Budapesti Szemle. 1864. 20. kötet, 64-67. szám

64-65. szám - IRODALMI SZEMLE - „Az Alföld és Fiume”

sabb, mint a búzáé. Jósága kiállja az összehasonlítást bármely ország termelésével, s állandó vevőre mindig számolhat. A repcze nyersen is jövedelmezőbb a búzánál 50'/o-al, olajjá gyártva pedig még több hasz­not ad , mind a termesztőnek mind a földnek, mint a liszt. S Anglia, mely maga igen keveset termel, fagyasztása pedig roppant mennyi­ségre üt: az olajnak is ép oly biztos és állandó vevőjéül kínálkozik, mint a lisztnek, melyből 6—7 millió quartert visz be évenként. Kü­lönösen figyelmezteti szerző a gazdákat a kenderre is, mint a­mely az Alföldön igen jól tenyészik , minőségére nézve is teljesen megfelel a kereskedés igényeinek, s fő kiviteli piacra szintén a tenger. Arra, hogy ezen, nálunk eddig csak majorságilag termelt növény, keres­kedelmi czikké váljék , nem látja szerző szükségesnek azonnal a gyá­rak fölállítását. Szerinte a gyárak előzményének, az anyag kellő mértékben és folytonos előállításának kell lenni. A termesztőnek kell — úgymond — kiáltani a gyárak után, nem a gyárosnak várni a termelésre. Meglesznek annak idején azok is. De egyelőre mert nem történhetnek a kender kezelésre a közönséges mód szerint, mint a Bácskában. Csak nagyobb terjedelemben kell azt felkarolni, mert csak úgy vethet jelentékeny súlyt a közjó mérlegébe, ha a nép átalá­ban elfogadja termesztését. Nem hagyja szó nélkül szerző azon ellenvetéseket, melyeket a Fiume és Alföld közt építendő pálya iránt tenni szoktak. Kettőre for­dít különösen figyelmet. Azokra, kik azt mondják hogy az alföldi pálya , az ismert irányban haladva, nem fogja a sokkal olcsóbb vízi szállítás forgalmát magához vonhatni, és így a hajózás mellett nem lesz képes haszonnal fenállhatni; — továbbá azokra, kik azt vetik Fiume ellen, hogy nem lesz képes versenyezni, a benne ellenséget tekintő, hozzá közel eső, s rég világkereskedelmi fontosságúvá emel­kedett Trieszttel. Az elsőt illetőleg , tagadja szerző , hogy a vízi szállítás , még a legjobb karban lévő eszközökkel is, félelmes ellensége legyen a vas­útnak.—Míg a kereskedés alapföltétele—úgymond, a biztos számítás, élénksége és jövedelmezősége pedig, az áruk gyors és könnyű szál­lításában áll, e czéloknak minden kétség felett a vaspályák felelnek meg legjobban. Hivatkozik Angol és Francziaország példájára, hol minél inkább terjedtek, annál inkább oda hagyta az áruforgalom a vizeket, s tömegesen fordult azon közlekedési eszközök felé, melye­ken , a szállítás gyorsaságának és folytonosságának minden előnyeit élvezheti. Hivatkozik hazai esetekre,­ megemlíti Tokajt és Szolnokot, melyek közé vasút épült, pedig köztök f­oly a Tisza, felhozza Aradot és Baziást, végre Budapesttől a Duna mind­két partján Bécsig nyúló pályákat. Magára az alföldi vonalra térve pedig, az ennek útjában eső vizekről azt mondja, annyira messze állanak attól, hogy verse­nyezhessenek egy vasúttal, mikép partjaik bizonyosan sokkal előbb lesznek sínekkel behálózva, mint medreik a hajózás igényeinek meg­felelőleg rendezve. Aztán, hogy állítását be is bizonyítsa, sort vesz a

Next