Budapesti Napló, 1904. június (9. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-04 / 154. szám

154. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1904. június 4. 9 önmagára emelte a revolvert, de a fegyver ki­esett béna kezéből. Megható búcsúlevelekben a szülők könnyebb boldogulását adta tettének okául, mert a gyógykezelésre a szülők anyagi romlásukat okozó áldozatokat hoztak. Noha gyil­kossággal volt vádolva, súlyos betegségére való tekintettel, szabadlábon hagyták. A nagy­kani­zsai királyi törvényszék mint esküdtbíróság ma tárgyalta az ügyet és az ügyész csak szándékos emberölésért kérte megbüntetését. Az esküdtek nem bűnösnek nyilvánították Deutsch Miksát, mire a törvényszék felmentette. Az ítéletben az ügyész is megnyugodott. A vasúti sztrájk. 2- A tizenhármas-Uzottság pere. Budapest, június 3. A nagy gazdasági forradalom, amely hat hete váratlan hirtelenséggel megállított Magyarországon minden vonatot, amely hat nap alatt milliós károkat okozott, a világ­hírű magyar szenzáció, a vasutas-sztrájk, ma már bírói peranyag. A sztrájbizottság tagjai ma álltak a pártatlanul ítélkező, független bíróság elé, hogy feleljenek a mozgalom irányítása során elkövetett cse­lekedeteikért. Hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettével vádolja valamennyiü­­ket az ügyészség. A sztrájkbizottság tagjai többé-kevésbé egyöntetű vallomásokban vé­dekeztek. A védelem is, a vádlottak is kü­lönösen arra vetnek súlyt, hogy a vasutas nem közhivatalnok. A nagyméretű per­anyag pár napig alapos munkát ad a bün­tetőtörvényszéknek. Az április 19-ikén este kitört vasutas-sztrájk ötödik napján, 23-ikán tudvalevőleg Rudnay Béla rendőrfőkapitány feloszlatta a sztrájk­tanyát és felségsértésért letartóztatta Sarlay Jánost, a sztrájk legexponáltabb vezérét. Az ezt követő napon a többi sztrájkvezető, név­­szerint Seide Arthur zágrábi főellenőr, Lorber József fiumei hivatalnok, Janovics Miklós fiumei hivatalnok, Kása Lajos zágrábi hivatalnok, Margulit Kálmán nyugalmazott ellenőr, Veréb Mihály kocsirendező, Komlós Manó zágrábi segédmérnök, Patinca Lajos budapesti hivatal­nok, Brener Ferenc budapesti hivatalnok, Kar­dos Antal kocsirendező, Turcsányi Pál hivatal­nok, Kacsó Gyula gépvezető és Faludy József budapesti állomásfőnök is vizsgálati fogságba került s a királyi tábla határozata folytán csak május negyedikén nyerték vissza szabad­ságukat. Midőn a vizsgálóbíró befejezte a vizs­gálatot, a királyi ügyészség hivatali hatalommal való visszaélés bűntette miatt emelt vádat elle­nük s indítványozta, hogy közvetetlen idézéssel állítsák őket a törvényszék elé. A büntető­ törvényszék vádtanácsa az ügyészi indítvány értelmében a tizennégy vasutast vád alá helyezte s mára tűzte ki ügyükben a főtár­gyalást Megidézték tanúképp való kihallgatásra Vörös László országos képviselőt, aki a sztráj­­kolóknál és a kormánynál a béke érdekében sokat fáradozott, továbbá Dobreczky Sándor kép­viselőt és még vagy huszonöt tanút. A főtárgyalást Oláh András törvényszéki bíró vezette. Szavazóbírák voltak: Füzesséry Zoltán és Horváth Sándor. A vádhatóság kép­viseletében Geszti Andor kir. ügyész jelent meg, a tizennégy vádlottat a következő ügy­védek védik: Eötvös Károly, Győrffy Gyula, Polónyi Dezső, Bakonyi Samu, Vázsonyi Vil­mos, Lengyel Zoltán, Benedek János, Bar­ács Marcell, Gál Jenő, Miklós Gyula, Pollacsek Sán­dor, Rács Dezső és Landler Jenő. A védők ré­szére fenntartott hely ezúttal szűknek bizonyult, az elnöknek intézkedne kellett, hogy egy hosszú asztalt és székeket helyezzenek el szemben az ügyvédek számára. E rendelkezés folytán a kilenc órára kitűzött tárgyalást csak tízkor kez­dették meg. A terem ekkorra már megtelt érdeklődő közönséggel, akik között feltűnést keltett a sztrájk­bizottság elnöke, Seide Arthur vádlott, kinek kabátján három rendjel csalo­­gott. Sokan megfigyelték Sarlay Jánost is, a nyugati pályaudvar volt helyettes főnökét, ki előkelő pozícióból