Budapesti Napló, 1903. május (8. évfolyam, 119-148. szám)

1903-05-25 / 142. szám

149. számi Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1903 május 25. 3 ■— A bécsi nász.­­Bécsből táviratozzék: Mária Anna főhercegnőnek Éliás bourbon pármai herceggel holnap tartandó esküvője alkalmából a Hofburg új termében családi ebéd volt. Frigyes főherceg meghí­vására a holnapi esküvőre az 5. hadtest tábornoki kara Pozsonyból és a 7. dragonyosezred tiszti küldött­sége, amely ezredhez a vőlegény tartozik, Brandeis­­ből ideérkezett.­­ Az Országos Magyar Iskolaegyesület ma délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését gróf Zichy Jenő elnöklete alatt, aki melegen üdvözölte a szép számban megjelent tagokat, főképp a hölgyeket, akik­től sokat vár a magyar nemzeti irányi nevelés fejlesz­tése dolgában. Az évi jelentés, amelyet dr. Gerlóczy Károly tit­kár szerkesztett, panaszolja a pártfogás hiányát. Külö­nösen a felsőbb körök,­amelyek — bár hivatva volná­nak a kultúra szolgálatában előljárni­ — e feladatok teljesítéséből nem veszik ki részüket. Az elnökség hiába bocsátott ki mintegy 80 kérőlevelet Magyar­­ország főuraihoz, hogy az egyesületet támogassák, csaknem valamennyi válasz nélkül maradt. Fölpanaszolja a jelentés azt is, hogy a hadse­regben könnyebb a tiszti bojtot németnek, mint magyarnak elnyerni. A felsőbb körök, de a középosztály gyerme­keinek is családi neveltetése nemzetközi irányzata: a német bannok, a francia guvernantok, az angol missek, a külföldi zongora és énektanárok nemzeti nevelést nem adhatnak a jövő nemzedéknek. Ezután Tóth József alelnök, pest megyei tanfel­ügyelő tett jelentést az egyesület kilenc vidéki óvo­dájáról, amelyek évi fenntartása 9700 koronába ke­rült. Szép eredménynyel működtek a munkáskaszinók is és virágoztak a népkönyvtárak. Az egyesületnek 1444 tagja van, vagyona pedig 225533 koronára rúg. A közgyűlés a jelentést és a számadásokat jóváhagyólag tudomásul vette s megállapította a jövő évi költségvetést. Elhatározta azután, hogy az Andrássy­­éremmel az idén Herman Ottót tünteti ki, aki amint a magyar népélet jellemző sajátságainak istentől meg­áldott, szenvedélyes kutatója, gyűjtője oly nagy ér­demeket szerzett, hogy az egyesület hálájának e je­lére méltán rászolgált. A Nemzeti Kaszinó alapítvá­nyával a közgyűlés ez idén Plachy Arankát, az egyesület haraszti óvodájának vezetőjét ajándékozta meg, aki szívvel-lélekkel hivatásának él. Végül megejtették a választásokat. Elnöknek újból Zichy Jenő grófot, alelnököknek pedig Tóth Józsefet, dr. Toldy Lászlót és Rupp Zsigmondnét vá­lasztották. Az igazgató­tanácsba 60 lérfi- és 20 nőtagot választottak. — Pierpont Morgan. A furfangos Pierpont Mor­­ganről tudvalevőleg az utóbbi években negyven millió koronát érő mindenféle műremeket vásárolt össze Európa különféle államaiban, de ezeket még nem szállíttatta haza, mert az amerikai vámtárs­­a szerint rengeteg beviteli vámot kellene értük fizetnie. Ez pe­dig nem tetszett Morgannak annál kevésbé, mivel rá­jött, hogy a műtárgyakat úgyis méregdrágán fizette, sokszor becsapták s teljesen modern dolgot antiknak sóztak a nyakába. Morgan sokáig spekulált, hogy mint játszhatná ki a kincstárt, s erre rá is jött. A műtárgya­kat egyszerűen erre a célra emelendő múzeum épület­­ben helyezi el, amelyet a közönség ingyen fog látogat­hatni. Nyilvános múzeum lesz ugyan de mégis az övé marad minden tárgy. Kulturcélokra bevitt műtárgyak pe­dig vámmentesek Amerikában. De ha van is hamisít­vány a gyűjteményében, azt is kell ismerni, hogy világ­hírű s teljesen hiteles darabok is akadnak benne. Ilyen Rafael Madonna Colonnája, amelyet azért nevez­nek így, mert sokáig volt a római Colonna-család birtokában. Morgan a párisi Sedlmayertől vette két millió frankért. Ilyen továbbá az a híres falszőnyeg, mely a madridi palota Van Dyck-sorozatából való, bár szakértők azt állítják, hogy a sorozatból nem