Budapesti Napló, 1903. október (8. évfolyam, 268-298. szám)

1903-10-02 / 269. szám

. S Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1903. október 2­. 260. szám. aki magát szégyelte volna vallásáért, vagy aki panasz­kodott volna, hogy a vallás az ő ártalmára lett volna. Hogy én a túlvilágról honnan szemlélem majd az új irány diadalát, azt sem Martin úr, sem én nem tudhatjuk, én legfeljebb csak megköszönhetem neki irántam tanúsított jóindulatát, amiért engem a meny­országba szánt, arra azonban mégis bátorkodom Martin urat figyelmeztetni, hogy már nagyon szá­mos ilyen „uj”” irányt hirdettek ezen a világon amely­nek csak kudarcát szemlélhették az Istenben boldogult lelkek a túlvilágról. A Spencer-féle természet- és társadalombölcselet egyébiránt a külföldön sem ör­vend akkora osztatlan helyeslésnek, mint a­hogy Somlóék hirdetik, tehát egyáltalában nem tekint­hető olyan világraszóló intangibilis új Canonnak, mely előtt térdet, fejet kellene hajtani. Én sem első nem vagyok, sem utolsó nem leszek, aki ezen új irány­­ben tiltakozik. Dühring például felháborodásá­ban „piaci lármának“, „könnyelmű felületességnek“, „tudományos szédelgésnek“, „természetbölcseleti vad­költészetnek“, „korcsbölcseletnek“ nevezte ezt a dicső uj irányt, pedig ő nem tanárkodott soha az obskúrus nagyváradi jogakadémián. Dr. Bozóky Alajos kir. tanácsos, jogakadémiai tanár. Októbernek elseje. — Csendélet. — Juliska, ez a kis személy, Ki szobaleány volna, kérem, Ma minden nippel összetört A mahagóni­ etazséren. S a szakácsnő — e jó öreg — A két papucsát összeverte, S ahogy a száján csak kifért A kék-vak nótát énekelte.­­ A szomszédban ahány cseléd, Mind, mind e nótát kornyikálta. A vicelány táncolt vadul, S még a főlépcsőt sem sikálta. Vagy négy benn és tíz mindenes, S ahány effajta volt a házba’. Üvöltő e szép dalt vadul És mind a keszkenőjét rázta. Mert októbernek elsején Nem rukkoltak be katonának Lovagjaik; ilyen vidáman A kis nőcskék ezért valának. Közben jött a tejeslegény. A házbéli suszterlegények, S a boltiszolgák ; ajkukon Ugyancsak felcsendült ez ének. A verklis most már megvadult, Bőszen üvöltött muzsikája. Az uraknak meg odalent Égnek állt mind a hajaszála . ", jj . . . És most az utcán hirtelen A bandának vig hangja csendül; De ah ez olyan szomorú — Könny csordul minden bakaszembül S Juliska, aki jó leány így szól — s a hangja csupa bánat — „E nap örömnap minekünk, De gyásznap sok szegény bakának... ... És Julcsának és Mariskának ..­ ­. 8. abban állapodtak meg, hogy Bárczy István tanácsost küldöttségileg kérik föl, vegye a kezeibe az ügyek rendezését. (*) A kassa-oderbergi vasút nyugdíjasai. A belügyminiszter szeptember 1-én rendeletet intézett a fővároshoz, amelyben kimondja, hogy a kerületi elöl­járóságok kötelesek a kassa-oderbergi vasúttól nyug­díjat avagy akármilyen ellátást élvezők életbenlétét és egyéb viszonyait csak úgy igazolni, mint az állam és köztörvényhatóságok nyugdíjasainál, mert a kassa­­oderbergi vasút állami kamatbiztosítás mellett mű­ködik. * FŐVÁROS (*) A tűzvizsgálatok szigorítása. A Párisi Nagy Áruház égése alkalmából megváltoztatta a tanács a kerületi elöljáróságok számára kiadott szolgálati uta­sítás 339. §-át és illetőleg ennek a tűzre veszedelmes épületek időszaki vizsgálása iránt rendelkező részét a következő rendelkezéssel bővítette: A tűzveszélyes telepek, főleg azok, melyek oly épületben vannak elhelyezve, hol magánlaká­sok is vannak, évenkint több ízben vizsgálan­dók meg. Az eddig érvényben volt szabály szerint a tűz­­rendészeti bizottság (elöljáró, kér, mérnök, tűzoltó, rendőrség, kéményseprő) évenkint egyszer vizsgálta meg a gyárakat, középületeket és tűzveszélyes üz­­lettelepeket. (*) Eladósodott fővárosi tisztviselők. Ma dél­után összejövetelük volt az eladósodott tisztviselők ü­gye rendezésében résztvevő alkalmazottaknak. Az értekezleten nagyon kevesen jelentek meg és ér­demileg épp ezért nem is hoztak határozatot, hanem SZÍNHÁZ, ZENE ** Porzsolt Igazgató ünneplése. A Népszínház­ban ma kettős csoda történt. Az egyik az, hogy egy magyar népszínmű, hozzá még olyan, amelynek nem színpadi értéke, hanem a hozzá fűzött kegyeletes cél és a színház igazgatójának szerencsés ötlete