Budapesti Napló, 1904. október (9. évfolyam, 273-301. szám)
1904-10-03 / 273. szám
273. szám. Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1904. október 3. 3 kell, hogy egypár angol dandy elfogadja az újítást, hogy egypár tudós higiénikus észérveket költsön hozzá s akkor bizonyos, hogy a jövő télen kalap nélkül járunk mi is. Ha tudniillik akkorra mi is elveszítjük a fejünket. — A talmi márki. Párából jelentik, hogy Casa-Riera márki ellen — akit azzal vádolnak, hogy a Casa-Riera család valódi fejének címét és vagyonát bitorolja — serényen folyik a vizsgálat. Többeket hallgattak ki ebben az ügyben, akik határozottan állítják, hogy az igazi Casalliera márki 1823-ban született és már régen meghalt, míg az álmárki 1843-ban született és a születési bizonyítványa hamis. Az egyik tanú, Pierre Biere elmondotta a vizsgálóbíró előtt az igazi Casa-Riera márki élettörténetét is. A márkit, aki spanyol grand és királyi kamarás volt, egyik bérlőjének leánykája annyira elbájolta, hogy fölneveltette és mikor tizennyolc éves lett, feleségül vette. A márki akkor közel járt az ötvenedik évhez. Fényes palotában, boldogan élt a feleségével, mígnem házasságának tizennegyedik hónapjában egy mulatt gyermekkel ajándékozta meg a felesége. A gyermek atyja a márki szerecsen konyhalegénye volt. Másnap reggelre pedig halott volt az asszony és vele együtt halt meg a gyermeke, meg a szerecsen szerelmese is. A márki szúrta le őket. Azután önként jelentkezett a királynőnél és elmondta neki a dolgot. Parancsot kapott, hogy azonnal hagyja oda Spanyolországot és sohase térjen többé vissza, így került az igazi .Casa Riera márki Franciaországba. Pierre Falconette, az Etoile Francaise című párisi lap szerkesztője azt írja, hogy mikor Riera márkit a becsületrend lovagjának kinevezték, neki alkalma volt a márki okmányát a becsületrend titkárságánál áttekinteni és meglepetéssel tapasztalta, hogy a márkinak személyazonossági papírjai, amelyek ilyen kinevezéseknél szükségesek, nincsenek meg. A kinevezés annyiban is szabálytalan volt, hogy a hivatalos Journal Officielben nem tették közzé. Erre vonatkozólag Falconette a következőket írja: Az ügyet már 1902. április 8-án szóvá tettem lapomban. Delcassé külügyminiszter akkor magához hivatott és azt mondotta, hogy nem járok el helyesen, ha a spanyol kolóniának ezt a kiváló tagját megtámadom, mert az diplomáciai bonyodalmakra is vezethetne. Megmondtam a miniszternek, hogy nem engedem magam befolyásoltatok Erre a miniszter így válaszolt: ■— Figyelmeztetem önt, hogy ne szellőztesse tovább ezt az ügyet, mert különben intézkedem, hogy a lapjának adott szubvenciót megvonják. Ez meg is történt. Falconette most azzal a váddal áll elő, hogy Casa-Riera összeköttetésben áll a francia kormány több tagjával és azok, minthogy az ügybe maguk is belekeveredtek, fedezik őt, nehogy csalásai nyilvánosságra kerüljenek. — Letartóztatott csaló. Búzás András kocsishoz tegnap a Kerepesi-uton egy ember csatlakozott, aki beszéd közben ajánlatot tett neki, hogy szívességből valami jó helyre bejuttatja. Útközben a Síp utcában figyelmeztette, hogy éppen most előttük egy ember egy pénztárcát emelt föl a gyalogjáróról s bement a szomszéd kapuba; néznék meg ők is, hogy mit talált. Utána mentek s az illetővel együtt nézegették a talált tárca tartalmát. Egy gyűrű volt ott többek között csillogó kővel. — Megér 60 koronát — mondotta Búzás kísérője műértőleg. — A számla is mellette van. Ő megadná rögtön a 60 koronát, de nincs nála pénz. Búzás készséggel ajánlkozott, hogy neki van 26 koronája, amit át is adott a gyűrű ellenében. — Tartsa meg zálogban, — mondotta kísérője — míg a pénzt át nem adom, de jó lesz, ha a számlát is elkéri attól az úrtól. Menjen csak utána és követelje, Búzás a szerencsés megtaláló után ment s el is kérte a gyűrűvételről szóló számlát, mire azonban visszament, a kísérője eltűnt. Kiderült, hogy a gyűrű hamis és értéktelen s csalóknak ült fel. Szerencséjére kevéssel utána találkozott a Kerepesi-úton volt kísérőjével, akit bekísértetett a rendőrségre. Itt kitűnt, hogy Rácz