Budapesti Napló, 1903. augusztus (8. évfolyam, 208-237. szám)

1903-08-26 / 232. szám

Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1903. augusztus 26. 333. szám. 13 Hol voltak a mentésnek ezek a semmiféle tűzvésznél el nem maradható eszközei ? Csúnya volt, felháborító volt... — Nekem is teljesen ez a meggyőződésem. De fejtegetésére két megjegyzést kell tennem. Az egyik a tűzfal áttörésére, a másik pedig a ponyvákra tett megjegyzésére vonatkozik. Én, mint laikus, úgy kép­zelem ugyanis, hogy a tűzfal áttörése utat nyitott volna a tűznek a szomszéd házba is . . . — Persze, ha hozzá nem értők végzik a munkát és nem két-három ügyes tűzoltó, ki ilyenkor mindig magával viszi a vízcsövet, hogy az emberek megmentése után, megaka­dályozza a tűz átcsapását. — Belátom. De nem értem, hogy mért tudta volna előre megmondani, hogy a mentő ponyvák sem vállnak be? — Hát egyszerűen azért, mert kicsinyek és régiek. 1872-ben vették őket. Mindössze kettőt! Kettőt Budapest számára, melynek több mint félmillió lakása van már. És ez a kettő is teljesen használhatatlan, ócska és elavult! Nagyobb külföldi városokban csak múzeumokban láthatók már ilyenek. Ellenben a tűzoltóság új szerkezetűeket, övékkel alá­támasztottakat, a legnagyobb súlynak ellen­állókat és óriás terjedel műeket használ... Hisz láthatta tegnap, hogy mint mélyednek a földig­ a mieink, hogy mint zúzódik a belé­jük hulló halálra ... És milyen nehéz őket előkeríteni? Hisz a kerületi tűzoltóságok nem kaptak ezekből a hitvány lepedőkből, az évtizedek előtt beszerzett drága két da­rabot ott őrzik a központban s hogy azoknak, kik nem égtek porrá a tűzben, meglehessen az a vigasztalásuk, hogy bennük végezték be életüket... Ne csodálkozzék uram hangom keserűségén, de ha ön foglal­kozott volna tűzrendészettel, velem együtt káromkodnék. Elhiszi-e, hogy tolólétrák sin­csenek minden kerületben, elhiszi-e, hogy tűzoltóink vezetősége kicsinyes hiúságból visszataszítja a tűzoltásban gyakorlott kezek százait. .. Visszataszítja, holott, mint a teg­napi eset is mutatta, ez a nevetséges büsz­keség az egész fővárosra, végzetessé válható veszedelmet idézhet elő. Ön nem ért engem? Hát nagyobb gyáraink rendkívül ügyes és be­gyakorlott tűzoltócsapataira gondolok. Hal­lotta-e ön már, hogy a főparancsnok úr törődött volna valamit létezésükkel, hogy érdeklődött volna működésük iránt, hogy fog­lalkozott volna felhasználhatóságuk kérdésé­vel? Ugy­e sohasem? Ha meghívják érte­kezleteikre, nem megy el, ha hősies elszánt­sággal végzett munkájukról hall, nem vesz róla tudomást! A főparancsnok úr méltóságán alulinak tartja, hogy együttműködjék velük. A főparancsnok úr fényes sisakban, hófehér köpenyegben jelenik meg a tűzvészek szín­helyén, amazok pedig kérges tenyerű mun­kások ! Pedig ezek a kérges tenyerek nagyszerű munkát tudnak a veszély pillanatában végezni. Hisz tegnap is oly kevés volt a tűzoltó a ve­szély nagyságához képest. És ha — az eshető­ség gondolatára is átfut rajtam a borzadály — tegnap a főváros valamelyik más részében is fölröpül a tűzvésznek sárkánya? ... Ki birkózott volna meg vele? Ki hívta volna a gyárak ügyes tűzoltóságát? A főparancs­nok úr bizonyára nem. . . . Azok a sötét alakok árnyékot vetettek volna talán sisakja ragyogására és a fődolog, hogy ez ragyogjon. A város pusztulhat, a megsebzett emberek ijesztő denevérekként röpködhetnek a forró levegőben. . . . Eh, hagyjuk uram! Csak felizgatom magam ezzel a panaszkodással! Haszna úgy sem lesz. Ha tudnám, hogy igen, akkor harsonával hirdetném, hogy tűzoltóságunk szervezete, berendezkedése nem áll a