Budapesti Orvosi Újság, 1905. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-05 / 1. szám

4 Tartalom. Eredeti közlemények. Dr. Hochlink Károly: A Marmorek-féle glimőkórellenes serum értékéről. — Dr. Ónodi Adolf: A Highmor üregbe jutott idegen testnek eltávolodása a természetes nyíláson át. — Dr. Torday Ferenc: Veleszületett kétoldali térdíicam. Therapiai közlések. Therapiai jegyzetek. Lapkivonatok. 1. Hazai irodalom : Orvosi Hetilap 1905. 1. sz. — Gyógyászat 1905. 1. sz. — Orvosok Lapja 52. sz. — 2. Külföldi irodalom : Berliner klinische Wochenschrift 1904. 52. sz. — Wiener klinische Wochenschrift 1904. 52. sz. — Deutsche medieinische Wochenschrift 51. sz. —Wiener klinisch-therapeutische Wochenschrift 50. sz. — Wiener klinisch-therapeutische Wochenschrift 51. sz. — Münchener medicinische Wochenschrift 1904. 52. sz. — Wiener medicinische Wochenschrift 1904. 52. sz. — Wiener medicinische Presse 1904. 52. sz. — Le Progrés médical 1904. 52. sz. — La Semaine médicale 1904. 52. sz. — British medical Journal 2295. sz. — 3. Szakirodalom: Belgyógyászat. — Ideggyógyászat. — Sebészet. Jrgikztér. Társadalom. Dr. W. F.: Visszatekintés az elmúlt évre. — Orvosi krónika. Ikrek. — Pályázatok nyilvántartása. — Hirdetések. Melléklet: Urológia. Budapesti Orvosi Újság Eredeti közlemények. Közlemény .a Szt.-István közkórház VII. orvosi osztályáról. A Marmorek-féle gümőkórellenes serum értékéről. Irta : dr. Herlikait Károly, egyetemi m. tanár, közkórházi főorvos. A tuberculosis gyógykezelésében évtizedeken át tartó vajúdás után elérkeztünk bizonyos nyugvópontig. A sommatikus kezelés a pleinak kurával kapcsolatosan, szóval a sanatoriumos gyógymód minden velejáró tényezőjével együtt oly elismert vívmányok, melyeknek sikereit senki sem tagadhatja. Senki sem kételkedik ma már, hogy a vitalizmus fokozásával a gümőkórosok egy tetemes százaléka gyógyítható. De aki nagyobb beteganyaggal foglalkozik, az már régóta tisztában van azzal is, hogy a sommatikus kezelés hajótörést szenved a tüdővészesek nem csekély hányadánál, meghiúsul azokkal az alakokkal szemben, hol a gümőbacillus virulentiája már a kitörési szakban magas fokú s mint ilyen dominál az egész lefolyás alatt, mely semmiféle kezelés által nem befolyásolható s gyors szövetszétesés mellett rohamos consumptióhoz vezet. Idetartoznak a phthisis galoppans ismert alakjai és a subacut lefolyású esetek. Hosszú idő óta prognostikai és therapeutikai szempontokból és tekintet nélkül a helyi bonctani elváltozásokra, a tüdővészeseket két nagy csoportba osztom. Olyanokra, hol a lázas hőmenetek legyenek azok initiális, ephemer vagy hecticus jellegűek megszűnése elérhető, ezek a gyógyítható esetek. Továbbá olyanokra, hol a pyresis makacsul fennáll, soha teljesen meg nem szűnik s ekképpen acut vagy subacut lefolyást eredményez. Ezek képezik orvosi beavatkozásunk határköveit, ezek gyógyíthatatlan esetek. Kétségtelen, hogy a gümőkór virulentiájának kifejezője, indicatora — a láz. Az annak idejében Brieger által oly nagy positivitással felállított tétel, melyhez akkortájt a klinikusok legtekintélyesebb része (Koch, Petruschky, Cornet, Klebs, Maragliano) csatlakozott s amely hypothesis értelmében a lázat nem a tuberculosis mikrobája vagy annak anyagcsere termékei idéznék