Budapesti Napló, 1904. március (9. évfolyam, 61-91. szám)

1904-03-01 / 61. szám

2 Budapest, kedv BUDAPESTI NAPLÓ 1904. március 1. ex. szám, hat méltatlan kocka fordul el tőle és helyes­lésével szentesid a feleslegessé és tehát ká­rossá vált kisebbségi erőszak ellen alkalma­zandó többségi erőszakot. A kormánynak és többségnek a közvélemény részéről szabad keze van a parlament munkaképességének helyreállítására. Az ország belátja, hogy ren­det kell valahára csinálnunk s hogy lehetővé kell végre tenni a gyümölcsöző és békés törvényhozási alkotásokat. Jól tenné az ob­­strukciós csoport, ha még az utolsó órá­ban is megszívlelné mindama szemponto­kat, amelyek a közvélemény állásfogla­lását megszabják. Akármilyen higgadtan és körültekintően végezze Tisza István a le­­tiprást, a parlamenti szólásszabadság sérelme nélkül e dolgot el nem végezheti. Azt tartja egy francia közmondás, hogy aki rántottat akar enni, annak szét kell törnie a tojásokat. A parlamenti szószék eddig korlátlan szabad­ságát kár volna bizony széttöretni. Arra nagy szüksége lesz még az országnak s talán még inkább az ellenzéknek. Minek hát meg­­csorbíttatni ilyen kiváló szabadságjogot, mi­kor e végső küzdelem eredménye felől maga az obstrukciós ellenzék sem lehet már kétségben ? Eddig ingyen kaptuk a vívmányokat, de ha végezetül sérelmet kell elszenvednie a parlamenti szólásszabadság­nak, ha ezen épp most fényesen bevált nemzeti erőforrás csorbításával kell a rendes állapotok helyreállását biztosítani, akkor a nemzeti eszmének a véderőben való térfoglalása nem járt ingyen, akkor vajmi drága, talán túl drága árt kellett a nemzetnek érte megfizetnie. A mai napon két publicista szól hozzá e kérdéshez. Az egyik ezt mondja: E nagy igazság mindenki előtt világos, akit a szenvedély el nem vakít. A kápráztató jelszavak, melyek a magyar nyelv jogai kö­rül repkednek, jóllehet elvakítanak sokakat, de nem nyugtathatják meg azoknak lelki­­ismeretét, akik nem akarhatják saját kezükig lerombolni a parlamenti intézményt, mely az alkotmányos jogvédelem és jogszerzés egyet­len tere, sem pedig azok lelkiismeretét, akik nem akarnak az országnak mérhetlen károkat csinálni azért, hogy minden áron igyekezze­nek érvényesíteni­ a kisebbség akaratát a többség és a korona akaratával szemben. A másik pedig így szól : Okvetlenül elérkezünk tehát a rend­csinálás halaszthatlan voltához, sőt már leg­közelebb elérkezünk egy alternatívához, ahhoz tudniillik, hogy magunk tegyük-e meg Bécs­­nek azt a szolgálatot, hogy saját kezeinkkel törjük össze alkotmányunknak még fennálló részeit, vagy visszalépve e szereptől, azt mondjuk Bécsnek, hogy maga kaparja ki a tűzből a gesztenyét. A maradék obstrukció, bármi karrikatúrája is most már egy nemzeti mozgalomnak, ha tovább tart és innen-onnan erősítést is kap, szükségszerűleg ez alterna­tíva elé viszi a nemzetet. Mi a veszedelmesebb? E cikkek egyike sem származik kormány­­párti tollból. Sokat tapasztalt, viharedzett el­lenzéki vezérférfiak ostromolják eme fejtege­tésekkel az obstrukciós csoport hazafias lelki­­ismeretét. Az első helyen idézett cikket Kossuth Ferenc írta, a másikat Mocsáry Lajos. Ne takarjon ebben az országban senki sem cél­tudatosabb ellenzék, sem tettrekészebb hazafi lenni Kossuth Ferencnél és Mocsáry Lajosnál. — Parancsoljon. — A mamától este levelet kaptam. Ez a levél nyugtalanított, nem tudtam elaludni, s elha­tároztam, hogy az ötórai vonattal leutazom hozzá. Szerettem volna, ha a férjem elkísér Szolnokig. Azért jöttem ide. Minthogy nem találkozhatom vele, ön lesz szíves megmondani neki, hogy el­utaztam. — Oh, kérem, le sem fokszom. — Köszönöm. Távozott. Berci diadalmasan tekintett körül. — Láttátok? — kérdezte. — Most hason­lítsátok össze Csákó Biri kis­asszonynyal. A nap és az éjszaka, az automobil, és az omnibusz, a filharmóniai koncert és a sváb zenekar... Hát nem kötözni való bolond ez a Munker? Hát nem érdemelné meg, hogy ez az asszony olyan szarva­kat rakjon a kopasz homlokára, hogy a csillago­kat kibökje vele? Ezt az óhajtást az egész társaság en bloc magáévá tette... Félóra múlva már alig volt