Budapesti Napló, 1904. szeptember (9. évfolyam, 241-270. szám)

1904-09-01 / 241. szám

2 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1904. szeptem­ber "­, SS'­**, szám, idegen­­ excellenciájától és nem ha­ragszik a „legönzetlenebb“ munka­társak közreműködése miatt. De ilyen nyílt és közvetetten felhívást a mi­niszter nem intézett a főtisztelendő ön­zetlenekhez, ezt csak most teszi, mint a Gazdaszövetség elnöke. Pedig Darányi tudhatná, hogy ezek a munkatársak minden felszólítás nélkül legelsőknek jelentkeztek a múltban, minden riasz­tás dacára folytatták „önzetlen“ mű­ködésüket s azért a munkán nem akart megmutatkozni az isten áldása. Nem harmóniát csináltak a legönzet­lenebb munkatársak, hanem zene­bonát, nem simították el az ellen­téteket, hanem a régieket még fele­kezeti harcokkal is öregbítették. Gaz­dagok és szegények, gazdák és mun­kások, nagyok és kis­emberek között nem hidakat vertek, hanem táton­­góbbá tették a szakadékot. S most Darányi mégis összeteszi kis kezeit szépen s mint a szövetség édes gyer­meke imádkozik a gazdák legönzet­lenebb munkatársaihoz. A volt miniszter úr a ,,jó embe­rek“ szövetségéről is beszél. De már erre a proletárok csakugyan azt fog­ják felelni, hogy jól ismerik ezeket a jó embereket. Ők azok, akik miatt a kis­ ember földre is, egyébre is ál­landóan éhezik. Ők azok, akik a li­liputi magaslatról húszszor-harminc­­szor is visszalökik a kis hangyákat. És a jó emberek szövetsége megint csak arra való, hogy a kis hangyák­nak mentül tovább legyen alkalmuk kimutatni fáradhatatlan kitartásukat. De hát úgy van, ahogy ő excellen­­ciája maga is tapasztalta. Hiába lökik vissza a hangyákat, azok mindig élülről kezdik, soha ki nem fáradnak s a végin ki fog sülni, hogy a hangya legyőzhetetlen . . . alkatok, ha oxygénben szegényebbek lesznek, zöl­des színbe játszanak. Az illető fizikus, W. Sprung, kísérleteivel azt is kimutatta, hogy az ilyen oxygénszegény vasas festőanyag 1 : 2-1.000.000 arányban még észrevehetően zöldre festi a vizet. Már most pedig ha tartósan napos, szép idő van, akkor azol, a bomlási folyamatok ott a fenéken élénkebbek, több oxygént kötnek és ettől zöldebb lesz a Balaton. Úgy hogy amidőn tartósabb nap­fény után a vihar első szellője felborzolja, fod­rossá teszi a vizet, az a zöld szín látszik és a vihar első óráiban még az dominál, míg a nap hatása el nem múlik a fenék vegyi folyamatai közül és újra a szürkés-kék nem borítja a vízi tájképet. Mindenesetre magyarázatnak is igen érdekes és tagadhatatlan, hogy ráillik a szín jelenségekre, sőt meglehetősen egybevág a balatoni halászok tudományával, ahogy a víz színéből viharra kö­vetkezhetnek. Hanem azért mégsem kell az ilyen komplikált elméleteket egészen készpénznek lenni, elég, ha valami igaz belőle. * A dohányzásról közöl egy német orvos meg­szívlelendő dolgokat. Nem akarja megtéríteni a füstölőket, hogy hagyják abba a nikotinmérge­zést, csak a dohányzás mikéntje dolgában mond figyelmeztetőket. Végre is, úgy látszik, a dohány­zásnak nemcsak káros oldalai vannak, hanem bizonyos mértékben jótékony hatásúnak is kell lennie, különben bizonyára nem terjedt volna el éppen a legcivilizáltabb világban. Ha természet­rajzát nem is ismerjük annak, hogy a dohány füstje idegeinkre miként hat jótékonyan is izga­tólag, mégis fel kell tételeznünk, hogy idegmű­ködésünket fokozni képes. Hiába, attól a termé­szeti elvtől nem szabad oly hamar eltérni, hogy ha valami az életműködés folyamán megmarad, állandósul, mint­ a dohányzás, úgy ott okvetlen van valami, ami az életműködésre előnyös. Leg­feljebb túlzásai lehetnek kártékonyak, így van az alkohollal is. Az alkoholkérdést is odáig tisz­tázták, hogy bizony arra szüksége