritása épp oly teljes, mint a koronának az összkormány iránt való bizalma. A képviselőhöz holnap, hétfőn de. 10 órakor ülést tart, melyen az indemnity tárgyalást folytatják Szólásra fel vannak jegyezve Eötvös Károly, Pap Zoltán és Barta Ödön. Minden valószínűség szerint az indemnity-vitát még e héten befejezik. Csongrád választói joga, Csongrádról írják: A képviselőháznak határozata, melylyel a csongrádiak választójogát a képviselőház egész ciklusára felfüggesztették, nagy elégületlenséget okoz s a csongrádiak sehogysem akarnak belenyugodni abba, hogy képviseletlenül maradjanak az országgyűlésen. A csongrádi szocialisták nagy gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a képviselőház határozata ellen s egyben elhatározták, hogy felkérik a függetlenségi pártot, lépjenek akcióba, hogy a kerületnek képviselőülési joga visszaadassék. Az önálló vámterület mellett. A szentesi függetlenségi párt vasárnap népgyűlést tartott az önálló vámterület mellett, amelyen Molnár Jenő, Hellebronth Géza és Eitner Zsigmond képviselők beszéltek. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely az önálló vámterület kiküzdését kívánja a képviselőháztól. A függetlenségi párt szervezkedése: S.A.-Öj-Mtrói jelentik. Ma délután öt órakor tartották meg itt Kossuth Ferenc felhívására a zemplén megyei függetlenségi párt szervező gyűlését, amelyen résztvettek Krasznay Ferenc, Benedek János, Mezőssy Béla, Lengyel Zoltán országgyűlési képviselők is. A gyűlést Matolay Etele alispán üdvözölte, majd Krasznay Ferenc elfoglata az elnöki széket és hosszabb beszédben ismertette a szervezkedés szükségességét. Beszéltek még Benedek János, Mezőssy Béla, dr. Fried Lajos és dr. Székely Albert aki határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a gyűlés kimondja a függetlenségi párt megalakulását. A határozati javaslatot egyhangúlag eltogadta a gyűlés. A párt tiszteletbeli elnökévé Matolay Etelét, központi elnöknek Fekály Gyulát, vidéki elnöknek pedig Miklós Bélát választották meg. A gyűlés után bankot véd. A nagyszalontai mandram. Nagyszalontán ma dálután volt a képviselőjelölő gyűlés, amelyen Hentaller Lajos, Marjay, Rigó és Leszkay országgyűlési képviselők is jelen voltak. A választók Csorvássy István függetlenségi pártelnököt jelölték, aki azonban Balogh Mihály javára lemondott a jelöltségről. Erre az értekezlet Balogh Mihályt jelölte. Balogh ellenjelöltje Kalász Lajos lesz, aki szintén a függetlenségi párt hive, 71 Rákóczy Ferenc emlékezete. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, november 30. Ma délután 4 órakor a Tudományos Akadémia heti üléstermében a Kassán rendezendő Rákóczy-kiállítás és a nemzet nagy szabadsághősének emlékezetére tervbevett ünnepélyek tárgyában Bubics Zsigmond püspök és gróf Zichy Jenő meghívására, a magyar társadalom legkiválóbb tagjai értekezletet tartottak. A megjelentek között voltak: Berzeviczy Albert b. t., Péchy Zsigmond főispán, gróf Dessewffy Aurél, dr. Kammerer Ernő és Radisics Jenő miniszteri tanácsosok, dr. Takács Menyhért prelátus, Kozora Endre kanonok, Balázsovics Józse kúriai bíró, Szili Kálmán akadémiai főtitkár, Thaly Kálmán képviselő, Deil Jenő, Sipos Gyula, Endrődy