Budapesti Napló, 1903. október (8. évfolyam, 268-298. szám)

1903-10-03 / 270. szám

2 TDI számi Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1903. október 31 - jesen használhatatlan állapotban van, a vizvezetéki­­épitési bizottság­ most ezt a telepet 34 800 korona költséggel egy újfajta u vasbeton-kerítéssel akarja el­látni s erre fedezetet kér. A pénzügyi bizottság ma a vállalkozótól hároméves garanciát kívánt, hogy váljon az újfajtája kerítés ellentállási képessége beválik-e? Ha a válla­kozó e feltételt elfogadja, úgy engedélyezik a kiadást. SZÍNHÁZ, zene ** Népszínház. (Bemutató­ előadás.) A Népszínház mai első operett­adonsága, a Masinka, egész joggal keltette fel már előre a közönség nagyobb érdeklő­dését: egy Erkel-ivadék, a Bánk bán és a Hunyady László nagy zeneköltőjének vérbeli unokája és Erkel Gyulának, az Opera volt kiváló karnagyának fia az, aki ebben az operettben első színpadi kompozíciójá­val a nyilvánosság elébe lép! Mert az arisztokrácia világában sem kötelez annyira a vér, mint a szellemi munka birodalmában. Az átöröklés theóriája eléggé bizonyíthat mellette. Nos, hogy utána vagyunk a Masinka bemutatójának, mindenekelőtt meg kell mon­danunk, hogy az Urscel-sarjadéknak mindenekelőtt job­ban meg kellett volna válogatnia a­­ librettistáját s nem lett volna szabad muzsikájának a sorsát egy ilyen minden tekinte­ben gyönge szövegkönyvhöz kötnie. Bőssel Nán­dor, a Masinka librettistája, minden inkább, de nem író s még kevésbé szinpadi iró. Teljesen ismeretlen világ előtte a szinpad, nem ismeri a természettanát, törvé­nyeit, melyek rajta uralkodnak, ezernyi útvesztőjét, amelybe belevesz az, aki nem ismeri a festett világban a járást. Végtelenül naiv dolog ez a Masinka s azt a benyomást kelti bennünk, mintha szerzője, aki sok operett-előadást nézhetett életében vé­rig, egyszerre csak a homlokára ütött volna és igy kiáltott volna fel: — Hopp ! Megpróbálom, bálha én is tudnék operettszöveget csinálni! És ennek az önbizalmas erőpróbának az ered­ménye a Masinka, melynek se tárgya, se színpadi ökonómiája nem olyan, hogy leköthetné a közönség érdeklődését, nemhogy sikert is arathatna. Egy orosz diákkisasszony végtelenül banális s e mel­lett egészen szétfolyó históriám a szövegkönyv, réges­­régen a színházi lomtárba került és minden írói ura­­ságoktól levetett operett-tréfákkal felsallangozva Sport­nyelven szólva: az Erkel-ivadék tehát rettenetesen túlterhelve jelent meg a premier startnál. Erkel Jenőt, a legnagyobb magyar zeneszerző unokáját, egy szin­tén vérbeli írónak a társaságában szerettük volna látni mindjárt első megjelenése alkalmával a szín­padon, aki zeneszerzői invenciójának szárnyakat tu­dott volna adni és érdekes színpadi helyzeteket terem­teni, amelyek a kompozíció érdekességét is fokozzák. Ennek a kétségtelenül hibás librettó-választásnak a Masinka zeneszerzője kétségtelenül meg fogja adni az árát. A Masinka nem igen fog nyomot hagyni további zeneszerzői karrierjében, de még a szezon múló sikerei közt is aligha. Pedig hát Erkel Jenő élő bizonysága az átöröklés tanának. Igazi zeneszerző­vér. Határozott egyén­sége van, invenciózus és me­lódiaforrása széles hullámokban bugyog. A Masinka muzsikájából fölös számmal tudnék idézni azokat a zeneszámokat, amelyek az ifjú Erkelnek nemcsak hivatottságára, de kész zeneszerzői voltára vallanak. Különösen szépek a szélesen és merészen épített finálék, amelyek ritka hatásúak és kitűnően vannak hang­szerelve. A Masinka mesteri hangszerelésének általá­ban külön fejezetet kellene szentelnünk. Ritka, nagy tudás, erő és ötletesség nyilvánul