Budapesti Napló, 1904. május (9. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-01 / 121. szám

131. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1904. május 1. * 3 Döntő csaták előtt. London április 30. Joscoholmndból jelentik. Minthogy a har­madik japán hajóraj április 25-én bement a Jalu folyó torkolatába, már legközelebb döntő eseményeket várnak a szárazföldön. Az orosz tábori ütegek múlt hétfőn és kedden erősen tüzeltek a japán hajókra, de egyetlen japán katona sem sérült meg. Azt a hírt megerősítik, hogy a japánok a Mancisuországban levő Kiub­enesinget meg­szállták. Tokiói táviratok szerint a külföldi ka­­tonai attaséknak végre megengedték, hogy elutazzanak a főhadiszállásra. Ebből azt következtetik, hogy Észak-Koreában a japánok felvonulása be van fejezve s hogy már most kemény off­enzivájuk várható. A japán kormány mindegyik katonai attasé­nak értékes lovat bocsátott rendelkezésére. Péter­vár április 80. A folytonos esőzés és a hóolvadás következtében a Jalu folyó sok helyen kiáradt, a víz elvitte azt a pontonhidat, amelyet a japánok Szomália mellett vertek s e közben sok japán katona a vízbe fúlt. London, április 80. Még eddig nem erősítették meg azt a hirt, hogy a japánok az oroszokat a Jalu folyónál két napig tartó harc után megverték és hogy a japánok a Jalu folyón átmentek és az oro­szokat visszavonulásra kényszerítették. Az orosz jelentések tagadják, hogy a japánok Yiosu mellett átmentek a tol­ón, habár nem tagadják hogy sikerült nekik ott ponton­hidat verni. Pétervár, április 30. Knopatkin tábornok ma a következő táv­iratot intézte Miklós cárhoz: Senszulics tábornok jelenti, hogy 28-ára virradó éjjel jelentéktelen japán csapatok keltek át a Jalu folyón, amely­nek torkolatába hajók jutottak be. 28-ára virradó éjjel 2 órakor japán csapatok voltak láthatók Jangamphótól Vicsu felé a Sindiagaientől délre fekvő hegyen. Ugyanitt egy japán felderítő csapatot is láttak. A japánok eddig aktív hadmű­veleteket nem végeztek. ban feltételezhető . . . — Hát azt majd csak keresse meg maga... Harmadnapra a gyáros már jelentette, hogy elindította a kocsit, Jurg­ur némi pénzeket szedett föl, hogy rendben legyen arra a napra, amikor megérkezik a gyö­nyörű hintó, s titokzatos, de diadalmas mosolylyal az arcán, izgatottan járta a várost. Némely embert megállított az utcán s mondani akart neki valamit, ha­nem aztán hirtelen otthagyta s csak visz­­szaszólott: — Majd meglátja. — Ha a doktor ment el mellette, tűnődve sietett utána. Tőle lehetett volna megtudni egyet­­mást. Benézni a betegszobákba, tapoga­tózni, hogy ki meddig viszi még... S elkedvetlenedett azon, hogy mennyire ma­gára van hagyatva az üzletember. Mert az ilyen üzletben az a fontos, hogy ki jelentkezik előbb. A család nem nézi a cég renomméját meg azt, hogy ki mit ké­­ll adni és micsoda firmákkal áll össze­­öttetésben... Sűrűn benézett tehát a helyi laphoz meg a városházára s azon­­közben elfulladva érkezve meg útjairól, az asszonyával beszélte meg az üzletben az eshetőségeket. — Semmi esetre se szeretném, — mondta a nyakkendőjét rángatva és na­gyon szuszogva — ha valami olyan em­berrel indulna meg a kocsi, aki után már nem szívesen veszik használatba. Ha el-Tokió, április 30. A Kincsumaru szállítógőzös elsülyedéséről a következő hivatalos jelentést adták ki: Midőn a Kincsumaru szállítógőzös a 37 gya­logezred kilenced­­ századával visszatért Gen­­sanba, április 25-én este 11 óra lő perkor a hajót Sinto közelében három, orosz cirkáló és két torpedóhajó feltartóztatta. A Rossija kö­zeledett a gőzöshöz. A gőzös kapitánya, a két vezető hajóstiszt és két más tiszt kíséretében a Bossijata, ment, ahol nyil­ván visszatartották őket Az ellenség kato­náinknak egyórai határidőt adott, hogy adják meg magukat, de a katonák a tisztektől kapott parancsokat pontosan teljesítve, vonakodtak az ellenségnek megadni magukat. Egy óra 80 perc­kor az ellenség egy torpedólövést tett, mire katonáink a fedélzeten sorakoztak és az rontanák a tekintélyét. Effélének az elsőbb időben ki se adom. Annak olyannak kell lenni, hogy aki tisztes, módos polgár, az vágyakozzék bele. Valami mágnásra vagy teszem fel a polgármesterre még rá is fizetnék, ha elsőnek jönne. — Most már a gallérját rángatta s egyszerre szeder­jesre vált az arca s mig a keze végig­­siklott a mellén s nagyot zuhant a dívá­nyon, értelmetlenül hebegett.. . lapp, lapp ... Az asszony rémülten ugrott fel