Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-05-05 / 18. szám
280 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1921. 18. szám. eredményei ezektől lényegesen eltértek. Megjegyzi még, hogy görcsroham alatt és kevéssel utána a facialis negatív szokott lenni. Míg két évvel fiatalabbaknál a kérdés meglehetősen tisztázott, addig a későbbi korban igen sokan egyszerűen a neuropathia jelének tekintik a positiv facialist. Szerző Kehrer, Raudnitz, Neurath és mások tapasztalataival szemben nem találta a facialist túl gyakran positivnak. Ezen korban a facialis-tünetnek a spasmophiliára való kórjelző voltát Pirquet és Herbst adataival igazolja, akik positiv facialis esetén többnyire elektromos túlingerlékenységet is találtak. Szerző saját tapasztalataival ezt a tényt megerősíti, s ő az esetek nagy részében még az illető gyermekeknél, vagy családtagoknál régebben lezajlott manifest ,spasmophiliás tüneteket is mutatott ki. Szerző 53 idősebb gyermekről számol be, akiknél a csecsemőkorban manifest spasmophilia zajlott le. Ezen kevés esetből az a benyomása, hogy ebben a korban az elektromos túlingerlékenység állandóbb tünet, mint a facialis. Nagyszabású kísérleteket végzett iskolás gyermekeknél. 657 gyermek közül 60-nál talált positív facialist, ezeknek csaknem felénél fokozott villamos ingerlékenység volt kimutatható. Negyedrészénél anamnestikusan a spasmophilia beigazolódott, s csak a megmaradó egynegyed résznél nem lehetett spasmophilia jelenlétét bizonyítani. Tehát ezen adatok alapján a positiv facialist a későbbi gyermekkorban is a spasmophiliára erősen gyanús tünetnek kell tartanunk. A spasmophilia mindig neuropathiás alapon fejlődik, sőt Kleinschmidt egyenesen a neuropathia egy alfajának tekinti, s így érthető, hogy egyidejűleg neuropathiás gyermekeknél is gyakran positiv a facialis. Gyakran combinálódik más idegbetegségekkel. Ilyenkor természetesen szintén positiv szokott lenni a facialis és fokozott a villamos ingerlékenység. Érdekes az epilepsiával való együttelőfordulása. Gyakran nehéz megítélni, hogy epilepsiáról van-e szó, vagy késői spasmophiliáról, illetőleg narcolepsiáról. Potpetsairigg az ilyen eseteket, amelyek a genuin epilepsiától csak a spasmophil latens tünetek jelenléte által különböznek, tetanoid epilepsia névvel jelöli. Az ilyen esetek tisztázása czéljából érdekes volna a gyermekek sorsát tovább követni. Sokan találtak bizonyos összefüggést a spasmophilia és epilepsia között. Ha sikeresen visszük keresztül az antispasmophil kezelést, evvel nem nyerjük bizonyítékát a folyamat tisztán spasmophiliás voltának, mert ezen kezeléssel másodlagosan az epilepsia gyógyulását is kedvezően befolyásolhatjuk. A latens spasmophilia sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Tudjuk például, hogy nagyobb gyermekeknél a lázas betegség kezdetén megjelenő úgynevezett initiális görcsök nagy része spasmophiliás eredetű, s gyakran más jele a spasmophiliának náluk nem is mutatkozik. Sok esetben lefolyt manifest spasmophiliás tünetekről nem szerzünk tudomást, mert az adatok megbízhatatlanok. A hangrésgörcsöt például a nép „fogzási görcs“ néven ismeri és nem tartja betegségnek. A spasmophilia gyógykezelésében legfontosabb szerepet a mész játssza. Manifest tünetek esetén szerző a következő vényt ajánlja: Calc. chlorati sicc. 100 (vagy Calc. chlorati crystallisat. 200); Liqu. ammonii anis. 20; Saccharini 02; Gummi arabici TO; Aqu. ad 2000. Ezen rossz ízű orvosságból eleinte nagy dosisokat adunk, 6—8 gr.-ot naponta, azután lassanként, 2—3 gr.-ra leszállunk. Latens spasmophiliánál calc. phosphor. tribas. és calc. lactic aa, továbbá csukamájolaj használatosak. Diaetetikusan szerző csak a tejmennyiség megszorítását tartja szükségesnek napi 12 literre. (Medizinische Klitisk, 1920, 43. szám.) Rókay: A protoplasma activálása atrophiás csecsemőknél. (Putzig.) Abból kiindulva, hogy diphtheria-vérsavó befecskendezése után egy fiatal atrophiás csecsemőnél feltűnő súlygyarapodást látott, 6 más esetben is megkísérelte normális laserum inficiálását 5X2 cms-nyi mennyiségben. 4 esetben kedvező eredményeket ért el: az általános állapot javulását, tartós és megfelelő súlygyarapodást annak ellenére, hogy előbb is kiadós és czélszerű táplálékot adott. Szerző azt hiszi, hogy ily