Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-05-05 / 18. szám
284 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1921. 18. szám. num fekélye felterjed a gyomorba, akkor a malignitas valószínűsége igen nagy és ilyenkor partialis gyomorresectiót kell végeznünk. A duodenalis fekély kezelése: Mint a gyomorfekélynél, úgy itt is meg kell próbálkoznunk a belgyógyászati kezeléssel. A beteget lefektetjük és megfelelő diaetára szorítjuk. Ezzel a kezeléssel meggyógyulhat a beteg, de ha a tünetek ismétlődnek, azonnal rá kell térnünk a sebészi kezelésre. Gastro-enteroanastomosis posteriort végzünk, amelyhez azonban csak catgut-t használjunk és a vékonybélre ne alkalmazzunk fogót. A fekélyt, kivéve a vérzés vagy perforativ esetét, nem bántjuk, úgyszintén nem alkalmazzuk a pyloruskizárást sem, mert ez esetleg vékonybélfekélyre vezethet, úgyszintén postoperativ vérzéseket is okozhat. Általában azokban az esetekben, ahol a pylorus-kizárást végzik, nagyon gyakran jön létre jejunumfekély. A sebészek, akik a pyloruskizárást végezték, kénytelenek voltak kiadós gyomorresectiót is végezni, hogy így a gyomorsav képződését lecsökkentve, a jejunalis fekély képződését megakadályozzák. Azért sokkal okosabb, ha csak egyszerű hátsó gastroenteroanastomosist végzünk és a hasüreget jól átnézzük egyéb bajok után. Ha az appendix beteg, eltávolítandó, úgyszintén az epehólyag bántalmait is elintézzük. Ennél az eljárásnál a mortalitás 2%-nál is kisebb a vérzéssel vagy perforatióval nem complikált esetekben. A betegek 90°/-a teljesen meggyógyul, a többi pedig lényegesen javul. Másodlagos fekély képződésének eshetősége, ha a műtét és utókezelés a fenti irányelvek szerint történik, l°/annál is kisebb. Műtét után egy hétig vagy 10 napig a betegek Benger- vagy Allenburg-féle diaetát kapnak és csak ha az ezután végzett próbaebéd kielégítő (vagyis alacsony savtartalmú, ami rendszerint bekövetkezik), fokonként bővítjük az élelmezést, de csak három hónap múlva engedjük meg a normális diaetát. Az aciditás megszűnésével a chronikus fekély fenmaradásának essentiális feltétele szűnt meg. A végső prognosis nagyon jó. Az operált betegek mortalitása kisebb, mint a lakosságé hasonló korban. A műtét legfőbb indoka a perforatio vagy vérzés veszélye, ami még a fekély 40 éves fennállása után is bekövetkezhetik, ellentétben a gyomorfekélylyel, ahol ez a veszély kicsi és a műtétet a rossz egészségi állapot és az esetleg bekövetkezhető malignitás veszélye indikálja. (The Clinical Journal, 49. köt., 32. sz., 437—443. old.) Klein L. dr. A tobozmirigy cystikus neurogliomája (A. Businco.) Egy 28 éves, bronchopneumoniában részletesebb klinikai vizsgálat nélkül elhalt asszonynál Businco az agy bonczolásakor egy körülbelül 4—5-szörösen megnagyobbodott, különben rendes alkatú tobozmirigyet talált. A megejtett szövettani vizsgálat eredménye : 1. nagymértékű gliasejtszaporulat, centrális lágyulás és cystikus degeneratio. 2. Kisterjedelmű, meszes infiltratiós góczok. 3. A sejtek hydropikus vagy colloid elfajulása. Az erek nem mutattak kóros elváltozást. A tüdőleleten kívül az asszonynál a bonczolás más kóros folyamatot nem derített ki. Kórszövettani szempontból a gliás daganat a legfontosabb momentum. Kórélettani szempontból érdekes volt, hogy a mirigyparenchyma úgyszólván teljes elpusztulása mellett sem voltak eltérések a genitális szerveken. Az egyik petefészekben egész friss corpus luteum volt kimutatható. Szerző úgy véli, hogy ennek okát abban kell keresni, hogy a daganat a postpubertasban keletkezett, amidőn a tobozmirigy belső secretiója vagy már szünetel, vagy pedig megváltozott, vagy más hormonok által helyettesíttetik. Élőben a diagnosis csak akkor lett volna esetleg felállítható, ha compressiós idegtünetek mutatkoztak volna. (Tumori, 1920, 7. évf., 3. füz., 173-199. old.) K. D. dr. A középfülből kiinduló sarcomás daganat. Egy ötéves kisfiúnál H 2 éve fennálló középfülgyuladás után a középfülből kiinduló daganat támadt, melyet szerző inoperabilisnek találva, műtétileg a lehetőség szerint el akart távolítani és Röntgennel utókezelni. Műtét után a beteg exitált. A bonczolás egy kissejtű sarcomás daganatot állapított meg, mely egyrészt a processus mastoideus felé tört át.