van a szerve­zetnek, bizonyos erőfeszítések közben jótékony a hatása, csak a túlzások a kártékonyak, így a do­hányzás ellen is harcot folytatni kevesebbet ér, mint a dohányzás hátrányos módját megvilá­gítani. A német orvos a dohányzókat két csoportba osztályozza: a szárazon és a nedvesen füstölőkre. Azt mondja, a száraz füstöt bátran szívhatja a dohányos. Azaz szipkából szívjad a szivarodat, cigarettádat és a száddal föl ne oldjad a szivar­vég és dohánylevél nedveit. Akinek száraz füstö­lés közben a színivalója, az a jó dohányos, akié csúnyán levedzik, az kocaszivaros. És legfőbb­képpen ez a lé idézi elő mindazon bajokat, ami­ket a szivarozás rovására írnak. A dohányban lévő mérgek, a nikotin, a pyridinallák, ammó­niák, kéksav, kénsav, methylamin stb. oldott állapotba jutnak a lucskos szivarvégen és így közvetlenül jutnak a szervezetbe a száj nedvei­vel. Azért, ha civilizált ember vagy, ügyelj arra, hogy lehetőleg szárazon füstölj. Magát a nikotint védelmezi is a német or­vos, hogy tudniillik nem is a nikotin a tulajdon­képpeni ártalmas dolog a dohány okozta betegsé­geknél, hanem az egyéb oldott mérgek. Hivatko­zik a havannákra, amelyek nikotinban a legsze­gényebb szivarok. És mégis a havannák épp úgy idéznek elő bajokat és épp annyi esetben, mint más szivarok. Száraz legyen a szivarod vége, ez a fődolog. * Mekkora hőt tudnak előállítani: a maximu­mot most ismertetik, amidőn egy társaság,­ a Kryp­t­ol-társaság az a kryptol-kemencéit mu­tatta be. A legnagyobb hőfok 3000—4000 Celsius­­fok. De ezt kályhákban nem érik el, csakis a villamos ívlámpában magában és csak úgy, hogy az olvasztandó dolgot beleteszik magába az egyik vezető széncsúcsba. 1700 foknál a legnehezebben olvadó fém, a platina, az irridium is már olvad. A parcellán sem állja ezt a tüzet, mert itt már oly vegybomlásai kezdődnek, amelyek a megol­vasztandó dolgot vegyileg zavarják. Az új kryp­­tol-kemencékkel azonban 2500 fokig tudják a kemencehőséget emelni. Természetesen ezek csak igen kicsiny kemencék, alig annyi a sűtött tér, mint az öklöm. A kryptol maga tulajdonképpen nem egyéb, mint egy rendkívül tűzálló keverék, amely a villamosságot vezeti. Grafit, karborund és agyag legfőbbképpen. Ebből az anyagból for­málnak olyan vaskos csészefélét,­­ amit ismét betartó anyagokkal vesznek körül — amelynek a falába vezetik az erős villámáramot, így a csésze majdnem úgy ég, mint az ívlámpa. Ez a legna­gyobb kemencetűz manapság. BELFÖLD Katonai körök a bécsi sajtóról. Az osztrák sajtónak az az izgatottsága, amely a had­ügyminiszter rendelete nyomán fakadt, — mint Bécsből írják — nagy meglepetést és idegenke­dést okozott katonai körökben. Ez az izgatottság tudniillik épp olyan kevéssé indokolt, mint azok az állítások és kombinációk, amelyeket az osz­trák sajtó a rendelet indokaihoz, hatásához és következményeihez fűzött. Minden katona — mondják a katonai körök — tudja azt, amit úgy látszik, csak az osztrák lapok nem tudták, hogy a rendelet semmiféle új intézkedést nem tartal­maz, hanem csak egy tizenegy év óta érvényben lévő rend tökéletesebbé tétele. Már 1903-ban Bauer hadügyminiszter adott ki egy olyan ren­deletet, amely a katonai levelezések dolgában ugyanazon elvekre volt fölépítve, mint ez a mos­tani. Az új rendelet a Bauer-féle rendelettől elvi szempontból mindössze annyiban különbözik, hogy el vannak belőle ejtve a kezdeményező átira­tokra vonatkozó határozatok. Bauer volt hadügy­miniszter rendeletében ugyanis volt egy pont, amely szerint a Magyarországban állomásozó csapatok ugyan magyarul tartoznak levelezni a magyar hatóságokkal, de a magasabb katonai parancsnokságok és hatóságok erre nem voltak kötelezve azokban az esetekben, amikor