Budapesti Szemle. 1862. 14. kötet, 44-47. szám
44–45. szám - HORÁCZ. – Irói élet- és jellemrajz. – Második közlemény. – Szász Károlytól
4JLORÁCZ. Libb névtelen életirója adják ez eseményt, hozzátéve, hogy Horácz és Meezén személyesen ekkor még nem ismerték egymást. Szintoly mély vola költőnk gyűlölete Octavius iránt, kiben a minden vetélytársát leszoritó egyedurat tán senki sem sejtette meg előbb mint ő. Horácz imádásig tisztelte Brutust, s ez elég ok volt gyűlölni Octaviust. Az utolsó római holttestét Antonius nagy hadi pompával temettette el Philippinél; a büszke Octavius fölásatni parancsolta a hullát s fejét levágatva azt Rómába hozatta és e főt, oly szent és magas lelkesedés s dicső szabadságeszmék egykori fészkét, Julius Caesar szobra lábához tétette. Midőn elégtételt akart adni a nagy Caesarnak, megalázta körében a szabadságot. S mind a mellett Horácz szabadabb levegőt talált Rómában, mint az előzmények után remélhető; a pártok állása hozta ezt magával. A győzők is, kik közt valódi bizalom s érdekegység ügy sem létezett soha, kezdék féltékenyen tekinteni egymást; köztök állt mindkettőnek ellenséges félelme még, a nagy Pompejus fia, Sextus P. és alig győzve Philippinél, ellene kellett fegyverkezniük. A levert, elnyomott, de ki nem irtott köztársasági párt még lélegzelhetett Rómában s utolsó töredékei a remény egy szikráját táplálák még szivekben; mert minél többet áldozunk valamely eszméért, minél többet vesztünk az érette vivott küzdelemben, annál inkább ragaszkodunk hozzá. Láttuk azonban, mint hullatá el Horácz utolsó reményeit, mint hajlott a rideg Ston elveitől Epikur hozzávalóbb tanaihoz. Ne vádoljuk jellemtelenséggel azért, mert jelleme máskép fejlődött ki mint indult vala. A férfit, ki meggyőződéseit cseréli, méltán éri a következetlenség vádja ; de ha más táborban találjuk a férfit, mint melyben a még meg nem szilárdult ifjú állat van-e jogunk hasonló ítéletre ? Csak annyit szabad vizsgálat alá vennünk : jogosult-e általában azon párt, nézet, vagy helyzet, melyben áll, s nem becstelenül áll-e meg benne ? És a továbbiakból ki fog tűnni, hogy Horácz semmi helyzetben nem becsteleníté meg magát, nem tartozott azon gyáva lelkek közé, kiket az emelkedés lealjasít. Lassanként, amint Horácz az eltemetett respublica álmaitól távolodott, fogyott a tér — észrevétlenül — közte s Octavius és hívei között. Két férfi állt a leendő Caesar pártján, hatalmának legfőbb emeltjűi, egymással oly ellentétesek, egymásnak szükséges kiegészítői, kiket csak oly ritka tapintat mint Octaviusévá.