Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól
csak a látható égboltozatot értik. A menny vagy chinai nyelven „Tien" mindenütt látható, mindenütt jelen való, s az égi testek szabályos mozgásánál fogva, az állandóság, rend és 11 y fogalom példánya. Oly isteni tulajdonok, melyeket a földön is valósítani minden keleti ember vágyik; de mindenekfölött a chinai. A mennyen kívül csak az anyaföldet tisztelik meg istenképen Kong-fu-cse hivei. A népvallás azonban nem oly szigorúan következetes. Látni fogjuk, mint népesítette istenségekkel a képzelődés a természetet a szomszéd Indiában. A régi samanismus, meg az ind befolyás következtében sok kisebb rendű isten, védszellem állt elő Chinában is, mint az érintett általános istenségek kifolyásai. Ilyenek a nap, csillagok, hegyek, folyók, dörgés, szelek istenei. Ez apró istenek azonban csak alárendelt szellemek, s bár a néphit szerint közelebb állanak az emberhez, s mintegy kedélyes elemek a mennyei hatalom rideg elvontságához képest , valódi vallásos tisztelésben sem részesülnek. Csak „Tien"-nek áldoz valóban a chinai. S ez áldozásnak sincs oly jelentősége, mint másutt, hol azon ellentétet kell mintegy kiengesztelni, mely az istenség és ember közt van. Míg más pogány népek termésök javát áldozzák isteneiknek , a chinaiak aranyos papírt égetnek a vagyonáldozás jelképéül. Tisztulásra, vezeklésre sincs szüksége a chinainak. Vallása tulajdonkép a legvastagabb természetimádás, s az ember e tiszta természet legfőbb kifolyása, világa mintegy, mely ég és föld között áll, míg a többi teremtmény kizárólag a földhöz tartozik. De bármi magas állású lény az ember, csak a természet elemeiből lett, s a természeti szükségesség, kényszerűség alatt áll. És pedig lelkére és testére nézve egyaránt. A szellemet és anyagot a természetben sem tudja egymástól külön képzelni a chinai, hogyan képzelhetné külön a lelket a testtől ? A gondolkodás is félig testi foglalkozás szerinte, mint a látás, hallás. S annyira megy függése a természettől, hogy a mellett szó sem lehet a lélek azon szabadságáról, melylyel mi dicsekszünk. Sőt inkább az erkölcsiség elvei is összeköttetésben állanak a természet törvényeivel, úgy, hogy az erkölcstelenség akur természetet is megzavarja. Innen van, hogy fejedelmeik bűneinek róják fel az elemi csapásokat, melyek őket érik. A lélek halhatlanságát sem foghatja meg a chinai. Kong-fu-cse hallgat is a felől, s kité-