kezdemé­nyező átiratokról volt szó. Ez utóbbi esetben az említett parancsnokságoknak a szolgálati nyel­vet kellett használniok. Ámde ez az intézkedés a gyakorlatban nem bizonyult célszerűnek s sok komplikációra vezetett. Így például számos eset­ben okozott nehézséget annak eldöntése, hogy kezdeményezésről van-e csakugyan szó valamely átiratban vagy csak folytatása-e valamely ügy­nek, amely utóbbi esetben a parancsnokságnak magyarul kellett elintéznie az átiratot. E nehéz­ségen kívül számos esetben fordult elő, hogy az átiratok átvevői nem értették meg a német nyel­ven fogalmazott írást, ami az ügyek elintézésé­nek halogatásához vezetett. Ezeknek a kellemet­lenségeknek elkerülése okából a magasabb katonai hatóságok már régóta magyarul felelnek meg ilyen kezdeményező átiratokra is s ugyanezek az okok bírták rá a hadügyminisztériumot is a kezdeményező átiratokra vonatkozó intézkedés megtételére. Elvi szempontból ez az intézkedés az egyetlen újítás a rendeletben. Újítás, de már nem elvi természetű még az is, hogy a fordító állomások meg vannak állapítva. Ami végül né­hány bécsi lapnak azt a nézetét illeti, hogy már most a lengyelek és csehek is követelhetik a hat­­gyes és cseh levelezést, nem lehet komolyait venni, m­ert magyar állam és magyar állami nyelv, van, de cseh, lengyel és szlovén állam nincsen sehol. Egyházmegyei közgyűlés. A nagysza­lontai ev. ref. egyházmegye ma gróf Tisza István világi és Szél Kálmán esperes egyházi elnöklete alatt közgyűlést tartott. Szél Kálmán esperes az imádság után üdvözölte a miniszterelnököt és a többi megjelenteket. A tárgyalás során gróf Tisza István annak a reményének adott kifeje­zést, hogy rövid idő alatt sikerülni fog a refor­mátus egyházi ügyek olyan rendezése, hogy az adóteher lényegesen csökkenjen. Az egyes egyhá­zak így előállott deficitjét az egyházkerületnek nyújtott állami hozzájárulásból fedeznék. Gyűlés után a kaszinóban népes közebéd volt, amelyen az első felköszüntet Szél esperes a miniszterel­nökre mondta. Tisza István lelkes beszédben él­tette az összetartást. Az ebéd végeztével a mi­niszterelnök Szél Kálmánnal Gesztre hajtatott. A pécskai pótválasztás­ Aradról azt je­lentik, hogy Arad megye központi választmánya a pécskai pótválasztást szeptember 13-ra tűzte ki. Nyilatkozat az olasz kérdésben. A bécsi Politische Correspondent a következő nyilatko­zatot teszi közzé: Élénk visszatetszéssel és őszinte sajnálattal figyelik Bécs és Róma illetékes köreiben azt a rövid idő óta megnyilatkozó jelenséget, hogy a két kormánynak Olaszország és Ausztria-Ma­­gyarország viszonyára vonatkozó meggyőződése és törekvései közt egyrészt, másrészt a két ország közvéleményében elterjedő fölfogások közt fe­lette hátrányos diszharmónia van. A római és bécsi kabinetnek minden törekvésükkel azon van­nak, hogy a szövetséges viszonyból fakadó békés együttélését a két államnak biztosítsák és gon­dozzák. E törekvésekkel szemben hónapok óta mindkét államban olyan hangok emelkednek, amelyek azt a sajnálatos látszatot keltik, mintha a szövetséges két állam között komoly és szinte elkerülhetlen ellentétek állanának fenn. Némely körök még attól a rettenetes föltevéstől sem riad­nak vissza, hogy az események háborúba keverik a két államot. Kínos és csodálatos, hogy ilyen tévedések fölmerülhetnek, mert a konfliktusnak, sőt még a súrlódásoknak sincs semmi nyoma Olaszország­ és Ausztria-Magyarország között. Azok, akik ezeket a híreket terjesztik, komoly okok helyett állítólagos szimptómákra utalnak, amelyek a két állam háborús előkészületeire vo­natkoznak, majd pedig a Balkán-kérdéssel álla­nak elő. Az irredentista mozgalmak ma még­ ke­vésbé alkalmasak arra, hogy egy háború forrá­

Next