hiányzik egyetlen darab sem. Viszont be van bizo­nyítva, hogy a Morgan példányát Mazarin bíbornok vitte Madridból Parisba, végrendeletileg az unoká-­í öcscseinek hagyományozta, ettől pedig Villars tábor­nagy vette meg. Nagyon becses részét teszi a Mor­­gan-f­éle gyűjteménynek egy képsorozat „Az ifjúság szerelmi regénye 11, mely valamikor Dubarry gróf­nőé volt. — Halálozás. Heidlberg Mór, a főváros egyik patrí­cius családjának kiváló és előkelő tagja ma délután 70 éves korában meghalt. Az elhunyt csaknem ötven évig volt a magyar kereskedő­világ egyik vezető tagja és a budapesti kereskedők között nagy tekin­télynek és közszeretetnek örvendett. Sokáig előkelő szerepet játszott a kereskedelmi kamarában és több emberbaráti intézménynek volt alapítója és vezetője és munkás életének gazdag gyümölcseiből bőkezűen osztott a szegények és sínylődök között. Egy negyed­századon át volt a Deák Ferenc-egyletnek buzgó elnöke s ugyancsak egy negyedszázadon át viselte gondját a sinylők­ házának. Az elhunyt nemesszivü emberbarátot mélyen gyászolják azok a nagyszámban lévő társulatok és egyesek, kiknek állandó támasza volt. Koporsóját a jótékony szivéről ismert özvegye és nagyszámú elő­kelő rokonság veszi körül. A temetés holnap dél­után lesz. Özvegy Konkoly Thege Elekné született Bernáth­­falvy Földváry Klára tegnap délután életének 84-ik évében elhunyt. A boldogult matrónával Konkoly Thege Miklós országgyűlési képviselő édesanyját vesztette el. — A paris—madridi automobil-verseny. Egy versaillesi távirat szerint ma kezdődött a paris­­madridi automobil-verseny. Hajnalban 3 óra 45 perc­kor indult az első kocsi, melyet Jerott vezetett, 5 óra 25 percig további 127 kocsi indult, azután a legkö­zelebbi 25 percben még 23 kocsi, végül 6 óra 25 perc­től 6 óra 45 percig 47 motocikli Óriási néptömeg van jelen a startnál. Chartresből Angoulemeből és utolsónak Bordeaux­ből vannak jelentéseink a versenyzők, útjáról. Henry Rénoul, a párisi bécsi automobil-verseny győz­tesének fivére, aki harmadiknak indult el, mind a há­­rom városba elsőnek érkezett, Bordeauxba 12 óra 15 perckor, Jarott 12 óra 31 perckor, harmadiknak Gabrieli 1 óra 9 perckor, negyediknek Falleron 1 óra 13 perckor, ötödiknek Barras 1 óra 17 perckor, ha­todiknak báró Cravhez 1 óra 18 perckor. Több szerencsétlenség fordult elő az után, már az­ eddigi táviratok szerint is négy ember­élet esett áldozatul a vakmerő sportnak. De Caters báró gépésze St. Simphorien mellett kizuhant a kocsiból és egy árokba esett. Arcán sérüléseket szenvedett. Barrow kocsija Libourne mellett, mi­dőn egy szembejövő kutyát egy fordulattal ki akart kerülni, nekiment egy fának. A gépész életét vesztette, a kocsivezető halálosan megsebesült. Angoulemeban két gépész súlyosan megsebesült, ketten pedig életüket vesztették. Renault Marcelle Poiters mellett kocsijával egy árokba esett, oly szerencsétlenül, hogy életét féltik. — Viharos közgyűlés. Az állat- és növényhono­­sító­ társaság ma délelőtt 11 órakor tartotta évi köz­gyűlését az állatkerti vendéglő pavilonjában Balog Sándor alelnök elnöklete alatt. A közgyűlésen a fő­város képviseletében jelen voltak Máttyus Arisztid, dr. Vázsonyi Vilmos, dr. Huszár Adolf kir. tanácsos és Hü­ttl Tivadar fővárosi bizottsági tagok. Balog elnöki megnyitója után, amelyben beje­lentette hogy Gelléri Szabó János elnök betegsége miatt nem jelenhetett meg, a jegyzőkönyv hitelesíté­sére id. Vastagh György és Barna János tagokat kérte fel. A vihar mindjárt a napirend első pontjánál, az évi jelentés felolvasásának kérdésénél kitört. Az ellenzék azt követelte, hogy a jelentés olvas­tassák fel, míg a többség a kiosztott évi jelentést tudo­másul vétetni akarta. Alig hogy elintézték ezt a kér­dést, felállott Szterényi Bertalan és interpellációt akart intézni az elnökhöz a február 12-iki választmányi ülésen történtekről ame­nek következtében Medrey Zsigmond kir. tanácsos lemondott