az operett egész hangszerelésében, ami legkevésbé sem meglepő, mint­hogy úgy tudjuk ez a hangszerelés Erkel Gyulának a műve. Fején találta a szöget az a premiere-enthu­­ziásta, aki a Masinka zenekari kíséretét figyelve, így kiáltott fel : h így csak egy apa hangszerel a fiának ! Az ifjú Erkel-ivadék tehát teljesen meg lehet elégedve a maga zeneszerzői sikerével, ha a Masinka nem lesz is hosszú életű a földön bármint tisztelje is az apját, meg az anyját. Az előadásról nincs sok különös mondanivaló. Meglátszott raja a színház ambíciója, de a szereplőknek nem is igen volt a kal­mük igazi színpadi feladatokra. A ma esti bemutatón Kovács tartotta a lelket a Masinkában, ez a bravúros komikus, aki a megelevenedett hatás. Bármit csinál, azt a benyomást kelti, hogy jót csinál, de hatásosat mindenesetre. Masinka szerepében Komlósi Emma ját­szott, a Népszínház új, fiatal tagja, akiről az a benyo­másunk, hogy jó igyekezet mellett bele fog illeni a Népszínház ensemble-jába s meglesznek a tehetségé­hez mért sikerei. Kitartott felső hangjai nagyon szépek. A többi szereplő közül felemlítj­ük Szirmait, Pázmánt, Harmath Honát, Lánczy Etelt, Újvárit, Kiss Mihályt és Szerdahelyit. Premiertapsokban az est túlontúl bőséges volt, ugyannyira, hogy a szerzők és a főbb szereplők még a vasfüggöny kis nyílásában is többször megjelen­hettek. (Mrs.) ** A Vígszínház bemutatója. A Vígszínházban ma tartották meg a holnap, szombaton, bemutatóra kerülő Er. Nebditsvirág című bohózat főpróbáját. A Mars és Desvalliers darabot már a főpróbán is gyors tempóban játszották. Bemutatták a második felvonás forgó­szekrényét, amely sok derültségnek lesz elő­idézője és működtették a harmadik felvonás trükkjeit is. Az egész főpróba azt a benyomást tette, hogy a Vígszínház holnapra tartogatja a szezon első igazi premierjét. ** Az Újh­ázi-banket. Az Újházi Ede tiszteletére mára tervezett banket, közbejött akadályok folytán, szerdán e­ső 7-én esti 10 órakor tartatik meg a Royal szálló dísztermében. ** A Srótostót századik előadása. A Magyar Színház holnap, szombaton megünnepli fennállása óta legnagyobb sikerét. A drótostót századik előadását Lehár Ferenc operettje április 21-ikén került színre­ májusban és júniusban, a legnagyobb melegben is telt házak előtt játszotta a színház, a­ siker folytatódott szeptemberben is, úgy hogy az operett, a nyári szü­netet leszámítva, egyfolytában érte meg 100-ik elő­adását. Az eddigi 99 előadásból 91-ben vett részt Sziklai Kornél, aki páratlan népszerűségű alakot te­remtett Pfefferkornból. Szentgyörgyi Lenke, akinek ez volt első színpadi szereplése, 97-szer játszotta Zsuzsit, ugyanannyiszor Komár Berta Micit. Babos Árpád 84-szer énekelte Jankót, Heltai Jenő 5-ször. A poli­tikus bádogost 92-szer játszotta Boross, 7-szer Fenyéri. Minden előadásban résztvett: Báthonyi Ákos, Sziklainé, Giréth, Iványi, Csige, Szabó Lajos és a kis Halász Ilonka. A kis Jankót Sajna Mihály és Tóth Miska énekelték. A drótostat első két előadását s a huszonötödik elő­adást a szerző, Lehár Ferenc dirigálta, aki holnap ismét dirigálni fog. A népszerű zeneszerzőnek úgy a színház, mint a közönség körében nagy ovációk ké­szülnek. A holnapi előadás minden látogatója díszes emléklapot kap, amelyen rajta lesz az operett leg­népszerűbb dalának (Aki segít a szegényen) teljes hang­jegye is. A jubiláris előadásban Szentgyörgyi Lenke, Komár Berta, Sziklainé, Abelovszky Margit, Sziklai, Báthonyi, Fenyéri, Babos, Iványi, Giréth, Farkas és Marton vesznek részt. Megemlítjük egyúttal, hogy A drótostatban, teg­nap mutatkozott be a színház két új fiatal