jutott a vádlottak padjára. A vádlottak. Az elnök azzal a figyelmeztetéssel nyitotta meg a tárgyalást, hogy a közönség tartózkod­jék a tetszés vagy nem tetszés nyilvánításától, majd a védőügyvédekhez s a felekhez szólt: — Arra kérem önöket, hogy a politikát hagyjuk távol ettől a tárgyalástól. A politika nem való ide s ha azzal foglalkoznánk, köny­­nyen fölkelthetnék a szenvedelmeket s ezzel megnehezülne a bíróság helyzete. A bíróság­nak föltétlen szüksége van arra, hogy nyugodt­ságát megtarthassa. A vádlottakat szólította ezután az elnök s egyenként az általános kérdésekre hallgatta ki. Sarlay János 47 éves ág. ev. vallásu, bu­dapesti állomásfőnökhelyettes. Seide Artur 55 éves római-katholikus vallásu, zágrábi főellenőr. Lorber József 38 éves izraelita vallásu fiumei hivatalnok, érettségit tett s szaktanfolyamot végzett. Janovits Miklós 44 éves, görög-keleti vallásu, fiumei vasúti hivatalnok, érettségit tett és szaktanfolyamot végzett. Kósa Lajos 36 éves, ev. ref. vallásu, zágrábi vasuti hivatalnok párbajért nyolc napra volt elitélve. Margula Kiaman 42 éves, izraelita vallásu, nyugalmazott ellenőr, reális­kolai érettségit tett. Veréb Mihály 33 éves, római-katholikus vallású, kocsirendező, négy elemit végzett. Komlós Manó 38 éves, izraelita vallású, zágrábi segédmérnök. Patinca Lajos 36 éves, római-katholikus vallású hivatalnok, gimnáziumi érettségit tett. Breuer Ferenc 42 éves, izraelita vallásu hivatalnok, érettségit tett. Kardos Antal 36 éves, római-katholikus vallásu kocsirendező, négy elemit végzett. Turcsányi Pál, 39 éves római-katholikus vallásu hivatal­nok, szaktanfolyamot végzett. Kacsó Gyula 36 éves római-katholikus vallású gépvezető, két középiskolát végzett. Faludy Jenő 39 éves, római-katholikus vallású angyalföldi állomásfő­nök, kereskedelmi érettségit tett. Tiszti rang­járól április 29-én, közvetlenül a letartóztatása előtt, lemondott. Most konstatálja az elnök, hogy a megidé­zett tanuk jelen vannak. A védők Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, Láng Lajos volt miniszter és gróf Batthyány Tivadar kép­viselő megidézését is kérték, a törvényszék azonban ezt megtagadta. Felolvasták ezután a terjedelmes vádiratot, melyhez elsőnek Vázsonyi Vilmos szólt. Kije­lenti, hogy a vádlottak mindig tagadták, mintha ők sztrájkra izgattak volna, s azt is mondja, hogy a vádlottak bűnösségüket soha sem ismer­ték be. Azért tartja szükségesnek ezt hangsú­lyozni, mert a vádirat határozott formában ki­emeli, hogy a vádlottak beismerték bűnösségü­ket. Ez alapon történt a közvetetlen idézés s ő ez ellen tiltakozik. A tárgyalás megtartása ellen nincs kifogása. Polónyi Géza, Faludy védője, illetékességi kifogást tesz, dr. Lengyel Zoltán a tárgyalás elhalasztását s a vizsgálat kiegészítését indít­ványozza. Az ügyész sajnálattal látja, hogy a védők nem szolidárisak minden tekintetben. A cselek­mény Budapesten folyt le, itt működött a sztrájkbizottság, Polónyi Géza kifogását nem lehet figyelembe venni. Dr. Győrffy Gyula: Tudomásul veszi az ügyésznek a védők szolidaritására nézve tett aposztrofálását. Megjegyzi azonban, hogy ő nem az ügyész kedvéért szolidáris védőtársaival, hanem védence érdekében. A törvényszék ezután Faludy Jenőre nézve is megállapította a saját illetékességét s azt a kérelmet, hogy a tárgyalást elnapolják, el­utasította. Először Sarlay Jánost hallgatta ki az elnök. — Hallotta a vádat, bűnösnek érzi-e magát ? — Nem, mert nem bujtottam föl soha senkit — Az kétségtelen, hogy ön kezdettől fogva részt vett a mozgalomban. Milyen minőségben vett részt ? — Mint a 72-es bizottság tagja, melynek célja sérelmeinknek írásba foglalása s a kor­mány elé való terjesztése volt. — Mit reméltek a huszadiki nagygyűléstől ? — Hogy a vidékről feljött kartársak itt kibeszélik magukat s aztán hazamennek. — A sztrájkbizottságnak mi volt a célja? —* Tudtommal az, hogy a béke érdekében a kormánynyal tárgyaljon. — Nem az volt a célja, hogy a sztráj­kot bizonyos irányba vezesse ? — Nem. — De valami befolyása csak volt a sztrájk­­bizottságnak a tömegre? — Csak a rend fönntartása, egyéb semmi. — Nem gondolja, hogy ha önök nem szer­vezkednek, akkor az egész tömeg szétoszlott volna ? — Mi abban a meggyőződésben éltünk, hogy ha megtartjuk a nagygyűlést, a nyugalom helyreáll.