Budapesti Napló, 1904. június (9. évfolyam, 151-180. szám)
1904-06-01 / 151. szám
2 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1904. junius 1. hadelvüpárt, mikor klerikális szorongató ellen védekezett, a nemzeti haladás elvével jutott ellentétbe. S aztán az, hogy a felekezeti szabadelvüség összeegyeztethető a szabadságjogok eltiprásával s a cinizmusig fokozott pártterrorizmussal. Ezek a látszatok tüstént eloszlanak, mihelyt a szabadelvűség és a demokrácia elvi alapján alakul ki egy középpárt, amely őszinte és erőteljes nemzeti programmot ad s e programmért erőteljesen és őszintén száll síkra. Nem elhallgatott fenntartásokkal, nem a hátsóajtók förtelmes taktikájával ; nem azért, hogy a dupírozott közvélemény rokonszenve segítségével a hatalomra jutva, a révben majd lebocsássa árbocáról a nemzeti lobogót s a klerikális reakció zászlóját húzza fel helyébe. Hanem olyan legyen ez a szabadelvű nemzeti középpárt, amely egyedül a nemzet boldogulását nézi, a kormányzatot a nemzeti érdek fokozottabb megvalósítására akarja serkenteni s küzdelmeinek jutalmául nem magának kíván miniszteri tárcákat, hanem a hazának kíván egy szebb és boldogabb jövendőt biztosítani. Erre a szerepre kínálkozott Szegeden báró Bánffy Dezső. Elismerés illeti Szeged választóit, amiért alkalmat szolgáltattak neki annak a bemutatására, tud-e majd annyi sikerrel dolgozni, mint amennyi sikerrel eddig agitálni tudott. BELFÖLD Minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. A kvóta. A magyar kvótaküldöttség ma délután 5 órakor tartotta alakuló ülését, amelyen részt vett a kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök. Harkányi Frigyes korelnöklete alatt elnökké megválasztatott gróf Dessewffy Aurél, előadóvá Fáik Miksa. Fáik Miksa, megköszönve a választást, utal arra, hogy már évtizedek óta viseli az előadói tisztlyen az élet ... Ha ez a Mark ezelőtt kilenc évvel nem lett volna lelketlen csábító, én az augusztusi házbért megint nem tudnám fizetni. Hogy be tudja a jó Isten osztani. Még kalapot is vehetek a feleségemnek. Azért a kalapért úgyis annyit hallgattam . . . Tizenöt perc alatt künn volt a Városligetben s újabb tiz perc alatt hiteles, de kellemetlen értesüléseket szerzett egy rendőrbiztostól. Kukáné május hóban végleg elköltözött a fővárosból, az a bizonyos Lidi tavaly férjhez ment otthon, a kisfiú már az esztendő előtt meghalt. Macher nyugtalanul sétált a nagy platánok árnyékában. Az értesülések nyugtalanították. Mérlegelte a helyzetet s annak konzekvenciáit. Nagy lehangoltságot érzett, így monologizált: — Ilyenek a mai üzletek! Már azt hittem, hogy kezemben van a háromszáz korona. Már azt hittem, hogy kifizettem a házbért. Már azt hittem, meg is vettem feleségemnek a kalapot, amelyért annyit zaklat. Mélyen felsóhajtott. — Azt hiszem, őszig zaklathat a nyári kalapért. Ilyenek a mai üzletek. Ha Mark megtudja, hogy a gyerek meghalt, az anyja férjhez ment, visszaveszi az ezer koronát s beteszi a Wertheim-kasszába. Nekem pedig kiszúrja a szememet itt, ha sokat mondok, húsz forinttal. Üsse meg a ménkő! Azon gondolkozott, hogy milyen alakban közölje értesüléseit Mark úrral. Elhatározta, hogy csak késő este tér vissza a városba. Talán így valamivel többet srófolhat ki a tőzsdetanácsostól. Betért a színkörrel szemben lévő kioszkba. Fagylaltot rendelt. Nagyon melege