Budapesti Orvosi Újság, 1931. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1931-07-02 / 27. szám

714 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1931 — 27. szám A mi vidékünkön, ahol a trachoma endemiás, már több év óta a trachoma megjelenési alak­jában feltűnő változás állapítható meg. Előbbi években gyakori alak volt a trachoma papillare, melynél a papilláris túltengés uralta a klinikai képet, igen dús, soksoros tarajos papillák lepték el, főleg a felső tarsalis conjunctivát. Rendkívül makacs alak és a gyógykezelés számára nehezen hozzá­férhető volt. Ugyannyira, hogy, mint a trachoma therapiájáról szóló monographiámban le van írva, egész külön gyógyító eljárást — a laevigatiót — kellett alkalmaznom a külön e célra szerkesztett műszerrel, a simító gömbbel. És utóbbi időkben alig látni ezen alakot, csaknem teljesen eltűnt. Ez összeesik körülbelül azzal, hogy utóbbi években nálunk a klimatikus viszonyok megváltoztak. Ugyancsak az utóbbi években, felmerült a mi vidékünkön a trachomának egy, eddig nem jelentkezett alakja. Lappangva lép fel, minden subjectív tünet nélkül, a szem teljesen izgalom­mentes a kezdeti stádiumban, a betegek egyáltalán nem érzik, hogy valami bajuk volna. A klinikai kép a fellépés kezdetén a következő: a felső áthajlásnak belső zugában néhány lapos, kerek, vagy szabálytalan négyszögletes, kiemelkedő halványsárgás rózsaszínű, tömör szemcsék találhatók. Később a szemcsék a felső zugon kívül, a körkörös redőn, a plic­a semilunarison, majd a bulbaris kötőhártya belső felső részén is fellépnek, mely utóbbiak néha lencsényi nagyságot is elérnek. A szem ezen stádiumban teljesen izgalommentes, a conjunctiva és áthajlások látszólag normálisak, semmi vála­dékosság nincs jelen. Ezen leírásból ráismerhetünk azon alakra, melyet folliculosis néven jelölnek meg és amelyet a trachomától sok neves szerző különálló bántalomnak tart. A kérdés megvilágítására két igen tanulságos esetet hozunk fel. I. H. M. 6 éves fiú, 1929 október 21-én jelentkezett. Mindkét szemén a fent leírt kórképet találtuk. Telje­sen izgalommentes szemek, a jellegzetes, kiemelkedő szemcsékkel a felső belső zugokban, semmi váladék. A kísérő anyának jobb szeme ezelőtt 12 évvel trachomában megbetegedett, öt éven át megszakításokkal kezelték és állítása szerint teljesen meggyógyult és azóta, tehát már 7 éve, semmi baját sem érzi. Az anya szemeit is megvizsgálva, a bal szemét teljesen egészségesnek és normálisnak találtam, a jobb szemen teljesen sima, helyenként finom el­szórt hegekkel áthúzott conjunctiva, a felső társusból egy csík és a felső áthajlás csaknem teljesen hiányzott, az alsó áthajtásban, a bulbaris conjunctivával határos részen, egész hosszában egy sötétes rózsaszínű, keskeny lécszerű beszűrődés, a szem izgalommentes, semmi váladék. A gyermeket az anya utasításomra igen lelkiismeretesen kezelte Hg. oxycyanatoldat becsepegtetésével. Kéthetenként ellenőriztem, öt hónapig semmi változás. A 6-ik hónapban a plicák felső része erősen beszűrődött és a szemcsék kissé nagyobbak. Két hétre rá a felső tarsalis conjunctivák külső zug felé eső részében néhány újabb szemcse infiltrált alapon és a bal szem alsó áthajlásában egy sor szabályos gömb­szerű trachomaszemcse szintén erősen infiltrált alapon. A beteg a folliculosis néven leírt szembetegség klinikai képével jelent meg. Hogy azonban kétségtelenül trachomával volt dolgunk, bizonyítja az, hogy a gyermek eddig­ mindig a családi körben volt, iskolába nem járt, a háromtagú család közül az apa szemei teljesen