Jánosnak hívják, 27 éves kocsis és notórius csaló, aki efajta balekfogásokban szokott utazni. Letartóztatták. — Rendőri hírek. A rendőrség letartóztatta Jasinszky József 85 éves rovott múltú cipészt, akit a lóversenytér 60 filléres helyén tettenértek, mikor a pénztár körül tolongok zsebeit dézsmálta meg. Letartóztatták továbbá Braun Sándor 21 éves rovott múltú bádogossegédet, akit szintén tettenértek Bleier Péter kereskedő Garay-téren levő lakásán, ahol javában csomagolta a holmit. Több betörés is volt tegnap. Farkas Pál házmester Bajza utca 24, Kemény Béla magánhivatalnok Lövölde-tér 2. számú lakásában jártak betörők. Az éjjel Engel Mórné Losonczi utca 1. szám alatt levő üzletét nyitották fel ismeretlen tettesek s onnan hat zsák zabot elloptak. — A keczeli csendőrség értesítése szerint ott e hó 1-ére virradó éjjel a postahelyiség falát kiásták s a vasszekrényt, amelyben 15.000 korona készpénz volt, ellopták. A betörőket nyomozzák. — Schwarz István hivatalszolga 53 éves felesége ma reggel Toldi Ferencutca 66. szám alatt lévő lakásán eddig ismeretlen okból elvágta a nyakát. Tömérdek vért veszítve, eszméletlen állapotban került az uj Szent János-kórházba. A hajdúk ünnepe. — A hajdúnánási Kossuth-szobor leleplezése. — Hajdu-Nánás, október 2. Az egész hajdúságnak, Bocskay hős népének nagy ünnepévé emelkedett ma Hajdúnánáson Kossuth Lajos szobrának leleplezése. Debreczen és a hajduvárosok mind képviselve voltak az ünnepen és a függetlenségi párt tagjai ritka vidéki ünnepen sereglettek oly nagy számmal Kossuth Ferenc köré, mint ez alkalommal. Kossuth Ferenc külön vonaton érkezett Debreczenből, vele együtt jöttek: Papp Elek, Bakonyi Samu, Nessi Pál, Hentaller Lajos, Pozsgay Miklós, Horváth Gyula, Bencs László, Mezőssy Béla, Sebess Dénes, Marjay Péter és Kovács Gyula képviselők. A képviselőket ezrekre menő tömeg élén Rákosi Viktor, a kerület képviselője fogadta. A vonat megérkezésekor a cigányzenekar a Rákóczi-indulót húzta. Fehérruhás leányok virágokat szórtak az útra, amelyen Kossuth és a többi képviselők elhaladtak. Brassay Károly tanár üdvözölte a képviselőket. Kossuth Ferenc válaszolt, kijelentvén, hogy örömmel jött a hajdúk közzé, akik megértették Kossuth Lajos szózatát és szobrot állítottak Kossuth emlékének. A képviselők impozáns menettel vonultak be a városba, melynek utcáit díszesen fellobogózták. Délelőtt 11 órakor a református templomban ünnepies istentisztelet volt, utána a képviselők nagy közönség kíséretében a szobor leleplezésére mentek. A szobor a városháza előtti téren áll, Horvay János kitűnő műve. A szobor Kossuth Lajost ábrázolja, amikor a hajdúkat felhívja a szabadság kivivására, balkezével szívéhez markol s jobbkezét ökölbe szorítja. A szobor körül emelvény volt, amelyen küldöttségek és notabilitások foglaltak helyet. A leleplezést a nánási Kossuth-dalkör Himnusza nyitotta meg, amely után Rákosi Viktor mondotta el az ünnepi beszédet. Históriai föld az, melyen állunk, — szólt Rákosi — itt leomló várromok nem beszélnek nekünk a nemzet múltjáról, de históriaivá teszi ezt a nép, mely rajta lakik s melynek minden egyes tagjában mint történeti tudat épen él, hogy ő szolga és jobbágy nem volt soha, mert ő ezt a földet és a szabadságot egyszerre kapta a nagy Bocskaytól. Azért önök a mi napsütötte hajdú rónaságainkon talán jobban megtalálják a Bocskay, Rákóczi, Kossuth kultuszát, mint az ország olyan részében, ahol méhlepte váromladékok elbarnult köveiről az ősök nagy tettei tekintenek le reánk. A szónok ecseteli Kossuth Lajos pályáját, de ezt csak röviden. Ellenben hosszan foglalkozik Kossuth, halálának és temetésének ecsetelésével, ami szerinte a mai generációnak, mely Kossuthot nem ismerte, beszélni sohasem hallotta, megadja a mértéket annak megítélésére, hogy olyan óriási volt a világtörténelem alakjai között Kossuth és mennyire egybe volt forrva nemzete az ő érzelmi világával. E közben lehullott a lepel Horvay művészi alkotásáról és a szónok így folytatta: Itt áll a mi szobrunk, félkezével szivébekap, abba a nagy szívbe, melyből egykor halhatatlan