Budapesti Szemle. 1862. 14. kötet, 44-47. szám

44–45. szám - HORÁCZ. – Irói élet- és jellemrajz. – Második közlemény. – Szász Károlytól

4­JLORÁCZ. Libb névtelen életirója adják ez eseményt, hozzá­téve, hogy Ho­rácz és Meezén személyesen ekkor még nem ismerték egymást. Szintoly mély vola költőnk gyűlölete Octavius iránt, kiben a minden vetélytársát leszoritó egyedurat tán senki sem sejtette meg előbb mint ő. Horácz imádásig tisztelte Brutust, s ez elég ok volt gyűlölni Octaviust. Az utolsó római holttestét Antonius nagy hadi pompával temettette el Philippinél; a büszke Octavius fölásatni parancsolta a hullát s fejét levágatva azt Rómába hozatta és e főt, oly szent és magas lelkesedés s dicső szabadságeszmék egykori fészkét, Julius Caesar szobra lábához tétette. Midőn elégtételt akart adni a nagy Caesarnak, megalázta körében a szabadságot. S mind a mellett Horácz szabadabb levegőt talált Rómában, mint az előzmények után remélhető; a pártok állása hozta ezt ma­gával. A győzők is, kik közt valódi bizalom s érdekegység ügy sem létezett soha, kezdék féltékenyen tekinteni egymást; köztök állt mindkettőnek ellensége­s félelme még, a nagy Pompejus fia, Sextus P. és alig győzve Philippinél, ellene kellett fegyverkez­niük. A levert, elnyomott, de ki nem irtott köztársasági párt még lélegzelhetett Rómában s utolsó töredékei a remény egy szikráját táplálák még szivekben; mert minél többet áldozunk valamely eszméért, minél többet vesztünk az érette vivott küzdelemben, annál inkább ragaszkodunk hozzá. Láttuk azonban, mint hullatá el Horácz utolsó reményeit, mint hajlott a rideg Ston elveitől Epikur hozzávalóbb tanaihoz. Ne vádoljuk jellemtelenséggel azért, mert jelleme máskép fejlődött ki mint indult vala. A férfit, ki meggyőződéseit cseréli, méltán éri a következetlenség vádja ; de ha más táborban találjuk a férfit, mint melyben a még meg nem szilárdult ifjú állat van-e jogunk hasonló ítéletre ? Csak annyit szabad vizsgálat alá vennünk : jo­gosult-e általában azon párt, nézet, vagy helyzet, melyben áll, s nem becstelenül áll-e meg benne ? És a továbbiakból ki fog tűnni, hogy Horácz semmi helyzetben nem becsteleníté meg magát, nem tartozott azon gyáva lelkek közé, kiket az emelkedés lealjasít. Lassanként, a­mint Horácz az eltemetett respublica álmaitól távolodott, fogyott a tér — észrevétlenül — közte s Octavius és hívei között. Két férfi állt a leendő Caesar pártján, hatalmának legfőbb emeltjűi, egymással oly ellentétesek, egymásnak szüksé­ges kiegészítői, kiket csak oly ritka tapintat mint Octaviusé­vá.

Next