női tagja, Keleti Juliska és Révész Ilonka. Az előbbi Zsuska, az utóbbi Miéi szerepében. Mind a kettő a legjobb akvi­zíciónak bizonyult. A két fiatal hölgy sok meleg tapsot kapott. ** A szálka. Mocsáry Bélának ily című kedves vígjátéka ma este nagy közönséget vonzott a budai arénába. Az előadás, mint rendesen, ma is igen jó volt. Különösen nagy sikere volt Borostyáni Sárinak, kinek üde, finom és szellemes játékának sok tapssal adózott a nagyszámú közönség. ** A Zenélő Magyarország 19-dik füzete jelent ma meg és a következő érdekes és divatos zeneúj­­donságokat közli: I. Korányi József Egy nagy tölgyfa árnyékában magyar dalt. II. Kárpáti Sándor Tavaszi hangulat (Frühlingsstimmung) Jellemképet. III. Schu­mann Róbert Nem értem lehet-e hinnem műdalt. IV. Pavlovszky M. J. Valurite Senei Valse Roumaine, ke­­ringőt. Előfizethetni a most e számmal meginduló IV. évnegyedre VIII. József-körut 22—24. Zenélő Magyar­­ország Klökner Ede zenemükereskedésében. Előfizetési ár egész évre 24 füzetre 12 korona, félévre 12 füzetre 6 korona, negyedévre 3 korona. Ugyanitt bármely más zenemű a legolcsóbban megszerezhető. Nem az algíri és egyiptomi aratást tünteti föl, a III. terem vegyes eredetű képek és rajzok tára, a kiállítás vonzóbb darabjai pedig a közép­­bejáratú első nagy teremben vannak összegyűjtve. Ez utóbbiban látható Eisenhutnak néhány nagy kompo­zíciója, melyek előbbi tárlatokból eléggé ismerősek s melyek nagyobbára magántulajdont képeznek. A tár­laton mindenki válogathat magának valót, mert 2 ko­ronától kezdve 6000 koronáig válthat magához vagy egy nagyméretű alkotást, vagy egy-egy szerényke rajzot. Egyik teremben Franz Schuster állítólag ma­gyar, de Bécsben élt és elhunyt művésznek is van néhány rézkarca kiállítva, szintén azzal a céllal, hogy a művész hátrahagyott családján segítve legyen. S ezért az ember inkább nem látja meg Schuster réz­karcainak fogyatékosságát, itt-ott naiv rajzát és kifor­ratlan technikáját. Az Eisenhut-kiállítás 146 olajfest­ményből, 82 nagyobb és 174 kisebb rajzlapból áll. □ Állami képvásárlás: Az országos képzőművé­szeti tanács művásárló bizottsága Forster Gyula min. tanácsos elnöklésével ma délelőtt a városligeti Mű­csarnokban, majd a Nemzeti Szalonban ülést tartott, hogy az Eisenhut Ferenc hagyatékából és a Margitay Tihamér kiállításából kijelöljék a Szépművészeti Múzeum számára megvásárlandó képeket. Az ülésen a kultuszminisztérium képviseletében dr. Lippich Elek min. oszt. tan. és dr. Huszka Jenő min. titkár, az Orszá­gos Képtár részéről dr. Térey Gábor igazgató volt jelen. A tanács mind a két tárlatból számos képet választott ki megvételre s végül látogatást tett Boskovits Ignác műtermében a királyi palota Szent István-termébe készült képek eredeti kartonjainak megtekintése végett. | | Karlovszky női festőiskolája. Ebben a hó­napban nyitotta meg Karlovszky Bertalan női festő­iskolájának negyedik évfolyamát a Városligeti-fasor 22 számú házban. A tanfolyamnak már sok növen­déke van, s beiratkozni még mindig lehet. A tanfo­lyam ügyeinek vezetésében Karlovszky Bertalanná is közreműködik. MŰVÉSZET •• □ Az Eisenhut- kiállítás. Az Eisenhut Ferenc, elhunyt jeles festőnk hagyatékát képező olajfestmé­nyek, vázolatok és rajzok gyűjteményét ma mutatták be a sajtó képviselőinek. A kiállítást, melynek tiszta jövedelme az elhunyt festő családjának a fölsegélye­zésére van szánva, holnaptól kezdve a közönség is megnézheti. Négy termet töltenek meg azok a váz­latok, melyeket Eisenhut nagyobb kompozícióihoz készített s melyeket Algírból Tuniszból, Egyiptomból, a Kaukázusból és Bokharából