néhány ember a kávéházban. Kezdték az abla­kokat kitárni és tisztogatni. Berci másodmagával rendületlenül ült az asztalnál. Éppen összeveszett a főpincérrel, ki rejtélyes tévedésből nyolc pohár konyakot számított, holott Berci lelke mélyéből meg volt győződve, hogy csak hetet ivott. A főpincér mentegetődzött: — Nem szoktam tévedni. Berci bosszúsan morogta: — Tudom, a hátrányára soha. Fizetett. Azaz csak az erszénye után nyúlt, mikor látja, hogy az ajtón Munker fogorvos lép be. Berci, noha hét vagy nyolc pohár konyakot ivott (a dolgot nem illik egyoldalúan eldöntenünk), észrevette, hogy Munker ábrázata nagy elválto­zást mutat. Hihetetlen módon megnyúlt. A léptei is bizonytalanok, támolygók voltak. A szava halk és hörgő. Csak ennyit mondott a pincérnek: „ Adjon hamar egy pohár vizet!” A helyzet. Egy hónapnál hosszabb szünet után holnap ül össze a képviselőház, meglehe­tősen bizonytalan auspiciumok között. A párt­körök az utóbbi két-három nap óta lassanként megélénkültek s ma már a klubélet mindenütt a rendes képet mutatta. A szabadelvű párt hangu­lata a delegáció eseményeinek hatása alatt meg­lehetős kedvezően alakult. Az a tagadhatatlan elkedvetlenedés, amely a párt bizonyos elemeinél Tisza és Apponyi heves összeütközése után lábra­­kapott, hamar eloszlott azután, hogy a miniszter­­elnök kétszer is visszatért a dologra és mind a kétszer hangsúlyozta, hogy támadásának nem volt személyes éle gróf Apponyi ellen. Általában megállapítható, hogy a párt egységének csorbu­lása nélkül megy bele az újra kezdődő küzde­lembe. Lehetséges, sőt valószinü, hogy absztinen­ciák lesznek, de semmiesetre sem nagyméretűek és a párt zöme kitart a kormánynyal és akcióra képes számban fog felvonulni. A nemzeti disszidenseknek gróf Tisza ellen való ingerültsége 13, lényegesen alábbhagyott. A csillapítást Szentiványi Árpád kezdte meg szombaton este és azóta nem siker nélkül folytatta. Biztosra veszik, hogy maga Apponyi is, aki holnap érkezik Budapestre, ilyen irányban igyekszik hatni párthíveire s az ő közbelépésétől természetesen a legjobb hatást várják. A Szeder- J­ényi-csoport tüzes harci kedvvel készülődik az obstrukció folytatására. Mai összejövetele alkalmá­val Ugrón Gábor tüzelte a harcosokat és kijelen­tette, hogy ő maga fokozottabb energiával fog résztvenni a harcban. A pártkörökben ma este mutatkozó hangu­latról tudósítónk ezeket jelenti. Aztán leroskadt egy székre és erősen tapo­gatta a homlokát. — Hát ezt mi lelte? — kérdezte Berci magá­tól halkan. — Egészen letört . . . Felkelt és odament a letört emberhez. — Szervusz doktor, mi bajod van? A fogorvos nem válaszolt. Ber­ci megismé­telte a kérdést vagy háromszor-négyszer. — Végem van, ne is kérdezz, — válaszolta Munker s szürke szemeiben könnyek csillogtak. — Csak beszélj, — biztatta Berci — tudod, hogy legjobb barátod . . . — Igen, Berci, te jó barát vagy .' '. te oly ritkán kértél tőlem szívességet, benned lakik némi önzetlenség vagy ahhoz hasonló. Neked meg­mondhatom . . . Tönkre vagyok téve ... A fe­leségem . . . — A feleséged? — Igen, megszökött. . . itthagyott, a­­ szó nélkül . . . még egy levelet se hagyott hátra . . . Semmit, barátom, semmit . . . Borzasztó. S tudod, mi a legborzasztóbb? Megmondom ... Az a leg­borzasztóbb, hogy igaza van . . . nem érdemel­tem meg. Te tudod, miért. Milyen aljasság volt tőlem! Milyen aljasság! Te tudod. Berci, kiben a konyak erős erkölcsi érzést váltott ki, hidegen hagyta helyben: — Tudom. Azután hagyta nyugodtan tépelődni a holtra ijedt férjet. Nagy gyönyörűséget talált ebben a látványban. Kiaknázta fenékig, vagyis vigasztalni kezdte pokoli gyöngédséggel. — Szegény fiú, — mondotta — te ugyan megjártad. Igazán sajnállak. Persze a Csákó Biri. A fogorvos dühösen pattant fel: — Ne is említsd! Nem akarom ezt a nevet hallani. Soha! Érted ? Soha ! Az én életem tra­gédiája betetőződött. De legalább az aljasságot akarom kipusztítani belőle. Érted? — Értem. BELFÖLD A Kossuth-párt közhelyiségében megjelent képviselők sokat beszéltek Kossuth Ferenc vasár­napi vezércikkéről, mely keményen elítélte az obstrukciót. A függetlenségi párt