kor színvonalán, hogy ezen a téren re­formokra van szükség, mert különben nem érezheti magát emeleten lakó budapesti em­ber biztonságban, különben ma­holnap mind­untalan felriaszt álmunkból a tűzhalálnak lelki szemünk elé villanó réme, különben minduntalan megismétlődhetik a tegnapi ka­tasztrófa, melynek ijedelme és borzalma ural­kodik még most is az egész fővároson ... célokat szolgáló modern, külföldi épületekben ki­váló súlyt fektetnek s elengedhetetlennek tartják praktikusság szempontjából, hogy maga az üzlet­helyiség egy elzárt egész legyen a lakóházban és hogy a lakóházban való közlekedés e szerint tűzmentesen legyen elzárva az üzletháztól, tehát csupán a lakóháznak szolgáljon a bejáró. Sőt ilyen megoldásnál is — mint a jelenlegi épület­nél megkívánható volna — még egy második cselédlejáró volna alkalmazható; például a Klauzál­ utcai oldalon a háznak legszélén, mely a melléklépcsővel van összeköttetésben s amely utóbbi nemcsak a házban lakók kényelmét s a tisztaságot szolgálja, jelen esetben tűzbiztonság szempontjából felette fontos lett volna. Alapelv tehát, oly bérházban, mely üzlet­házzal van összeköttetésben s amelynek udvarát is az üzletház üveggel fedett része képezi, ha két vagy több utcán van homlokzata a háznak, leg­alább is egy fő- és egy melléklépcsőn, közvetlen ki­járás legyen két utcára, melyeknek bejárói tűzbiztosan vannak elzárva az üzletháztól. A Klauzál­ utca s Kerepesi-út sarkán épült házban ilyen tűzbiztonsági szempontokra nem voltak figyelemmel s ezért elsősorban a köz­munkák tanácsát vádolhatják, amely utóbbi amint hallom, megadta az engedélyt a házban oly át­alakításra, mely ellenkezik a fennálló építésrendőri szabályokkal, amelyeket nemcsak, hogy be nem tar­tattak, hanem azoknak homlokegyenest ellenkezői haj­tottak végre. Az, építés­rendőri szabályzatok meg­kívánják, hogy a kapubejáró és a lépcső­ház falai­nak vastagsága 45 centiméter legyen. Ha ezt a szabályt betartják s a kerepesi-uti bejárót, a Párisi Áruház üzlethelyiségétől ily vastag fallal elválasztják, még akkor is, ha a lejárót kirakat­nak használják, a lángok nem csaphattak volna át a bejáróba és minden valószínűség szerint az ott­­lakók valamennyien megmenekülhettek volna. Ez az a nagy mulasztás, mely annyi emberélet vesztét okozta. Az építési szabályzatokkal merőben ellenke­zik a tűzfalnak áttörése, melynek az első emeleten 45 centiméter vastagnak kell lennie. A Párisi Áruház tulajdonosai tudvalevőleg a szomszédos ház első emeletét kibérelték és a tűzfalat áttöret­ték. A második emelettől felfelé menő tűz­falakat az utcai traktus szélességében vas­tartókkal fölfogták. Ez volt a másik kardinális mulasztása a közmunkák tanácsának, illetve annak a hatóságnak, mely erre az engedélyt megadta. Ha ez nem történik meg, a két háznak tűzfala megakadályozza természetszerűleg a tűz tovább­terjedését a szomszédos házba. Hiba volt továbbá a melléklépcső oly elren­dezése, mely rejtett és tűz esetén — hisz épp tűzbiztonsági szempontból követelik meg — nem egy nagy udvarba, vagy mint már említettem, közvetlen utcára, hanem egy zugba vezet. De még sok más apróbb technikai és archi­­tektonikus hibáról lehetne beszélni. Döntők a fentebbiek voltak. Hogy a házat mennyire vi­selte meg a tűz, azt, míg be nem hatol az ember, egészében nem lehet konstatálni. A plafon­nak jórésze tönkre ment. A vastartók meghajlottak, a mennyezetek nagy részét le kell bontani s a Klau­zál­ utcai oldalon szükséges két falpillérnek kivál­tása, melyek alaposan megsérültek. Az ízléstelen gipszhomlokzatok impraktikus voltát bizonyítja ez a tűz s