Budapesti Napló, 1903. augusztus (8. évfolyam, 208-237. szám)
1903-08-26 / 232. szám
Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1903. augusztus 26. 333. szám. 13 Hol voltak a mentésnek ezek a semmiféle tűzvésznél el nem maradható eszközei ? Csúnya volt, felháborító volt... — Nekem is teljesen ez a meggyőződésem. De fejtegetésére két megjegyzést kell tennem. Az egyik a tűzfal áttörésére, a másik pedig a ponyvákra tett megjegyzésére vonatkozik. Én, mint laikus, úgy képzelem ugyanis, hogy a tűzfal áttörése utat nyitott volna a tűznek a szomszéd házba is . . . — Persze, ha hozzá nem értők végzik a munkát és nem két-három ügyes tűzoltó, ki ilyenkor mindig magával viszi a vízcsövet, hogy az emberek megmentése után, megakadályozza a tűz átcsapását. — Belátom. De nem értem, hogy mért tudta volna előre megmondani, hogy a mentő ponyvák sem vállnak be? — Hát egyszerűen azért, mert kicsinyek és régiek. 1872-ben vették őket. Mindössze kettőt! Kettőt Budapest számára, melynek több mint félmillió lakása van már. És ez a kettő is teljesen használhatatlan, ócska és elavult! Nagyobb külföldi városokban csak múzeumokban láthatók már ilyenek. Ellenben a tűzoltóság új szerkezetűeket, övékkel alátámasztottakat, a legnagyobb súlynak ellenállókat és óriás terjedel műeket használ... Hisz láthatta tegnap, hogy mint mélyednek a földig a mieink, hogy mint zúzódik a beléjük hulló halálra ... És milyen nehéz őket előkeríteni? Hisz a kerületi tűzoltóságok nem kaptak ezekből a hitvány lepedőkből, az évtizedek előtt beszerzett drága két darabot ott őrzik a központban s hogy azoknak, kik nem égtek porrá a tűzben, meglehessen az a vigasztalásuk, hogy bennük végezték be életüket... Ne csodálkozzék uram hangom keserűségén, de ha ön foglalkozott volna tűzrendészettel, velem együtt káromkodnék. Elhiszi-e, hogy tolólétrák sincsenek minden kerületben, elhiszi-e, hogy tűzoltóink vezetősége kicsinyes hiúságból visszataszítja a tűzoltásban gyakorlott kezek százait. .. Visszataszítja, holott, mint a tegnapi eset is mutatta, ez a nevetséges büszkeség az egész fővárosra, végzetessé válható veszedelmet idézhet elő. Ön nem ért engem? Hát nagyobb gyáraink rendkívül ügyes és begyakorlott tűzoltócsapataira gondolok. Hallotta-e ön már, hogy a főparancsnok úr törődött volna valamit létezésükkel, hogy érdeklődött volna működésük iránt, hogy foglalkozott volna felhasználhatóságuk kérdésével? Ugye sohasem? Ha meghívják értekezleteikre, nem megy el, ha hősies elszántsággal végzett munkájukról hall, nem vesz róla tudomást! A főparancsnok úr méltóságán alulinak tartja, hogy együttműködjék velük. A főparancsnok úr fényes sisakban, hófehér köpenyegben jelenik meg a tűzvészek színhelyén, amazok pedig kérges tenyerű munkások ! Pedig ezek a kérges tenyerek nagyszerű munkát tudnak a veszély pillanatában végezni. Hisz tegnap is oly kevés volt a tűzoltó a veszély nagyságához képest. És ha — az eshetőség gondolatára is átfut rajtam a borzadály — tegnap a főváros valamelyik más részében is fölröpül a tűzvésznek sárkánya? ... Ki birkózott volna meg vele? Ki hívta volna a gyárak ügyes tűzoltóságát? A főparancsnok úr bizonyára nem. . . . Azok a sötét alakok árnyékot vetettek volna talán sisakja ragyogására és a fődolog, hogy ez ragyogjon. A város pusztulhat, a megsebzett emberek ijesztő denevérekként röpködhetnek a forró levegőben. . . . Eh, hagyjuk uram! Csak felizgatom magam ezzel a panaszkodással! Haszna úgy sem lesz. Ha tudnám, hogy igen, akkor harsonával hirdetném, hogy tűzoltóságunk szervezete, berendezkedése