Budapesti Szemle. 1857. 1. kötet, 1-3. szám
1. szám - HUNYADI JÁNOS EMLÉKEZETE Szávától
HUNYADI JÁNOS EMLÉKEZETE. HALÁLA NÉGYSZÁZADOS ÉVNAPJÁN. MDCCCLVI. AUCt. XI. A kis Erdély egyike a föld legregényesb tartományainak. Csak a távol Skócziának felvidéke haladja felül, hol borongó ormokon s a tavak szélein Ossián ködalakjai egyegy csillag kíséretében lengenek, és még az isteni slelvetia, hol a bérczekből magas erősséget alkotott magának az Úr, melybe alulról az embernek csak szemei, felülről az égből a napnak csak sugarai jutnak el. S Erdélynek nyugoti részében foly a Sztrigy, zugó, sebes hegyi patak. Köröskörül sötét magasságban állanak lombos erdők, benn mindenik darab fa több századnak emléke. Töveiknél fű és virág nő, tetőikkel a nyarga szél játszadozik. S e kiesen vad vidékben lakik a szép Erzsébet, s ölében mulat egy eleven gyermek, glória nélkül feje körül, de lángoló szemekkel, hosszú selyempillái alatt. És napról napra nő, hív gonddal neveli őt jó anyja itt a szabad természetben, zöld erdő zúgásán, vadgalamb szólásán. Nincs e gyermeknek semmije egy arany gyűrűn kivül. Nincs más mulató társa mint egy fekete holló az erdőből. S ez egyetlen barát egykor elcsípte tőle ez egyetlen vagyonát, s vele a legvénebb tölgy legmagasb ágára szállt föl. B. P. SZEMLE. I. FÜZET. 1