Budapesti Szemle. 1865. 1. kötet, 1-4. szám

1. szám - KÖZJOGI ÉS JOGTÖRTÉNETI ÉSZREVÉTELEK LUSTKANDL VENCZEL ILY CZÍMŰ MUNKÁJÁRA: „DAS UNGARISCH OSTERREICHISCHE STAATSRECHT.” A MAGYAR KÖZJOG TÖRTÉNELMÉNEK SZEMPONTJÁBÓL – Deák Ferencztől

nézetnek és iránynak érdeke kiránja. Egy szóval: munkája nem rendszeres tudományos dolgozat, hanem, nagy terjedelme mellett is, csak politikai röpirat, az efféle röpiratok szokott pongyolasá­gával s gyakori részrehajlásával. Czímlapjára ezt írta: „Zur Lö­sung der Verfassungsfrage", de a megoldást nem a különböző néze­tek és érdekek kiegyenlítésével akarja elérni, hanem egyszerűen az által, hogy mindazt, a­mi saját nézeteivel ellenkezik megsem­misíteni s elvitatni törekszik ; az oly nemzeti jogokat, melyek az ő elméletével össze nem férnek, merőben tagadja vagy legalább tetemesen devalválja; idéz a­hol idézetre van szüksége, s ha az idézett törvény szövegéből legmerészebb okoskodással sem képes kihozni azt az értelmet, melyre szüksége volna, úgy segít magán, hogy magyarázgatás közben egykét szót másként alakít, mint az eredeti szövegben áll; egy két szót belegondol a törvénybe, a­mi ott elő nem fordul, s végre maga is elhiszi, hogy diadalmasan be­bizonyította állítását. Nem szándékunk Lustkandl úr munkáját pontról pontra c­á­folgatni; messze túlhaladná ez a Szemle határait. Nem ereszke­dünk politikai vitatásokba a teendők fölött, az ily vitatások in­kább a napi­lapok köréhez tartoznak. Csak azokra szorítkozunk a­miket Lustkandl úr, a történelemre és törvényekre hivatkozva, a közjog terén, mint megtörténteket vagy jogilag fenállókat hoz fel, s ezek közöl is csak a fontosabbakra teendünk megjegyzéseket, azokra tudniillik, melyek egész elméletének alapul szolgálnak. Ki a jövendőről s a politikai téren teendőkről szólt, ki arról értekezik, minő törvényeket kell alkotni vagy a már létezőket mi­ként kell módosítani,­­ az vélekedhetik saját felfogása szerint sokféleképen, változtathatja s időnként a körülményekhez alkal­mazhatja nézeteit, de a ki a múltról szól, s azt adja elő, a­mi megtörtént, ki valamely létező törvényt idéz , annak se a törvény szövegét, se a történt dolgokat nem lehet saját nézetéhez idomíta­ni , hanem úgy kell azokat előadnia, mint valósággal állanak. S ha e részben tévedés történik, a tudomány érdekében fekszik , a tévedést kimutatni s arra megjegyzést tenni. Ismételjük tehát, hogy mi L. úr politikai irányát mellőzve, csak azon állításairól szóllandunk, melyeket a történelem és köz­jog köréből hozott fel, s a­melyeket mi tévedéseknek tartunk.

Next