nem áll a kor színvonalán, hogy ezen a téren reformokra van szükség, mert különben nem érezheti magát emeleten lakó budapesti ember biztonságban, különben maholnap minduntalan felriaszt álmunkból a tűzhalálnak lelki szemünk elé villanó réme, különben minduntalan megismétlődhetik a tegnapi katasztrófa, melynek ijedelme és borzalma uralkodik még most is az egész fővároson ... célokat szolgáló modern, külföldi épületekben kiváló súlyt fektetnek s elengedhetetlennek tartják praktikusság szempontjából, hogy maga az üzlethelyiség egy elzárt egész legyen a lakóházban és hogy a lakóházban való közlekedés e szerint tűzmentesen legyen elzárva az üzletháztól, tehát csupán a lakóháznak szolgáljon a bejáró. Sőt ilyen megoldásnál is — mint a jelenlegi épületnél megkívánható volna — még egy második cselédlejáró volna alkalmazható; például a Klauzál utcai oldalon a háznak legszélén, mely a melléklépcsővel van összeköttetésben s amely utóbbi nemcsak a házban lakók kényelmét s a tisztaságot szolgálja, jelen esetben tűzbiztonság szempontjából felette fontos lett volna. Alapelv tehát, oly bérházban, mely üzletházzal van összeköttetésben s amelynek udvarát is az üzletház üveggel fedett része képezi, ha két vagy több utcán van homlokzata a háznak, legalább is egy fő- és egy melléklépcsőn, közvetlen kijárás legyen két utcára, melyeknek bejárói tűzbiztosan vannak elzárva az üzletháztól. A Klauzál utca s Kerepesi-út sarkán épült házban ilyen tűzbiztonsági szempontokra nem voltak figyelemmel s ezért elsősorban a közmunkák tanácsát vádolhatják, amely utóbbi amint hallom, megadta az engedélyt a házban oly átalakításra, mely ellenkezik a fennálló építésrendőri szabályokkal, amelyeket nemcsak, hogy be nem tartattak, hanem azoknak homlokegyenest ellenkezői hajtottak végre. Az, építésrendőri szabályzatok megkívánják, hogy a kapubejáró és a lépcsőház falainak vastagsága 45 centiméter legyen. Ha ezt a szabályt betartják s a kerepesi-uti bejárót, a Párisi Áruház üzlethelyiségétől ily vastag fallal elválasztják, még akkor is, ha a lejárót kirakatnak használják, a lángok nem csaphattak volna át a bejáróba és minden valószínűség szerint az ottlakók valamennyien megmenekülhettek volna. Ez az a nagy mulasztás, mely annyi emberélet vesztét okozta. Az építési szabályzatokkal merőben ellenkezik a tűzfalnak áttörése, melynek az első emeleten 45 centiméter vastagnak kell lennie. A Párisi Áruház tulajdonosai tudvalevőleg a szomszédos ház első emeletét kibérelték és a tűzfalat áttörették. A második emelettől felfelé menő tűzfalakat az utcai traktus szélességében vastartókkal fölfogták. Ez volt a másik kardinális mulasztása a közmunkák tanácsának, illetve annak a hatóságnak, mely erre az engedélyt megadta. Ha ez nem történik meg, a két háznak tűzfala megakadályozza természetszerűleg a tűz továbbterjedését a szomszédos házba. Hiba volt továbbá a melléklépcső oly elrendezése, mely rejtett és tűz esetén — hisz épp tűzbiztonsági szempontból követelik meg — nem egy nagy udvarba, vagy mint már említettem, közvetlen utcára, hanem egy zugba vezet. De még sok más apróbb technikai és architektonikus hibáról lehetne beszélni. Döntők a fentebbiek voltak. Hogy a házat mennyire viselte meg a tűz, azt, míg be nem hatol az ember, egészében nem lehet konstatálni. A plafonnak jórésze tönkre ment. A vastartók meghajlottak, a mennyezetek nagy részét le kell bontani s a Klauzál utcai oldalon szükséges két falpillérnek kiváltása, melyek alaposan megsérültek. Az ízléstelen gipszhomlokzatok impraktikus voltát bizonyítja ez a