Sándor, Jakab Árpád, Szemere Miklós, Benczúr Gyula, K. Lippich Elek min. oszt. tanácsos, Lots Károly, Székely Bertalan, Bsöthy Zsolt, Székely Géza, Szalay László képviselő, Rákosi Jenő, Lampert Géza, Nemes Mihály, Boditzky Jenő, Dietz Lajos stb. Dr. Bubics Zsigmond kassai püspök a gyűlést megnyitván felkérte gróf Zichy Jenőt, hogy az értekezlet célját adja elő, mire gróf Zichy Jenő a következő megnyitó beszédet tartotta: Esztendőre éljük meg kétszázados évfordulóját a Rákóczy-féle kuruc szabadságharcnak. Buda visszafoglalása után úgy érezte magát a magyar nemzet, mint a rab, akit földalatti sötét zárkájából világosságba hoztak. A magyar léleknek szabadság felé törő vágyát a történetírók és a költők ma furor Rakoczianusnak nevezik. Tehát furor Rakoczianus a kétszáz év előtt való magyar tömegérzés, amely nemcsak az akkori politikai magyar nemzetet, vagyis a nemességet hatotta át, hanem kiesik a kapu a magyar, a tót, a ruthén és az oláh jobbágy kezéből és leborulnak imádkozni, amikor meghallják, hogy Rákóczy átlépte a Beszkideket. Rákóczy egyénisége úgy uralta akkor a magyar képzeletet, mint a legnagyobb hősök és hódítók, a legtökéletesebb fejedelmek a maguk korát. (Élénk tetszés.) A Rákóczy-érzés nemcsak harci tűz, hanem nemes idealizmus, a léleknek magasabb gerjedelme, szeplőtlenül tiszta lelkesedés; nemcsak ott tombol, ahol a seregek összeütköznek, hanem szilaj daccal és szomorú lemondással benne vibrál azokban a dalokban is, amelyek a kuruc nóta révén a szenvedő magyar lélek indulatait a népek műélvezetének közös kincsévé tették. Fejedelemben vagy államférfiúban, aki ennyire lefogja népe képzeletét, aki ilyen lelkesedést és rajongó tiszteletet szuggerál nemzetének, minden magyar ember, tartozzék bármely hitvalláshoz, politikai felekezettez, vagy társadalmi osztályhoz, megtalálja a maga rokonszenvét. (Tetszés.) Elfogódott lélekkel állunk meg két évszázad távlatán Rákóczy történelmi egyénisége előtt . Nemzete, szabadságának zászlaja, pajzsa volt és ott hagyott rangot, lényt, pompát és a mai fogalmak szerint egy milliárd értékű vagyont, mindent a nemzetért. (Tetszés.) Hősiessége inteti a mai nemzedéket, a mártír szenvedése szítja az önzetlen lelkesedést. Valami művészi kegyelet költözik létünkbe ! Érezzük, hogy ilyen fejedelemnek tisztelete nem lehet pártos érzés. (Tetszés.) Érezzük, hogy a Rákóczy-kultusz a magyar lélek virtuális ereje, amelyet istennek, királyunknak és hazánknak közös üdvére szítani és ápolni kell. Elkövetett nagy tettek emléke előtt állunk és mélyen érezzük szükségét annak, hogy újabb nagy tettekre akaratot merítsünk belőle,, mert ma tespedt egész közéletünk és minden tevékenységünk. Ma nem az uralja képzeletünket, ami kétszáz évvel ezelőtt. Talán, ha furor Rakoczianus, az az átöröklött igaz magyar érzület, mely kétszáz év előtt a csatatéren hőstettekkel tündökölt, talán ha ezze tűznék bele politikánkba, művészetünkbe, gazdasági és társadalmi életünkbe: az átalakult energia ma kulturális tevékenységben hőstettekre képesítene. (Élénk tetszés.) A franciák néhány év előtt nagy fénynyel ünnepelték meg Napóleon dicsőségének száz éves emlékezetét. Kiállítást is rendeztek és a szellemi