Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
37. szám - ÉRTESÍTŐ - Müller Miksa: Felolvasások a nyelvtudományról. Ford. Simonyi Zsigmond
jambussal adható vissza. — Ha mind a mellett azt mondjuk, hogy jelen fordítás érdemes helyet foglal el a Petőfi-fordítások közt, teszszük azt tekintettel ama számos szerencsés és csakugyan jó órában létrejött fordításra, amelyet e gyűjteményben találunk és amely Neugebauer fordítói hivatását igazolja. Ehhez járul az is, hogy a hangulatot többnyire szépen eltalálja, hogy költőnk eredeti humorát néha hatással adja és hogy végre a formatökély hiányát bizonyos csín és kerekdedséggel igyekszik pótolni. Egy szóval, Neugebauer ezen első kísérletével megmutatta, hogy képes költőinkkel érezni és költészetünk virágait idegen földbe átültetni; remélhetni tehát, hogy e szép tehetségét továbbfejlesztve, irodalmunknak több műgonddal készülendő fordításai által jövőre is hasznára lesz. Stám. Müller Miksa fölolvasásai a nyelvtudományról. Második (czím-) kiadás. Buda-Pest, 1879. Ráth M.—Müller Miksa újabb fölolvasásai a nyelvtudományról. Buda-Pest 1876. A m. t. akadémia könykiadó hivatala. — Mind a kettőt a m. t. akadémia megbízásából (a hatodik és hetedik angol kiadásból) fordította dr. Simonyi Zsigmond. Csak mulasztásunkat akarjuk ezúttal helyreütni, midőn a mívelt közönség figyelmét e híres fölolvasásokra irányozzuk, melyekkel az akadémia könyvkiadó vállalata ajándékozta meg irodalmunkat, még pedig jeles fordításban. Újabb időben több olyan munka jelent meg, mely a nyelvtudomány czéljait és eddigi eredményeit akarja népszerűvé, a nagy közönség előtt is ismeretessé és érdekessé tenni (Latham, Whitney, Sayce stb.). De mindnyájuknak mintaképül szolgáltak Müller Miksa híres előadásai, melyeket 1861 -ben s 1863-ban olvasott az angol királyi természettudományi társulat gyűlésein. Müller Miksa működését nemsokára bővebben fogjuk ismertetni, s így ezúttal csak melegen ajánljuk magyar kiadásukban e fölolvasásokat, melyek a nyelvtudomány problémáinak s a nyelvtudományi módszernek legérdekesebb s a nyelvészettel foglalkozóknak legtanulságosabb ismertetését foglalják magukban. A fordító némely minket közelebbről érdeklő pontban az eredetinek hiányait pótolta, a mennyiben az ugor nyelvekből idézett adatokat helyreigazította, és sok helyen belevonta a tárgyalás folyamába a magyar nyelvnek oda illő s a magyar olvasónak különösen tanulságos tényeit, a második kötethez