Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-05-05 / 18. szám
282 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1921. 18. szám. szólván előre meg tudja mondani az idejüket. Gyakran jelentkezik fájdalom hajnali 2—3 óra körül is. A fájdalmakat erős hyperaciditas kiséri. (Szabad HCl = 16, összaciditas 70, férfiaknál, nőknél HCl = 10, összaciditas 50.) Hányás nagyon ritka. A fent leírt tünetek a diagnosist absolut biztossá teszik ugyan, de azért nem szabad a többi vizsgálati módszert elhanyagolnunk. Physicalisan, kivéve egyes esetekben a jobb felső rectus érzékenységét, rendszerint semmi jellegzeteset nem találtunk. A differentialis diagnosis chronikus gyomorfekélylyel, epekővel vagy gyomorrákkal szemben gyakran igen nehéz, sőt néha lehetetlen. Egyes esetekben, különösen ha a fekély a hátsó falon van, a fájdalom étkezés után már egy órán belül jelentkezhetik és hányás is beállhat, ilyenkor gyakran a Röntgen-vizsgálat egy gyomorfekélyt is mutathat ki. A differentialdiagnosis rendkívül nehéz lesz. Rövid ideig — pár napig — tartó rohamok gyakran appendicitis képét adják és hasonló tünetek mellett az exploratio vagy duodenalis fekélyt vagy chronikus appendicitist állapít meg. Exploratio nélkül végleges diagnosis úgyszólván lehetetlen. Általában a chronikus appendicitiseknél gyakran kell duodenalis fekélyre gondolnunk. Ismerünk eseteket, ahol az appendix eltávolítása után a panaszok változatlanul megmaradtak, mert azok előidézőjét, a duodenalis fekélyt, figyelmen kívül hagyták. Epekövek is okozhatnak rendszeres fájdalmakat 2—3 órával az étkezés után, ugyancsak azonban a duodenalis fekélyek, különösen ha az első és második duodenalis rész határán feküsznek, gyakran az epekőrohamokhoz teljesen hasonló tüneteket produkálhatnak. A legtöbb esetben az epekövek jelenléte a gyomor savtartalmát csökkenti, azonban ez alól kivételek is vannak. Ugyancsak a chronikus duodenalis fekély, ha chronikus pancreatitis társul hozzá, okozhat sárgaságot és ritka esetekben az epehólyag kitágulását. E mellett a két megbetegedés együtt is elő szokott fordulni. Biztos diagnosis ezekben az esetekben úgyszólván lehetetlen. A pylorus közelében fellépett gyomorrák is hozhat létre a duodenalis fekélyhez hasonló tüneteket és így gyakran lehetetlenné válik a rák korai sebészi kezelése. Egy időben sokat beszéltek a latens fekélyekről, amelyek csak perforatio vagy vérzés esetén kerültek felszínre. Rendszerint voltak előbb is kisebb rohamok, amelyeket a betegek elfelejtettek, úgy hogy az ilyen latens fekélyt fölötte ritkának tartom. Gyakran a fekély által okozott gyomortágulás esetében is a beteg a tüneteket csak pár hónapra teszi és a tulajdonképpeni ideje a betegségnek csak gondos kikérdezésre derül ki. Néha a remissiók elmaradnak, ilyenkor a fekélyek majdnem mindig a hátsó falon foglalnak helyet. Rendszerint öregebb — 50—60 éves — betegeknél találjuk ezt az állapotot. A chronikus duodenalis fekély diagnosisánál még a jobb vese sebészi bántalmai is okozhatnak nehézségeket, különösen ha a fájdalmak elhelyezkedése vesekólikát mutat. Ismerünk eseteket, ahol jobb vesekővel betegeket duodenalis fekély ellen kezeltek hosszabb ideig a fellépett éhségfájdalmak miatt, míg végre az elvégzett nephrolithotomia a betegeket teljesen meggyógyította. Egy esetben a beteg oly rendszeresen kapta az éhségfájdalmakat, hogy minden délelőtt 11 órakor tejet ivott, hogy a fájdalmakat megelőzze. A gyomor savtartalma magas volt. Duodenalis fekély ellen kezelték, míg egy véghezvitt másságé haematuriát nem idézett elő. Az ezután végzett Röntgen-vizsgálat jobb vesekövet mutatott ki, amelynek eltávolítása után a beteg teljesen meggyógyult. Általában a diagnosisnál a következő szabályt kell szem előtt tartanunk: Ha a tünetek normálisak, typusosak, duodenalis fekélyt állapítsunk meg és ritkán fogunk tévedni. Ha azonban a tünetek atypusosak, mindig előbb gondoljunk a gyomor, epehólyag, appendix és jobb vese megbetegedéseire is. Ugyanis mindezeknél is lehet a savtartalom magas és a gyomor hypertoniás. A Röntgen-vizsgálatnál a lég