adta meg a sikert, egyfolytában érte meg huszonötödik előadását, ami példátlan az intézet történetében. A másik pedig, hogy a színpadon a színház tagjai ko­szorúval és lelkes beszéddel ünnepelték az igazgatót, amire már volt példa, de nem sok. Mind e körülmé­nyek hangos és meleg dicsérői annak az inspiráció­nak, amely a jubiláris előadással immár teljesen be­fejezett országos cigányverseny alakjában a magyar dalt, jogaiba helyezte vissza. Szirmai Imre, aki társai nevében igen formás és lendületes beszédben nyújtotta át Porzsolt igazgatónak a Cigányélet szerep­lőinek díszes ezüstkoszorúját, szép szavakban emlé­kezett meg a népszerű direktor soknemű érdemeiről és a legutóbbiról is, amelylyel a szezon várható nagy sikereit egy váratlannal szaporította. Porzsolt igazgató pedig igen kedvesen úgy aposztrofálta az ezüst­­koszorút, mint előreláthatóan az egyetlen pénzértéket, amelylyel a ciklus végén a Népszínház igazgatósági irodájából távozni fog. Kérte ellenben a tagok szere­tőjét és vállalta az ő boldogulásuk segítését a színház művészi törekvései mellett legfőbb célja gyanánt. Bármily meglepő is e hang egy színigazgató aja­­kán, — hiszünk neki, mert Porzsolt újságíró volt és újságíró lesz is. Mint újságíró azután, mint régi író is természetesen, kitűnően igazolta e szabad és legelsőbben is művészi mesterség el­­hivatását a színházigazgatásban való kiválóságra is. Vezetése alatt a Népszínház nem szám, amely a többi színház numerusát egygyel szaporítja, hanem komoly és nevezetes kultúrtényező, amely a magyar írók és zeneszerzők termelésének javát fel­dolgozza, nekik a munkára biztatást ad és olyan te­ret az érvényesülésre, hogy amikor természetesen az egész európai termelés megtartja megillető helyét a színpadon, mégis a magyar írók nem pusztán idegen hírességek árnyékában jelennek meg, hanem öntuda­tosan egy öntudatos programm oldalán, hogy a színház elsősorban magyar szerzőkből óhajt élni, tehát a magyar szerzőknek is meg kell élniök a színházból. Ez üdvös és a magyar irodalomnak felettébb hasznos viszonosság teljes tökéletesen az újabb Rendszer, a legutóbbi évek gyümölcse, amaz éveké, amelyek során már kizárólag Porzsolt igazgató volt az, aki a szín­házzal rendelkezett. Szeretni, ami magyaros az idegen produkcióból kiválogatni a legjavát: ezek szerint igazodik a Népszínház játékterve, amely nívó, ízlés és a magvas művészi mérték alkalmazása dolgában nagyon világosan példázza, milyen sokat ér, ha író áll egy színház élén. ** A Nemzeti Színház premierje. Holnap pén­teken mutatják be a Nemzeti Színházban Calderon de la Barca Kéz kezet mos című 3 felvonásos verses víg­­játékát, dr. Huszár Vilmos és Makai Emil fordításá­ban. A főszerepeket Lánczi Ilka Cs. Alszeghy Irma, Ligeti Juliska, T. Belli Emma, Császár, Dezső, Gabányi, Rózsahegyi és Horváth fogják játszani. A szinház igaz­gatósága ez után is közhírré teszi, hogy az előadás megkezdésétől a felvonás végéig a nézőtérre vezető ajtók zárva maradnak s a nézőtérre senki be nem mehet. ** Újházi lakoma. Az Újházi Ede tiszteletére ren­dezendő szombat esti lakoma iránt, mely a Royal-szálló dísztermében lesz, szokatlan nagy az érdeklődés. A rendező­bizottság ezúton értesíti Újházi tisztelőit és barátait, valamint a művészvilág tagjait, hogy a bankerre meghívók nem adattak ki s hogy résztvételi tegyek kizárólag a Nemzeti Színház titkári hivatalában péntek esti 6 óráig adatnak ki a jelentkezőknek. ** A Vígszínház bemutatója. A Vígszínházban befejezték a Dr. Nebántsvirág előkészületeit. Mars és Desvallieres bohózata különösen a színház komikusait juttatja rendkívül hálás szerepekhez. A telivér párisi darab kacagtató jeleneteinek hatását szcenikai tréfák is fokozzák. Különösen érdekes lesz a harmadik fel­vonás díszlete, amely egy furfangosan berendezett játékbarlangot ábrázol. Egész sereg új öltözék növeli a kiállítás fényét. Az igazgatóság mindent megtesz, hogy a Dr. Nebántsvirág nálunk is elérje azt az ered­­ményt, amely Maitre Nitouchet Párosban kísérte, annál is inkább, mert ez a bohózat éppen olyan természetű darab, amineknek a Vígszínház összjátéka legnagyobb sikereit köszönheti. Holnap, pénteken Herbelin papái adják és az estét Csehov Leánykérés című