mellőle s visitva kiáltott a gyakornokra: — Vizet! — Hogy mi történjék a vízzel, arra már nem gondolt, mert kirohant az utcára. A böst előtt megállott és mintha még mindig iszonyodnék az arctól, amit benn látott, eszeveszetten kiabált: — Orvost, orvost ! — Menekülésre készen, tébolyodottformán pillantott néha vissza az ajtóra, mintha attól félt volna, hogy onnan bennről üldö­zőbe vehetik. Közben a gyakornok is ki­rohant s ez is kiabált. Az orvos csak későre került elő. Az asszony künn várta meg s amikor kijött, már nyugodtabban kérdezte: — Meghalt? Az orvosnak eszébe jutott a pufók kis emberrel folytatott legutóbbi beszélge­tése s mosoly suhant át az arcán. — Meg. Pedig még itt sincs a kocsi. A cár tesztja. Pétervár, április 30. A Varjag és a Korejec tisztjei részére teg­nap adott banketten Miklós cár a tisztekhez a következő beszédet intézte: Ugyanazzal az elismeréssel adózom önöknek, amelyet épp most a legény­ségnek kifejeztem. A Varjagon és a Ko­­rejecen véghezvitt hőstetteket, amelyek a mi fegyvereinkre nézve oly dicsőséges jelentőségűek, a parancsnok és az ösz­­szes tisztek méltó magatartásának tulaj­donítom. Szívből köszönöm önöknek, hogy kötelességüket becsülettel teljesí­tették. Ez eseménynek maradandó em­lékét óhajtván megörökíteni, elrendel­tem, hogy az önök és a legénység ré­szére érmeket verjenek, hogy a későbbi nemzedékek emlékezzenek az oly dicső­séges fegyvertényre és épüljenek rajta. Teljes szívemből iszom az önök egész­ségére. Isten óvja meg mindnyájukat. A Varjag és a Korejec tengerészeinek ünne­­pies fogadása a népházban fejeződött be. A trónörökös nagyherceg is ott vol. A népház színházának díszelőadása egy apotheózissal végződött, amely a Varjagot és a Korejecet mutatta be, amelyek fölött két alak lebegett: Oroszország és a dicsőség. A díszelőadást követő banketten a polgármester és a neme­sek marsallja mondott pohárköszöntőt, ellenségre tüzelni kezdtek. Tisztjeink és kato­náink közül többen elestek. Két órakor egy második torpedólövést tettek, mely a gépházat ta­t­ta és a szállítógőzöst két részre szakította. Néhány kereskedő és kuli a csónakokba szállt. Később, miután a robbanás megtör­tént, még néhány katona követte őket. A csó­nakok nyugati irányba eveztek és 27-én­­, menekülők leírhatatlan szenvedései után el­érték triffitot Ezekben a csónakokban össze­sen 45 altiszt és katona, 8 kuli és három ke­reskedő volt. Úgy látszik, hogy a hajó­­legénység és a kulik többségét elfogták. Azt hiszik, hogy a fent említettek kivételével a hajón volt összes katonák meghaltak. A század két századosból, két főhadnagyból, egy alhad­nagyból, egy halapródból, 73 gyalogosból és két tolmácsból állott. A megmenekült ka­tonák közül tíz könnyen és egy súlyosan megsebesült Az idegen önkéntesek. Pétervár, április 30. A hivatalos lap közlése s­erint néhány állam alattvalóitól kérvények érkeztek be, hogy mint önkéntesek beléphessenek a kelet-ázsiai orosz hadseregbe. A cár azonban, tekintettel arra, hogy az egyén élete és ereje első­sor­ban saját hazájáé nem tartja teljesíthetőnek az ilyen kérelmeket. A hős japánok. HÍREK Modern május. Nem hajlik tiszta gyöngyvirág A munkáskalapokra. Nemzetközi jelvény lobog, Tüzes-vörös a csokra. Szépségedről, kelő tavasz, Nem csendül már az ének. A Marseillaise merész dala Dacosan ront az égnek. Hol a virágok illata? Milyen csodás e korszaki A lelkeket úgy fojtja most Borgőz és puskaporszag. Hullámzik most is még a nép, Mint sok évszázad óta. De a szívében gyűlölet S ajkán nincs tréfa, nóta. Szép Flóra istennő pedig, Hogy senki meg ne lássa, Az erdő mélyén ott sirat, Tavasznak tűnt varázsa. És töpreng holdas éjeken A szende istenasszony: Érdemlik-e az emberek, Virágot hogy fakaszszon. Feleki Sándor: Május. A rideg, küzdelmes élet hiába borítja rá szürke takaróját a szivekre, lelkekre. Mikor már-már azt hiszi, hogy sikerült kegyetlen munkája, hogy az emberek is élettelen gépek, hirtelenül nagy csalódás éri. Bűbájos alak suhan végig a városokon és falvakon és rózsás ujjaival megérinti az élet­szőtte hamuszürke leplet. És ime, csodák csodája: szétfoszlik, mint piros hajnal ködje. A szivek hangosabban kéz- F­ényképészeti műkedvelőknek Kitűnő fényképészeti szalon- és utazó apparátusok uj, felülmúlhatlan pillanat! kézi-apparátusok MOLL A. CS. és kir. udv. szállítónál, BÉCS, Tuchlauben 9. sz. Kívánatra nagy­kén«*® álrepozák, BET Ezen (InfotA«* •»»»•·*»**«•*•·#♦ !*?«­*.«—»«•„

Next