választmányi tag­ságáról. Óriási zaj és lárma keletkezett Szterényi fel­szólalása nyomán, úgy hogy Szterényi kijelentette, hogy lemond a szólás jogáról. A zárszámadások tételénél az ellenzék újból megkezdte a támadást a vezetőség­­ben. Dr. Kun Tibor ügyvéd kezdte a zár­számadások tételeit kritizálni a többség nagy lármája között. Ezután maga Medrey Zsigmond állott fel szólásra. De nem juthatott szóhoz, mert Balog elnök kijelentette, hogy Medrey nem tag már s így szólási joga sincsen. Erre a zaj és lárma még erősebb lett és akkor sem csillapult, amikor Serák K­ároly igaz­­gató és a többi tisztviselők megadták a belső felvilá­gosítás­okat. Utóbb a közgyűlés nagy többséggel bi­zalmat szavazott Serák igazgatónak és a felmentvényt minden irányban megadta. Megválasztottak tiszteletbeli elnöknek Gelléri Szabó János. Elnöknek dr. Balogh Sándor. Alelnökök lettek Dezsényi József és Illek Vince. Választmányi tagok dr. Daday Jenő, dr. Ger­lóczy Gyula, Glück Frigyes, Gömöry Osakár, Ko­­lozsváry Gyula, Perthl Géza. Számvizsgálók lettek: Lamboy József­, Tóth Árpád és Sváby Ödön. — Öngyilkos önkéntes. Ma este hat óra tájban a Szemlő négyen egy 69-ik"gyalogezredbeli önkéntes főbelőtte magát. A mentőket hívták hozzá, akik az eszméletlen állapotban lévő fiatalembert bevitték a XVII-es számú katonai kórházba. Az öngyilkos ki­­i­létét eddig még nem sikerült megállapítani, mert semmiféle írást nem találtak nála, amiből kilétére le­hetne következtetni. A rendőrség az öngyilkosságról értesítette a katonai hatóságot, amely most folytatja a vizsgálatot az öngyilkos kilétének megállapítása iránt. — Utazás a Magas-Tátrába. A Magas-Tátrába ránduló közönség kényelmére mint az előző években, az idei pünkösdi ünnepek alkalmából is a csorbatói fogaskerekű vasúton e hó 30-án és 31-én, valamint június hó 1 én az összes menetrend szerinti vonatok, június hó 2-án pedig csak a 900., 901., 902. és 903. számú vonatok fognak közlekedni. A poprád-felka­­tátralomniczi vonalon e hó 30-án és 31-én, valamint június hó 1-én a 802/803. és a 806/807. számú vona­tokat fogják indítani. E napokban a kereskedelmi miniszter által Budapestről és a Máv­ főbb állomásai­ról a Magas-Tátrába újonnan engedélyezett kedvez­ményes menettérti jegyeket fognak kiadni. — A leleplezett kivándorlók. Leleplezett kiván­dorlási ügynökség címen lapunk mai számában megje­lent közleményre a rendőri sajtóiroda a következő jelentést adta ki: Egyes lapokban a kivándorlást közvetítő ügy­nökök ellen indított rendőri nyomozással kapcsolatban megjelent közleményekre vonatkozólag a főkapitány­­ság kijelenti, hogy azok annyiban felelnek meg a valóságnak, hogy a rendőrség a napokban tényleg egy, a Felvidék pórnépét sarcoló, kivándorlásra csá­bító ügynökszövetkezet nyomára jutott, melynek üzelmei kiderítésén most folyik a nyomozás . Az ügy maga azonban kiindulási stádiumában van. Épp azért is téves a lapoknak az az észrevétele, hogy a nyo­mozás irányítását a belügyminisztérium is átvette, vagy abba most intézkedőleg belefolyna, mert a rend­őrség a törvény által előírtak értelme szerint is ebben csak a saját hatáskörében járt el és jár el. — Umbertó király fia, Cesarina Galti Ercolani grófnő, mint Rómából egy bécsi lapnak jelentik, pörösködik az olasz királyi házzal. A grófnő tudva­levőleg kártérítést és neveltetési költségeket kíván Umbertó király örököseitől. Azt állítja hogy a nyolc­vanas években Umbertó királynak Bolognában sze­relmi idillje volt vele, amelyből egy fiú származott. A grófnő akkor egészen fiatal leány volt még s a fiút, aki máig is él, anyja a maga a magi erejéből és a gyermek apjának a támogatása né­kül nevelte fel. Ha a grófnőnek valami írása volna, amelyben a ki­rály az apaságot elismeri, akkor az olasz jog szerint tartásdíjat igényelhet. Ha nincs ilyen írása, akkor nincs sem­­mire sem jussa, mivel az apaság kutatása Olaszországban tilos. A minap a római polgári