Budapesti Nevelő, 1991 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1-2. szám

Az 1950-ben érettségizett IV.A és IV.B osztály tanulói az 1982-ben elhunyt egykori magyar tanáruk és osztályfőnökük iránt érzett tiszteletük, szeretetük, tanítványi nagyra­becsülésük őszinte kifejezéseként létesítették a Krajcsovits Márton magyar nyelv és iro­dalom alapítványt évente két,magyar nyelv- és irodalomból kiváló végzős diák jutalmazá­sára. Ezt követte 1983-ban a gimnázium egykori igazgatójának halála alkalmából Udvar­helyi Ágoston emlékének megörökítése. Ő alapította még 1958-ban az ún. Kalokagathia­­díj­at azon érettségiző diák jutalmazására, aki a tanulmányi eredményekben, a közösségi életben és az iskolai sportban együttesen a legkiemelkedőbb eredményeket érte el, to­vábbá egész emberi magatartása példamutató értékeket tükrözött. A gimnáziumnak ezt a jeles díját az 1958-1960-ban érettségizett osztályok kezde­ményezésére 26.000 Ft-ra bővítették és Udvarhelyi Ágoston Kalokagathia-díj-nak nevez­ték el. Indoklásul leírják, hogy alapítványuk „egyszerre kapcsolódik az iskola hagyomá­nyaihoz és Udvarhelyi Ágoston tanár úr nevelői tevékenységéhez, aki kiváló felkészültsé­gével, nemes emberi tulajdonságaival, sok szeretettel, odaadással és türelemmel azon munkálkodott, hogy tanítványaiban a legtisztább emberi értékeket alakítsa ki. Az érett­ségi után is figyelemmel kísérte életpályánkat, és atyai barátsággal, szeretettel, jókedvvel adott baráti tanácsot, segítséget.” A humán és természettudományos műveltség megszerzésén túl az iskolai sportélet fellendítését kívánta szolgálni az Árpád-sportalapítvány, amelyet 1980-ban hoztak létre az 1955-ben érettségizett IV.A osztály tanulói a végzős IV.A osztályosok díjazására. In­doklásukban leírták, hogy „ezzel az alapítók emlékezni akarnak arra a kedvességre, amellyel ez az osztály őket 25 éves érettségi találkozójuk alkalmával az iskola épületé­ben fogadta”, másrészt pedig: „tisztelegni akartak kiváló testnevelő tanáruk, Iglói Mi­hály munkássága és sportpályafutása előtt.” Ezért az alapítvány elnevezésével kapcsolat­ban úgy rendelkeztek, hogy a tanár úr halála után Iglói Mihály­­sportalapítvány­­ra változ­zék ennek az elnevezése. Figyelemre méltó az a tény, hogy ezen alapítványok zömét azok az ötvenes években végzett diákok hozták létre, akik évtizedek múltán, felnőtt fejjel, sokféle hazai és a nagyvilágban szerzett tapasztalataik alapján minősítették egykori tanáraik nevelőmunká­ját - kiválóra! Ezek a tények a pedagógusnak az oktató-nevelőmunkában betöltött semmivel nem pótolható meghatározó szerepét is bizonyítják: az Árpád Gimnázium tanárai szakmailag jól felkészült, hivatásukat, a gyereket szerető, a nemzetnevelésért személyes felelősséget érző férfiak voltak, akiket hivatásuk teljesítésében nem gátolhatott az ötvenes évek „közhangulata”, a stréber éberkedés, a kisstílű gáncsoskodás, az esetenkénti fakabátos ,hivatalos elvárás” és a gyér anyagi elismerés sem. Emberi tartást, minőséget adtak és követeltek minden körülmények között. Ezt köszönték meg nekik volt diákjaik évtize­dek múlva olyan erkölcsi elismerési formával, amelynél szebb kitüntetést pedagógus nem kaphat! Az eddigiekből is kitűnik, hogy az alapítványok jelentős része egy-egy tantárgyhoz kapcsolható, a tanévi oktatásba integrálható pedagógiai motivációs tényezőként - főleg a végzős diákok számára. Mostanában, amikor helyenként sajnálatos módon már-már di­ 98

Next