Budapesti Szemle. 1873. 3. kötet, 5-6. szám
5. szám - A GANZUL ROMÁNCZ-KÖR. – Győry Vilmostól
nem sokkal alantabb rangú munka, t. i. a spanyol szépirodalom , mint eddigi tanulmányaim egyik főtárgyának köréből merített műfordítás. Aki szépirodalmunkat az utóbbi években figyelemmel kísérte, kétségtelenül azon tapasztalást szerezhető, hogy — kivált a versköltés terén — a fordítások jóval gyakoribbak az eredeti s főleg a mértéket igazán megütő eredeti dolgozatoknál. Ez pedig mindenesetre megdöbbentő tapasztalat, mert egészen fölösleges csak egyetlen szóval is azt akarni fejtegetni, hogy a művészetben mily csekélyke kis dicsőség a másolásnak dicsősége. Ezért sokan ferde szemmel is néznek ma már a műfordításokra s hogy valamely költemény olvasatlan maradjon, némely embernek elég azt megpillantania, hogy a kérdésben forgó munka ebből vagy amabból a nyelvből van fordítva. Távol legyen tőlünk, hogy itt és ez alkalommal talán hosszas védelmezésére keltünk a műfordítások jogosultságának. Röviden csak annyit akarunk megemlíteni, hogy mennél magasabb fokára emelkedett a műveltségnek valamely nép, annál inkább törekszik más népek irodalmának valóban jeles termékeit saját kertébe átültetni, tudván azt, hogy ezekben oly nemesítő erő rejlik, melynek jótékony hatása jóformán elmaradhatatlan. Még — az úgyszólván öntudatlan — népköltészet is átveszi s magába olvasztja a másnyelvű költés egyik-másik termékét ; mennyivel természetesebb tehát, hogy az öntudatos műköltészet vizsgálódása s tanulmánya tárgyává tegye más népek azon költői műveit, melyekben a szép, a nálunk megszokottnál talán eltérőbb, de azért nem kevésbbé tökéletes alakban nyilatkozik. Ezen ajánlott tanulmányozás alatt távolról sem a szolgai utánzást értjük, amely pedig majdnem minden műköltészetben megvolt, s hozott is létre mindig idegeneknek maradt és meghonosulni soha nem tudó termékeket, hanem igenis értjük a szép nyilatkozási módjának azon megfigyelését, hogy úgy szóljunk, el lesését, mely az egyes concret esetekből olyan szabályokat von el, melyek általánosak s melyek követése aztán, okkal-móddal alkalmazva, lehetetlen hogy jótékony hatását eltéveszsze. A műfordítás ezen tanulmányozhatást akarja megkönynyíteni; érdeme csak a közvetítés érdeme, azonban természetesen ez is csak akkor, ha olyan darabokat ültet át, melyekben