Budapesti Napló, 1902. december (7. évfolyam, 330-358. szám)

1902-12-01 / 330. szám

a Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1902. december L 3001 számú község bevonatván a kultúra átalakító körébe, már nem cél többé, hanem hatalmas eszköz a városok hazafias hivatásának betöltésében. A közgazdasági jelentőség színvonalára emel­kedett város pedig, mint fogyasztási központ, messze vidékekre terjeszti ki felszívó erejét, minélfogva nemcsak a közvagyonosodásnak, hanem egyúttal a magyar nemzeti eszme és nyelv terjesztésének is közvetítő faktora. Hogy azonban a városoknak új szférája a hozzá fűzött jogos várakozásoknak meg is felelhessen, szükséges, hogy az emperiális jelleg kidomborítása céljából a parciális érdekeket kielégíteni hivatott összes közintézetek és fő­hivatalok, valamint a katonaság is e pontokon koncentráltassanak épp úgy, mint ahogy annak idején az olasz és német tartományok és hercegségek fejedelmi székhelyei berendezve lettek. A közel hat millió lakost számláló Lon­don város területén 100 helységet és 147 községet magában foglaló négy grófság (megye) fekszik. Bécs székesfőváros mai szervezetében tizenkilenc kerületből van összealkotva. E min­ták szerint volna Budapest székesfőváros is kialakítandó s ezen kialakítás gyakorlati elvé­nek megfelelőn lennének a vidéki emporiu­­mok uj szférájának kontúrjai is megállapitandók. Sőt tovább menve: a teljes harmónia kedvé­ért a községi körök is, valamely jelentősebb anyagyülekezeti székhelyből kiinduló 3—4 kilométernyi körzettel lennének szintén angol minta szerint kialakítandók. A városok új szférájának alakításában nem a helyi érdek, nem az önzés volna az irányadó, hanem a fentebb már kifejtett ma­gasabb állami cél. Nagy tévedés tehát azt hinni, hogy a kis- és nagyközségek egyesíté­sével a csatolt részekre elviselhetetlen terhek nehezednek. A kapcsolt részek az eddigelé viselt terhekkel, mint külső kerületek illesz­kednek bele a városok szervezetébe, mely terhek mértéke csak akkor és csak oly ará­nyokban emelkedik, ha és amennyiben a kulturális, közrendészeti és higiénikus köve­telmények folytán szükséges intézmények lé­tesítése azt mellőzhetetlenné teszi. E célból városokban a berendezkedés kettős zónája lenne megállapítandó s ezekhez mérten a külön-külön megkívánt fedezetek kivetése iránt intézkedés teendő. Egyik a pe­riférián kívül, másik a periférián belül. Ha a megalkotandó külön városi törvény annak érdeme szerint súlyt fektet a városok új szférájának alakítására s e gondoskodással megteremti a kultúrának, közgazdaságnak s a nemzeti érdekeknek legtermészetesebb empó­­riumait, melyekben a becsületes munkája után élni akaró munkásember is megkeresheti ke­nyerét, akkor ne féljünk az amerikai kiván­dorlástól, sőt bátran mehetünk bármely két­ségesnek mutatkozó jövő elé, mert oly etnikai alapon nyugvó hatalom birtokába jutunk, mely megvéd bennünket bármely támadástól, s mely hatalomtól senki bennünket meg nem foszthat. BELFÖLD Széll Kálmán Bécsben. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök titkárja, báró Sk­erlecz kíséretében ma reggel Bécsbe érkezett. A magyar kormányelnök délelőtt 11 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol őt a Tck­ády hosszabb magánkihallgatáson fogadta. E kihall­gatás folyamán a miniszterelnök referált a fel­ségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihall­gatás után Széll Kálmán miniszterelnök ma este 9 órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszter­­elnökkel együtt tért vissza a magyar fővárosba báró Fejérváry honvédelmi miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a felségnek a véderő­javaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgya­lásokról. Bécsi tudósítónk­ telefonjelentése szerint azon ü­gyek közt, amelyekről Széll Kálmán miniszter­elnök előterjesztést tett ő felségének, volt a niémet birodalomgyűlésen beállott események folytán várható vámpolitikai bonyodalom ügye is, valamint a köztünk és Ausztria közt még függő gazdaság­­politikai kérdések, amelyek a német kereskedelmi szerződés várható felmondása esetén sürgősebb elintézést igényelnek. Széll Kálmánnak az alatt a néhány óra alatt, míg Bécsben időzött, alkalma volt, hogy ez ügyekben Koerber miniszterelnökkel is érintkezzék. E jelentésekkel kapcsolatban hangsúlyoz­nunk kell, hogy semmiféle belpolitikai bonyoda­lom nálunk nincs és nem is volt és Bécsben ilyesmiről szó sem esett. A Széll-kabinet szoli­daritása épp oly teljes, mint a koronának az össz­­kormány iránt való bizalma. A képviselőhöz holnap, hétfőn d­­e. 10 óra­kor ülést tart, melyen az indemnity tárgyalást folytat­ják Szólásra fel vannak jegyezve Eötvös Károly, Pap Zoltán és Barta Ödön. Minden valószínűség szerint az indemnity-vitát még e héten befejezik. Csongrád választói joga, Csongrádról írják: A képviselőháznak határozata, melylyel a csongrádiak választójogát a képviselőház egész ciklusára felfüg­gesztették, nagy elégületlenséget okoz s a csongrádiak sehogysem akarnak belenyugodni abba, hogy kép­viseletlenül maradjanak az országgyűlésen. A csongrádi szocialisták nagy gyűlést tartottak, amelyen tiltakoz­tak a képviselőház határozata ellen s egyben elhatá­rozták, hogy felkérik a függetlenségi pártot, lépjenek akcióba, hogy a kerületnek képviselőülési joga vissz­aadassék. Az önálló vámterület mellett. A szentesi függet­lenségi párt vasárnap népgyűlést tartott az önálló vámterület mellett, amelyen Molnár Jenő, Hellebronth Géza és Eitner Zsigmond képviselők beszéltek. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely az ön­álló vámterület kiküzdését kívánja a képviselőháztól. A függetlenségi párt szervezkedése: S.­A.-Öj-Mt­rói jelentik. Ma délután öt órakor tartották meg itt Kossuth Ferenc felhívására a zemplén megyei füg­getlenségi párt szervező gyűlését, amelyen résztvettek Krasznay Ferenc, Benedek János, Mezőssy Béla, Lengyel Zoltán országgyűlési­ képviselők is. A gyűlést­ Matolay Etele alispán üdvözölte, majd Krasznay Ferenc elfog­­la­ta az elnöki széket és hosszabb beszédben ismer­tette a szervezkedés szükségességét. Beszéltek még Benedek János, Mezőssy Béla, dr. Fried Lajos és dr. Székely Albert aki határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a gyűlés kimondja a függetlenségi párt megalakulását. A határozati javaslatot egyhangúlag eltogadta a gyűlés. A párt tiszteletbeli elnökévé Ma­tolay Etelét, központi elnöknek Fekály Gyulát, vidéki elnöknek pedig Miklós Bélát választották meg. A gyű­lés után bankot véd. A nagyszalontai mand­ram. Nagyszalontán ma dálután volt a képvisel­őjelölő gyűlés, amelyen Hen­­taller Lajos, Marjay, Rigó és Leszkay országgyűlési képviselők is jelen voltak. A választók Csorvássy István függetlenségi pártelnököt jelölték, aki azonban Balogh Mihály javára lemondott a jelöltségről. Erre az értekezlet Balogh Mihályt jelölte. Balogh ellenjelöltje Kalász Lajos lesz, aki szintén a függetlenségi párt hive, 71 Rákóczy Ferenc emlékezete. —­ A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, november 30. Ma délután 4 órakor a Tudományos Akadémia heti üléstermében a Kassán rendezendő Rákóczy-ki­­állítás és a nemzet nagy szabadsághősének emlékeze­tére tervbevett ünnepélyek tárgyában Bubics Zsig­mond püspök és gróf Zichy Jenő meghívására, a ma­gyar társadalom legkiválóbb tagjai értekezletet tar­tottak. A megjelentek között voltak: Berzeviczy Albert b. t.