fel, hanem hogy az lényegileg és kizárólag vegyes fertőzés folyománya volna, ma már mindinkább talaját veszíti. Hogy a vegyes fertőzésnek a tuberculosis hosszú és bonyodalomteljes lefutásában jelentékeny szerepe van, senki sem tagadja. Csak az influenza epidémiák idejében mutatkozó complicatiókra és minden egyéb intercurrens infectio lehetőségére kell utalnunk, nem hagyva figyelmen kívül a cavernalis phthisis időszakában fellépő septicus lázak combinált eredetét sem. De ezen szövődményektől eltekintve, a tüdővész lefolyása alatt jelentkező minden rosszabbodást, a hőgörbének minden emelkedését egyedül a secundár bacteriumok befolyásának tekinteni ma már mégis tarthatlan álláspont. Kétségtelen, hogy létezik autochton gümős láz, mely tisztán a gümős toxinhatás kifejezője. E nézetet támogatják Leyden, Strauss, Meissen, Schröder, Fraenkel pedig helyesen teszi fel a kérdést: miért ne legyen a gümőbacitusnak pyrogen hatása, mikor a miliaris haematogen eruptiót, a gümős meningitist, peritoneitist stb-t kisérő láz annak kétségtelen bizonyítékai"? E gondolatmenet medrében forog Marmorek új sórumának indokolása, melyet a szerző m. év november hó 17-én a párisi orvosi académiában közzétett s később a St.George Hospital meghívására Londonban bővebben kifejtett. Marmorek új serumával a tuberculosis toxinjait akarja megtámadni, azok virulentiáját lefokozni. Ha ez sikerülne, akkor az autochton gümős láz urai lehetnénk, akkor a phthistotherapiának részben még függő kérdései egy csapásra meg volnának oldhatók. Marmorek serumának készítése, alapvető állat- s kísérletei, gyógytani eredményei felől a szaklapok elég kimerítően folalkoztak, úgy, hogy azoknak itt utóbbi részletes felsorolását szükségtelennek tartom. Csak néhány fontos alaptételét akarom registrálni: „A tuberculin mondja szerzőnk a gümőbacillus nem igazi toxinja, de a szervezetbe oltva, annak legrejtettebb gümős gócait megtámadja s ez után egészen más toxint termel, mely a bacillusnak tulajdonképpeni romboló és lázgerjesztő hatását képviseli. Ma már axiómának tekinthető: ahol gümős góc van jelen, ott tuberculin reaetio létesül." Marmorek antitoxinos seruma előállításánál a tuberculin teljes kiküszöbölését veszi célba. Fiatal gümőbacillusokat olyan talajon tenyészt, mely leutoxicus savóból és glycerinezett májbouillonból áll. Bizonyos sorozatos tenyésztés után kitűnt, hogy tuberculin nem termelődik, hanem egy másik, szerinte régen keresett toxin, mely mint állatkísérletei mutatják, immunitást képes nyújtani későbbi bacillaris infectio ellen. Filtrált kulturákkal lovakat immunizálva, oly antitoxinos savat készített, mely szerző szerint sikeres, laboratóriumi állatkísérletek után, emberen is bevált. A hecticus láz ha inkább a gümős toxin felszívódása, mint vegyes fertőzés okozza — rendszeres serum-befecskendezés után meggyöngül: „A ‘láz nem ellenindicált, sőt keressük az ilyen eseteket, — állítja M. párisi előadásában — hogy kimutathassuk a serum lázellenes hatását. “ Az érdemes búvár ezen biztató nyilatkozatai után mi természetesebb, minthogy égtünk a vágytól ezen nagyfontosságú elvi kijelentések beigazolását klinikai uton látni, főleg miután a szerző a z Előadatott a Közkórházi Orvostársulat 1904. év december 21-én tartott ülésén. 1. szám.