Budapesti Orvosi Újság, 1921. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1921-12-08 / 49. szám
XIX. évfolyam. Budapest, 1921 deczember 8. 49. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy év terjedelemben. SZERKESZTI: Halmady Zoltán át., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklínika főorvosa. (Urológia) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenologia) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet) Rejtő Sándor dr., egyet. magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr, egy. m.tanár, áll. gyermekmenh. h. igazg. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egy. tanári egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat) FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 100 K. Fél évre 190 K. Egész évre....................... 380 K. Külföld részére 1 évre 150 márka Egyes számára..................10 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurban is). HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó czég: PETŐFI Irodalmi vállalat, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. B. 0. U. postatakarékp. számla sz. 40837. Referátumok: Belgyógyászat. Rovatvezető : Dalmady Zoltán dr. A nemspecifikus immunitásról.(Prof. H. Mucii.) I. Az immunitás fajairól. Minden felfedezés kettős eredménynyel jár: egyrészt megszabadít bizonyos tévedésektől, másrészt új tévedésekhez készíti elő a talajt. És ez természetes is, mert a felfedező egyoldalúan, egy bizonyos irányba koncentráltan állítja be ismereteit. Az ismeret és tévedés szoros szomszédságban laknak egymással és az ismeretek bővülése magával hozza a tévedés potentiál növekedését is. A biológia is, mely alapja kell legyen az orvostudománynak, egyoldalúvá vált azáltal, hogy a specifikus jelenségeket (hozzá még csak a vérét) először fedezték fel. Először is a vérimmunitás nem az egyetlen és nem is a legfontosabb. Másodszor a specifikus immunitás nem az egyetlen és nem is a legfontosabb. Minden betegséget specifikusan akartak leküzdeni. A pathobiológia specialista területté vált. Ennek a biológiának a legnagyobb baja az volt, hogy a legnagyobb súlyt azokra a reactiós termékekre fektette, melyek a betegség lefolyásában kimutathatók, pedig a kórokozó és a szervezet közti harc sokkal többször folyik le betegség nélkül, mint betegséggel. A betegség külön fokozat. Micsoda erők verik le a mindennapi kórokozó támadásokat a nélkül, hogy betegség állana elő? Ez a kérdések kérdése! Ha betegség áll fenn, ha immunizálni kell, úgy a specifikus erőknek bizonyára fontos tisztük van, különösen a tiszta toxin-megbetegedések eseteiben. Diphtheriánál már kissé inog ez az állítás. Hisz jól tudjuk, hogy kisebb értékű serumok embernél gyakran jobban beválnak, mint az igen magas értékűek. Az endotoxinbetegségek nagy csapatja specifikus vérerekkel egyáltalán nerre befolyásolható. Nem volt mentség, el kellett határozni, hogy felismerik a specifikus sejtimmunitást. Hasonlítsuk csak össze a kórokozóknak kis számát, melyet egy bactericid serum magában megölni képes, azzal az enormisan nagy számmal, mit a test subcutan vagy intraperitoneálisan elpusztítani tud, és világossá válik előttünk, hogy a bactericid serumnak magának csak alárendelt jelentősége van. Sok rejtélylyel állunk még szemben. Mint mondottuk, nagyon kevés százalékban lesz a fertőzésből betegség, és nem kell, hogy specifikus erők legyenek jelen. És ellenkezőleg, a specifikus immuntestek egész tömege lehet jelen és nem véd a bekövetkező betegség ellen. A specifikus immunitáson kívül van egy másik is, és ez a nemspecifikus. De itt is tévedésbe esünk, ha ezt csak a vérben keressük. Az éppen olyan jól — ha nem jobban — megvan a sejtekben is. Ha a különböző kórokozók állandó