Budapesti Szemle. 1873. 3. kötet, 5-6. szám

5. szám - A GANZUL ROMÁNCZ-KÖR. – Győry Vilmostól

nem sokkal alantabb rangú munka, t. i. a spanyol szépiroda­lom , mint eddigi tanulmányaim egyik főtárgyának köréből merített műfordítás. A­ki szépirodalmunkat az utóbbi években figyelemmel kísérte, kétségtelenül azon tapasztalást szerezhető, hogy — ki­vált a versköltés terén — a fordítások jóval gyakoribbak az eredeti s főleg a mértéket igazán megütő eredeti dolgozatok­nál. Ez pedig mindenesetre megdöbbentő tapasztalat, mert egészen fölösleges csak egyetlen szóval is azt akarni fejte­getni, hogy a művészetben mily csekélyke kis dicsőség a má­solásnak dicsősége. Ezért sokan ferde szemmel is néznek ma már a műfor­dításokra s hogy valamely költemény olvasatlan maradjon, némely embernek elég azt megpillantania, hogy a kérdésben forgó munka ebből vagy amabból a nyelvből van fordítva. Távol legyen tőlünk, hogy itt és ez alkalommal talán hosszas védelmezésére keltünk a műfordítások jogosultságának. Rövi­den csak annyit akarunk megemlíteni, hogy mennél magasabb fokára emelkedett a műveltségnek valamely nép, annál inkább törekszik más népek irodalmának valóban jeles termékeit saját kertébe átültetni, tudván azt, hogy ezekben oly nemesítő erő rejlik, melynek jótékony hatása jóformán elmaradhatatlan. Még — az úgy­szólván öntudatlan — népköltészet is átveszi s magába olvasztja a másnyelvű költés egyik-másik termé­két ; mennyivel természetesebb tehát, hogy az öntudatos mű­költészet vizsgálódása s tanulmánya tárgyává tegye más népek azon költői műveit, melyekben a szép, a nálunk megszokott­nál talán eltérőbb, de azért nem kevésbbé tökéletes alakban nyi­latkozik. Ezen ajánlott tanulmányozás alatt távolról sem a szol­gai utánzást értjük, a­mely pedig majdnem minden műkölté­szetben megvolt, s hozott is létre mindig idegeneknek maradt és meghonosulni soha nem tudó termékeket, hanem igenis értjük a szép nyilatkozási módjának azon megfigyelését, hogy úgy szóljunk, el­ lesését, mely az egyes concret esetekből olyan szabályokat von el, melyek általánosak s melyek követése aztán, okkal-móddal alkalmazva, lehetetlen hogy jótékony ha­tását eltéveszsze. A műfordítás ezen tanulmányozhatást akarja megköny­nyíteni; érdeme csak a közvetítés érdeme, azonban természe­tesen ez is csak akkor, ha olyan darabokat ültet át, melyekben

Next