Budapesti Nevelő, 1991 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1-2. szám
Az 1950-ben érettségizett IV.A és IV.B osztály tanulói az 1982-ben elhunyt egykori magyar tanáruk és osztályfőnökük iránt érzett tiszteletük, szeretetük, tanítványi nagyrabecsülésük őszinte kifejezéseként létesítették a Krajcsovits Márton magyar nyelv és irodalom alapítványt évente két,magyar nyelv- és irodalomból kiváló végzős diák jutalmazására. Ezt követte 1983-ban a gimnázium egykori igazgatójának halála alkalmából Udvarhelyi Ágoston emlékének megörökítése. Ő alapította még 1958-ban az ún. Kalokagathiadíjat azon érettségiző diák jutalmazására, aki a tanulmányi eredményekben, a közösségi életben és az iskolai sportban együttesen a legkiemelkedőbb eredményeket érte el, továbbá egész emberi magatartása példamutató értékeket tükrözött. A gimnáziumnak ezt a jeles díját az 1958-1960-ban érettségizett osztályok kezdeményezésére 26.000 Ft-ra bővítették és Udvarhelyi Ágoston Kalokagathia-díj-nak nevezték el. Indoklásul leírják, hogy alapítványuk „egyszerre kapcsolódik az iskola hagyományaihoz és Udvarhelyi Ágoston tanár úr nevelői tevékenységéhez, aki kiváló felkészültségével, nemes emberi tulajdonságaival, sok szeretettel, odaadással és türelemmel azon munkálkodott, hogy tanítványaiban a legtisztább emberi értékeket alakítsa ki. Az érettségi után is figyelemmel kísérte életpályánkat, és atyai barátsággal, szeretettel, jókedvvel adott baráti tanácsot, segítséget.” A humán és természettudományos műveltség megszerzésén túl az iskolai sportélet fellendítését kívánta szolgálni az Árpád-sportalapítvány, amelyet 1980-ban hoztak létre az 1955-ben érettségizett IV.A osztály tanulói a végzős IV.A osztályosok díjazására. Indoklásukban leírták, hogy „ezzel az alapítók emlékezni akarnak arra a kedvességre, amellyel ez az osztály őket 25 éves érettségi találkozójuk alkalmával az iskola épületében fogadta”, másrészt pedig: „tisztelegni akartak kiváló testnevelő tanáruk, Iglói Mihály munkássága és sportpályafutása előtt.” Ezért az alapítvány elnevezésével kapcsolatban úgy rendelkeztek, hogy a tanár úr halála után Iglói Mihálysportalapítványra változzék ennek az elnevezése. Figyelemre méltó az a tény, hogy ezen alapítványok zömét azok az ötvenes években végzett diákok hozták létre, akik évtizedek múltán, felnőtt fejjel, sokféle hazai és a nagyvilágban szerzett tapasztalataik alapján minősítették egykori tanáraik nevelőmunkáját - kiválóra! Ezek a tények a pedagógusnak az oktató-nevelőmunkában betöltött semmivel nem pótolható meghatározó szerepét is bizonyítják: az Árpád Gimnázium tanárai szakmailag jól felkészült, hivatásukat, a gyereket szerető, a nemzetnevelésért személyes felelősséget érző férfiak voltak, akiket hivatásuk teljesítésében nem gátolhatott az ötvenes évek „közhangulata”, a stréber éberkedés, a kisstílű gáncsoskodás, az esetenkénti fakabátos ,hivatalos elvárás” és a gyér anyagi elismerés sem. Emberi tartást, minőséget adtak és követeltek minden körülmények között. Ezt köszönték meg nekik volt diákjaik évtizedek múlva olyan erkölcsi elismerési formával, amelynél szebb kitüntetést pedagógus nem kaphat! Az eddigiekből is kitűnik, hogy az alapítványok jelentős része egy-egy tantárgyhoz kapcsolható, a tanévi oktatásba integrálható pedagógiai motivációs tényezőként - főleg a végzős diákok számára. Mostanában, amikor helyenként sajnálatos módon már-már di 98