Budapesti Nevelő, 2011 (47. évfolyam, 1-4. szám)

2011-01-01 / 1-2. szám

rozását is. Egy másik project keretében öt kollégánk újabb egyetemi végzettséget szerez, miközben félállásban dolgoznak. . A harmadik TÁMOP-programunk révén annak a húsz, család nélkül élő, migráns gyereknek a képzését újítjuk meg, akik nálunk tanulnak. Nekik a jövőben külön előkészítő osztályt indítunk, angolul tanítva a magyart, mint első idegen nyelvet. MJ: Találkoztam velük jövet a buszon. Ezek szerint most még az osztályok­ban szétszórva tanulják a nyelvet. Az egyszemélyi felelősség nyomasztja-e? HGY: Igazgatói pályafutásom első évében jelentett ez számomra inkább gon­dot, de az állandó pszichés teherként jelentkező felelősség is valamennyire meg­szokható. Ma már inkább csak stratégiai döntések előtt, illetve népszerűtlen intézkedéseket megelőzően érzem a nyomást. MJ: Mit tart az iskolavezetést nehezítő tényezőinek? HGY: Véleményem szerint a legnehezebb feladat megfelelni a folyamatosan változó jogszabályi környezetnek. A különböző törvények, rendeletek előírásai olyan mennyiségű adminisztrációs munkát követelnek meg, hogy az gyakran már nehezen tolerálható. Intézményvezetőként nagy kihívást jelent természetesen a demográfiai apály is. Nehéz feladat évről-évre megfelelő számú tanulót vonzani az iskolába, és bizony egyre nehezebb őket meg is tartani. Bizonyos körülményekre ugyan nem tudunk érdemi befolyást gyakorolni, de a feladatokat mindenképpen el kell végezni. Megfelelő szakmai háttér (igazgatóhe­lyettesek, tanárok, adminisztratív dolgozók, pedagógiai asszisztens, pszichológu­sok, fejlesztőpedagógus, szabadidőszervező, gyermekvédelmi felelős) mellett a nehézségeken eddig mindig úrrá tudtam lenni. MJ: Mi az intézmény filozófiája? HGY: Az általam vezetett intézmény pedagógiai tevékenységének alapját, ha úgy tetszik, filozófiáját négy tényező határozza meg. Az első a már említett ökoiskolai létből következik: a környezettudatos gondol­kodás, a környezeti nevelés prioritása. Ez­­ reményeim szerint nemcsak a ter­mészettudományos órákon, hanem a teljes oktatási-nevelési folyamat során megnyilvánul, akár a magyar, vagy a történelem órák keretei között is. Büszke vagyok arra a sok-sok bemutató órára, amelyek során kollégáim meg­mutatták, hogy mit is jelent mindez a gyakorlatban. Munkánk második pillére az elfogadás, befogadás. Nálunk nincs felvételi, isko­lámban mindenkit szívesen látunk. Kollégáim csak a legvégső esetben buktatnak. Mindenkit igyekszünk a közoktatás rendszerében tartani. 2011/1-2­79

Next