egészségesek, az anya azonban hosszú éveken át súlyos trachomában szenvedett, amit az is mutat, hogy ötször végeztek nála kaparást és végül a Kuhnt-féle kombinált excisiót. Kétség­telen az is, hogy az anya nem gyógyult ki teljesen a trachomából, amint ezt az alsó áthajlás lécszerű beszűrődése félreismerhetlenül jelezte. A kis­gyermek rendszerint az anya mellett aludt. Ezek szerint biztosra vehetjük, hogy csakis az anya fertőzhette gyermekét a trachoma kórokozójával és a fertőzés kezdeti stádiuma a folliculosis alakjá­ban lépett fel. De mindennél jobban bizonyítja, hogy e kórkép a trachoma enyhébb alakja volt, azon körülmény, hogy hat hónap múlva a trachoma teljes kórképe kifejlődött. N­. B. K. 16 éves leány. 1927 szeptember 9-én jelentkezett azzal a panasszal, hogy erős égető érzése van szemeiben és baja fél év óta áll fenn. Mindkét szem belső felső zugánál az áthajlásban és a bulbaris kötőhártyán is néhány lapos, részben szabálytalan alakú sárgás-vörös szemcsék láthatók, a jobb szemen az egyik szemcse plaque­­szerűen szétterült, áthajlások, palpebrális conjunctivák nem infitráltak, sírnak, normálisnak látszanak. A bulbaris conjunctiva mérsékelten véreres. Atyja régen trachomás, jelenleg mindkét szemének kötőhártyája erősen heges, egyes infiltrált szigetekkel, kevés váladékkal. A betegnél Hg. oxycyanatoldatból utasítás szerint otthon cseppentenek. Hat hét múlva jelentkezik újra azzal, hogy eleinte javultak szemei, de most még sokkal véresebb, mint eddig. Most nemcsak a bulbaris kötőhártya volt véreres, hanem a palpebrális kötőhártyák is erősen vérteliek voltak, kissé duzzadtak. Lapis kezelésre a vérbőség és kötőhártyaduzzadás rövid idő alatt teljesen elmúlt. Az előbb leírt szemcsék változatlan megmaradtak. Ezután nem láttam a beteget két és fél évig. 1930 március 4-én jelentkezett újra. Eddig elég jól érezte magát, közben többször használta a Hg. oxycyanat-cseppeket. Jól lát, olvas, amennyit akar, csak ha este tovább fennmarad, véresek lesznek szemei. A jobb szem felső belső zugánál a bulbaris conjunctiva balonyi területen kocsonyásan infiltrált, ezen több szemcse emelkedik. A felső tarsalis conjunctivának nívójában több szét­szórt, kölesnyi szürkésfehér szemcsék, a belső zugban, a felső áthajlásban néhány szemcse, egyébként a bulbaris, tarsalis kötőhártyák áttetszők, nem infiltráltak, rendes ereződésűek. A bal szemen ugyanezen tüneteken kívül a felső tarsus convex széle mellett és az alsó palpebrális conjunctiván kissé infiltrált területen több kifejezett trachoma­szemcse. Váladék egyik szemben sincs. Ezen esetben is a klinikai kórkép a beteg jelentkezésekor tisztán abból állott, hogy a belső felső zugokban egyes szemcsék léptek fel. Ez szintén a folliculosis néven leírt kórképnek felel meg. Nyilvánvaló, hogy a baj a hosszú évek óta trachomás apától származott, de hogy a trachomának ez is egyik enyhébb alakja volt, mutatja az, hogy három év alatt a trachoma súlyosabb alakja lépett fel, illetőleg fejlődött ki. A tarsalis conjunctivákon képződött kölesnyi szürkésfehér, mélyen fekvő szemcsék oly biztos jelei a trachomának, hogy ha semmi más tünet nincs is jelen, ebből a trachomát határozottan lehet diagnostizálni. Ezen képződések semmiféle más szembajnál nem for­dulnak elő, csak trachománál. Ezek a trachoma kezdeti szemcséi, melyek később kiemelkedő, gömb­­alakú, vörös trachomaszemcsékké alakulnak át. Düsseldorp leírja, hogy trachománál a tarsalis kötő­­hártyában réslámpával megtalálta ezen szürkésfehér szemcséket, mielőtt azok szabad szemmel lát­

Next