érzelmek és gondolatok nítusáradata tört elő, megtermékenyítve az országot. Másik kezét ökölre szorítja, mutatva, hogy a magyar nemzet ezeréves küzdelmeinek nincs vége, nincs vége Bocskay, Rákóczy, Kossuth harcainak, még mindig nem a sima kéz, hanem az ökölre szorított vaskéz politikájára van szükségünk, hogy szétüthessünk ellenfeleink és irigyeink közt. Bizony mondom nektek, jó helyen ál ez a szobor, a hajdúság első Kossuth-szobra mert 48—49 telén itt vetette meg lábát ezer a földön Kossuth Lajos, itt szervezte a nemzeti ellenállást, melyre a diadalmas tavaszi hadjárat következett. S ide tartozik, itt áll a mi határunkban, a mi nagy városunk, a híres Debreczen, ahol Kossuth pályája delejére hágott, ahol a legnagyobbat merte, mikor a nemzet léte és becsülete ellen támadó bitorlónak szeme közé vágta a függetlenségi nyilatkozatot. Ott áll a debreczeni nagytemplom, ennek emlékéül két tornyát, mint két esküre emelt kezet ég felé nyújtva, mintha azt mondaná: Istenemre, a nemzet nem tehetett másként! Ezután a szónok a szobor felé fordulva, fogadást tett a nép nevében az ősök emlékének soha meg nem szűnő ápolására és arra, hogy a hajdú nép mindig szent tisztelettel lesz azok iránt, kik a nemzet történelmében dicső szerepet vívtak ki maguknak. Szólítja Kossuth szellemét, adjon erőt a népnek nagy munkájához és őrködjék álmai felett, hogy függetlennek álmodhassa hazáját és adjon erőt a mai nemzedéknek, hogy ezt az álmot valóra válthassa. (Zúgó éljenzés.) Azután Pósa Lajos elszavalta gyönyörű alkalmi költeményét. Nagy Gábor szoborbizottsági elnök pedig a polgármester gondozásába ajánlotta a szobrot. Azután Kossuth Ferenc beszélt: Itt áll a szobor, ajkai némák és mégis hallom hangját, amint harsogva szólal meg szívemben: Hallgassatok meg, hajdúk ivadéki, úgymond, meghaltam, de eszmém kitört és eget kér. Én elmúltam, de az igazság nem múlik el soha. Köztetek éltem és közétek szállok a jövőben is, amikor a hazát veszély fenyegeti. Nevemmel fognak a honvédek küzdeni mindig, mint a múltban. Nevemmel fogják szabadságunk, függetlenségünk erős várát felépíteni. Hozzám pedig így szól: Hirdesd, fiam, igémet, ne rettenj vissza soha, mint én, maradj ha hozzám halálomban is, mint voltál életemben. (Zúgó éljenzés.) Én meghallgatom szavát, úgymond tovább Kossuth, csekély tehetséggel, de honszeretettel megyek a magyar becsület igaz útján s hiszem, hogy önök nemcsak a szobrot, de a honszeretetüket is megőrzik, amely a szobrot alkotta, Kossuth beszédét viharos éljenzés követte. Azután a koszorúkat helyezték a szoborra. Harmincöt koszorút tettek le. Az ünnep a Szózat eléneklésével végződött, utána Kossuth a városháza dísztermében küldöttségeket fogadott. Délben bankér volt a Bocskay-szállóban Kossuth Ferenc is felszólalt ott. Szükségesnek tartom — úgymond — Kossuth Lajos szellemét ma inkább, mint valaha, midőn erős törekvések érvényesülnek abban az irányban, hogy elhomályosodjék a függetlenségi elvek tisztasága. A függetlenségi párt mindig azt hirdette, hogy az 1867 : XII. törvénycikk eltöltendő, mert ennek alapján nem lehet oly nemzeti vívmányokat elérni, amelyek az ország állami önállóságát előbbreviszik. Ma még a függetlenségi polgárok egy része is beleélte magát abba a tévhitbe, hogy az említett közös ügyes törvényeikkel elérhető alkotmányunk legnagyobb vívmánya, a magyar hadsereg. Ez tévhit, mert a 67-es alapon nem lehet függetlenségi politikát csinálni. Kossuth tesztját nagy tetszéssel fogadták. Délután 4 órakor a Kossuth-szobor előtt a gyermekek ünnepélye folyt le. Kossuthot Bán Géza, a tanítótestület elnöke üdvözölte, azután Rákosi Viktor mondott szép beszédet majd Pósa Lajos buzdította a gyermekeket, hogy mint Bocskay hajdúinak ivadékai, maradjanak hívek nagy elődeik hazaszeretettől lángoló nagy elveihez. Az ünnepségek sorozatát megható jelenet fejezte be, amikor ugyanis Pósa megeskettette a gyermekeket, hogy küzdeni fognak a magyar haza szabadságáért. Este Kossuth Ferenc a többi képviselővel visszautazott Budapestre. A BUDAPESTI NAPLÓ telefonja. Szerkesztőségi 56—12 Kiadóhivatal 54—39