­­, Péchy Zsigmond főispán, gróf Dessewffy Aurél, dr. Kammerer Ernő és Radisics Jenő miniszteri taná­csosok, dr. Takács Menyhért prelátus, Kozora Endre kanonok, Balázsovics Józse kúriai bíró, Szil­i Kálmán akadémiai főtitkár, Thaly Kálmán képviselő, Deil Jenő, Sipos Gyula, Endrődy Sándor, Jakab Árpád, Szemere Miklós, Benczúr Gyula, K. Lippich Elek min. oszt. taná­csos, Lots Károly, Székely Bertalan, Bsöth­y Zsolt, Székely Géza, Szalay László képviselő, Rák­osi Jenő, Lampert Géza, Nemes Mihály, Boditzky Jenő, Dietz Lajos stb. Dr. Bubics Zsigmond kassai püspök a gyűlést megnyitván felkérte gróf Zichy Jenőt, hogy az érte­kezlet célját adja elő, mire gróf Zichy Jenő a követ­kező megnyitó beszédet tartotta: Esztendőre éljük meg kétszázados évfordulóját a Rákóczy-féle kuruc szabadságharcnak. Buda vissza­foglalása után úgy érezte magát a magyar nemzet, mint a rab, akit földalatti sötét zárkájából világos­ságba hoztak. A magyar léleknek szabadság felé törő vágyát a történetírók és a költők ma furor Rakoczianus­­nak nevezik. Tehát furor Rakoczianus a kétszáz év előtt való magyar tömegérzés, amely nemcsak az akkori politikai magyar nemzetet, vagyis a nemes­séget hatotta át, hanem kiesik a kapu a magyar, a tót, a ruthén és az oláh jobbágy kezéből és leborul­nak imádkozni, amikor meghallják, hogy Rákóczy átlépte a Beszkideket. Rákóczy egyénisége úgy uralta akkor a magyar képzeletet, mint a legnagyobb hősök és hódítók, a legtökéletesebb fejedelmek a maguk korát. (Élénk tetszés.) A Rákóczy-érzés nemcsak harci tűz, hanem ne­mes idealizmus, a léleknek magasabb gerjedelme, szeplőtlenül tiszta lelkesedés; nemcsak ott tombol, ahol a seregek összeütköznek, hanem szilaj daccal és szomorú lemondással benne vibrál azokban a dalok­ban is, amelyek a kuruc nóta révén a szenvedő ma­gyar lélek indulatait a népek műélvezetének közös kincsévé tették. Fejedelemben vagy államférfiúban, aki ennyire lefogja népe képzeletét, aki ilyen lelkesedést és rajongó tiszteletet szuggerál nemzetének, minden magyar ember, tartozzék bármely hitvalláshoz, poli­tikai felekezett­ez, vagy társadalmi osztályhoz, megta­lálja a maga rokonszenvét. (Tetszés.) Elfogódott lélek­kel állunk meg két évszázad távlatán Rákóczy törté­nelmi egyénisége előtt . Nemzete, szabadságának zász­laja, pajzsa volt és ott hagyott rangot, lényt, pompát és a mai fogalmak szerint egy milliárd értékű vagyont, mindent a nemzetért. (Tetszés.) Hősiessége inteti a mai nemzedéket, a mártír szenvedése szítja az ön­zetlen lelkesedést. Valami művészi kegyelet költözik lé­tünkbe ! Érezzük, hogy ilyen fejedelemnek tiszte­­lete nem lehet pártos érzés. (Tetszés.) Érezzük, hogy a Rákóczy-kultusz a magyar lélek virtuális ereje, amelyet istennek, királyunknak és hazánknak közös üdvére szítani és ápolni kell. Elkövetett nagy tettek emléke előtt állunk és mélyen érezzük szükségét annak, hogy újabb nagy tettekre akaratot merítsünk belőle,, mert ma tespedt egész közéletünk és minden tevé­kenységünk. Ma nem az uralja képzeletünket, ami kétszáz évvel ezelőtt. Talán, ha furor Rakoczianus, az az átöröklött igaz magyar érzület, mely kétszáz év előtt a csatatéren hőstettekkel tündökölt, talán ha ez­ze tűznék