Budapesti Orvosi Újság, 1914. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1914-07-02 / 27. szám
XII. évfolyam. Budapest, 1914. julius 2. 24. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Bőr- és bujakórtan szerkeszti: TÖRÖK LAJOS dr., egyetemi tanár. Fülészet szerkeszti : SCHVARCZ EDE dr., közkórházi rendelő főorvos. Fürdő- és vi.gyógyász.at szerk. : BOSÁNYI BÉLA dr., kir. tan., Sáros gyógyfürdő igazgatófőorvosa és DALMÁDY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár. Gégészet szerk.: NAVRATIL DEZSŐ dr., egyetemi magántanár. Gyermekorvos szerkeszti: GRÓSZ GYULA dr., kórházi igazgató-főorvos. SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL : TORDAY FERENCZ DKEGYETEMI MAGÁNTANÁR. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLEE ÉVENKÉNT 4-4 SZÁMBAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII., KERTÉSZ-UTCZA IG. SZ. Közegészségügyi és törvényszéki orvostudományi szemle szerkeszti: MINICH KÁROLY dr., egyet, magántanár és SCHUSCHNY HENRIK dr. szerkeszti: báróHERCZELMANÓ dr., udvari tanácsos, egyetemi tanár. Szemészeti Lapok szerkeszti: GOLDZIEHER VILMOS dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár Szülészet és nőgyógyászat szerkeszti: ROTTER HENRIK dr. kórházi főorvos. Urológia szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr., egyetemi magántanár. T ART Eredeti közlemények. Friedenthal Hans dr. és Szily Pál dr.: Syphilis chemotherapiája tig’As és J anorganikus combinatiójával. — Kovács Bertalan dr. : A csecsemők emésztési zavarainak diaetetikus gyógykezeléséről. Referátumok. A máj működésének vizsgálata. — Latens lues a csecsemő- és gyermekkorban. — A terhesség idejében fellépő veszélyes vérzés kezelése. Lapszemlék. Belgyógyászat. Van-e szükségük a czukorbetegeknek szénhydrátokra ? — Multiplex myeloma-eset Bence-Jones-albuminitriával s metastasissal a jobb tonsillában. — A meningitis tuberculosa egy ritka alakjáról. — A művi pneumothorax a tüdővész kezelésénél. — Az időszakos izületduzzadás. — Sebészet. Az abdomino-coccygeális végbélcsonkolás és csonkításról. — Bujakórtan. Merlusan. A Ij . M : Therapiai jegyzetek. Coagulen. — Phenoval. — Erystypticum. Hirek. Kinevezések. — Választások. — Meghaltak. — Lakásváltoztatás. — A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXVII. vándorgyűlése. — Az epilepsia elleni nemzetközi liga ülése. — A XII. nemzetközi szemészcongressus. Pályázatok nyilvántartása. Hirdetések. Melléklet. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTUDOMÁNYI SZEMLE. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A pesti izr. kórház serologiai és kísérleti gyógytani állomásáról. Syphilis chemotherapia tigris és anorganikus combinatiójával. — Előzetes közlemény. — Irta: Friedenthal Hans dr. tanár Berlin és Szily Pál dr. kórházi rendelő főorvos Budapest. A chemotherapia végczélja oly anyagoknak felderítése, melyek minimális organotropia mellett maximális parasitotropiával bírnak. A czéltudatos próbálgatás útján talált gyógyanyag oly vegyi csoportozatokat tartalmaz, melyek specifikus receptor rendszerüket a parasita ellen irányítják, ezzel szemben azonban a gyógyanyagot a szervek szöveteivel szemben úgyszólván beburkolják, úgy hogy előbbi azok számára indifferens marad. Az emberi therápiában megindítandó gyógyelvek támaszpontjául szolgál az állatkísérlet. Azonban a kis állatokon nyert chemotherapiás eredmények semmiképpen sem vezethetők egyszerűen át más állatokra, vagy éppenséggel az emberi therapiára. Egyrészt fölötte hatásos therapiás anyagokkal szemben különböző állatfajok idiosynkrasiával viseltetnek, másrészt