hozott magával, így ösz­­szességükben fölötte jellemzik az elhunyt művész fes­tészetét, aki csak halála után érte meg művei kollek­tív kiállítását. Csupa keleti kép, mert azok a művészek, akiknek nagy érzékük van a derült, ragyogó színek­hez, de szegény az invenciójuk, többnyire a Keletre menekülnek, hol lépten-nyomon kész képtéma kínál­kozik. De nem olyan, mely a lélekben hagy ma­radandó nyomot, hanem ami dekorativ elemei­vel, ethnográfiai különösségével hat. A jobbra eső I. teremben kaukázusi és bokharai színvázlatai van­nak ; mecsetek, cserkesz és grúz házak belsejéből és udvaraiból vett rész­etek s tanulmányfejek, melyek úgynevezett „flottul“ vannak fölrakva biztos színek­kel, de kevésbé biztos rajzzal. Legalább alig van fej, mely tó nagyra ne sikerült volna. A II. te­ TUDOMÁNY, IRODALOM . A Magyar Történelmi Társulat ma délután 5 órakor választmányi ülést tartott gróf Teleki Géza elnöklete alatt az Akadémia első emeleti üléstermében. Gróf Teleki elnök megnyitva az ülést, kegyeletes sza­vakkal emlékezett meg Pauler Gyula társulati alelnök elhunytáról s indítványára a társulat elhunyt alelnö­­kének emlékét jegyzőkönyvileg örökíti meg. Nagy Gyula társulati titkár indítványozta, hogy az elhunyt alelnök fölötti emlékbeszéd megtartására Thaly Kál­mán keressék fel. Thaly Kálmán, betegeskedésére hi­vatkozva, azt indítványozta, hogy az emlékbeszéd megtartására a megboldogult alelnöknek egyik tanít­­ványa, Thallóczy Lajos szólíttassék fel. Ezután dr. Takáts Sándor Kísérletek a magyar haderő feloszlatására 1671-ben című értekezésének felolvasása következett. Szerző a cs. és kir. közös szénaügyi levéltár­ban foganatosított kutatásai alapján vázolta a magyar hadsereg romlását, melynek eredete III. Ferdinánd korára megy vissza, aki a 30 éves háború­ lezajlása után nagy számmal hozta az országba a német zsol­dosokat, kiknek száma folyton nőtt, mig a magyaroké folyton fogyott. Ehhez járult, hogy a katonaság a megszabott zsoldot nagyon rendetlenül kapta s azt is jó részt posztóban vagy sóban, melyet méregdrágán számítottak be nekik, később pedig egyáltalán­­nem fizettek, úgy hogy 1671-ben már 6—7 év óta nem kapott egyetlen fillért sem a magyar had­sereg mely igy teljesen a rablásra volt utalva s leirha­­tatlan­ nyomorral küzdött. Kollonics nyitrai püspök meg­kísérelte még ez állapotokon segíteni egy életrevaló tervvel, melyet azonban nem fogadtak el, hanem 1671-ben elhatározták a magyar csapatoknak a mini­mumra való leszállítását ami meg is történt. A le­génység 6—7 év helyett 2 hónapi zsoldot kapott, ke­nyerét vesztve, a fölkelőkhöz állt. A német katonaság azonban, mely a török harc módját nem ismerte, kép­telen volt neki ellentállani s igy csakhamar belátták Bécsben, hogy a magyar hadseregre mégis szükség van s 1683-ban csakugyan fel is emelték a régi lét­számra. A törökök kiűzésével azonban ismét felmerült a régi terv. A tetszéssel fogadott értekezés után Nagy Gyula titkár tett jelentést a Rákóczy-kiállításról. SPORT Football. A mittweidai vendégcsapat foly­tatta ma a budapesti vendégszereplését csekélyszámú közönség előtt, pedig mai játékukkal sokkal jobban megérdemelték a nézők érdeklődését, mint tegnap. Ma sokkal jobban kimutatták összjátékukat s szép labdatechnikájukat, mint a Torna Club ellen. Ma is a magyar csapat, a Postások csapata volt többnyire a támadó fél, de a mittweidaiak védelme, különösen a jobboldali hátvéd, a­ki remek játékával, biztos rúgásaival s gyorsaságával a közönség kedvence lett — bámulatos ügyességgel hárítja el a magyarok legveszedelmesebb támadásait, míg a vendégeknek

Next