vajba kerülnek épit­­tetőink, e gyászos példán okulva, az olcsó épít­kezést- Szomorú tanulság nekünk ez a tűz, mely a legfelsőbb építési hatóság megbízhatatlanságá­nak újabb bizonyítéka s amely az építési ügyosz­tályok jobbászervezését szükségessé teszi. Tanul­ság egyszersmind arra, hogy a mi építésrendőri szabályzataink elavultak s alapos reformálásokra van szükség. Még egyet akarok megemlíteni, ami már nem az építkezésre, hanem a tűzoltóságra vonat­kozik. Hogy a ház ennyire tönkrement, szinte érthetetlen, hogy az embereket nem menthették meg háromnegyed órán belül, míg a tűz a tetőt el nem érte, szinte hihetetlen. Jóllehet némileg menti a tűzoltóságot, hogy a tűzrendőri szempont­nak az építkezés nem felelt meg. Külföldön a tűzoltóságok parancsnoktisztjei technikát végzett szakemberek; a technika abszolválását, mint elő­tanulmányt, megkövetelik. Természetesen ezek­nek az ítélőképessége egy ilyen nem közön­séges nagy tűz alkalmával gyorsabb és helye­sebb. A tegnapi tűznél hiányzott ily erő, amely gyors intézkedéssel, határozott utasítás­sal a tűzoltókat előbb a legmagasabb eme­letekre vezényelte volna és a mentést a legfelsőbb, már vékonyabb tűzfal gyors át­lyukasztásával a szomszéd házakon teljesítette volna. Ezt azonban csak kitűnően felsze­relt, mentőeszközzel jól ellátott tűzoltóság végez­heti. Technikai szempontokból tökéletes mentő­eszközök teljesen hiányoznak tűzoltóságunk fel­szereléséből. A tűz eloltásához tűzoltóra és vízre van szükség. Ez ugyan már nem architektonikus kérdés, de kétségtelen, hogy mind akettőből a tegnapi tűznél kevés volt. Tűzbiztonság az építkezésben. — Építészeti szakvélemény. — A leégett Párisi Áruház épületének architekto­­nikus szerkezete súlyos memento arra nézve, hogy miként nem szabad építkezni. Az építészeti szempon­tok kellő megvilágítása végett megkérdeztük a főváros egyik kiváló műépítészét, Leitersdorfer Bélát, aki a következőkben mondott véleményt a leégett bér­palotáról : Egy ilyen nagy áruház elhelyezésénél egy bérházban, melyben lakások is vannak, hasonló Az okuló Berlin, Berlin, augusztus 25. A budapesti nagy tűzvész itt, ahol temérdek, sokkal nagyobb áruház van, nagy aggodalmat keltett kereskedői körökben, de nem kisebb az izgatottság a vevőközönség közt sem. A nagykereskedők most azon iparkodnak, hogy tudtára adják a közönségnek a szigorúan betartott elővigyázati rendszabályokat, amelyek a rendőrségnek kötelességévé teszik a nagy áruházak megvizsgálását. A kereskedők közhírré teszik, hogy a rendőrség mindazon házakban, ame­lyekben nagy üzletek vannak, naponta megvizsgálja, hogy a folyosók és a lépcsők könnyen hozzáférhe­­tők-e, a tűzoltóság felügyel arra, vájjon a vil­­lamos világítási készülékek és gépek kezelésénél követik-e a német elektrotechnikusok szövetkezetének utasításait, s időközönként tűz­próbákat tart annak ellenőrzésére, várjon az üzletek mentőszemélyzete idejekorán helyén van-e. Ezek a trpróbák a leg­lelkiismeretesebben folynak ugyan, de elképzelni is borzalmas, hogy egy ilyen nagy áruházban tűz támad, amelynek alkalmazottai közel ezeren vannak. SZÍNHÁZ, zene ** Népszínház. Mialatt Brecsányi színtársulata Gorkij nagybecsű drámáját játszsza a Népszínházban, a színház művészi személyzete már a fővárosba gyü­lekezett, hogy részt vegyen az e hó 26-án, szerdán tartandó első próbán. A személyzet egyszerre próbál Stoll Károly főrendező vezetése mellett Erkel Jenőnek Masinka, az egyetem gyöngye című és Bokor József Huszárkisasszony című új operettjéből. E két hazai ter­mék, valamint Dankó Pistának, a nemrég elhunyt dal­költőnek a