Budapesti Szemle. 1874. 5. kötet, 9-10. szám
9. szám - ÉRTESÍTŐ - Jókai Mór: A holt költő szerelme, ballada
foglalva, sőt nem egy helyen újra és czélszerűbben formulázva találjuk úgy, hogy itt a szakember is érdekkel fog lapozgatni. A föld fejlődési törvényéről az ismert hypothesis van leirva s hét stadiumba beosztva, utána következik A geologia és Darwin fejezet vonatkozással Darwinnak korszakot alkotó művére A fajok eredetéről. Felhozza a geologok részéről is nyilvánított véleményeket mellette és ellene, saját véleményét a következőkben fejezvén ki: „geologiai álláspontból Darwin elméletét semmi esetre sem lehet megczáfolni, sőt a geologia inkább számos tényt szolgáltat támogatására." A geológiát összehozza az a történelemmel, nem különben a csillagtannal, hol a meteoriteknek és a velük rokonságban levő hullócsillagoknak az újabb nézet szerint külön fejtegetést szentel, majd átmegy a jégkorszakok és a jégárak hatásaira, mi hasonlóképen egyik vexata questio diei. A következő fejezetekben szól a geológiáról és költészetről, a geológiáról és bölcsészetről, itt méltán kiemelvén, hogy „teljesen hajótörést szenvedett néhány német bölcsész azon kísérlete, egy különös természetbölcsészetet alapítani, melynek czélja lett volna a megfigyelésnek elébe vágni és minden természeti törvényt a priori gondolkodási törvényekből levezetni." Erre következik a rendszer és műnyelv, a geológia és vegytan, végre a föld alkotásának befolyása az emberek életére. Cotta munkája oly változatosan és vonzón írt, hogy azt a nagy közönség is élvezettel olvashatja. A természettudományi társulat jól tette, hogy épen ezt adta ki egy rendszeres helyett, amely inkább demonstratív előadáshoz kötött tanulmányra és nem annyira önálló olvasmányra lett volna alkalmas. Szabó József: A holt költő szerelme. Ballada Jókai Mórtól. E ballada nem jelent meg külön füzetben, de mint a magyar írók és művészek estélyén Liszt zongorakisérete mellett elszavalt költeményt közölte több lap s általában úgy ünnepelték, mint a magyar költészet rendkívüli tüneményét. Íme az ok, a miért hozzá szólunk s nem tartjuk fölöslegesnek vizsgálni: vajon csakugyan gazdagodott-e költészetünk, vagy az egész zaj csak egyike azon irodalmi humbugoknak, melyeknek épen nem vagyunk szűkében. Jókai balladájának tárgya Petőfi, neje és fia. Nincsenek ugyan megnevezve, de a költő czélzata nagyon is észre vehető. Nem vizsgáljuk, ajánlatos-e a nem rég elhúnytakat, kiknek rokonai még élnek, kikhez sok gyöngéd emlék fűződik, ily mó-