tagjai, tudatá­ban a parlamenti válság komoly következményei­nek, egyértelműen helyeselték vezérük állásfoglalását. A Kossuth-párt különben holnap, kedden este értekezletet tart, amelyen a betegen fekvő Kossuth Ferenc helyett Thaly Kálmán fog elnökölni. A disszidensek klubja ma nem volt oly nép­­telen, mint máskor. Heves diskusszió folyt , egyes képviselők közt s­zokon vették Szentiványi Árpád­nak azt az eljárását, hogy Apponyi Albert megbí­zásából mérsékletre intette a párttagokat, akikkel szemben Apponyi kívánsága az, hogy semmiképpen se segítsék az obstrukciót. A néppárt csendes. Mindössze azt az újságot jegyezhetjük föl, hogy Rakovszky István a fővá­rosból ma elutazott. A ellenzék obstruáló részének harci készü­lődését a szabadelvű párt nem nézi túlságos izga­lommal. A párt hangulata általában a nyugodt várakozás jegyében van. A pártkörben, amely ma már olyan népes volt, mint a parlamenti harc legmozgalmasabb napjaiban, az a vélemény volt általános, hogy be kell várni az ellenzék felvo­nulását, mielőtt a párt bármilyen irányban döntő határozatot hozna. Éppen ezért egyelőre nem lát­ják szükségesnek pártértekezlet egybehívását. Gróf Tisza István szintén megjelent a párt­körben s meghittés előtt úgy nyilatkozott, hogy nyilván csütörtökön fogja az ellenzéket az ulti­mátummal szembeállítani ; utolsó felszólítást intéz az obstrukcióhoz, hogy tegye lehetővé a felhalmozódott sürgős javaslatok elintézését s egyszersmind annak a biztosítását is, hogy a közel­jövő nagy feladatainál az obstrukció nem fogja ismét a törvényhozási gépezetet megállítani. Ha az obstruáló ellenzék nem hajt erre az utolsó békés szóra, akkor meg­indul a végső harc, amelyben a kormány számít a parlament minden józan belátású árnyalatára, de amelyet, ha kell, egyedül a szabadelvű pártra támaszkodva is, folytatni kész mindaddig, amíg a parlament munkaképességét helyre nem állította. Igazságügyi törvényjavaslat. Az igazság­­üg­yminisztériumban most egy törvényjavaslaton dol­goznak, amelyben szabályozva lesz a tőzsdebíróság, valamint a községi bíráskodás kérdése, úgy a tőzsde­­­bíráskodás, mint a községi bíráskodás egész gyöke­resen lesz reformálva és olyan eshetőségek ki lesznek rekesztve, amelyek főként a tőzsdebíráskodást majd­nem illuzóriussá teszik. A beruházási javaslat. Megírtuk, hogy Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter már a legközelebbi napokban beterjeszti a parlamentben az átdolgozott beruházási javaslatot. Mint félhi­vatalosan jelentik, a módosított javaslatban vas­útakra, utakra s a fiumei kikötő kiépítésére több van előirányozva, mint az eredeti javaslatban volt. Csatornázásokra semmi sincs fölvéve, mert az előmunkálatok, kivált a Duna—Tisza-csatornánál. — küldök annak a nőnek ezer forintot. Mit gondolsz, elég? — Untig. Ahogy én Birit ismerem, kasszá­skontót is szívesen ad belőle. — Ne tréfálj, ez komoly dolog. Berci fejével igent bólintott. — Ezer forint mindig komoly összeg — mondotta ünnepiesen. Aztán hagyta tovább tépe­lődni a kétségbeesett férjet, ki egyre vizet ivott. — Olyan száraz a torkom . . . — Elhiszem. Aztán reggel lett. A kávéházba vendégek érkeztek. A fogorvos borítékba tett ezer forintot és elküldte Csákó Birinek. A végleszámolást ezek­kel a szavakkal fejezte ki: „Nem lehet többé szerencsénk egymáshoz.“ Aztán fizetett. — Megengeded, hogy a te cechedet is ? — kérdezte Bercitől. Berci megengedte. A pincér kilenc pohár konyakot számított. Berci nem emelt óvást. Né­hány perc múlva távoztak. — Hazakísérlek — mondotta a fogorvosnak. Mikor a kapuhoz érkeztek, Berci megfogta a fogorvos kezét s erősen megszorította. Aztán így szólt: — Ne csak plombálj nyugodtan, jó fiú. Nincs semmi baj. — Mit beszélsz ? — A feleséged az anyjához utazott, ott volt a kávéházban, téged keresett, hogy kisérd el Szolnokig. A fogorvos arca kiderült, egyik aranyozott foga valósággal tündökölt. — De hát mért nem szóltál mindjárt? — kérdezte az örömnek vibráló hangján. Berci az erkölcsbiró száraz, kimért hangján válaszolt: — Mert az adott körülmények között nem sajnáltam tőled egy kis üdvös félelmet . . . Szervusz !

Next