­­— Mit tud ön a sztrájk kiütését jelentő táviratokról ? — Semmit. Az elnök fölmutat egy nyomtatott cédulát, melyet a sztrájk alatt a vasutasok közt terjesz­tettek, s azt a kérdést intézi a vádlotthoz, hogy nem volt-e része ezeknek a céduláknak a ter­jesztésében. Sarlay: Én bízva a magyar bíróság önzet­lenségében és méltányosságában, nem bocsát­kozom a részletes kérdésekbe. — Kivel tárgyalt ön mint a sztrájkbizott­ság tagja? — Tárgyaltam Hieronymi­a excellenciájá­­val, Vörös Lászlóval, Hock Jánossal s másokkal. — Vörös Lászlóval mint a kormány bi­zalmi emberével tárgyaltak ? — Igen. — IS nágy volt köztük a differencia? — Én erre szintén nem felelek s kérem, tessék engem a további kihallgatás alól föl­menteni. — Miért nem jött létre a béke ? — Mert a tömeg nem fogadta el a kor­mány föltételeit. — És mért nem fogadta el? — Mert a kormány nem nyújtott azokra garanciát. A vádlott a kihallgatása további folyamán kijelenti, hogy maga a miniszter kérte őket, hogy maradjanak tovább a mozgalom élén, mert csak ő általuk tud a tömegre hatni. Dr. Győrffy Gyula indítványozza, hogy az elnök a következő három kérdést intézze a vádlotthoz : 1. Figyelmeztette-e Vörös László, hogy a sztrájk büntetendő cselekmény ? 2. Mon­dotta-e valakinek a vádlott, hogy akár sztrájkba menjen, akár a munkát tagadja meg ? 3. Mivel igazolta magát Vörös László, hogy ő a kor­mány megbízottja? A vádlott az elnök kérdésére kijelenti, hogy vele Vörös László mint magánember tár­gyalt, hogy Vörös őt arra, hogy a sztrájk bün­tetendő cselekmény, nem figyelmeztette s hogy ő senkit a munka abbahagyására nem biztatott. Lorber József kihallgatása következett. Ki­jelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert ő a szolgálatát nem tagadta meg, miután már akkor föl volt függesztve. Nem érzi magát bűnösnek másodszor azért, mert ő nem tartotta magát közhivatalnoknak, miután soha sem esküt, sem fogadalmat nem tett. — Volt önnek engedelme arra, hogy a helyét elhagyja ? — Az nem volt. — Részt vett a sztrájkbizottság ülésén? — Én a bűnvádi perrendtartás alapján kérem, tessék engem a további kihallgatástól fölmenteni. — Erre joga van. De figyelmeztetem, hogy ezzel esetleg megfosztja magát a védelem esz­közeitől. — Kérem, én viselem a hallgatásom kö­vetkezményeit. Az elnök kijelenti, hogy azért ő a kérdé­seket fölteszi, a vádlottnak joga van a feleletet megtagadni. Dr. Baracs Marcell: Az elnök nem tehet föl több kérdést, ha az nem kíván vallani. Az ügyész megjegyzi, hogy a vádlott csupán saját védelme szempontjából tagadhatja meg a vallomást, tanú minőségében azonban nem. Több védő: Ez a tanúkra való szakasz! Az ügyész: Bocsánatot kérek, akkor az urak nem ismerik a törvényt. Erre a megjegyzésre nagy zaj támadt a védők sorában, melynek az elnök tapintata vetett véget. Kijelentette, hogy a kérdés fesze­­getése fölösleges, mert ő több kérdést nem intéz a vádlotthoz. „Operett.. Turcsányi Pál kijelenti, hogy ártatlannak tudja magát, mert ő soha sem volt közhivatal­nok, össze nem beszélt senkivel, föl sem bujtott senkit s igy az egész eljárást sérelmes­nek tartja. Az elnök: Hát ön nem tekinti magát állam­hivatalnoknak ? Hiszen most is az állammal akarták fölemeltetni a fizetésüket. — Nem az állammal, hanem a gazdánk­kal, a kincstárral. — Mikor a sztrájkbizottságban részt vett, tudatában volt annak, hogy büntetendő cselek­ményt követ el ? — Kérem, sztrájkbizottság nem is volt, hanem volt egy tizenhármas­ bizottság, mely ke­reste a kibontakozást. — Tudja, mi idézte elő a sztrájkot? — Az a végtelen elégületlenség .. . — Küldött ön a sztrájk kiütésekor távira­tokat ?

Next