Budapesti Orvosi Újság, 1921. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1921-12-08 / 49. szám

XIX. évfolyam. Budapest, 1921 deczember 8. 49. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy év terjedelemben. SZERKESZTI: Halmady Zoltán át., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklínika főorvosa. (Urológia) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenologia) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet) Rejtő Sándor dr., egyet. magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr, egy. m.­tanár, áll. gyermekmenh. h. igaz­g. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egy. tanári egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat) FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 100 K. Fél évre 190 K. Egész évre....................... 380 K. Külföld részére 1 évre 150 márka Egyes szám­ára..................10 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest,­ VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurban is). HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó czég: PETŐ­F­I Irodalmi vállalat, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. B. 0. U. postatakarékp. számla sz. 40837. Referátumok: Belgyógyászat. Rovatvezető : Dalmady Zoltán dr. A nemspecifikus immunitásról.(Prof. H. Mucii.) I. Az immunitás fajairól. Minden fel­fedezés kettős eredménynyel jár: egyrészt megszabadít bizonyos tévedésektől, más­részt új tévedésekhez készíti elő a talajt. És ez természetes is, mert a felfedező egy­oldalúan, egy bizonyos irányba koncen­­tráltan állítja be ismereteit. Az ismeret és tévedés szoros szomszédságban laknak egymással és az ismeretek bővülése ma­gával hozza a tévedés­ potentiál növekedé­sét is. A biológia is, mely alapja kell legyen az orvostudománynak, egyoldalúvá vált azáltal, hogy a specifikus jelenségeket (hozzá még csak a vérét) először fedezték fel. Először is a vérimmunitás nem az egyetlen és nem is a legfontosabb. Másod­szor a specifikus immunitás nem az egyet­len és nem is a legfontosabb. Minden betegséget specifikusan akartak leküzdeni. A pathobiológia specialista területté vált. Ennek a biológiának a legnagyobb baja az volt, hogy a legnagyobb súlyt azokra a reactiós termékekre fektette, melyek a betegség lefolyásában kimutathatók, pedig a kórokozó és a szervezet közti harc­ sokkal többször folyik le betegség nélkül, mint betegséggel. A betegség külön foko­zat. Micsoda erők verik le a mindennapi kórokozó támadásokat a nélkül, hogy be­tegség állana elő? Ez a kérdések kérdése! Ha betegség áll fenn, ha immunizálni kell, úgy a specifikus erőknek bizonyára fontos tisztük van, különösen a tiszta toxin-megbetegedések eseteiben. Diphthe­­riánál már kissé inog ez az állítás. Hisz jól tudjuk, hogy kisebb értékű serumok embernél gyakran jobban beválnak, mint az igen magas értékűek. Az endotoxin­­betegségek nagy csapatja specifikus vér­erekkel egyáltalán nerre befolyásolható. Nem volt mentség, el kellett határozni, hogy felismerik a specifikus sejtimmunitást. Hasonlítsuk csak össze a kórokozóknak kis számát, melyet egy bactericid serum magában megölni képes, azzal az enor­­misan nagy számmal, mit a test subcutan vagy intraperitoneálisan elpusztítani tud, és világossá válik előttünk, hogy a bacte­ricid serumnak magának csak alárendelt jelentősége van. Sok rejtélylyel állunk még szemben. Mint mondottuk, nagyon kevés százalékban lesz a fertőzésből betegség, és nem kell, hogy specifikus erők legye­nek jelen. És ellenkezőleg, a specifikus immuntestek egész tömege lehet jelen és nem véd a bekövetkező betegség ellen. A specifikus immunitáson kívül van egy másik is, és ez a nemspecifikus. De itt is tévedésbe esünk, ha ezt csak a vérben keressük. Az éppen olyan jól — ha nem jobban — megvan a sejtekben is. Ha a különböző kórokozók állandó

Next