Budapesti Szemle. 1859. 6. kötet, 18-20. szám
18–19. szám - IRODALMI SZEMLE - Az újabb német költők S. R. Taillandier után, Reviczky Szevér
IRODALMI SZEMLE. AZ ÚJABB NÉMET KÖLTŐK. Az újabb német költőkről sok tekintetben érdekes czikket írt nem rég a német irodalom alapos ismerője, bár nem mindenkor eléggé szigorú birája, Saint-René-Taillandier. Tapasztalt engedékenysége a jelen esetben csak annál nagyobb súlyt kölcsönöz czikkének, melyet e sorokban töredékesen, a főbb eszméket kiemelve, ismertetünk. A költés valamint a műbírálat terén, úgymond az idézzük franczia író, alig volt valaha nagyobb zavar. Sok a tehetség, tetemes a szétforgácsolt erő, a közmunkásság gyakran érdekgerjesztő, eléggé érezhető a fölemelkedés a közműveltség színvonalára, de semmi kapocs, semmi törekvés s irányközösség. A nagy Németország irodalmi mozgalmában nincs meg a nagy mesterek testülete. S ha van is némi izgalom, nem üres és terméketlen-e az ? Igaz, hogy a történelem, philosophia, közmivelődés s hittudományi kritika szempontjából tekintve, a nagy Németország most is forr- és gyúpontja a tanulmányoknak, kísérleteknek. Az egyetemi munkásság nem lanyhult, az akadémiai jelentések félreismerhetlen becsüjek, a nyelvtudósok társulata, mely évenkint körutat tesz a kitűnőbb városokon keresztül, szítja a buzgalmat a tudósok táborában, vitakérdéseket támaszt, melyeknek végeldöntése befoly a közművelődésre. A tudományok e térein föllelhetők a szabatosan körülírt tömbök, megnevezhetők a pártfőnökök, a szóvivők. Szükség-e említenünk Grimm Vilmost és Jakabot, kik oly sükerrel, anyayi hévvel dolgoznak a nemzeti szellem emlékjelének beillő nagy szótáron, mely a Göthe nyelvét egészen bevonja működéskörébe. Idézzük-e