Budapesti Szemle. 1863. 18. kötet, 58-60. szám

58. szám - A BREBIRI GRÓFOK. — Magyar történeti tanulmány. Második közlemény. — Salamon Ferencztől

A BREBIJAI GRÓFOK. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. Még él, még trónján ül Béla király, midőn szeme láttára fognak a magyar állam összerongálásához, melynek fölépítésében oly sikerrel fáradott. Egy II. Endre korszaka s egy tatárpusztítás után rendezni s hatalmassá tenni a birodalmat szent-istváni munka volt. 1242-től 1262-ig foly az építés, h­ogy az utóbbi év egy ráz­kódása alapjában rendítse meg az épületet. Új korszak áll be. Mintegy hatvan évig átalános a zavar. De IV. Béla, ki még nyolcz évig volt trónon és életben az első rázkódás után, s szomorú ta­núja, hogy az országban minden ki kezd fordulni sarkaiból, nyu­godt öntudattal szállhatott sírjába — ő kevéssé volt hibás mind­ezekben. Legfeljebb az a tapasztalás keseríthette, hogy némely szerencsétlen viszonyok erősebbek a királyi pálczánál s a velők szövetkező rosz akarat a legjobb akaratnál. Béla nem adott nagy okot az elégedetlenségre s mégis nagyszerű lázadás tör ki ellene. Egyesek lehettek, mint mindig, elégedetlenek, s kivált oly egyházi és világi urak, kiktől elszedette a jogtalanul birt királyi uradalmakat. Béla volt, még atyja életében, ez intézkedés fő tanács­tója s végrehajtója. Trónra ülvén, még erélyesebben folytatta e munkát. De az önkény semmi szine nem volt végrehajtásán. Tör­vényszékek ítéltek a kérdéses birtokügyekben, s átalán az ország báróival tanácskozott a fontos kérdésekben. Még az urak közül is sokakat nem sújtott az ítélet, sőt föltehetjük, hogy az urak egy te­temes része hálás lekötelezettjének érezte magát nagylelkűségéért. Az igazságszerető uralkodó tudott büntetni, de jutalmazni is. A köznemesség csak örülhetett a királyi birtokok visszaszedésén az elhatalmasodottaktól, kiktől legtöbbet maga szenvedett, s hely­benhagyá az egész közvélemény, mely mindig megelégedéssel

Next