tűz s vajba kerülnek épittetőink, e gyászos példán okulva, az olcsó építkezést- Szomorú tanulság nekünk ez a tűz, mely a legfelsőbb építési hatóság megbízhatatlanságának újabb bizonyítéka s amely az építési ügyosztályok jobbászervezését szükségessé teszi. Tanulság egyszersmind arra, hogy a mi építésrendőri szabályzataink elavultak s alapos reformálásokra van szükség. Még egyet akarok megemlíteni, ami már nem az építkezésre, hanem a tűzoltóságra vonatkozik. Hogy a ház ennyire tönkrement, szinte érthetetlen, hogy az embereket nem menthették meg háromnegyed órán belül, míg a tűz a tetőt el nem érte, szinte hihetetlen. Jóllehet némileg menti a tűzoltóságot, hogy a tűzrendőri szempontnak az építkezés nem felelt meg. Külföldön a tűzoltóságok parancsnoktisztjei technikát végzett szakemberek; a technika abszolválását, mint előtanulmányt, megkövetelik. Természetesen ezeknek az ítélőképessége egy ilyen nem közönséges nagy tűz alkalmával gyorsabb és helyesebb. A tegnapi tűznél hiányzott ily erő, amely gyors intézkedéssel, határozott utasítással a tűzoltókat előbb a legmagasabb emeletekre vezényelte volna és a mentést a legfelsőbb, már vékonyabb tűzfal gyors átlyukasztásával a szomszéd házakon teljesítette volna. Ezt azonban csak kitűnően felszerelt, mentőeszközzel jól ellátott tűzoltóság végezheti. Technikai szempontokból tökéletes mentőeszközök teljesen hiányoznak tűzoltóságunk felszereléséből. A tűz eloltásához tűzoltóra és vízre van szükség. Ez ugyan már nem architektonikus kérdés, de kétségtelen, hogy mind akettőből a tegnapi tűznél kevés volt. Tűzbiztonság az építkezésben. — Építészeti szakvélemény. — A leégett Párisi Áruház épületének architektonikus szerkezete súlyos memento arra nézve, hogy miként nem szabad építkezni. Az építészeti szempontok kellő megvilágítása végett megkérdeztük a főváros egyik kiváló műépítészét, Leitersdorfer Bélát, aki a következőkben mondott véleményt a leégett bérpalotáról : Egy ilyen nagy áruház elhelyezésénél egy bérházban, melyben lakások is vannak, hasonló Az okuló Berlin, Berlin, augusztus 25. A budapesti nagy tűzvész itt, ahol temérdek, sokkal nagyobb áruház van, nagy aggodalmat keltett kereskedői körökben, de nem kisebb az izgatottság a vevőközönség közt sem. A nagykereskedők most azon iparkodnak, hogy tudtára adják a közönségnek a szigorúan betartott elővigyázati rendszabályokat, amelyek a rendőrségnek kötelességévé teszik a nagy áruházak megvizsgálását. A kereskedők közhírré teszik, hogy a rendőrség mindazon házakban, amelyekben nagy üzletek vannak, naponta megvizsgálja, hogy a folyosók és a lépcsők könnyen hozzáférhetők-e, a tűzoltóság felügyel arra, vájjon a villamos világítási készülékek és gépek kezelésénél követik-e a német elektrotechnikusok szövetkezetének utasításait, s időközönként tűzpróbákat tart annak ellenőrzésére, várjon az üzletek mentőszemélyzete idejekorán helyén van-e. Ezek a trpróbák a leglelkiismeretesebben folynak ugyan, de elképzelni is borzalmas, hogy egy ilyen nagy áruházban tűz támad, amelynek alkalmazottai közel ezeren vannak. SZÍNHÁZ, zene ** Népszínház. Mialatt Brecsányi színtársulata Gorkij nagybecsű drámáját játszsza a Népszínházban, a színház művészi személyzete már a fővárosba gyülekezett, hogy részt vegyen az e hó 26-án, szerdán tartandó első próbán. A személyzet egyszerre próbál Stoll Károly főrendező vezetése mellett Erkel Jenőnek Masinka, az egyetem gyöngye című és Bokor József Huszárkisasszony című új operettjéből. E két hazai termék, valamint Dankó Pistának, a nemrég elhunyt dalköltőnek