volt. Gyorsan, mohón habzsolta a kellemes szó hűsítőt, mikor egy sovány, borotvált képű úr telepedett le mellé. — Szervusz, Macher! Fogadni mernék, hogy nem ismersz ! Haha! Megvénültünk, öregem, komiszul megvénültünk. Macher erőltette emlékezőtehetségét. — Nini — mondotta — Bleyer . . . — Dehogy, én Marák vagyok, nem emlékszel? Együtt szolgáltunk a Jellasichezredben. — Az ám. — Bizony annak több mint harminc esztendeje, te már akkor is pocakos voltál. —Te meg sovány. — Igaz. Macher kellemetlen érzéssel nézte a vén cimborát. Hogy megöregedett, hogy megráncosodott az arca! E szerint hát ő maga is megöregedett. Ez a gondolat most jobban nyomta, mint máskor. Aztán megkérdezte : Hát te mivel foglalkozol, Marák? — Igazgató vagyok, daltársulati igazgató. Utazom, sok bajom van. — Az mindenkinek van — vigasztalta Macher. — Senkinek annyi, mint nekem. Utálom a mesterségemet. Ha tudnád, mennyi bajjal jár. A lányok, az énekesnők . . . — Azok rendesen szépek — jegyezte meg Macher. Az igazgató grimaszt vágott. — Az is baj, ha szépek, az is, ha csúnyák. Hisz én nem kívánom, hogy szentek legyenek. Isten ments! Az talán nem is volna jó. De amit azok csinálnak . . . Macher nem kérdezte, hogy mit csinálnak, Őt már az ilyesmi úgy sem érdekli. Az igazgató folytatta: •— Most vagyok éppen a legnagyobb bajban egy énekesnőmmel. •—Elvesztette a hangját? — kérdezte Macher. — Azt nem éppen. Nem is volt neki. De nagyon derék lány, csak az a baja, hogy belebolondult egy kis hivatalnokba, akinek nincs egy garasa. — Nagy könnyelműség — jegyezte meg Macher szórakozottan. — Én adom meg az árát — sopánkodott az igazgató. — Még hat hétig nem vehetem hasznát. — Miért? — Mert egészséges leánygyermekkel ajándékozta meg az emberiséget Azok a férfiak is oly lelketlenek. Macher nyugtalanul nézett körül. Szetet, ennélfogva talán fiatalabb erőre kellene most azt bízni, de a miniszterelnök és a bizottság kérésére élénk éljenzés közben kijelentette, hogy az országos bizottság egyhangú kívánságának engedve, készséggel áll ezúttal is rendelkezésre. A miniszterelnök bejelentette, hogy hivatalos értesítést vett az osztrák kvótabizottság megalakulásáról, mire elhatározta a bizottság, hogy megalakulásáról az osztrák kvótabizottságot értesíti. Fálk Miksa előadó tett ezután előterjesztést azon adatokra nézve, amelyekre a bizottságnak szüksége van még érdemleges munkájának megkezdése előtt. Hosszabb eszmecsere után gróf Tisza István miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány azokon az adatokon kívül, melyeket eddig már rendelkezésre bocsátott, a vita során kívánt összes adatokat rövid uton még a legközelebbi napokban a bizottság tagjainak megküldi. A bizottság ezt tudomásul vette és elhatározta, hogy első érdemleges ülését június hó 7-én, kedden, délután 5 órakor fogja megtartani. A német kereskedelmi szerződés Berlinből jelentik . Az osztrák-magyar—német kereskedelmi szerződés felújítására vonatkozó szóbeli tárgyalásokra ideérkezetteket a német delegátusokkal együtt báró Richthofen külügyi államtitkár üdvözölte. Az államtitkár szavaira Szögyény-Marich nagykövet, báró Beck osztályfőnök és Biró miniszteri tanácsos válaszoltak. ....................... ■■■ fa. r .... v' % • • .!