megnyilvánulás minden eszközével a nagy császár kultuszának áldoztak. És mit láttunk ? Örök értékű irodalmi és történelmi művek, a művészet minden ágában remek alkotások keletkeztek és a közérzület annyira felbuzdult, hatása a polgári tevékenység minden terén nyilvánvalóvá lett. .Nekünk, magyaroknak nincsen Napóleonunk, de állítom, hogy Rákóczy idealizmusa nekünk éppen olyan történelmi regeneráló forrás, mint a franciáknak Napóleon katonai dicsősége. A nemzetnek nagy inpulzusok kellenek és azoktól, akik erre vállalkoznak, nagy áldozatokat kivon. De ha mi Rákóczy idealizmusát a mai nemzedékbe át tudjuk ültetni olyan jótéteményt cselekszünk, amelyért király és nemzet egyformán hálás lesz. (Élénk éljenzés.) Midőn örömmel üdvözlöm a mélyen tisztelt megjelenteket és az ülést megnyitódnak nyilvánítanám, felkérem Cserlóczy Géza urat, mint a Kassán rendezendő Rákóczy-kiállítás előkészítő bizottságának elnökét hogy indítványát terjeszsze elő. Erre Gerlóczy Géza utalva arra, hogy a kurucvilág bővelkedik a hazafias és művészeti szempontokból egyaránt hálásan kiaknázható epizódokban, hangsúlyozza, hogy 1706. április havának második felében folyik az alku Rákóczy és a bécsi udvar között. Ekkor Wratislaw kancellár azt tanácsolja a császárnak, hogy Rákóczyék megnyerésére használják fel magát a kuruc ősoroszlánnak élete párját: a bécsi fogságban lévő Charlotte Amália hesszeni hercegnőt. Wratislaw indítványát elfogadják. Rákóczynét a két császárné, I. Lipót özvegye és az uralkodó I. József felesége kihallgatáson fogadják és tudtára adják, hogy hazaküldik urához. Az udvar nemcsak azt engedi meg, hogy Rákóczyné a rangját megillető kísérettel utazzék el, hanem bizalmas felhívás megy a bécsi és pozsonyi arisztokráciához, hogy az udvar igen jó néven venné, ha Rákóczynét Pozsonyban minél nagyobb lénynyel fogadnák. Az udvar fölhívásának természetesen foganatja lett és mire Rákóczyné 1706. április utolsó napján Pozsonyba érkezik, útja valóságos diadalát. Wratislaw kancellár fényes lakomát ad tiszteletére, a lakoma után Rákóczyné hermelines fejedelmi díszben ül díszhintajára és a fogat két oldalán tíz császári tábornok lovagol, akik között ott volt a törökverő gróf Stahrenberg Guido, az akkori osztrák ármádia egyik európai büszkesége. Pozsony alatt Rákóczy 800 daliás lovas kuruca veszi át Rákóczynét az osztrák kísérettől. Maga, a dicsősége és szerencséje tetőpontján álló Ocskay László vezeti őket. Mámoros öröm szállja meg az egész magyar nemzetet. Rákóczyné ágyudörgés és ünneplőbe öltözött sokaság sorfala között vonul be Bazinba, ahol gróf Forgách Simon kuruc tábornok várja tisztelgő udvarlásával. Ezalatt gróf Bercsényiim a kuruc vitézlő rend szép asszonyait és leányait gyűjti össze a vedrői kastélyban és karcsú, fehér liliomok bókolva hajladoznak az érkezőnek. Bercsényi, a fővezér remegő örömmel küld jelentést Rákóczynak, hogy megcsókolta a fejedelemnő ruháját. Maga pedig a fejedelem Nyitra alatt várja hitvesét, akit öt esztendeje nem látott. Elébe küldi válogatott nemes testőreit, azután megható gyöngédséggel mint farkaskacagányos kapitány elébe robog s lovagol hintója mellett, a fejedelemnétól föl nem ismerve. Mikor aj