cigányéletből merített, hátrahagyott nép­színműve az ezzel kapcsolatban rendezendő cigány­­zene-versenynyel fogja betölteni a Népszínház szep­tember havi műsorát. ** Városligeti Színkör. A Városligeti Színkör­ben, szerdán Újházi Ede utolsóelőtti vendégf­elléptével a Heidelbergi diákélet tizenötödször kerül színre. ** Bigoletto. A Budai Nyári Színházban holnap, szerdán, Olteán Kiotild, a Zeneakadémia növendéké­nek felléptével Verdi Rigolettoja kerül színre. A cím­szerepet Kernyei Béla, Gildát Olteán Klotild, a her­ceget Mihályi, a többi szerepeket Delli Henrik, F. Kállai Lujza, Vajda Alfréd Sarlai és Kövesdy éneklik. ** Krecsányiék a Népszínházban. Krecsányi Ignác budai színtársulata még három estén játszsza el a Népszínházban Gorkijnak Éjjeli menedékhely című drámáját és pedig holnap, csütörtökön és pénteken. Az utolsó három előadás énekes darab lesz. Szomba­ton A bornevillei harangok vasárnap Boccaccio, hétfőn pedig Az édes lányka kerül színre. ** Zeneiskolai beiratkozás. A Budapesti Zene­iskola most kezdi meg működése nyo­ladik esztende­jét, Major I. Gyula művészi vezetése mellett. Az inté­zetnek fennállása óta elért kiváló sikerei a zenetanutás terén, a nyilvános vizsgálati hangversenyeken felmu­tatott meglepően szép eredmények mindinkább meg­erősítették jó hírnevét. látogatottsága mindinkább nö­vekszik. Ez az örvendetes jelenség kívánatossá tette, hogy az igazgatóság az eddigi intézet mellett (V., Váczi-körút 16 sz. II. emelet) testvériskolát nyisson Kerepesi-út 30. sz. alatt (Szecesszióház.) A beiratások mindkét helyen már augusztus 28-án kezdődnek, na­ponta 10—1-ig és 3—6-ig. Tanszakok: zongora, ének­zeneszerzés, hegedű, gordonka, cimbalom stb. Major I Gyula igazgató mellett kipróbál tanerők működnek, kik igazgatójuk módszere szerint tanítanak. A Magyar Női Karének Egyesület is szeptember hóban kezdi működését, próbáit a Magyar Zeneiskolában tartja. Újonnan belépni óhajtó hölgyek ott jelentkezhetnek. Kuliffay Izabella ál­amilag képesített zenetanárnő az idén két új erővel gyarapított­a zeneiskolájának tanári karát. Sikerült intézetének megnyernie Lichten­stein Dórát, aki úgy Magyarországon, mint külföldön, mint dalénekesnő is nagy hírnévre tett szert, továbbá Csutor Kálmánt, aki a berlini konzervatóriumnak volt jeles tanára. A beiratások szeptember 1-én kezdődnek. (Károly-körút 9. sz.) ** Mesteriskola zongorára, Somogyi Mór zon­goraművész tíz év óta fennálló zenekonzervatóriumá­nak keretében a zongoratanszakot mesteriskolával bővíti ki. A mesteriskolával oly intézmény létesül, amely a már kész zongorázókat a legmagasabb zenei oktatásban részesíti. Foglalkozik a zongorázás techni­kája legmagasabb fokra való fejlesztése mellett, a mesterművek szintetikai és analitikai formatanával, a zenetörténet és esztétika magasabb szempontból való tárgyalásával, amely azt célozza, hogy a növendék az illető zeneművet helyes megvilágításban és keletke­zési idejének korszelleméhez mérten interpretálhassa, szóval, hogy a szó legszorosabb értelmében zongora­művészeket képezzen. A mesteriskolában a magasabb művészi zongorajátékot Somogyi Mór zongoraművész, a kitűnő pedagógus tanítja. A mesteriskola tankereté­ben felöleli még az általános zenetörténelmet, zene­­esztétikát és zeneszerzéstant. Beiratkozni lehet naponta az intézet igazgatósági termében 9—12-ig, Erzsébet­­körút 44. sz. ** Beiratás a zongoraiskolában, Riesz Olga államilag képesített okleveles zenetanárnő zongora­­iskolá­iban (Andrássy­ út 66. sz.) szeptember 1-én kezdődnek a beiratások és naponta délelőtt 10—12 és délután 3—5 óra közt folynak.

Next