viszont kórokozók bizonyos törzsei egyenlőtlen resistentiát fejthetnek ki az anyaggal szemben. Az ezáltal előálló hézagok a gyógymódozatok céltudatos változtatásával tölthetők ki. Régen ismert tény, hogy a legtöbb higanypraeparatum az experimentális nyúlsyphilisnél hatástalan, továbbá a nézetek még távolról sem egységesek a syphilisre nézve tekintetbe jövő anyagok gyógyhatásának módját illetőleg sem. Még mindig vita tárgyát képezi, hogy luetikus productumok gyógyulásánál vájjon a salvarsannak főleg direct spirillocid hatása nyilvánul-e meg, vagy pedig vájjon specifikus immunitási jelenségek játszanak-e szerepet. A salvarsan-serumnak csak nem régen felfedezett specifikus hatása úgy látszik tényleg ily immunanyagok jelenlétében áll. Gonder, Castelli, Swift és Ellis kísérletei révén a spirillumok fejlődésének gátlása salvarsan befolyása alatt mindenesetre megállapítottnak vehető. Ehrlich, Hala, Uhlenhuth stb. a kísérleti spiritlosisnál a kórokozók promtelölését tapasztalták a különböző aromatikus arsenpraeparatumok részéről. A therapia sterilisans maga azonban csak korlátolt értelemben válik be az emberen. A vérkeringésből kizárt spirochaetákat a salvarsan nehezebben éri el és így ezek a recidivák gyakori fellépését okozzák. Különösen nehézségeket okoz az agymassa befolyásolása, melynek nyirok üregeiben a spirochaeták tömegesen beágyazódnak. A salvarsannal szemben Bruck, Hata, Kostenbacher és Mayer kimutatták, hogy a higany direct spirillocid hatást nem fejt ki, sem epruvettában, sem az állati testben, hanem hihetőleg a luetikus szövet bizonyos átalakulását okozza. A legprecízebb antiparazitaer jelentőségük kétségkívül az aromatikus arsenpraeparatumoknak van. A sokirányú therapiás tapasztalatok, különösen az emberi syphitist illetőleg, azonban azt mutatják, hogy csak az intensiv etappekezelés, lehető magas intermittáló módon alkalmazott adagok hatásosak. Továbbá csak az összes tekintetbe jövő factorok, így a serum és liquor pontos kontrollja vezet eredményre. Csak amennyiben valamennyi biológiai mes-reactiót eltüntetünk, fejthető ki tényleges biológiai therápia és várható el kielégítő végeredmény. (Gennerich, Citron, Nonne stb.) A kezelés ennek folytán oly gondosságot és kitartást igényel, mely a Fournier-féle princípiumot is messze túlhaladja. Különösképpen érvényes ez a látszólag resistens kóralakzatok által feltételezett metalueses processusok, a „legeslegsúlyosabb syphilis“ kórformái esetében. Az aromatikus arsenpraeparatumok segélyével végzett kísérleti stúdiumok bennünket a lues lefolyásának megismerésében továbbra vittek, különösképpen pedig a neurorecidivák megfigyelése által a gyógyhatás czéljai élesebben kidomborodtak. Csakhamar nyilvánvalóvá váltott, hogy elégtelen kezelés a recidiv hajlamot fokozza, mivel „a tartósan nem sérült spirochaeták a hatáskörük kiterjesztésének csökkenését ismét kipótolni törekszenek“ (Ehrlich, Benario, Thalman, Gennerich). Továbbá a góczpontban álló kérdés az, hogy a complet sterilisatio czélja váljon egyetlen vagy csak több egyirányú therapiás principium combinatiójával érhető-e el. Kétségkívül bebizonyosodott, hogy egy bizonyos számú különösen friss lueses megbetegedés tisztán higany-, valamint salvarsankurával is kigyógyítható ( Wechselmann, Citron). Daciára annak azonban különböző antiparasitás gyógyanyagok egyidőben való adagolása a luestherapiában polgárjogot nyert. A combinatiós therapiát, mint Ehrlich, alapvető vívmányát, mint a felfedezett specifikus erősség resultánsát kell tekintenünk, így a legtöbb syphilis-therapeuta Ehrlich-hel egyetért abban, hogy a higany