a cigányéletből merített, hátrahagyott népszínműve az ezzel kapcsolatban rendezendő cigányzene-versenynyel fogja betölteni a Népszínház szeptember havi műsorát. ** Városligeti Színkör. A Városligeti Színkörben, szerdán Újházi Ede utolsóelőtti vendégfelléptével a Heidelbergi diákélet tizenötödször kerül színre. ** Bigoletto. A Budai Nyári Színházban holnap, szerdán, Olteán Kiotild, a Zeneakadémia növendékének felléptével Verdi Rigolettoja kerül színre. A címszerepet Kernyei Béla, Gildát Olteán Klotild, a herceget Mihályi, a többi szerepeket Delli Henrik, F. Kállai Lujza, Vajda Alfréd Sarlai és Kövesdy éneklik. ** Krecsányiék a Népszínházban. Krecsányi Ignác budai színtársulata még három estén játszsza el a Népszínházban Gorkijnak Éjjeli menedékhely című drámáját és pedig holnap, csütörtökön és pénteken. Az utolsó három előadás énekes darab lesz. Szombaton A bornevillei harangok vasárnap Boccaccio, hétfőn pedig Az édes lányka kerül színre. ** Zeneiskolai beiratkozás. A Budapesti Zeneiskola most kezdi meg működése nyoladik esztendejét, Major I. Gyula művészi vezetése mellett. Az intézetnek fennállása óta elért kiváló sikerei a zenetanutás terén, a nyilvános vizsgálati hangversenyeken felmutatott meglepően szép eredmények mindinkább megerősítették jó hírnevét. látogatottsága mindinkább növekszik. Ez az örvendetes jelenség kívánatossá tette, hogy az igazgatóság az eddigi intézet mellett (V., Váczi-körút 16 sz. II. emelet) testvériskolát nyisson Kerepesi-út 30. sz. alatt (Szecesszióház.) A beiratások mindkét helyen már augusztus 28-án kezdődnek, naponta 10—1-ig és 3—6-ig. Tanszakok: zongora, énekzeneszerzés, hegedű, gordonka, cimbalom stb. Major I Gyula igazgató mellett kipróbál tanerők működnek, kik igazgatójuk módszere szerint tanítanak. A Magyar Női Karének Egyesület is szeptember hóban kezdi működését, próbáit a Magyar Zeneiskolában tartja. Újonnan belépni óhajtó hölgyek ott jelentkezhetnek. Kuliffay Izabella álamilag képesített zenetanárnő az idén két új erővel gyarapította zeneiskolájának tanári karát. Sikerült intézetének megnyernie Lichtenstein Dórát, aki úgy Magyarországon, mint külföldön, mint dalénekesnő is nagy hírnévre tett szert, továbbá Csutor Kálmánt, aki a berlini konzervatóriumnak volt jeles tanára. A beiratások szeptember 1-én kezdődnek. (Károly-körút 9. sz.) ** Mesteriskola zongorára, Somogyi Mór zongoraművész tíz év óta fennálló zenekonzervatóriumának keretében a zongoratanszakot mesteriskolával bővíti ki. A mesteriskolával oly intézmény létesül, amely a már kész zongorázókat a legmagasabb zenei oktatásban részesíti. Foglalkozik a zongorázás technikája legmagasabb fokra való fejlesztése mellett, a mesterművek szintetikai és analitikai formatanával, a zenetörténet és esztétika magasabb szempontból való tárgyalásával, amely azt célozza, hogy a növendék az illető zeneművet helyes megvilágításban és keletkezési idejének korszelleméhez mérten interpretálhassa, szóval, hogy a szó legszorosabb értelmében zongoraművészeket képezzen. A mesteriskolában a magasabb művészi zongorajátékot Somogyi Mór zongoraművész, a kitűnő pedagógus tanítja. A mesteriskola tankeretében felöleli még az általános zenetörténelmet, zeneesztétikát és zeneszerzéstant. Beiratkozni lehet naponta az intézet igazgatósági termében 9—12-ig, Erzsébetkörút 44. sz. ** Beiratás a zongoraiskolában, Riesz Olga államilag képesített okleveles zenetanárnő zongoraiskoláiban (Andrássy út 66. sz.) szeptember 1-én kezdődnek a beiratások és naponta délelőtt 10—12 és délután 3—5 óra közt folynak.