Budapesti Orvosi Újság, 1923. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1923-01-04 / 1. szám
XXI. évfolyam,50846 Budapest, 1923 január 4. 1. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy ív terjedelemben. SZERKESZTI: Dalmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Feleky Hugó dr. egyetemi magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet) Rejtő Sándor dr., egyet. magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dri, egy. m.tanár, egészségügyi főtanácsos. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dri, egy. tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) FELELŐS FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. ELŐFIZETÉSI ÁRA BELFÖLDÖN: Negyedévre ............. 400 korona Egyes szám ára........ 50 korona Előfizetést legfeljebb 1923 márczius 31.-éig fogadunk el. Orvostanhallgatóknak kedvezmény! [ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurban is). HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó czég: PETŐFI irodalmi vállalat, Pesti Alfréd Budapest, VII., Kertész-utcza 16. B. O. U. postatakarékp. számla sz. 40837 Eredeti tanulmány. Közlemény a gróf Apponyi Albert Poliklinika nőgyógyászati osztályáról. (Főorvos: Fekete Sándor dr., egyet. m.-tanár.) A méhelőesés egy ritkább okáról.* Irta: Vágó István dr., poliklinika assistens. A méhelőesés a nőgyógyászainak, különösen a szegényebb néposztályban, úgyszólván mindennapos megbetegedése. Keletkezését csaknem tisztán mechanikai tényezők magyarázzák, diagnosisa — lévén a látás és tapintás számára érzékelhető — különösebb nehézségbe nem ütközik. A következőkben, ismertetendő, osztályunkon operált két esetnek sem a betegség különösebb megjelenési formája adja meg az érdekességét, hanem a rendestől eltérő keletkezési módja. A méh normális anteflectált-vertált helyzetét és magassági niveaujában való megmaradását két anatómiai factor biztosítja: a szállagos függesztő- és az izmos támasztókészülék. Előbbi a ligamenta rotunda, ligamenta sacrouterina, a parametrium hasisában futó ligamenta cardinallából és a ligamenta latából áll, melyekhez közvetve még a ligamenta infundibulo-pelvica is járulnak. A támasztókészüléket a levator ani néven ismert és a musculus coccygeusból, musculus ileococcygeusból és musculus puborectalisból álló izomlemez képezi, melyet kiegészít az arcus pubist kitöltő diaphragma urogenitale, mely viszont a musculus transversus perinei prof. és superf.ból áll. A levator annak a rectum mögötti centrum tendineumból kiinduló szárai mellfelé egy hosszirányú rést fognak közre, a hiatus genitalist, melyen a hüvely és végbél halad át és a melynek szárain az uterus normális viszonyok között megtámaszkodik. A szállagos készülék az uterust részben a medence hátsó és oldalsó falához függeszti, részben a ligamenta rotundának a canalis inguinalisban mintegy lehorgonyzó, végső rostjaival mellfelé is rögzíti. E szállagos felfüggesztés természetesen a méhnek bizonyos excursiókat enged meg a hólyag és végbél teltségi állapotának megfelelőleg mell- és hátrafelé, valamint annak physiologikus megnagyobbodása alkalmával felfelé is és bár Bumm, Martin ma is e készüléknek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget a méh helyzetének biztosításában, mégis Halban és Tandler-nek 1907-ben „Anatomie und Aetiologie der Genitalprolapse beim Weibe“ czímen publikált vizsgálatai . Bemutattatott a poliklinikai orvosok 1922 október 18.-i tudományos ülésén.