bíró­ság megállapította, hogy a panaszos író­fő­iek előbb azokat az írásait kell mellékelni, amelyekből kitűnik, hogy akkor mikor gyermeke megszületett, kiskorú hajadon volt. — Eugénia császárné gyóntatója. A második császárság egyik legérdekesebb személ­ysége fe­­jezte be a múlt héten földi pályafutását Bauer Mária Bernát, aki valamikor prelátus volt és Eugénia császárné gyóntatója. Bauer Bernát Buda­pesten született, mint gazdag zsidó szülők gyer­meke és viharosan eltöltött ifjúsága után 1848-ban Párisba került, hogy tanulmányait folytassa, de a sors Cavaignac csapatába vezérelte. Később piktúrá­­val, majd fotografálással foglalkozott, majd áttérvén a katholicizmusra, papi pályára lépett. Franciaország­ban, Némethonban és Bécsben csakhamar ünnepelt egyházi szónok lett, aki elmés és modern formákban appellált hallgatóságának vallásos érzelmeire. Híre és dicsősége annyira elterjedt, hogy 1866-ban meghív­ták Napolen udvarához nagybőjti prédikátornak. Ettől az időtől kezdve Bauer az udvarnál maradt, kanonok lett és mint a császárné gyóntatója befolyásos pozíciót fog­lalt el. Szónoklatai nagy közönséget vonzottak és mint­hogy nem éppen ritkán a politikába is elkalandozott, úgy vélték, hogy ezek a politikai prédikációk az udvar sugalmazására vezethetők vissza. Voltak azonban, akik azt állították, hogy a császárné nem nézte szívesen a ráoktrojált­­ lel­kiatyát és hogy a császár se kegyelte valami különösen a kalandos életű papot. Befolyása tehát nem ért tovább, mint bármelyik világfias mo­dorú és elmés abbé­ é. Monsignore Bauer, aki később az apostoli protonotáriusi méltóságba is eljutott, ebben az időben tényleg még külső megjelenésében is mo­dern kiadása volt a 18. századbeli versaillesi udvar választékos abbéjának. Világfi volt reverendában, sötét haját gondosan fésülte, parfümillatot terjesztett maga körül, kacérul viselkedett, de azért méltóságot is tu­dott mutatni. Monsignore Bauert, akárcsak császárját, szintén a háború döntötte le dicsősége magaslatáról. A háború elején még élénk részt vett a párisi sajtószövet­ség által kezdeményezett ambulanciákban, de közvetle­nül a békekötés előtt nagy szenzációt keltett a hír, hogy Bauer kilépett az egyházi rendből és pénzügynök lett. Azóta a feledés homályába merült és csak két— egy­mással fölöttébb ellentétes — körben lehetett vele néha­­napján találkozni. Az egyik vagy két-három szalon­ból állt, amelyet nem zártak el előle, mert jó néven vették tőle, hogy egyházi méltóságról és polgári ki­tüntetéséről minden póz nélkül lemondott. A másik körbe pedig az a viszony vezette, amelyet közvetle­nül a háború kitörése után a párisi operaház egyik balerinájával kötött, akinek kedvéért a Tuileriák udvari papja a prelátusi violaszegélyű reverendát is levetette. Még az utóbbi években is lehetett látni hébe-hóba az öreg urat lovon a boulognei erdőben,­­ a Café de la Paix törzsvendégei pedig jól ismerték az őszhajú, beretvált arcú és mindig fekete ruhát viselő kis emberkét, aki minden dél­után két órakor pontosan megjelent. Sőt jól em­lékeztek arra is, hogy Bauer közvetlenül az egy­házi rendből való kilépése után hosszú szakállt növesztett, ami által finom és jelentős feje még inkább érvényesült törékeny termetén. Az utolsó hiúsága, amely udvari karrierjéből rajta maradt, a becsületrend rozettája volt gomblyukában. Bauert már egészen el­feledték és csak 1899-ben, amikor nőül vette a fen­tebb említett ballerínát, emlékeztek meg ismét róla az emberek. Bauer a telet rendesen Nizzában töltötte és gyakran történt meg, hogy a sétányokon az agg csá­szárnéval találkozott. Eugénia sohase szólította meg hajdani gyóntatóját, aki egy ballerina karján haladt el mellette, és Bauer is annyira tapintatos volt, hogy a felismerés minden jele nélkül ment el Napóleon özvegye mellett. — Villamos elgázolás. Ma délután két óra táj­ban az egyik Újpest felé haladó villamoskocsi a Váczi-

Next