Budapesti Orvosi Újság, 1926. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)
1926-07-01 / 27. szám
792 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1926. 27. szám. múlva hányás, erős étvágytalanság, makacs székrekedés csatlakozott e tünetekhez, így a betegség erősebb gyomorrontás, vagy kezdődő typhus benyomását keltette. Miután a fájdalom makacsul egy helyben, a jobb bordaív alatt, továbbra is fennállott és itt nyomásérzékenység, sőt defense is ki volt mutatható, figyelmem a vesére irányult. A vizeletvizsgálat — négy héttel a láz fellépte után — albumonnyomókat, az üledékben látóterenkint 30—40 leukocytát, néhány kilúgozott vörös vérsejtet és staphylococcus pyogaureus-t állapított meg. A lelet, összevetve az előrement peripher genyedéssel, és azzal a körülménnyel, hogy a gyermek a kelés gyógyulása idején egy ízben, 1 m. magasról leugorván, jobboldalában észlelt furcsa, kellemetlen érzésről panaszkodott, egy metastaticus, a vesében székelő genyes folyamatra mutatott. Rihmer tanár úrral két nappal későbben tartott megbeszéléskor a jobb bordaív alatt a megnagyobbodott vesét is jól kitapinthattuk, egyben a jobb tüdő alsó részeiben hurutos zörejeket találtunk. Köhögés, megmozdulás mindig élénk fájdalmakat váltott ki a jelzett helyen. Areterkatheterismus a jobb vese működését erősen csökkentnek mutatta. Bal vese: vizelet mennyisége: 28 ccm, fajsúly: 1014, fagyáspontcsökkenés : 1056, üledék: néhány leukocyta és vörös vérsejt. Jobb vese: vizelet mennyisége: 12 ccm., fajsúly: 1015, fagyáspontcsökkenés: 10-587, üledék: bőven leukocyták és körtealakú epithelsejtek. Ezúttal a vizelet bakteriológiai vizsgálata negatív eredménnyel járt. A vérben 11.700 fehér vérsejt. Műtétnél a jobb vese felső pólusán kisdiónyi, kizárólag a vesekéregben ülő tályogot találtunk, mely közvetlenül a paranephriumba való áttörés előtt állott. A beteg hat hét alatt gyógyult, jelenleg — 13 évvel a műtét után — is teljesen egészséges. Utóbbi esetekhez hasonló, gyermeknél metastasis folytán, illetve trauma után fellépett vesegengedést (pontos localisatio a közleményekből nem derül ki) csak Smith Lewis (1896-ban megjelent ,Diseases of childhood könyvében) és Martens Max közöltek. Smith esete: tíz éves fiúnál 15 nappal lapdaütés után a bal vesetáj duzzanata; műtétnél a vesében tályogot találtak. Gyógyulás: Martens esetében másodszori himlőoltás után a 12 éves leánynál a bal vesetájon tumort észleltek, melyet a kezelőorvos, de a consiliarius is lépnek tartott s a beteget leukaemia diagnosissal Martenshez küldték röntgenkezelés végett. Vizeletvizsgálatnál Martens néhány cylindert, a vérben 16.000 leukocytát, a röntgenképen megnagyobbodott veseárnyékot talált. A tervbevett műtét előtt a beteg székletével nagyobb mennyiségű geny ürült, miért is várakozó álláspontra helyezkedtek. Pár nap múlva újra rosszabbodás, emelkedő láz. Methylenkék próba a bal vesénél negatív eredményt adott, ezért veseexstirpatiót végeztek. A vese közepében eltákolt, nagy genygóc. Martens az esetet szokatlanul nagy metastatikus vesetályognak minősíti. A rendelkezésemre álló 137 eset adatait, amennyiben közölve vannak, következőkben csoportosítottam: A pn. a 3 éven alul levő korban felette ritka. A legfiatalabb esetet Lente 5 hetes gyermeknél észlelte. (Ugyan Fürbringer „Die inneren Krankheiten der Hainund Geschlechtsorgane“ művének 1890. évi kiadásában említi, hogy Weber foetusnál talált volna pn.-t. IF.-nek idézett művét „Beitr. z. Path. d. Neugeborenen“ [Kiel 1854] sajnálatomra sehol sem tudtam megtalálni.) A 82 gyermek közül, kinek kora közölve van, 1 éven alul volt 3, 1—3 éves 9, 4—7 éves 30, 8—10 éves 21, 10—15 éves 22. Fiúknál aránylag gyakoribb a pn., mint leányoknál (67 fiú, 41 leány), ami körülbelül egyezik a felnőtteknél észlelt aránnyal (2 férfi , egy nő). Localisatio tekintetében a két oldal gyermekeknél sem mutat fel lényeges eltérést (41 jobb, 46 baloldali eset).. Gyermeknél kétoldali pn.-t, mely felnőttnél is oly ritka, hogy fentemlít