bele politikánkba, művészetünkbe, gazda­sági és társadalmi életünkbe: az átalakult energia ma kulturális tevékenységben hőstettekre képesítene. (Élénk tetszés.) A franciák néhány év előtt nagy fénynyel ün­nepelték meg Napóleon dicsőségének száz éves em­lékezetét. Kiállítást is rendeztek és a szellemi meg­nyilvánulás minden eszközével a nagy császár kul­tuszának áldoztak. És mit láttunk ? Örök értékű irodalmi és történelmi művek, a művészet minden ágában remek alkotások keletkeztek és a közérzület annyira felbuzdult, hatása a polgári tevékenység min­den terén nyilvánvalóvá lett. .Nekünk, magyaroknak nincsen Napóleonunk, de állítom, hogy Rákóczy ide­alizmusa nekünk éppen olyan történelmi regeneráló forrás, mint a franciáknak Napóleon katonai dicső­sége. A nemzetnek nagy inpulzusok kellenek és azoktól, akik erre vállalkoznak, nagy áldozatokat ki­von. De ha mi Rákóczy idealizmusát a mai nemze­dékbe át tudjuk ültetni olyan jótéteményt cselekszünk, amelyért király és nemzet egyformán hálás lesz. (Élénk éljenzés.) Midőn örömmel üdvözlöm a mélyen tisztelt meg­jelenteket és az ülést megnyitódnak nyilvánítanám, felkérem Cserlóczy Géza urat, mint a Kassán rende­zendő Rákóczy-kiállítás előkészítő bizottságának el­nökét hogy indítványát terjeszsze elő. Erre Gerlóczy Géza utalva arra, hogy a kuruc­­világ bővelkedik a hazafias és művészeti szempontok­ból egyaránt hálásan kiaknázható epizódokban, hang­súlyozza, hogy 1706. április havának második felében folyik az alku Rákóczy és a bécsi udvar között. Ekkor Wratislaw kancellár azt tanácsolja a császár­nak, hogy Rákóczyék megnyerésére használják fel magát a kuruc ősoroszlánnak élete párját: a bécsi fogságban lévő Charlotte Amália hesszeni herceg­nőt. Wratislaw indítványát elfogadják. Rákóczy­­nét a két császárné, I. Lipót özvegye és az uralkodó I. József felesége kihallgatáson fogad­­ják és tudtára adják, hogy hazaküldik urához. Az udvar nemcsak azt engedi meg, hogy Rákóczyné a rangját megillető kísérettel utazzék el, hanem bizal­mas felhívás megy a bécsi és pozsonyi arisztokráciá­hoz, hogy az udvar igen jó néven venné, ha Rá­­kóczynét Pozsonyban minél nagyobb lénynyel fo­gadnák. Az udvar fölhívásának természetesen foga­natja lett és mire Rákóczyné 1706. április utolsó nap­ján Pozsonyba érkezik, útja valóságos diadalát. Wra­tislaw kancellár fényes lakomát ad tiszteletére, a la­koma után Rákóczyné hermelines fejedelmi díszben ül díszhintajára és a fogat két oldalán tíz császári tábornok lovagol, akik között ott volt a törökverő gróf Stahrenberg Guido, az akkori osztrák ármádia egyik európai büszkesége. Pozsony alatt Rákóczy 800 daliás lovas kuruca veszi át Rákóczynét az osztrák kísérettől. Maga, a dicsősége és szerencséje tetőpontján álló Ocskay László vezeti őket. Mámoros öröm szállja meg az egész magyar nemzetet. Rákóczyné ág­yudörgés és ünneplőbe öltözött sokaság sorfala között vonul be Bazinba, ahol gróf Forgách Simon kuruc tábornok várja tisztelgő udvarlásával. Ezalatt gróf Bercsényiim a kuruc vitézlő rend szép asszonyait és leányait gyűjti össze a vedrői kastélyban és karcsú, fehér liliomok bókolva hajladoznak az érkezőnek. Bercsényi, a fővezér remegő örömmel küld jelentést Rákóczynak, hogy megcsókolta a fejedelemnő ruháját. Maga pedig a fejedelem Nyitra alatt várja hitvesét, akit öt eszten­deje nem látott. Elébe küldi válogatott nemes test­őreit, azután megható gyöngédséggel mint farkas­­kacagányos kapitány elébe robog s lovagol hintója mellett, a fejedelemnétól föl nem ismerve. Mikor aj

Next