Budapesti Szemle. 1863. 18. kötet, 58-60. szám

58. szám - A BREBIRI GRÓFOK. — Magyar történeti tanulmány. Második közlemény. — Salamon Ferencztől

fogadja , ha a jog feljü­l kerekedik a bitorláson. — Vannak jelei, hogy IV. Béla nem tartotta meg az évenkénti törvénynapokat Szé­kes-Fehérváron. De az arany bulla emez első pontjának teljesítet­­lenségében épen IV. Béla alatt botránkozhattak meg legkevesbbé. Ama gyűlések drágák és kivánatosak lehettek a nemzet előtt, de fontosságra nézve helytelenül mérnek a mai kornak az alkotmá­nyosságot illető fogalmai szerint. Sérelmi gyűlések voltak azok s oly fejedelem alatt, midőn a különböző rendek kimért jogköre erélyesen föltartatott, midőn a király minduntalan beutazá az ország legtávolabbi részeit s személyesen is nagy részt vett az igazság-szolgáltatásban, melyet jól választott fő birái által gya­koroltatott , — a sérelmek kevéssé tették érezhetővé a törvény­napok szükséges voltát, s valóban oly gyenge király alatt, minő II. Endre volt, hangosabban is követelték, s első helyen említék a megtartandó törvények között; de erélyes s igazságszerető kirá­lyok alatt az ország bárói, a király főtanácsosai sem, s talán magok a nemesek sem követelték oly hangosan. A nemzetnek meg volt ugyan fegyveres ellenállási joga a királyi hatalom túlkapásai ellen. De ha az elégedetlenség nem volt általános, egy lázadás nagyon meg volt nehezítve. Az egyes láza­dók ellen még gyengébb királyainknak is volt elég hatalmuk: egy II. Endre is talál Brebirieket a pártütő Domaldok ellen. Épen az egyes hatalmaskodók elszigeteltsége s az érdekek helyi különbfé­lesége, mely annyi viszály és lázadás oka látszik lenni, nehezítette meg a nagyobb mérvű összeesküvéseket,­­ hacsak a király áta­lános békétlenségre nem adott okot, mitől csak az eszély szempont­jából is óvakodnia kellett. Hogy IV. Béla idejében egy nagy mérvű lázadás volt lehet­séges, sajátságos s a hűbéri rendszeren kívül eső oknak lehet tu­lajdonítni. Egyik csak ismétlése volt annak, mit Árpád-házbeli királyaink alatt csaknem állandó oknak mondhatunk, a másik veszélyesebb ok egészen új, mely legalább is kétszáz évvel azelőtt szű­nt volt meg. Az első az, hogy Árpád-házbeli uralkodóink a királyi her­czegeknek egyes országrészeket adtak kormányzásuk alá királyi czímmel és hatalommal. Ezen herczegek, kiknél a királyi szárma­zás nimbusa sem hiányzott, gyakran lettek lázadások központjai­vá. Minden önérdek-vadászat, méltó vagy alaptalan elégületlenség

Next