Budapesti Szemle. 1864. 20. kötet, 64-67. szám
64-65. szám - IRODALMI SZEMLE - „Az Alföld és Fiume”
sabb, mint a búzáé. Jósága kiállja az összehasonlítást bármely ország termelésével, s állandó vevőre mindig számolhat. A repcze nyersen is jövedelmezőbb a búzánál 50'/o-al, olajjá gyártva pedig még több hasznot ad , mind a termesztőnek mind a földnek, mint a liszt. S Anglia, mely maga igen keveset termel, fagyasztása pedig roppant mennyiségre üt: az olajnak is ép oly biztos és állandó vevőjéül kínálkozik, mint a lisztnek, melyből 6—7 millió quartert visz be évenként. Különösen figyelmezteti szerző a gazdákat a kenderre is, mint amely az Alföldön igen jól tenyészik , minőségére nézve is teljesen megfelel a kereskedés igényeinek, s fő kiviteli piacra szintén a tenger. Arra, hogy ezen, nálunk eddig csak majorságilag termelt növény, kereskedelmi czikké váljék , nem látja szerző szükségesnek azonnal a gyárak fölállítását. Szerinte a gyárak előzményének, az anyag kellő mértékben és folytonos előállításának kell lenni. A termesztőnek kell — úgymond — kiáltani a gyárak után, nem a gyárosnak várni a termelésre. Meglesznek annak idején azok is. De egyelőre mert nem történhetnek a kender kezelésre a közönséges mód szerint, mint a Bácskában. Csak nagyobb terjedelemben kell azt felkarolni, mert csak úgy vethet jelentékeny súlyt a közjó mérlegébe, ha a nép átalában elfogadja termesztését. Nem hagyja szó nélkül szerző azon ellenvetéseket, melyeket a Fiume és Alföld közt építendő pálya iránt tenni szoktak. Kettőre fordít különösen figyelmet. Azokra, kik azt mondják hogy az alföldi pálya , az ismert irányban haladva, nem fogja a sokkal olcsóbb vízi szállítás forgalmát magához vonhatni, és így a hajózás mellett nem lesz képes haszonnal fenállhatni; — továbbá azokra, kik azt vetik Fiume ellen, hogy nem lesz képes versenyezni, a benne ellenséget tekintő, hozzá közel eső, s rég világkereskedelmi fontosságúvá emelkedett Trieszttel. Az elsőt illetőleg , tagadja szerző , hogy a vízi szállítás , még a legjobb karban lévő eszközökkel is, félelmes ellensége legyen a vasútnak.—Míg a kereskedés alapföltétele—úgymond, a biztos számítás, élénksége és jövedelmezősége pedig, az áruk gyors és könnyű szállításában áll, e czéloknak minden kétség felett a vaspályák felelnek meg legjobban. Hivatkozik Angol és Francziaország példájára, hol minél inkább terjedtek, annál inkább oda hagyta az áruforgalom a vizeket, s tömegesen fordult azon közlekedési eszközök felé, melyeken , a szállítás gyorsaságának és folytonosságának minden előnyeit élvezheti. Hivatkozik hazai esetekre, megemlíti Tokajt és Szolnokot, melyek közé vasút épült, pedig köztök foly a Tisza, felhozza Aradot és Baziást, végre Budapesttől a Duna mindkét partján Bécsig nyúló pályákat. Magára az alföldi vonalra térve pedig, az ennek útjában eső vizekről azt mondja, annyira messze állanak attól, hogy versenyezhessenek egy vasúttal, mikép partjaik bizonyosan sokkal előbb lesznek sínekkel behálózva, mint medreik a hajózás igényeinek megfelelőleg rendezve. Aztán, hogy állítását be is bizonyítsa, sort vesz a