jeszó vig-j játékával vezetik be. ** Ingyen-előadás a Népszínházban. Horzsolt Kálmán a Népszínház igazgatója, mint minden évben, úgy az idén is egy ingyen előadást fog rendezni. Ez előadás rendesen a király ő felsége nevenapján dél­után szokott megtartatni, miután azonban az idén ez előadás összeesnék e napon a rendes vasárnapi dél­utáni előadással, ennélfogva azt szeptemeber 5-én hétfőn i­a 3 órakor tartják meg s ez alkalommal színre kerül Dankó Pista hátrahagyott népszínműve a Cigányélet. Az ingyen-előadás jegyeit a fővárosi isko­­lák és munkásegyletek között fogják szétosztani szombaton délelőtt s igy jegyek a Népszínházban külön nem adatnak ki. ** A Filharmóniai Társaság figyelmezteti régi bérlőit, hogy fenntartott helyeiket legkésőbb október 5-ikéig vegyék át, mert azontúl azok már nem tartha­tók fenn. A társaság még egy újítást létesített az által, hogy a bemenetre is lehet bérelni. ** Az Uránia Színház újdonsága Németh Péter hírlapíró aki a múlt szezonban a Quamero vize című darabjával aratott szép sikert, új darabot írt az Urániának, mely a jövő hét elején Berlini élet címen kerül színre. A szerző, aki alapos ismerője a gyönyörű spreementi Athénnak új munkájához művészi foto­gráfiai felvételeket eszközölt, az Uránia Színház pedig költségeket nem kímélve, fényes kiállításban több szenzácziós hatású színes mozgóképpel hozza színre az újdonságot. Az első felvonásban az Imperator rex rokonszenves alakjával ismerkedünk meg, a második felvonásban a porosz főváros műkincseit, monumen­tális alkotásait csodáljuk meg, míg a harmadik fel­vonás a , Mulató Berlin“ humoros képeivel, mozgói­val, csengő-bongó zenéjével és szellemes szövegével kellemes estét biztosít a közönségnek. ** Vidéki színházak. A kassai színházban októ­ber 3-ikán kezdi meg előadását Komjáthy társulata. A társulat az első hetekben újdonságként előadja: A Ti­tok a Tavasz, Pesti nők, Heidelbergi diákélet Kísértet, Regényesek, Aranyvirág című darabokat. A társulat jele­sebb tagjai: Bay Flóra, Kelemen Irma, Diósy Nusi, Aradi Aranka, Takács Mariska Bárdos Irma, Biernan Anna, Vágó Béla, Edr­y Árpád, Székely Gyula, Bartha, Csöregh, Czobor és Makkay. Masinka. — Szerzők a darabjukról. — Budapest, október 1. ) Az orosz diákkisasszonyok sajátságos élete és szokásai lekötötték az európai nemzetek érdeklődését. Én sem kerülhettem ki­ ennek a vonzó­erőnek lebi­lincselő hatását és színpadra vittem az orosz diák­kisasszonyt, akinek az élete a mi diákkisasszonyunk életénél mozgalmasabb és így jobban beleilleszthető az operette keretbe. Azt a keretet gonddal és szere­tettel fabrikáltam meg, hogy alkalmat adjak a­ zene­szerzőnek tehetsége kifejtéséhez. Amennyi vidámságot az orosz börtön levegője eltűr, annyit megtalálni da­rabomban, a szomorúságát pedig csökkenti vidám muzsikája és alakjainak mókái. Színes képet próbál­tam nyújtani arról az orosz egyetemi életről, amely­nek gyöngyei a nők. A színház és a közönség kezé­ben van a darabom sorsa. Őszintén megvallom, na­gyon szeretném, ha nagy sikerünk volna. Ezért aztán jövőre — jobb darabot imnék, Bőssel Nándor. II. Igen tisztelt szerkesztő úr! Sietek eleget tenni szíves felszólításának, noha magam se értek jobban az írás nemes művészetéhez, mint az a bizonyos hajdú — a harangöntéshez. De ha már meg kell lenni, erre is vállalkozom. Ezelőtt három évvel tör­ténhetett, hogy Rössel Nándor barátom és rokonom (a sógorom sógora) egy szép napon beállított hozzám egy tekintélyes paksamétával és minden kerülgetés nélkül kirukkolt vele, hogy elhozta a Masinka librettó­ját és ehhez nekem kell muzsikát csinálni. Képzel­­hető, hogy mennyire megrökönyödtem, mert én, aki addig csak ártatlan népdalok és egyéb apróságok komponálásával foglalkoztam, nem igen mertem egy nagyobbszabású dolog megírására vállal­kozni. De utoljára is beadtam a derekamat és nekifogtam az első kardal megírásához. Mikor 62 aránylag elég jól sikerült s már a kedvem is megjött a többi már könnyen ment. A végeredmény az, hogy a darab megiródott és holnap ilyenkor már a Nép­szinház műértő közönsége fogja eldönteni, hogy érde­mes volt-e egy jó hivatalnokból rossz zeneszerzővé átvedleni. Ennyi az egész, mit a darabról elmondhatok, Erkel Jenő.

Next