Budapesti Orvosi Újság, 1941. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1941-07-03 / 27. szám

1941 — 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG tetlenül az 1914. évben. A citrátos eljárás ellen ed­dig az irodalomban felhozott érveket Boller R. is­merteti, a transfusióról szóló összefoglaló referátu­mában. Ezek a következők: 1. Megrövidíti az erythrocyták élettartamát. 2. Antitestek a transfundált vérben megsemmisül­nek. 3. A vért igénylő beteg esetleges vérzése nem szű­nik meg, a vérlemezkék károsodnak, a vér calcium­­tükre süllyed. 4. A vörösvértestek resistentiája csök­ken. 5. A vér alakelemeit sérti. 6. Lázakat okoz. 7. Toxikus hatású. Boller 23%-ban látott lázt fellépni citrátos vér­rel transfundáltaknál, a direkt transfusio megfelelő 4%-ával szemben Az egyéb tüneteket, mint hideg­rázás, icterus, esetleg halál, sem Boller nem erő­síti meg, sem klinikánk tapasztalata nem támogatja. Az általunk említett 33 csecsemőnél végzett 127 cit­rátos transfusio során semmi ilyen kellemetlenség nem történt, még láz fellépését sem láttuk tisztán transfusiótól. A kellő sterilitás, a langyos vérnek lassú infusiója, a kis edénybe történő vérvétel és a nem durván végzett keverés azok a követelmények, amelyek mellett baj nem történhetik. Ezzel szemben az eljárás technikailag egyszerű, könnyen keresztül­vihető és absolut lehetetlen a véradót megfertőzni a vért kapó vérével. Az egyes szerzők által ajánlott defibrinált vérrel történő transfusio annyi kellemet­len és kiszámíthatatlan tünettel jár együtt, hogy a legjobb egyáltalán kerülni az alkalmazását. ( Kubányi.) A fent vázolt­­eljárással mindenesetre sikerrel kezeltük az intoxicált betegeket és hogy eljárásunk hasznos volt, azt bizonyítja a nem transfundált 52 esettel való összehasonlítás. A transfundált esetek­ből meggyógyult 48%, változatlanul ment haza 7% és meghalt 45%, míg a nem transfundáltakból gyó­gyult csak 42%, változatlanul ment haza 4% és meg­halt 54%. A statisztika absolut számokban is a trans­­fusiót mutatja előnyösebbnek, de hozzá kell számí­tani ehhez azt is, hogy a transfundált esetek termé­szetszerűleg éppen a súlyos esetek voltak, amelyek közül transfusio nélkül sokkal több halt volna meg, mint a nem transfundáltak közül és így a különbség a két felsorolás számai között még nagyobb és ered­ményeink még jobbaknak tűnnek fel. A tiszta alimentáris intoxicatio igen ritka lévén, ennek megfelelőleg eseteink közül is csak 1 (3%) ilyen — ennél is resorcin-mérgezés komplikálja az esetet —, az enteralis fertőzés által okozott toxico­­sisok is 3%-kal vannak képviselve, viszont 94% ré­szint tisztán parenteralis fertőzés által okozott, rész­ben kevert eredetű. Az esetek túlnyomó nagy részé­ben grippes eredetű otitis és mastoiditis vezetett toxicosisra. Két esetben volt az okozó tisztán csak a bőrnek az elváltozása (dermatitis seborrhoides Moro, erysipelas, pyodermás folyamatok), melyek közül 1-nél nephritis haemorrh­agica is csatlakozott a kórképhez és egyszer láttunk pneumoniát enysipe­­lassal társulva, mint a toxicosist kiváltó tényezőt. Végigtekintve az eseteken, azt látjuk, hogy az exitált csecsemők, 1 kivételével, legfeljebb 4-szer kaptak transfusiót, viszont a sokszor kapottak,­­ ki­vételével, mind meggyógyultak. Ebben szerepe van a technikai kérdéseknek is, mert sokszor megfelelő véna hiányában nem lehetett transfundálni és a szív állapota is olyan rossz volt, hogy nem merték folya­dékkal megterhelni. Az adott mennyiségek kilo­grammonként 5 ccm körül jártak, ami igen kicsiny adag, de hogy ez is mennyire hasznos volt, mutatják a kedvező eredmények. Kiemeljük a következő eseteket: 1. M. A. 10 hónapos csecsemő. Diagnosis: angina, pharyngitis, otitis m. supp. 1. u., mastoiditis acuta supp. I. u., bronchitis, dentitio, exsudatum pleuriticum interlobare l. d., sepsis. 9 citrátos transfusiót kapott, testsúlykilogram­monként 3—5 ccm mennyiségben. 3 hónap után gyó­gyultan távozott. 2. F. L. 9 hónapos. Diagnosis: sepsis, phlegmone, ex­trém supp. 1. d., bronchopneumonia 1. d., stomatitis, tonsil­­litis fo­­licularis, erysipelas, hernia, ingu. 1. d. 14 transfusiót kapott, kg-ként 2.2—9 ccm mennyiségben. 3 hónapi kli­nikai tartózkodás után javultan távozott. 3. T. A. 2 hetes. Diagnosis: lu. Kong.?, furunculosis, phlegmone, haemorrhagia intracranialis, otitis, med. supp. ac. 1. u., otitis externa 1. sin., sepsis. 9 transfusio után, me­lyeknek egy testsúlykilogrammra eső mennyisége 5.6—7.4 ccm-ig változott, a gyermek gyógyultan távozott, 2 hónapi klinikai tartózkodás után. Ezen kiragadott esetekből is látható, hogy az elhúzódó ch­ronicus toxicosisoknál milyen sikerrel alkalmazható a transfusio. Fennmarad még a kérdés, hogy várjon a Bessau és Uhse által ajánlott nagy­­mennyiségű — több 100 ccm — vérplasmával való kezelést, melyekkel a szerzők frappáns eredményeket értek el (75%-os gyógyulás), nálunk is meg lehetne valósítani? Szerzők eljárásuk sikerének okát abban Álmatlanságnál nehéz elalvásnál \ leverkusen ÉVIPA­N Forgalomba hozza: a bevált elaltató-M°5VS Járást"T-1____________________és újraelaltatószer 315

Next