Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1921-05-05 / 18. szám

280 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1921. 18. szám. eredményei ezektől lényegesen eltértek. Megjegyzi még, hogy görcsroham alatt és kevéssel utána a facialis negatív szokott lenni. Míg két évvel fiatalabbaknál a kérdés meglehetősen tisztázott, addig a későbbi korban igen sokan egyszerűen a neuro­­pathia jelének tekintik a positiv facialist. Szerző Kehrer, Raudnitz, Neurath és mások tapasztalataival szemben nem ta­lálta a facialist túl gyakran positivnak. Ezen korban a facialis-tünetnek a spasmo­­philiára való kórjelző voltát Pirquet és Herbst adataival igazolja, a­kik positiv facialis esetén többnyire elektromos túl­­ingerlékenységet is találtak. Szerző saját tapasztalataival ezt a tényt megerősíti, s ő az esetek nagy részében még az illető gyermekeknél, vagy családtagoknál régeb­ben lezajlott manifest ,spasmophiliás tü­neteket is mutatott ki. Szerző 53 idősebb gyermekről számol be, a­kiknél a csecsemőkorban manifest spasmophilia zajlott le. Ezen kevés eset­ből az a benyomása, hogy ebben a kor­ban az elektromos túlingerlékenység ál­landóbb tünet, mint a facialis. Nagyszabású kísérleteket végzett is­kolás gyermekeknél. 657 gyermek közül 60-nál talált positív facialist, ezeknek csaknem felénél fokozott villamos inger­lékenység volt kimutatható. Negyedrészénél anamnestikusan a spasmophilia beigazo­lódott, s csak a megmaradó egynegyed résznél nem lehetett spasmophilia jelen­létét bizonyítani. Tehát ezen adatok alapján a positiv facialist a későbbi gyermekkor­ban is a spasmophiliára erősen gyanús tünetnek kell tartanunk. A spasmophilia mindig neuropathiás alapon fejlődik, sőt Kleinschmidt egyene­sen a neuropathia egy alfajának tekinti, s így érthető, hogy egyidejűleg neuropathiás gyermekeknél is gyakran positiv a facialis. Gyakran combinálódik más idegbetegsé­gekkel. Ilyenkor természetesen szintén positiv szokott lenni a facialis és fokozott a villamos ingerlékenység. Érdekes az epilepsiával való együtt­­előfordulása. Gyakran nehéz megítélni, hogy epilepsiáról van-e szó, vagy késői spasmophiliáról, illetőleg narcolepsiáról. Potpetsairigg az ilyen eseteket, a­melyek a genuin epilepsiától csak a spasmophil latens tünetek jelenléte által különböznek, tetanoid epilepsia névvel jelöli. Az ilyen esetek tisztázása czéljából érdekes volna a gyermekek sorsát tovább követni. Sokan találtak bizonyos összefüggést a spasmo­philia és epilepsia között. Ha sikeresen visszük keresztül az antispasmophil ke­zelést, evvel nem nyerjük bizonyítékát a folyamat tisztán spasmophiliás voltának, mert ezen kezeléssel másodlagosan az epilepsia gyógyulását is kedvezően be­folyásolhatjuk. A latens spasmophilia sokkal gyako­ribb, mint gondolnánk.­ Tudjuk például, hogy nagyobb gyermekeknél a lázas be­tegség kezdetén megjelenő úgynevezett initiális görcsök nagy része spasmophiliás eredetű, s gyakran más jele a spasmo­­philiának náluk nem is mutatkozik. Sok eset­ben lefolyt manifest spasmophiliás tüne­tekről nem szerzünk tudomást, mert az adatok megbízhatatlanok. A hangrésgörcsöt például a nép „fogzási görcs“ néven ismeri és nem tartja betegségnek. A spasmophilia gyógykezelésében leg­fontosabb szerepet a mész játssza. Manifest tünetek esetén szerző a következő vényt ajánlja: Calc. chlorati sicc. 100 (vagy Calc. chlorati crystallisat. 20­0); Liqu. ammoni­i anis. 2­0; Saccharini 02; Gummi arabici TO; Aqu. ad 200­0. Ezen rossz ízű orvosságból eleinte nagy dosisokat adunk, 6—8 gr.-ot naponta, azután las­sanként, 2—3 gr.-ra leszállunk. Latens spasmophiliánál calc. phosphor. tribas. és calc. lactic­ aa, továbbá csukamájolaj használatosak. Diaetetikusan szerző csak a tejmennyiség megszorítását tartja szüksé­gesnek napi 12 literre. (Medizinische Klitisk, 1920, 43. szám.) Rókay: A protoplasma activálása atrophiás csecsemőknél. (Putzig.) Abból kiindulva, hogy diphtheria-vérsavó befecskendezése­ után egy fiatal atrophiás csecsemőnél feltűnő súlygyarapodást látott, 6 más eset­ben is megkísérelte normális laserum inficiálását 5X2 cms-nyi mennyiségben. 4 esetben kedvező eredményeket ért el: az általános állapot javulását, tartós és meg­felelő súlygyarapodást annak ellenére, hogy előbb is kiadós és czélszerű táplá­lékot adott. Szerző azt hiszi, hogy ily

Next