%4. A delegációk. Budapest, május 31. Burián közös pénzügyminiszter ma terjedelmes beszédben ismertette kormányzati irányelveit a delegáció négyes albizottságában, ahol a bosnyák költségvetést tárgyalták ezúttal először. A költségvetést a bizottság általánosságban is, részleteiben is elfogadta. Az osztrák delegáció ma is teljes ülést tartott s a hadsereg rendkívüli szükségleteit tárgyalta. Az ülések lefolyásáról a következőkben számolunk be: A bosnyák költségvetés. A magyar delegáció négyes albizottsága ma délelőtt tárgyalta az okkupátt területek 1905. évi rendkivüli szükségletét. Az albizottságban gróf Andrássy Gyula elnökölt. Münnich Aurél előadó: Ismertette a szükségletet, mely szerint az 1905. év tiszta szükséglete 7,583.000 korona. A szükséglet 1883 óta 10,393.000 koronával keresbedett. Hegedűs Sándor: Elismerését fejezi ki a közös pénzügyminiszter működése iránt. Nem kívánja tételenként tárgyalni a költségvetést, de kéri a minisztert, hogy Bosznia és Hercegovina belső igazgatására vonatkozólag aűtött bővebb fölvilágosításokat. Burián István közös pénzügyminiszter: Szándéka van amúgy is jelentéseket kidolgoztatni és előterjeszteni Bosznia belső adminisztrációjáról. Az idén ezt a szándékát azért nem valósíthatta meg, mert az idő rövid volt hozzá, de reméli, hogy a jövő delegációban eleget tehet Hegedűs kérelmének. A miniszter ezután áttért a boszniai jövedelmek ismertetésére s elmondta, hogy a fogyasztási adók már a múlt évben emelkedtek. Mikor a megszállás történt, az adózás terén mindenütt a török rendszer volt érvényben, ami az adókkal való visszaélést jelent. A kormány igazságosabb alapokra helyezte az adórendszert, de ez viszont megcsappantotta a jövedelmeket. A jövedelem különben évről-évre egyenletes s alig mutat 600.000 korona ingadozást. A miniszter ezután a közigazgatás viszonyainak ismertetésére tért át. Elmondta, hogy mikor Boszniába került, ott csodálatos rendet talált, de azért fontos reformok mutatkoztak szükségeseknek, főleg a községi autonómia terén. Münnich Aurél: A vasúti kamatkölcsönre nézve tesz kérdést. Burián István: Azt feleli, hogy amíg a vasút, amelynek építésére e költség szánva van, kiépül, a kölcsön kamatait a tőkéből fizetik. Hegedűs Sándor aggodalmát fejezi ki a kölcsön fölhasználásáról, mire Buriián pénzügyminiszter újabb megnyugtató fölvilágosítást adott. Hegedűs Sándor kérésére a miniszter fölvilágosításait fölveszik a jelentésbe. Ezután a részletes tárgyalás következett és az albizottság az összes címeket megszavazta. A hitelesítő ülést pénteken délben tartják meg. A hadügyi albizottság. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma déli tizenkét órakor gróf Szapáry Gyula elnöklésével hitelesítő ülést tartott. A kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök volt jelen. Münnich Aurél előadó fölolvasta a hadügyi bizottság jelentését, amelyhez többen hozzászólottak. A jelentést némi jelentéktelen módosítás után hitelesítették s a hadügyi kormányzatnak az előzékeny fölvilágosításokért és Münnich Aurélnak a jelentés jeles és alapos szerkesztéséért egyhangúlag köszönetet szavaztak. Az osztrák delegáció. Tegnap a hadügyi rendes költségvetést szavazta meg az osztrák delegáció, ma a rendkívüli hadügyi költségek megszavazásán volt a sor. A jelek nem csaltak, vihart ugyan az osztrák delegátusok közt még a rendkívüli milliók sem támasztanak, sőt még csak nagyobb hullámokat sem vertek. A közös miniszterek teljes számban meg-