Budapesti Szemle. 1862. 14. kötet, 44-47. szám
46. és 47. szám - OROSZORSZÁG JELEN BELVISZONYAI. – Mazade után. – Reviczky Szevértől
különbséget mint tettleges zendülést, kezében tartva a rettenetes kényuralom minden rugóit E férfiú volt nagy Péter trónján legvalódibb jellege a czarismusnak, a mint az ázsiai uralkodási eszmék s a német hivatalnoki mindenhatóság elméletéből összeforrt. A mennyit egy korlátlan uralkodónak tenni lehet, hogy a szabad eszmék elől légmentesen elzárja országát, csírájában elfojtsa a szabad irányú egyetemi s iskolai nevelés minden lehetőségét, békéra vesse a szellem és nemzeti élet minden lüktetését, Miklós czár megtette azt. A rendőrség f előleges cenzura voltak főeszközei autocratismusának. Miklós czár magát az uralkodóházak jogi törvényszerüségi rendszerének védőjéül a társadalmi meg és föntartás oszlopáúl tekinté vala, mely a múlt hagyományaitól eltérni nem akar, s elkerülte figyelmét azon tény, hogy körüle byzanczi rabszolgaság hazud csöndet, belnyugalmat és közelégültséget. Valóban a keleti válságig Oroszország erkölcsi belállapota rettentő volt. Hivatal, érdemjel és czári kegymosoly volt minden orthodox orosz legfőbb vágya, ábrándja. Az aristocratia leigáztatásáért a feslett erkölcsökben s társadalmi szokások lazításában keresett kárpótlást; a szülök nem küldték többé gyermekeiket egyetemekre , félve, hogy az ott beszívandó szabad eszmék Libériába egyengetnek utat; a hadi szolgálat, s cadettiskola voltak az egyedüli képezdék. E társadalom közepett alig volt néhány szabad szellemű ember , kik vágyaikat elnapolva, visszavonulva éltek , őrizkedve a legkisebb szó vagy írástól, mely a rendőrkémek körmei közé szolgáltatta volna őket. S kikből állott a szabadelvűség e kis körű oázisa ? Egyetemi tanárokból, néhány irodalmár s a nemesség egynehány lelkes fiataljából. Az alig észlelhető kisebbség székhelye Moszkova volt — mely különben is az ősorosz élet és társadalmi szokások gyúpontja. E székvárosban laknak a legfüggetlenebb családok , kik a hivatalvadászat megvetése mellett, következetesen elveikhez, ellenzéket képeznek a német bureaucratia becsempészett irányai ellen, védszövetségre lépve az irodalmi egészséges erőkkel. Miklós czár ellenszenve e város iránt könnyen indokolható a mondottakból, valamint az a rokonszenv is, mely Pétervár választásában az orosz földre áthonosított német absolutismust kegyelte, az örök egyhangú hivatalos arczot, katonai egyenruhát, seregszemlét. Maga e két város képviseli az orosz közszellem dualismusát, mert míg az egyik, tudniillik Moszkova a gyökeres nemzeti és orosz szellem törekvéseinek központja, addig a másik óriási mesterkélt nagyságával legjellemzőbb kifejezése a czárismus önkényének , mely netovábbját Miklós czár személyében érte el. A válság órája azonban ütött a keleti háború kitörésekor. A czár kormánya, valamint legbuzgóbb szóvivői meg voltak győződve, hogy az orosz nagyhatalmi külállás s az általuk fentar-